Új Pedagógiai Szemle, 2002. január-június (52. évfolyam, 1-6. szám)
2002-05-01 / 5. szám
КОМП melléklet A melléklet a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány és az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége között létrejött együttműködési megállapodás alapján jelenik meg. Célja a KOMA pályázatainak utógondozása, a sikeres pályázatok bemutatása, illetve a hazai közoktatási pályázati kultúra fejlesztése. ROMA-mellékletünkben ezúttal harmadik alkalommal foglalkozunk a roma gyerekek felzárkóztatására kiírt (XXXVIII.) pályázattal. Először bemutattuk a családsegítő szolgálatok által a pályázó pedagógusok számára szervezett képzéseket, a második összeállításban betekintettünk a pályázat keretében létrejött programokba. Ezúttal nem szorítkozunk a kiindulásképpen megjelölt KOMA-pályázati körre: olyan iskolákat mutatunk be, amelyek munkájában a pályázaton való részvétel átfogó, az iskola nevelési programját átható koncepcióba illeszkedik. A kiválasztott iskolák modellértékű programmal rendelkeznek a hátrányos helyzetű tanulók esélyeinek javítására. Először a pécsi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Szakiskola programját mutatjuk be az iskolavezetőkkel és osztályfőnökökkel készített interjúk, valamint az elmúlt három évben sikerrel megvalósított nyolc (különböző témakörökben benyújtott) KOMA-pályázatuk anyaga alapján. Ezt követően Restyánszki Lászlóné, a Baktakéki Körzeti Általános Iskola Solt Ottília-díjjal kitüntetett igazgatója mutatja be az iskola hátránykompenzációs programját. LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE EGY ISKOLAPROGRAMÉRT Beszélgetés Wavra Jánossal, az iskola igazgatójával A Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Szakiskola Pécs egyik külvárosában, Meszesen található. A négy éve négy önálló iskolából összevont intézmény négy épületben működik. A mintegy 1300, többségében hátrányos helyzetű tanulóval 120 pedagógus foglalkozik. Helyzetértékelés a Család és iskola együttműködése című KOMA-pályázathoz Iskolánk Pécs peremterületén, egy korábbi bányásztelepen található. A környéken a megüresedő, volt bányászlakásokba roma lumpen családok költöztek. A szegénység évről évre súlyosabb méreteket ölt. Egyre csökken az ép családok száma, növekszik azoké, ahol mindkét szülő munkanélküli, és gyermekeik napközis ellátását sem tudják befizetni. A szülők alacsonyan iskolázottak, életmódjukra az igénytelenség jellemző. Ugyanakkor itt a környéken megindult a családiház-építkezés, és az ideköltöző biztos egzisztenciával rendelkező családok gyerekei is az iskolánkba járnak. A társadalmi környezet feltérképezése után világossá vált, hogy a gyerekek szociokulturális környezetében meglévő i különbségeket kezelnünk kell, törekedni kell arra, hogy az olykor egymástól nagyon eltérő elvárásoknak eleget tudjunk tenni.