Uj-Somogy, 1921. július (3. évfolyam, 147-173. szám)
1921-07-31 / 173. szám
Hi. «Molyam,••» .......... Szsrkiszifiség és kiadóhivatal: LAPOSUfcR, KONTRftSSY UTCA 6. SZÁM TELEFOfJSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szsrseszifi: Dr. TffURY ZSIQMOND. & mai szám ára 2 korona Kaposvár, 1921. junius 31., vasárnap. 173 . (574.) szám. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K | Negyed, évre • - • 908 Fél évre.....................180 K | Egy hóra........................Sí K Egyes számára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. Hét év. Ida: Geiszler István. I. Az orvosok azt mondják, hogy az emberi szervezet hét év leforgása alatt teljesen átalakul, minden atomja ujjal cserélődik ki. A teljes átalakulásnak ez a folyamata, az utolsó hét évben, Európa testén és lelkén is végbement. Nem kell hosszabban magyarázni, hogy a mai Európa egészen más, mint a hét évvel ezelőtti volt. Mintha hosszú évszázadok történelmi távlata választana el bennünket, úgy tekintünk vissza a hét évvel ezelőtti, az idő végtelen óceánjában elmerült világra. A vérnek és a könynek, a szenvedéseknek és megpróbáltatásoknak, a reményeknek és óvódásoknak roppant tengerárja választ el bennünket a „régi“, a hét évvel ezelőtti Európától. A késő utókor boldogabb gyermekei, emberöltők múlva, aligha fogják megérteni azt a szörnyű, világtörténelmi zökkenőt, melyen ezen elmúlt hét év alatt az emberiség átesett, s aligha tudják megmagyarázni maguknak azt a tragikus szakadékot, mely az emberiség lelki világában napjainkban tátong. Úgy érezzük, hogy egy új történelmi korszak küszöbéhez érkeztünk. Hogy a világ folyását abba a mederbe lehessen visszaterelni, amelyben a világháború kitörése előtt volt, azt csak a naiv lelkek képzelik, akik a történelem szellemét megérteni nem tudják. A nagy átalakulás, melynek a világháború volt a megindítója, tovább folyik szakadatlanul s bár a külső jelek még alig sejtethetik az új haladás irányát, kétségtelen, hogy hatalmas belső történelmi erők dolgoznak a világ képének átformálásán. A világtörténelem tanulsága szerint, minden nagyobb háború az emberi társadalom politikai és társadalmi szervezetében mélyreható átalakulásokat idézett elő. A népek nagy tömegeinek a háború által felrázott roppant fizikai és szellemi energiái a múltban sem voltak visszatéríthetők a régi korlátok közé s öntudatlanul is uj irányokba terelték a későbbi korok eseményeit. Gyakran csak hosszú évtizedek, sőt egész emberöltők eltelte után lehetett megállapítani azt a hatást, melyet ezen nagy történelmi megrázkódtatások az emberiség életében előidéztek. A mai nemzedék, mely a világháború rettenetes kataklizmáját átélte és átszenvedte, s mely annak ntőrezgéseit még mindig érzi és még sokáig érezni is fogja, ezen világrengető események közvetlen hatásaival szemben részben érzéketlenné vált , nem tudva figyelemmel kisérni az események fejlődésének vonalát, hasonló helyzetben van, mint aki ismeretlen erdőben bolyongva, elveszíti iránytűjét. A mai emberiség csak azt látja, hogy a világháború szörnyűségei sok millió ember pusztulása, országok, és népek katasztrófája, tulajdonképpen mind cél, értelem és eredmény nélküli áldozat volt, mert az emberiségnek s különösen az európai népeknek a háború utáni általános gazdasági és politikai helyzete sokkal rosszabb, mint a háború előtt volt. A világháború a nagy európai problémákból talán egyetlen egyet sem oldott meg kielégítően, ellenben annál több új problémát teremtett, melyek a népek lelkivilágában fennállott feszültséget még csak fokozzák. És mégis, a jelenségek behatóbb vizsgálata, a látszat ellenére is, azt mutatja hogy a leviharzott világháború sem fog maradandó és hasznos eredmények nélkül eltűnni, ha ezek az eredmények, a ma eseményeinek forrongó káoszából még nem is tudnak, mindenki által észrevehetően kibontakozni. A bolsevimus, a mai formájában, kétségtelenül a háború egyik torzszülötte, s a világháború, s a nyomában keletkezett forradalmak és anarchia nélkül, talán soha sem jött volna létre. Azonban, kétségtelen az is, hogy az őrültek és gazemberek uralma, eszmei fegyvereit, s első sikereinek eszközeit a szociális tudományok tantételeiből merítené. A szociális forradalom, a teóriáktól meghibbant szobatudósok és beteglelkű fantaszták agyának zagyva szüleménye, ez a rendszerbe foglalt őrület, volt a bolsevizmus nevelő anyja, s ez a forradalmi alapgondolat a szocializmus ma is még él és hirdeti az európai államokban kulturelleres tévtanait. Mert a forradalom olyan államokban, ahol a személyes szabadság és a politikai jogok egyenlősége, már tényleg, intézményesen meglevő állapot, nem lehet egyéb, mint céltalan őrültség, vagy politikai kalandorok vakmerő játékainak aljas eszköze. Minek ott forradalom, ahol a nép többségének megnyerésével bármely politikai programm megvalósítható ? Ilyen államban forradalmat hirdetni, még a legtudományosabb mezbe öltöltve is, nem egyéb, mint hitvány népcsalás. A szociáldemokrácia pedig, mely a forradalmi jelzőt is használja, egyenesen fából vaskarika, mert vagy forradalmi valamely irányzat s akkor nem lehet demokrata, vagy demokratikus eszközökkel dolgozik, s akkor pedig nem lehet forradalmi. Hogy pedig az úgynevezett szociális forradalom, mely a fejlődés törvényeit felrúgva, máról holnapra az erőszak és terror eszközeivel akar új gazdasági és társadalmi rendet teremteni, a gyakorlati életben milyen szomorú eredményeket produkál, arra nézve az egykor gazdag és hatalmas Oroszország gyászos sorsa örökre emlékezetes példa lesz a gondolkodó népek számára. A világháborúnak egyik eredménye tehát, a forradalmi elméletek leghatalmasabbikának, a szociális forradalomnak teljes és tökéletes gyakorlati kudarca lesz, amely kudarc nemcsak a népeket, s elsősorban az ipari munkásosztályt, hanem talán még a forradalmi elméletek meghibbant agyú szobatudósait is meg fogja tanítani arra az igazságra, hogy igazi eredményeket elérni, s az emberiséget a haladás útján előre vinni, csak a békés munka, s nem a felforgató forradalmi őrület eszközeivel lehet. Ezzel azután a forradalom, mint szociálpolitikai eszköz, az osztályharccal egyetemben, az elavult politikai fegyverek lomtárába fog kerülni, hogy helyet adjon a társadalmi osztályok békés együttműködésével megvalósuló igazi, alkotó szociális és népjóléti politikának. Nem lehet hátralékos adó A kaposvári pénzügyigazgatóság körrendeletet bocsátott ki a községi és közjegyzőkhöz, mint az adófizetések szorgalmazóihoz, hogy az adóhátralékokat felszaporodni ne engedjék, mert ebből az adózónak is, meg az államnak is csak nagy anyagi kára származhatik Utasította is őket az adóbehajtás körül a legerélyesebb eljárásra. Amely község elöljárósága az adóbehajtás körül mulasztást követ el, az 1909. évi XL tc. 71. paragrafusa szerint fog felelősségre vonatni. A gyógyszerész-kamara Éttérés. — Kerületi Gyógyszerész Egyesület Kaposváron. — Szolnok Sopron, Szombathely, Győr, Kecskemét és Debreczen már a tegnapi napon városunkban is megalakították megyénk patikusai a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Somogy megyei kerületét. Az egyesület, mint az érdekeitek hivatalos tömörülése, a gyógyszerészi kamarát helyettesíti, amennyiben mindazt a működési kört betölti, amelyet a felállítani szándékolt gyógyszerész kamara lesz hivatva ellátni. Így megvédi a gyógyszerészi kar gazdasági érdekeit, érvényt szerez a törvényeknek és rendeleteknek, és ébren őrködik a kari erhitea betartása felett. Ezenkívül igyekszik kivívni a kamara mielőbbi felállításai. A vármegyeház kistermében tartott alakuló gyűlésen szép számmal jönek össze a megyebeli gyógyszerészek; a központ Müller Vilmos alelnök, Koricsánszky Ottó ügyvezetőigazgató és Karlovszky Geyza által képviseltette magát. A mindvégig lelkes hangulatú közgyűlést Kellauer Gábor nyitotta meg. Müller Vilmos alelnök hosszabb előadásban ismertette az egyesület eddigi működését. Rámutatod ennek az égető szükségességére, munkára buzdította társait, amely munka szerencsétlen hazánk újjáépítésének egyik alapkövéül fog szolgálni. Korizsánszky Ottó, ügyvezető igazgató, bámulatos szónoki képességgel és még a vak hitetlent is meggyőző beszéddel vázolta az egyesület céljait. Elmondotta, hogy eddig is mit végeztek. Az egyesület törvénytervező, fegyelmi, faksa, jogügyi, gazdasági, pénzügyi, könyvtári és tanügyi bizottságának működési köréről szóló ismertetése a jelenlevőkben azt a tudatot ébresztené fel, hogy ennek a munkának a folytatása és lelkes továbbvitele bizton, csak jó eredményekre vezethet. Igazi, őszinte és mély hatást keltő beszéde után a tisztikar választásra kerül a sor, mely a következőkép alakult: Elnök: Kellauer Gábor, elnökhelyettes: Gács Lajos (Mozsgó), titkár: Bokor Ferenc, választmányi tagok: Piatsek Gyula, Szabó Vince (Csurgó), Barna Antal (Marczali), Balogh János, Vasdényey Aladár (Nagybajom) és Zloczky György lettek. Babodsay Kálmánt tiszteletbeli elnökké választották, amit a somogyi gyógyszerészek nesztora meghatóban köszönt meg. Müller Vilmos és Farkas Bála dr. üdvözlő beszédei után Karlovszky Geyza, az egyesület könyvtára számára szakkönyveket kért. A Bokor Ferenc által felolvasott indítványokat (gyógyszerészek házhely igénylése a földreformmal kapcsolatban, éjszakai taksa és ünnep délutáni zárás) Gáspár Imre dr. vármegyei tiszti főorvos, Müller Vilmos és Korizsánszky Ottó hozzászólásai után elfogadták. Majd köszönetet szavaztak a sajtónak azért a nagy érdeklődésért, amit az ügy iránt tanúsított. Tyrnauer István megköszönte ezt. A gyűlés Babchay Kálmán, Gáspár Imre dr. Müller Vilmos és Koritsánszky Ottó lelkes szavai után véget ért. Este a Turul szállodában bankett volt, melyen a gyógyszerészeken kívül Krieger Ödön vm. főjegyző és dr. Szigethy Gy. Sándor is megjelentek. A barátságos és meghitt összejövetelen Bokor Ferenc egybegyült bajtársaira, Müller Vilmos a szolidan-