Uj-Somogy, 1921. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1921-07-31 / 173. szám

Hi. «Molyam,­­••» .......... Szsrkiszifiség és kiadóhivatal: LAPOSUfcR, KONTRftSSY­ UTCA 6. SZÁM TELEFOfJSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szsrseszifi: Dr. TffURY ZSIQMOND. & mai szám ára 2 korona Kaposvár, 1921. junius 31., vasárnap. 173 . (574.) szám. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K | Negyed, évre • - • 90­8 Fél évre.....................180 K | Egy hóra........................Sí K Egyes szám­ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. Hét év. Id­a: Geiszler István. I. Az orvosok azt mondják, hogy az em­beri szervezet hét év leforgása alatt teljesen átalakul, minden atomja ujjal cserélődik ki. A teljes átalakulásnak ez a folyamata, az utolsó hét évben, Európa testén és lelkén is végbement. Nem kell hosszabban magyarázni, hogy a mai Európa egészen más, mint a hét évvel ezelőtti volt. Mintha hosszú év­századok történelmi távlata választana el bennünket, úgy tekintünk vissza a hét évvel ezelőtti, az idő végtelen óceánjában elmerült világra. A vérnek és a könynek, a szenve­déseknek és megpróbáltatásoknak, a remé­­nyeknek és óv­­ódásoknak roppant tengerárja választ el bennünket a „régi“, a hét évvel ezelőtti Európától. A késő utókor boldogabb gyermekei, emberöltők múlva, aligha fogják m­­egérteni azt a szörnyű, világtörténelmi zökkenőt, melyen ezen elmúlt hét év alatt az emberiség átesett, s aligha tudják megma­gyarázni maguknak azt a tragikus szakadé­kot, mely az emberiség lelki világában nap­jainkban tátong. Úgy érezzük, hogy egy új történelmi korszak küszöbéhez érkeztünk. Hogy a világ folyását abba a mederbe lehessen visszate­relni, amelyben a világháború kitörése előtt volt, azt csak a naiv lelkek képzelik, akik a történelem szellemét megérteni nem tudják. A nagy átalakulás, melynek a világháború volt a megindítója, tovább folyik szakadat­lanul s bár a külső jelek még alig sejtethetik az új haladás irányát, kétségtelen, hogy ha­talmas belső történelmi erők dolgoznak a világ képének átformálásán. A világtörténelem tanulsága szerint, minden nagyobb háború az emberi társada­lom politikai és társadalmi szervezetében mélyreható átalakulásokat idézett elő. A né­pek nagy tömegeinek a háború által felrázott roppant fizikai és szellemi energiái a múlt­ban sem voltak visszatéríthetők a régi kor­látok közé s öntudatlanul is uj irányokba terelték a későbbi korok eseményeit.­­ Gyakran csak hosszú évtizedek, sőt egész emberöltők eltelte után lehetett megállapítani azt a hatást, melyet ezen nagy történelmi megrázkódtatások az emberiség életében elő­idéztek. A mai nemzedék, mely a világháború rettenetes kataklizmáját átélte és átszenvedte, s mely annak ntőrezgéseit még mindig érzi és még sokáig érezni is fogja, ezen világ­rengető események közvetlen hatásaival szem­ben részben érzéketlenné vált , nem tudva figyelemmel kisérni az események fejlődésé­nek vonalát, hasonló helyzetben van, mint aki ismeretlen erdőben bolyongva, elveszíti iránytűjét. A mai emberiség csak azt látja, hogy a világháború szörnyűségei sok millió ember pusztulása, országok, és népek ka­tasztrófája, tulajdonképpen mind cél, értelem és eredmény nélküli áldozat volt, mert az emberiségnek s különösen az európai né­peknek a háború utáni általános gazdasági és politikai helyzete sokkal rosszabb, mint a háború előtt volt. A világháború a nagy európai problémákból talán egyetlen egyet sem oldott meg kielégítően, ellenben annál több új problémát teremtett, melyek a népek lelkivilágában fennállott feszültséget még csak fokozzák. És mégis, a jelenségek behatóbb vizs­gálata, a látszat ellenére is, azt mutatja hogy a leviharzott világháború sem fog ma­radandó és hasznos eredmények nélkül el­tűnni, ha ezek az eredmények, a ma ese­ményeinek forrongó káoszából még nem is tudnak, mindenki által észrevehetően kibon­takozni. A bolsevimus, a mai formájában, két­ségtelenül a háború egyik torzszülötte, s a világháború, s a nyomában keletkezett for­radalmak és anarchia nélkül, talán soha sem jött volna létre. Azonban, kétségtelen az is, hogy az őrültek és gazemberek uralma, eszmei fegyvereit, s első sikereinek eszközeit a szociális tudományok tantételeiből merí­tené. A szociális forradalom, a teóriáktól meghibbant szobatudósok és beteglelkű fan­taszták agyának zagyva szüleménye, ez a rendszerbe foglalt őrület, volt a bolsevizmus nevelő anyja, s ez a forradalmi alapgondo­lat a szocializmus ma is még él és hirdeti az európai államokban kulturelleres tévtanait. Mert a forradalom olyan államokban, ahol a személyes szabadság és a politikai jogok egyenlősége, már tényleg, intézményesen­­ meglevő állapot, nem lehet egyéb, mint cél­­­talan őrültség, vagy politikai kalandorok vakmerő játékainak aljas eszköze. Minek ott forradalom, ahol a nép többségének meg­nyerésével bármely politikai programm meg­valósítható ? Ilyen államban forradalmat hir­detni, még a legtudományosabb mezbe öl­­töltve is, nem egyéb, mint hitvány nép­csalás. A szociáldemokrácia pedig, mely a forradalmi jelzőt is használja, egyenesen fából vaskarika, mert vagy forradalmi valamely irány­­zat s akkor nem lehet demokrata, vagy demokra­tikus eszközökkel dolgozik, s akkor pedig nem lehet forradalmi. Hogy pedig az úgy­­nevezett szociális forradalom, mely a fejlő­dés törvényeit felrúgva, máról holnapra az erőszak és terror eszközeivel akar új gazda­­sági és társadalmi rendet teremteni, a gya­korlati életben milyen szomorú eredményeket produkál, arra nézve az egykor gazdag és hatalmas Oroszország gyászos sorsa örökre emlékezetes példa lesz a gon­dolkodó népek számára. A világháborúnak egyik eredménye tehát, a forradalmi elméletek leghatalma­­sabbikának, a szociális forradalomnak teljes és tökéletes gyakorlati kudarca lesz, amely kudarc nemcsak a népeket, s elsősorban az ipari munkásosztályt, hanem talán még a forradalmi elméletek meghibbant agyú szoba­­tudósait is meg fogja tanítani arra az igaz­ságra, hogy igazi eredményeket elérni, s az emberiséget a haladás útján előre vinni, csak a békés munka, s nem a felforgató forra­dalmi őrület eszközeivel lehet. Ezzel azután a forradalom, mint szociálpolitikai eszköz, az osztályharccal egyetemben, az elavult politikai fegyverek lomtárába fog kerülni, hogy helyet adjon a társadalmi osztályok békés együtt­működésével megvalósuló igazi, alkotó szo­ciális és népjóléti politikának.­­ Nem lehet hátralékos adó­ A kaposvári pénzügyigazgatóság körrendeletet bocsátott ki a községi és közjegyzőkhöz, mint az adófizetések szorgalmazóihoz, hogy az adóhátralékokat felszaporodni ne engedjék, mert ebből az adózónak is, meg az államnak is csak nagy anyagi kára származhatik Uta­sította is őket az adóbehajtás körül a legeré­lyesebb eljárásra. Amely község elöljárósága az adóbehajtás körül mulasztást követ el, az 1909. évi XL tc. 71. paragrafusa szerint fog felelősségre vonatni. A gyógyszerész-kamara Éttérés. — Kerületi Gyógyszerész Egyesület Kaposváron. — Szolnok Sopron, Szombathely, Győr, Kecskemét és Debreczen már a tegnapi na­pon városunkban is megalakították megyénk patikusai a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Somogy megyei kerületét. Az egye­sület, mint az érdekeitek hivatalos tömörü­­lése, a gyógyszerészi kamarát helyettesíti, amennyiben mindazt a működési kört be­tölti, amelyet a felállítani szándékolt gyógy­szerész kamara lesz hivatva ellátni. Így meg­védi a gyógyszerészi kar gazdasági érdekeit, érvényt szerez a törvényeknek és rendeletek­­nek, és ébren őrködik a kari erhitea betar­tása felett. Ezenkívül igyekszik kivívni a­­ kamara mielőbbi felállításai. A vármegyeház kistermében tartott ala­kuló gyűlésen szép számmal jönek össze a megyebeli gyógyszerészek; a központ Müller Vilmos alelnök, Koricsánszky Ottó ügyvezető­­igazgató és Karlovszky Geyza által képvisel­tette magát. A mindvégig lelkes hangulatú közgyűlést Kellauer Gábor nyitotta meg. Müller Vilmos alelnök hosszabb előadásban ismer­­tette az egyesület eddigi működését. Rámu­tatod ennek az égető szükségességére, mun­kára buzdította társait, amely munka szeren­csétlen hazánk újjáépítésének egyik alap­kövéül fog szolgálni. Korizsánszky Ottó, ügyvezető igazgató, bámulatos szónoki képességgel és még a vak hitetlent is meggyőző beszéddel vázolta az egyesület céljait. Elmondotta, hogy eddig is mit végeztek. Az egyesület törvénytervező, fegyelmi, faksa, jogügyi, gazdasági, pénz­ügyi, könyvtári és tanügyi bizottságának mű­ködési köréről szóló ismertetése a jelenlevők­ben azt a tudatot ébresztené fel, hogy ennek a munkának a folytatása és lelkes tovább­vitele bizton, csak jó eredményekre vezethet. Igazi, őszinte és mély hatást keltő beszéde után a tisztikar választásra kerü­l a sor, mely a következőkép alakult: Elnök: Kellauer Gábor, elnökhelyettes: Gács Lajos (Mozsgó), titkár: Bokor Ferenc, választmányi tagok: Piatsek Gyula, Szabó Vince (Csurgó), Barna Antal (Marczali), Balogh János, Vasdényey Aladár (Nagybajom) és Zloczky György let­tek. Babodsay Kálmánt tiszteletbeli elnökké választották, amit a somogyi gyógyszerészek nesztora meghatóban köszönt meg. Müller Vilmos és Farkas Bála dr. üd­vözlő beszédei után Karlovszky Geyza, az egyesület könyvtára számára szakkönyve­ket kért. A Bokor Ferenc által felolvasott indít­ványokat (gyógyszerészek házhely igénylése a földreformmal kapcsolatban, éjszakai taksa és ünnep délutáni zárás) Gáspár Imre dr. vármegyei tiszti főorvos, Müller Vilmos és Korizsánszky Ottó hozzászólásai után elfo­gadták. Majd köszönetet szavaztak a sajtónak azért a nagy érdeklődésért, amit az ügy iránt tanúsított. Tyrnauer István megkö­szönte ezt. A gyűlés Babch­ay Kálmán, Gáspár Imre dr. Müller Vilmos és Kori­­tsánszky Ottó lelkes szavai után véget ért. Este a Turul szállodában bankett volt, melyen a gyógyszerészeken kívül Krieger Ödön vm. főjegyző és dr. Szigethy Gy. Sándor is megjelentek. A barátságos és meghitt összejövetelen Bokor Ferenc egybe­­gyült bajtársaira, Müller Vilmos a szolidan-

Next