Uj-Somogy, 1927. január (9. évfolyam, 2-24. szám)
1927-01-01 / 297. szám
VIII., ért. 297.1*2181.) utm. Arab fillér (2000*) Kaposvár, 1927. Január 1., szombat. Szerkesztffaég és kiadóhivatal. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY-OITCA I. SZÁM. TELEFONSZÁHÍ »8. POLIt'KAI NAPILAP. Felelő* HxerkeHxtój Dr. THURY ZSIGMOND. Bldllaetóal iraki Egy hóra 2 pengő. — Negyed évre 6 pengő. — Fél évre 12 pengő. Hirdetések ára millmélet soronként 10iltér, szövegrészben 15 filér Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók. Újévi gondolatok. Tarkán, gondok s kacaj között Eltűnik az élet, — év, év után; Álmodozás és ébrenlét — közt... Mutatja, hogy az csak mese volt. Az idő igen gyors folyó, mihelyt egy dolgot elénk hoz, azt csakhamar tova is viszi; egy másik jön helyébe, amely hasonló gyorsasággal tűnik el; hullámaiban az óvilág, mint ha elsülyed, egy új világ ébred fel, de ennek is el kell múlnia, hasonlóan mindahhoz, ami előttünk történik. A „ma“ csak egy villámfény-sugár, a „tegnap“ zsákmánya; mese, a mi volt, mese, a mi lesz. Az idő e rohanásában az ember sem állhat meg egy pillanatig sem földi vándorútjában, mint az előttünk az Óceánba tovafutó folyam, mint az éjszaka, amely elmúlt s soha többé vissza nem jő, úgy tűnnek el a mi napjaink, a mi éveink is s ezekkel volt kevés örömeink, kétes boldogságunk, de velük együtt emffiaiak, fájdalmaink, reményeink írólaga a szeretet is. A napkeltét üdvözöljük, lementét áldjuk, az óévet kegyelettel emlegetjük, az újévet jó reménnyel köszöntjük, de nem gondoljuk meg, hogy velük együtt életünk is rövidül, mert az évek s ezek minden órái életünkből egy-egy szakaszt letörnek, elnyelnek, miként a patakot elfogyasztja a napsugár;-’mint egy jól megtámasztott ,mely végre korhadtan ,ik, úgy tűnik el az eregségnek és a haláláé. De hát az idő mégis minden létezők legbecsesebbje, mily sok jót köszönhetünk neki! Benne élünk, benne jutunk emberi lényünk, magasabb rendeltetésünk öntudatára, boldogságra s a szeretet édes érzelmeire; általa tehetünk érdemeket a haza, az emberiség javára és az örök üdvösségünkre is. De továbbá az idő a teremtő legjótékonyabb intézménye is : az a mi szenvedéseink és elvesztett boldogságunk fájó benyomásait tőlünk lassanként a távolba viszi és azokat a messze ködébe helyezi, miközben jótékony derűvel fedi be a minket környező dolgokat. A tapasztalat, amelyet kézenfogva vezet, minket a gyakorlandó bölcsesség és türelem megismerésére tanít és a midőn keblünk sebeit gyógyítja, egyúttal a megnyugvás balzsamát önti kevés örömünk helyébe. Ha ily becses az idő, amidőn mi az óévtől búcsúzunk és az újévet üdvözöljük, magunkban erősen tegyük fel, hogy az időt, amelyet az Úr nekünk ajándékul még adna, bölcsen és hasznosan fogjuk felhasználni, hisz a pillanatot, amelyet nem jól használtunk fel, nem is éltük át. Hogy egyáltalán boldogok lehessünk, ne követeljünk túl sokat az emberektől és még kevesebbet a szerencsétől, mindenki egészségért könyörögjön az Éghez és a többit szerezze meg a maga erejéből. Mily édes érzés, csak önmagában bízni és az Úr áldásának örülni! Nagyon rövid az élet, csakhamar lemúlik az idő! Óh, boldog az, aki azt megbánás nélkül lefolyni látja, panasszal nem keseríti az élet tavaszát s aki múltjába viszatekintve, abban oly kimagasló pontokat talál, amelyeken szeme, lelke megnyugodhatik. Az Élet nagy országutját járjuk Az idők gyors sörök Szféráin át, Amott töviseken, rózsákon itt, Ma a csalogány dalolásával, Holnap a mennydörgés szózatával. Útunkat a Végzet jelölé ki Megmásulatlan kényszerűséggel A bölcső és sir közé ékelve. Utunk göröngyös és veszedelmes. Gyötrelmek és kételyekkel teljes, De a ki azon bátran tör elő, Óh, annak a jóságos teremtő Fokozott bátorságot s erőt ad, A célnál pedig győzelmi babért. németből Strinovich Béla szerelem. hu Barnabás. Mi kinyílt az ajtó teszemü kis aszú vizet és tiszta tábori ágyon nyitva vosszonyzata volt és fialt meg. Sokáig isik lelva van.rdészek és kib fehér A ott ’i▼alósfig óta feküdnék itt. Mintha egy emberélet telt volna el azóta a vadászat óta, mikor én lezuhantam e szikadékba. Mikor volt ez? Borzasztó régen. És én azóta mindig fekszem. Sokszor elgondolkozom, hogy ez a ház egy sírbolt és én már a halál után vagyok, a túlvilágon, a pokolban . . . Az asszony szánakozva nézte a sebesült embert. Nem szólt egy szót se ellere. A törölközőt beáztatta a jeges vízbe és odatartotta Ábel elé — Ne zavarj, Éjja, hadd mondjam el, ami engem meg akar őrjíteni, talán megkönnyebblök. — Szeme villogott, hangja rikácsolni kezdett. — Éjja, te nem félsz én tőlem? — Nem, Ábel . . . szólt nyugodtan az asszony. — Éjja, én félelmetes ember vagyok. Meggyógyultam, erős vagyok. Nézd, felülök! — Ne ülj fel, Ábel, felszakad a tebed, Nem szabad nyugtalankodod. A kócoshaju, szakállas Ábel sóva visszedőlt vánkosára. Fájt az asszony aggodalmas hangja szólt most sokáig. Szemeit lel, melle szabálytalanul gyerelkedett. Teste, úgy hónalj magasságban, át volt kötözve egy pólya rengeteggel. Újból beszélt. — Gyere közelebb, Éjja . . . úgy . . . simogasd meg a homlokomnit . . . úgy, úgy . . hajolj ide az arcomhoz, Éjja . . . Éjja, csókolj mt*R ! Acélizmadval átkarolta az asszony nyakát, aki fel nem sikított, csak iszonyodva erőlködött, hogy kiszabaduljon. Ábel t. maga arcához szorította Éjja ereit, az asszony térdre esett az ágynál, pihegett, nyögött. — Ne bánjon, Abel, jön haza az uram ... Ábel hirtelen elenged*« Éjját. Hallgattak mind a ketten. Ócska kis falióra négyet ütött. Erre fölrezzentek. — É.'j®, én úgy szeretlek téged, drága kicsi Éjja, hiszen én nem bántlak téged. Ds mért nem csó kola meg engem . . . boldoggá térnél vele és én nyugodtan halnék rreg vagy meggyógyulnék mindjárt. Úja, ne légy kegyetlen. Éjja asszony haját igazgatta és féléik mosolygással szegezte szemeit' férfira. — "Te Ábel, te most beteg vagy. Majd a meggyógyulsz, megcsókollak, 1 .as".-* szeretlek, senki mást Gyorsan kifordult a szobád csak most kezdett remegni. Leült a kályha mellé és rálrát, hgy mindent elmondjon, és ezt a beteg embert elvitet innen valahová a kórházba. Ott benn Ábel boldog nyugalomban volt. Az asszony őt szereti, övé lesz. Szive gyorsan dobogod s az életerő tért vissza beléje. Elnézte a falon a szarvas agancsokat, megszámlálta, hogy összesen hány águk van. A fogason meglátta rúnáit. Ebben a pillanatban elhatározta, hogy fel fog öltözködni. Előátveste cipőit s nyavalyásán, remegő kézzel öltözködni kezdett. Megig csakodott és nesztélen lépésekkel az ajtó fölé indult. Arca felderült. Mielőtt azonban megfogta volna a kilincset, lehajolt a kulcslyukhoz, lenkelődött. S amit ott látok, attól arca lassan átváltozott vadfágba és még tovább szelídségbe A másik szobában És' ott ült úri ölében, fejét annak s vére hajtva, az erdész meg kimonthatatlan szeretettel simogatta az asszony haját. Ábel kinyitotta az ablakot, pett, levacatorgott a völgybe, bokor aljába felszaggatta seb üvegesedő bemmel nézte piros folyását. Állami közmunkákkal kell a kaposvári építőiparon segíteni. A csendtrpalota kérdését csak építéssel lehet rvég, oldittel. — A kereskedelmi iskolát is tető alá kellene juttatni az uj évben. A kaposvári építőiparra sivár jövő vár. Építkezésnek híre hamva sincs. Éneik a hatalmas iparágnak a tétlens tgre bárho m'áes, sajnos, eihst »2 egész 'áros gazdaság életér®. Hogy Kaposvé'en volt az idén talán legkisvtsebb fizetésképp fon*'g és csőd, az főkép ennak sz ösönhető, hogy egész nyáron foglalkoztatva volt az ípitőipar s a vele kapcsolatos rokonszakmák egész légiója. Munka volt s Így kenyérem bifonyzott annak a nyitásnak az asztaláról, aki dolgozni akart. A sok munka azonban a télre teljesen összezsugorodott. Cak a polgári fiúiskola befejezése maradt már hátra a sok építkezés közül. Új építkezéseket kell kezdeni tehát a smsszel a városban, hogy ismét életre támasszák a pangó építőipart. Reméljük, hogy a város vezetősége felelősség, teljes tudatában eljár a kormánynál, hogy az állami közmunkák Kaposváron újból megirduljanak. Építeni való lenne bizony Kaposváron elég. A legsürgősebb építendők közé tartozik elsősorban a csendőrpalota felépítése. Lehetetlenség mert már ezt a kérdést elodázni. A város hajlandó az építkezést támogatni most már a belügyi kormányon a sor, hoy ez építkezést meg is kezdje. Kaposvár megérdemli az államtól, hogy itt több milliárdos költséggel csendőrpalotát épitem. Ezzel egyrészt megfelelő, tágas otkorhoz juttatja egyik legfontosabb közbsztorsági szervét, amely az egész megyére kiterjedő hatáskörrel intézkedik 6 megye székhelyéből, írásként márkealkalmai ,er* mi s elősegíti e vár. s gazdasági fejlődését, gyarapítja középületeinek számít. A városnak is lenne kötelezettsége az építkezés terén, mégped' igen régi. Msfél évtizedes ez a telezettség, amelyet a felkereskelmi iskola közsz gasítésaé vál. Ma már ékesszólóan bebizonyította az Intézet, hogy a vérműye és a város gazdasági életének generációkat nevel. Mégpedig olyan alapos előkészítéssel, hogy aki ez iskolából kikerül, megállja a helyét az életben. Mint ismeretre, 1958 ban Kaposváron rendezik az országos iparkiállást. Hol tudnák jobban megoldani a kiállítás helyének problémáját, mint a Honvéd téren, ahol a polgári fiúiskolában s a felépítendő felsőkereskedelmi iskolába kényelmesen is férne a kiállítás egész anyaga.