Uj Sopronvármegye, 1941. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)
1941-09-01 / 198. szám
lenyugszik 19 óra 25 perckor.UjSopron, 1941. szeptember 1, hétfő óra • 10 fillér SOPRONVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP Előfizetési árak: Egy hóra: 250 pengő, negyedévre: 7’20 pengő, egész évre 2880 pengő. — Levélcím: Soproni, postafiók 81 Postatakarékpénztári csekkszámla: 484 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sopron, Müller P. utca 1. Telefonszám: 175 III. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM. FELELŐS SZERKESZTŐ: NOVINSZKY REZSŐ SOPRON, 1941. SZEPTEMBER 1. 1941. szeptember 2., kedden, a nap kel 6 óra 02 perckor. SZEPT (N. R.) A mai naptól harmincszor huszonnégy órán keresztül azt mondhatjuk: szeptember van! Húsz nap múlva hivatalosan, is reánk köszönt az a naptári ősz, amelyből csipegetünk és kóstolgatunk már szorgalmasan. A nappalok hűvösebbek, az éjszakák erejét határozottan érezzük már. A kertek alatt lassan cammog felénk a tél. A földeken folynak az őszi munkálatok, a szőlőket sápadtsárgára csípi az idő múlása, maholnap elérkezünk a soproni szürethez és az erdők csendjében nagyokat pattan már a gesztenye felhasadó burka. Komoly és elgondolkoztató hónap ez a szeptember. A család öszszedugja fejét és mialatt fehér papírlapokon bonyolult számításokat végez, a gond mélyebb redőket rajzol a homlokokra. A cipő, a ruha, a kabát előlépnek hirtelen a nyári nemtörődömség homályából és szót kérnek. A fáskamrákba, pincékbe tüzelőanyagot kell rakatni és ez a szigorú tény még ezen a kérdésen sem szenvedhet hullámtörést, hogy miből. Azután a beiratások kellős közepéhez érkeztünk el, kellenek a könyvek, az iskolaszerek, kell a szülői lemondás és annak a felismerése, hogy itt nem csupán gyermekeinek taníttatásáról van szó, hanem az egyetemes magyar jövőről elsősorban. Ez pedig nemcsak követel, de meg is érdemel minden áldozatot. Ezeken a koraszeptemberi napokon magunkba figyelünk, hallgatjuk a hideg szelek panaszos muzsikáját és ilyenkor érezzük legerősebben, mennyire fontos és menynyire kell a holnapok felé eltekintenünk valamennyiünknek. Ugyanakkor nagy tanulságok körvonalai bontakoznak elénk. A mindennapi küzdelmes élet céljainak keresésében ebben a szeptember hónapban nagy célok tiszta körvonalai rajzolódnak elénk a már-már ködbehajló reggeleken és esteken. Ebben a hónapban van az első évfordulója annak is, hogy a Trianonban elszakított erdélyi országrészek visszatértek az ezeréves magyar földhöz, több mint húsz keserű esztendő múltán. Egyik oldalon ez a szívet melengető emlékezés, a másik oldalon az iskolaépületek frissen felpezsdülő szeptemberi újjáéledése mindennél ékesebben szólóan hirdetik azt a magyar életet, amely örök. A kiszélesedett horizont alatt ma több a gond, de több a remény is. A szülői gondok heroikusak, de a magyar ifjúság biztosabb és öntudatosabb léptekkel haladhat már jövője felé. Ez a tény megérdemli a lemondásokat, megérdemli, hogy EMBER szájunkat keményebbre szorítsuk és nem egyszer emberfölötti erőfeszítéssel, de teljesítsük azt, amivel nemcsak családunknak, de jövőnknek is tartozunk. Az emlékezések, a gondolatok csendesen halk és szomorú hónapjában, amikor elsárgult leveleket perget elfáradt fák ágairól a szeptemberi szél, amikor bíborosi talárt ölt a végtelen természet és amikor a búcsúzni készülő napsugár néha-néha gyengéden és biztatóan végigsimogat még rajtunk, annyira időszerű, hogy el akarunk majd figyelni Nagycenkre és erőt akarunk gyűjteni gróf Széchenyi István emlékezetéből az előttünk álló nagyon nehéz holnapokra, holnaputánokra, hónapokra és talán esztendőkre is. Két nagy emlékeztető is kapunk tehát az idei szeptembertől. Gróf Széchenyi István óriásival nőtt alakja az egyik, az erdélyi részek hazatérésének mementója a másik. Az őszi gondok, töprengések, problémák rengetegében két olyan oázist jelent ez, ahol végtelen nyugalommal pihenhet meg a nyugtalan ma nyugtalan embere és gyűjthet szinte hallatlan erőt, kitartást, bizakodást és reményt az eljövendő holnapokra. Szinte érezzük, hogy a sors keze figyelmeztetően és intően emelkedik elénk. Végtelennek látszó nagy és tanulságos múlt kísért föl ezekben a tényekben, amelyek mellett a jelen csak és csupán epizódnak számíthat mindannyiunk múló életében, hiszen a hangsúly mindig és mindenütt a jövőn van. Ezért a jövőért érdemes küzdeni, lemondani, golgothás gondok útjait járni és érdemes gyermekeink kezét biztatóan megszorítva, haladni tovább a sokszor már-már járhatatlannak tetsző utakon. Mert minden a holnapokért van. Ezeket a gondolatokat diktálja az a szeptember, amely most startol szemeink előtt, amely hosszú, hideg őszi és téli hónapok szigorú menetét nyitja meg, de amely ugyanakkor arra is emlékeztet bennünket, hogy nincs az a hoszszú tél, ami után el ne következne a rügyfakasztó boldog tavasz és azután a napsugaras, boldog, gondokat űző csodálatos nyár. Az őszi gondok elülnek majd csendesen, mint a felkavart tó vize., Az iskolák kapuit szélesre tárják. Gondolkozunk, emlékezünk és erőt merítünk a hónap utolsó vasárnapján abból, aki méltán viseli a „legnagyobb magyar’” jelzőt, így felvértezetten nyugodtan indulhatunk neki az ősznek és azután a télnek. Mindnyájunknak át kell éreznünk ezt a szeptembert. Zürich, szept. 1. Irán megszállása lehetővé tette azt a tényt, hogy Anglia és az Egyesült Államok hadianyagot szállítsanak a Szovjetnek. Az iráni kormány felszólítást kapott az angol és szovjet hadvezetőségtől, hogy az iráni csapatokat mindenütt vonják vissza. Azonkívül minden német állampolgárnak el kell hagynia Iránt és a jövőben német állampolgár nem utazhat be Iránba. Anglia és a Szovjet nyilatkozatot adtak ki, amely szerint tiszteletben tartják Irán függetlenségét és területi sértetlenségét. Zürich, szept. 1. Moszkva szüntelen segélykiáltásokat küld Anglia felé hadianyag után, azonban ezek a kiáltások nem találnak meghallgatásra, csupán ígéreteket adnak. Isztambul, szept. 1. Teheráni jelentés szerint a brit és szovjet csapatok előnyomulása gyors ütemben folyik. Az olajvidékeket már mindenütt megszállták. Párizs, szept. 1. A francia rögtönítélő bíróság ma újabb öt kommunistát ítélt halálra. Irán megszállását befejezték Moszkva sürgeti a brit hadianyagszállításokat . Feltűnő üzenetet küldött a török köztársasági elnök a hadseregnek „Ha a békét nem sikerül megtartani, a hadsereget kötelessége teljesítésére szólítjuk fel" Ankara, szept. 1. Egész Törökország szombaton ünnepelte katonai győzelme tizenkilencedik évfordulóját. Valamenynyi városban, de különösen Ankarában, Istanbulban, Izmirben és a dumplupinari csatatéren, ahol az Ismeretlen Katona emlékműve áll, felvonulások, nagy katonai szemlék voltak.. A városokat fellobogózták és kivilágították. Inona elnök az évforduló alkalmából üzenetet intézett a hadsereghez, üzenetében ezeket mondotta: „Hadseregünk, amelynek történelme tele van dicsőséggel és a hazáért hozott áldozatokkal, ma is kellő módon szavatolja, hogy teljesíteni fogja azokat a feladatokat, amelyek felé a török nemzet tekint. Ha a köztársasági kormánynak a békére irányuló őszinte erőfeszítései nem lesznek elegendőek és így a török hadsereget kötelessége teljesítésére szólítjuk fel, biztos vagyok abban, hogy kötelességét a múlt hősiességéhez méltó módon fogja teljesíteni.” Tokió, szept. 1. (NST) A Japánban és Mandzsukuóban székelő brit hatóságok körlevélben felszólították a Japánban és Mandzsukuóban élő brit állampolgárokat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt hagyják el az országot. A körlevél megemlékezik a legközelebbi behajózási lehetőségekről. Washington, szept. 1. (Reuter) A japánokkal folyó megbeszélések kizárólag tapogatódzó jellegűek és még nem érkeztek el a tárgyalások szakaszába — jelentette ki Hull külügyminiszter a szombati sajtóértekezleten az egyik újságíró kérdésére, aki a japán-amerikai megbeszélések ügyében intézett kérdést a külügyminiszterhez. Hull kijelentése egyben válasz volt azokra a külföldi értesülésekre, amelyek szerint már bizonyos megegyezés jött létre a megbeszéléseken. London, szept. 1. (NST) Londonban hivatalosan közlik, hogy az angol kormányt a washingtni japán-amerikai tárgyalásokról állandóan tájékoztatják. Ez a jelentés az első hivatalos angol közlemény, amely a tárgyalásokról egyáltalán említést tesz. Vezéri főhadiszállás, szept. 1. (NTI.) A véderő főparancsnoksága közli: Mint már különjelentésben közöltük, finn csapatok nehéz harcban megsemmisítő vereséget mértek a Viipuri környékén lévő szovjet erőkre s augusztus 30-án viszszafoglalták magát a várost is. Ugyanekkor finn kötelékek a karéliai földszoros középső részén egyre több tért nyerve nyomulnak előre Leningrád irányában.