Uj Szó, 1947. április (3. évfolyam, 74-97. szám)
1947-04-01 / 74. szám
1947 április 1, kedd Uj SPA 3 Szakképzett munkások lettünk A szovjet ifjúmunkások lapjában, a »Komszomolszkaja Pravdában« a napokban felhívás jelent meg. Ez a felhívás azokhoz a fiatal fiúkhoz és leányokhoz szól, kik most kerülnek az ipariskolák első évfolyamaira. — Gondolj elődeidre, kik ugyanabban az iskolában tanultak, hová, te most beiratkoztál — mondja, a felhívás. — Szemjon Armjanovszkij, Pjotr Lapajev, Duszja Zseleznova és a többiek — ipariskolások voltak nemrég• Jól megtanulták a mesterségüket és most a legöregebb munkások is megbecsülik őket. Nevüket országszerte ismerik. A sztahanov munkához szükséges alaptudást az ipariskolában kapták. —Gondolj arra, hogy az ipariskolák neveltjei jó építők, fémmunkások és bányászok lettek, mert úgy tanultak, ahogyan Kalinin tanácsolta: »Az iskolát csekély tudással elhagyni azt jelenti, hogy a szaktársank semmire se becsülnek. Ha nem tudod a mesterségedet, nem fogsz tudni felelősségteljes munkát végezni. Komoly munkát csak azzal végeztetnek, aki jól dolgozik. Jól kell tudni a mesterségeteket. Ki kell ismerni magatokat a rajzokban■ Ezt a tudást még az iskolában kell megszerezni... — Ha jól tanulsz, — mondja a felhívás — akkor az iskolában nyert tudás segítségedre lesz a sztahanov-munkában. — Most, hogy átléped az ipariskolák küszöbét, a szovjet munkás dicsőséggel övezett útjára tértél... Ez a felhívás ma fiatal szovjet lányok és fiúk százezreinek lelkében visszhangzik. Ezek a gyerekek méltók akarnak lenni azokhoz a hagyományokhoz,amelyeket az ipariskolák padjaiban őket megelőző korosztályok teremtettek. Minden új növendék úgy fog a tanuláshoz, hogy él benne az elhatározás: aSzovjetunió élenjáró, dicsőségtől övezett sztahanovista munkásais nők sorába fog lépni. ... Ismerkedjünk meg azokkal az ifjúmunkásokkal, kiket a szovjet ipariskolák neveltek sztahanovistákká. Nézzük meg, mi lett belőlük — egy két évvel az iskola elvégzése után- Megtanultam szenetteltem Tizenkétéves voltam, mikor édesanyámmal a bányába érkeztem és életemben először láttam kőszenet. Nagyon érdekelt, hogyan dolgoznak az emberek a föld alatt. Pajtásaimmal együtt sokat járkáltunk a bánya környékén és mindenféléről kérdezgettük a bányászokat. Sohasem felejtem el az egyik öreg bányászt, aki azt mondta:' A bányamunkához érteni kell. 'A föld alatt most nem az erő, hanem a tudás, meg a gyors felfogás ú császár. Nagyon megszerettem a bányászokat. Kedves, szívélyes emberek. Szerettem volna velük együtt dolgozni, de hol és hogyan tanuljam meg a mesterséget? Szerencsémre, 1944-ben a bányában megnyílt az üzemi ipariskola. Azonnal beiratkoztam. A felvételi bizottság elnöke megkérdezte tőlem: — Mi akarsz lenni? Hallottam, hogy a bányában a vájárokat becsülik legjobban — hát ezt a szakmát neveztem meg. Az iskolában mindennel elláttak. Ruhát kaptam, meg élelmezést. Semmire sem volt gondom — ott lehetett a fejem a tanuláson. Jegor Varlamovics Muravjov, az öreg mester, egyszer előadást tartott a bányáról. Elmagyarázta a készülékek felépítését. Sokszor mondta: »írjatok fel mindent, amit mondok, — később szükség lesz rá.« Megfogadtam a tanácsát. A tanulók türelmetlenül várták azt a napot, mikor végre leereszkedhetnek a mélybe. Ez a nap is eljött egyszer. Bányászcsizmát húztam a lábaimra, lámpát vettem a kezembe. Az egyik szaktárs megkérdezte: — Nem félsz lemenni? Ott néha beomlások is előfordulnak ám... A mester mosolyogva hallgatta az ugratást — Hát bizony, a forradalom előtt sok beomlás volt a bányákban, mert a tulajdonosok sajnálták a pénzt a támfákra — mondotta. — A földalatti munka ma már teljesen veszélytelen. A tárnában teljes erővel nekiláttam a rétegnek, de eredmény nélkül. A réteg nem adta meg magát. El voltam keseredve-Odajött a mester. — Nem megy? Jegor Varlamovits magasra emelte a lámpát és a rétegben egy fekete sávra mutatott: — Innen kezdd. Alávájtam, aztán fejteni kezdtem a szenet Nagy darabokban hullott a lábaim elé. Sikerült! A mester azonban nem mindig mutatta meg, hogy mit, kell csinálni. Néha egyszerűen azt mondta: »nem tudom.« Persze, tudta, mit kell tenni, csak azt akarta, hogy magunk találjunk kiutat. Tanítottak engem az iskolábanejteni, támfalat építeni, dúcolni. Idővel jól megtanultam a szénfejtést. Az öreg vájárok lassanként egyenrangú munkásként kezeltek. Az ipariskolában beléptem a komszomolba. Az iskola elvégzése után bányába kerültem. Maga a mesterem kérte a vezetőséget, hogy engem önálló munkára osszanak be- Nem csaltam meg a mester reményeit, nem dolgoztam rosszabbul a többieknél. Elhatároztam, hogy itt is folytatom a tanulást, beiratkoztam tehát az ifjúmunkások esti iskolájába. Már második éve eredményesen tanulok. Múlt év tavaszán bejárta a bányákat Nikoláj Lukicsev rekordjának híre. Eleinte azt hittem, hogy Lukicsev valami vasgyúró, valamihős. Később kiderült, hogy velem egyidős. Nem akartam elmaradni mögötte, hát elutaztam hozzá, hogy megtudjam, hogyan dolgozik. Hogy az ember gyorsított módszerrel mehessen végig a szakaszon, magának kell fejtenie is, meg dúcolni is. Miután visszatértem az én bányámba, a legelső váltáson az előírt 0,58 méter helyett 9 folyómétert haladtam előre. Nikoláj Lukicsevel a fiatal sztahanovisták kerületi összejövetelén találkoztam másodszor. Szíveiből üdvöözött és gratulált az eredményekhez. A jó munkáért megkaptam »A szén»ipari szocialista verseny kiváló munkása« kitüntetést. Most automatagépen dolgozom, az ipariskolában szerzett tudásom következtében minden nap túlteljesítem a normát- Az első évnegyed tervével már februárban készen voltam. A sztahanov munka eredménye — nagy a jövedelem. Havonta három, sőt, három és félezer rubelt is keresek.* A bánya új lakást adott nekem. Ott lakom most az anyámmal együtt. Édesanyám régebben sokat nyugtalankodott a sorsom miatt. »Apád meghalt, ki lesz most segítségedre, hogy kiléphess az életbe!« — mondotta. Apám helyébe az ipariskola lépett, mely tanított és nevelt engem-Büszke vagyok arra, hogy az általam termelt szén hajókat, turbinákat hajt és fémet olvaszt a kohókban ■ Nagyon szeretem a szakmámat. Az egyik moszkvai ipariskola tanulóinak műkedvelő zenekara Orosz nyelvóra az egyik moszkvai gyári iskolában. M. Mihajlovics tanár Puskin egyik művéből olvas fel a tanulóknak Az egyik moszkvai gyár iskolájában a jövő esztergályosai megismerkednek, az eszterga-csavarvágó munkapaddal SZEMJON ARMJANOVSZKIJ sztalinói bányász • 1 rubel 12,20 forint. Ahol a favardászokat nevelik Vilnában, Habarovszkban, Szocsiban, Krímben, Rosztovban, Kievben, de még a Dickson-szigeten is dolgoznak a moszkvai 20. számú ipariskola egykori növendékei. Az iskola Zamorenovaceai épületét ritkán kerüli el a postás: tucatjával érkeznek a volt tanítványai levelei. A postás rendszerint megkérdi: — No, — ma honnan írnak maguknak? — Ma bizony messziről! A négy- Ne felejtse el osztálysorsjegyét befizetni Húzás már április 12-én kezdődik Azok részére, kik személyesen veszik át sorsjegyeiket a főárusítók a sorsjegyeket ________ április 8-ig tartják fenn