Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-22 / 119. szám, csütörtök

Szerkesztőségünk két kérdéssel fordult kulturális és oktatási intézményeink vezetőihez. 1. Saját munkakörében milyen szempontból tartja je­lentősnek a CSKP KB 15., valamint az SZLKP KB leg­utóbbi ülését? 2. Az ülések anyaga és határozatai alapján Önök mit tesznek munkájuk eszmei és esztétikai színvonalának emeléséért. Megvannak-e a feltételeik a határozatok eredményes megvalósításához? V ÁLTOZNI — — g$ HTozmm GERŐ JÁNOS, a Zselízi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója: 1 A CSKP KB 15., valamint • az SZLKP KB legutóbbi ülése a politikai nevelő mun­ka fontosságát elemezve bősé­gesen érintette azt a területet, amely közvetlen munkakörö­met jelenti. Az iskolának fon­tos szerepe van az elkövetke­ző nemzedékek eszmei, szak­mai és erkölcsi nevelésében. Az ifjúság nevelésének folya­matát nagyon leegyszerűsítve azt szokták mondani: nevel a család, nevel az iskola és ne­vel az utca is. Ez a három té­nyező nem minden esetben hat egyforma erővel és egyforma irányban a gyermekre és az ifjúságra. A család szerepe, tekintve változó szerkezetét, az utóbbi 20—30 évben némi­leg csökkent, habár ma is rendkívül fontos, az utcáé pe­dig nem minden esetben érté­kelhető pozitívnak. Éppen ezért az iskola szerepe a ne­velésben egyre növekszik és gyakran olyan területeket is érint, amelyeket korábban el­hanyagolhatott. Gimnáziumunkról az Új Szó hasábjain már több ízben is szó esett. Valóban jólesett be­számolni például a biológiai olimpiákon elért szép eredmé­nyekről, vagy arról, hogy ta­valy az érettségiző 62 tanuló 80 százaléka továbbtanulásra jelentkezett, s hogy ezek 75 százalékát fel is vették az egyetemekre, mégis nem erre vagyunk büszkék, h­anem arra, hogy iskolánkat városunkban, de messze környéken is jól nevelő intézményként tartják nyilván. Ennek a jó hírnek a kivívását nagymértékben elő­segíti az a tényező is, hogy tanulóifjúságunk szociális ös­­­szetétele rendkívül kedvező, mert 89 százaléka munkás­paraszt szülőktől származik, akiknek többsége tudja, hogy „ ... a becsületesség, a munka­­szeretet, az áldozatkészség, az igazságosság, a haladás, a ha­­zafiság és az internacionaliz­mus iránti érzék nem születik az emberrel. Ezekre a tulajdon­ságokra a nevelés és a pozitív példa hatására tesz szert­, amint ezt megállapítja a CSKP KB 15. ülésén elhangzott be­számolóban Vasil Bilak elvtárs. Éppen ezért nem véletlen, hogy szülői értekezleteinken, ahol rendszeresen foglalkozunk nevelési kérdésekkel, a részvé­tel 90—95 százalékos. Rám az ideológiai, nevelési kérdések széles körű megvita­tásán kívül nagy benyomást tettek Josef Havlín elvtársnak azok a szavai, amelyekkel részben a pedagógusok felelős­ségét taglalta az ifjúság neve­lésében, részben pedig utalt a pedagógus személyének fontos­ságára. „Ha a pedagógus jól végzi munkáját, fontos, hogy szüntelenül szilárdítsuk bizton­ságérzetét. Nem szabad meg­engedni, hogy ok nélkül, vagy rosszindulatúan bárki is sem­mibe vegye munkáját.“ Hogy ezt miért említem? Mert igen gyakran tapasztalom, hogy számos iskola pedagógusának, és diákjának is — s ez a nem­zetiségi iskolákra még inkább vonatkozik — mindennap újra és újra kell bizonyítania jó munkáját, s még így is sok­szor figyelmen kívül marad igyekezete, szorgalma, őszinte törekvése. 2 A központi bizottsági­­ ülések anyagai, határo­zatai útmutatást adnak mun­kánk jobb, tökéletesebb végzé­séhez. Iskolánk jelentősége — legalábbis így vélem — az utóbbi években nagymértékben növekedett, mert az években a nyitrai és a utóbbi lévai járás igényeit is nekünk kell kielégítenünk. Ehhez szüksé­ges az illetékes állami és po­litikai szervek állandó segít­­sége, támogatása, s ebben nem kivétel ez az esztendő sem. Az iskola iránti érdeklődést azzal is magyarázzuk, hogy az Oktatási Minisztérium néhány más gimnáziumhoz hasonlóan nálunk folytatta le jó ered­ménnyel azt a kísérletet, hogy a gimnáziumok szakosított ta­nítással bizonyos ipari, mező­­gazdasági és egyéb szakvég­zettséget is adhatnak, illetve már adnak is tanulóiknak. Ná­lunk már a múlt évben 13 ta­nuló érettségizett a mezőgaz­dasági termelés alapjaiból. Az idén ebből 15 tanuló érettségi­zik, 7 tanuló pedig szakérett­ségit tesz a műszaki kémia alapjaiból. Hogy ezt az igényes szakképzést fenntarthassuk, sőt bővíthessük, feltétlenül szük­ség van arra, hogy az idén és a továbbiakban is minden év­ben — akárcsak a korábbiak­ban mindig — párhuzamos osz­tályokat nyithassunk. Ebben az esetben megvalósíthatjuk azt a tervünket is, hogy oktathas­suk a gépészet alapjait is, an­nál is inkább, mert városunk­ban rövidesen felépül a tolmá­cs­­gyár üzemegysége, amely több mint ezer dolgozót fog­lalkoztat majd. A határozatok eredményes megvalósításához tehát szüksé­gesnek tartom az iskola stabi­lizálását. Ez lehetővé teszi az ifjúsággal végzendő eszmei­politikai munka hatékonyabbá tételét, az igényesebb személyi­ségformálást, amelyben döntő A Jókai-napok kisszínpadi seregszemléjén újoncként mu­tatkozik be a CSEMADOK heté­­nyi­nek (Cholin) helyi szervezete­Csokonai Kisszínpada. Eléggé hosszúnak és rögösnek mondható az út, melyet meg­tettek eddig. Lucia Imre mérnöktől, CSEMADOK helyi szervezetének a elnökétől, a kisszínpad veze­tőjétől és tagjától tudom, hogy a csoport 1970-ben alakult Dé­­kány György mérnökkel az élen és elsőként Hemingway Az öreg halász és a tenger című művének irodalmi szín­padi változatát mutatták be, ezután alkalmi keretműsorok következtek. Valamennyit oratórikus forma jellemezte,az Lényeges változás 1973-ban történt. Luczáné Sárai Sarolta a lévai (Levice) Juhász Gyula irodalmi színpad tagja volt an­nak idején, majd a dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) Fókusz egyik alapító tagjaként tevé­kenykedett, tehát mint műfaj­hoz értő, a mozgalomban jár­tas emberként került férjével együtt a csoport élére. Erre az időre tehető, hogy az összeté­telében is változó csoport át­tért az újabb, mozgalmasabb, a mai kisszínpadi formához már közelebbi, felfogáshoz. A Duna nimfája című össze­állítással debütált 73-ban az új összetételű csoport. Ezzel a címmel névadójuknak hódoltak, születésének 200. évfordulóján. (A Csokonai nevet nem vélet­lenszerűen választották,­­hiszen az irodalomban kicsit is járta­sak előtte nem ismeretlen Cso­konai Lillájának és a hetényi református lelkésznek, Végh Mihálynak házassága). Az elkö­vetkező két évben Jarábikné Tťúchly Gabriella két — a Fó­kusz által nagy sikert elért — összeállítását, a Megöltek egy legényt és a Dobolás a túlol­dalra című összeállításokat vitték színre, majd egy Ady em­lékműsor, és a következő év­ben egy színdarab (Szeretve mind a vérpadig) következett. Az e­mlített műsorok legtöbbjét szerepe van a személyes pél­dának. El szeretnénk, sőt el akarjuk érni, hogy ifjúságunk az eddiginél jobban tisztelje szüleit, a közösségi munkát, társadalmunk vívmányait, a szocialista erkölcs alapvető normáit, s egyáltalán azt, hogy tanítványaink jobban oda­figyeljenek az idősebb nemze­dék, a tapasztalt és élen járó dolgozók, elsősorban a kommu­nisták szavára. Ezért is tervezzük — és megvalósításukhoz már hozzá is fogtunk — a „nyitott“ pol­gári nevelési és osztályfőnöki órákat, amelyeken tanulóink — szőkébb, de közvetlenebb közösségben — jogásszal, or­vossal, idős párttagokkal, gaz­dasági szakemberekkel, sőt példás szülőkkel is elbeszél­gethetnek az élet úgynevezett nagy és kis kérdéseiről. Zárszóként idéznem kell Rá­bay Zoltán elvtársnak az SZLKP KB ülésén elhangzott felszólalását, amelynek gondo­latai gyökeret ereszthetnének minden ifjúban és­ minden em­berben, aki itt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban él és alkot, tanul, dolgozik és termel. „Minél teljesebben, jobban szavatolja és érvénye­síti gyakorlatában a szocialis­ta állam nemzeteinek, nemze­tiségeinek jogait és érdekeit, annál mélyebb lesz a szocia­lista állam, a szocialista haza iránti öntudatos, belső viszo­nyuk és természetesen a nem­zetek és nemzetiségek közti kölcsönösség és együvé tarto­zás is...“ Iskolánk és én azon fogunk fáradozni, hogy ez így legyen! az évenkénti járási fesztiválo­kon is bemutatták. Tavaly Kiss Péntek József került a csoporthoz; az ő nevé­vel az elmúlt évben a csalló­­közaranyosi kisszínpad rende­zőjeként találkozhatott a Jó­kai-napok közönsége és a moz­galom iránt érdeklődő közvéle­mény. Kiss Péntek József segít­sége újabb lendületet és újabb színt vitt a csoport munkájába, s még nagyobb lelkesedéssel fogtak hozzá az idei összeállí­tás, a Jókai napokon is látható Itteni színjáték és finálé sz­ín­­reviteléhez. A szerző, Kiss Pén­tek József a darab rendezését is vállalta. A műsorfüzetükben olvassuk: „Amikor úgy hatá­roztunk, hogy ezt a rendhagyó­nak is nevezhető összeállítást színre visszük, két fontos cél vezetett bennünket: szórakoz­tatni és figyelmeztetni (termé­szetesen önmagunkat is) hét­köznapjaink néhány komoly és megoldást sürgető jelenségére. Mindezt nagyobbrészt a szatí­ra, a felszabadult játék, vala­mint a tragikomikum színpadi eszközeivel. Talán formabon­tásnak tűnik, hogy helyenként Váci Mihály, Gál Sándor mé­lyen gondolati és tragikumot hordozó versei is fel­hangzanak az előadásban; s talán éppen akkor, amikor azt legkevésbé sem várná a néző, amikor úgy­mond: másra van áthangolódva. Ám a komikum és a tragikum igencsak rokonok, ponton túl testvérek.A bizonyos A csoport összetétele igen sokrétű; a mérnök pedagógus Lucza házaspáron kívül diá­kok, dolgozók, ipari tanulók, népművelők, mezőgazdászok alkotják, s mint Lucza Im­re mondja, a baráti szálak, a szórakozás, az együttlét örö­me, és nem utolsósorban a „tenniakarás“ az, ami a magvá­­ban nyolc éve szinte változat­lan csoportot összetartja. Biz­tonságérzetet nyújt a csoport­nak a CSEMADOK helyi szerve­zetének, valamint a helyi essz­­ne­k erkölcsi elismerése és anyagi támogatása. NÉMETH GYULA Csokonai nevével Az idei Jókai-napok újoncai Bányászm­érnökök lesnek Látogatóban az Ostravai Bányászati Főiskolán Távol a városközponttól, Ostrava Poruban, nagy kiterjedésű erdős parkban található a Bányászati Főiskola, a hozzátartozó diákétkezde és kollégium épületkomplexuma. Az épületegyüttes nemcsak méreteivel, hanem ötletes, egyéni architektúrájával is magára vonja a figyelmet. Az Ostrava­ Bányászati Főis­kola hazánk egyetlen olyan fel­sőoktatási intézménye, amely a nyersanyag kitermelése és fel­dolgozása — a bányászat, föld­tani vizsgálatok, kohászat és nehézipar — számára képez szakembereket. Nagy hagyo­mányra tekint vissza, Európa egyik legelső bányászati akadé­miájaként 1716-ban alapították. A felszabadulás után a bá­nyászat, kohászat és a nehéz­gépipar fellendülésével a Bá­nyászati Főiskola is jelentős fejlődésen ment át. 1959-ben megalakult a bányászati-földta­ni, kohászati és bányagépészeti kar. Az utóbbi a gépészeti és elektrotechnikai szakok inten­zív fejlődésével 1977 ben gépé­szeti és elektrotechnikai karrá alakult. Ebben az évben kezdte meg tevékenységét a főiskola köz­­gazdasági kara is, amely főleg a tervtechnika és az ipari gaz­­daságtan számára nevel után­pótlást. A tanulmányi idő diffe­renciálódása mellett az iskola nagyméretű fejlődéséről tanús­kodik az is, hogy amíg a 70 es évek elején a nappali és levele­ző hallgatók száma együttesen sem haladta meg a 2000-et, az 1978—79-es tanévben 21 szakon már több mint 5000-en tanul­tak a nappali és mintegy 1800 an a levelező tagozaton. Évről évre nő az első évfolyamba fel­vett diákok száma. Az 1979-80- as tanévben a nappali tagozaton 1659, az esti tagozaton pedig 574 diák kezdte meg tanulmá­nyait, így ma a Bányászati Fő­iskolán összesen 7700 hallgató tanul. Az Ostravai Bányászati Főis­kola a jövőben a tananyag to­vábbi differenciálódása s a szakosodás következtében 1990- ben építészeti karral bővül, a gépészeti és elektrotechnikai kar pedig két önálló karrá fej­lődik. A főiskolán tanuló diá­kok száma a terv szerint ekkor­ra eléri a 10 000-et. Az ostravai főiskola nappali tagozatán a tanulmányi idő négy év. Ezalatt a hallgatók széles elméleti tudást szerez­nek matematikából, fizikából, kémiából és a többi természet­tudományi tantárgyból, vala­mint az alkalmazott műszaki tudományokból, hogy aztán tu­dásukat a gyakorlatban mint üzemmérnökök, kutatóintézetek dolgozói stb. hasznosítsák. bánya-, kohó- és nehézipari üze­­­meknek a Bányászati Főiskola végzősei iránti érdeklődését, a hallgatók széles körű érvénye­sülési és elhelyezkedési lehető­ségeit tanúsítja, hogy néhány szak felsőbb évfolyamában diákoknak mintegy 80 százalé­­­ka üzemi ösztöndíjban részesül. A Bányászati Főiskolán éven­te mintegy 500 hallgató végez tudományos kutatómunkát, is­merkedik a választott szak ku­tatási módszereivel. A diákok földtani vizsgálatokat végeznek Csehszlovákia egyes vidékein, az ásványlelőhelyek feltárásá­nak kutatása, a kohászati fo­lyamatok, a fémfázisok fizikai tulajdonságainak vizsgálata, í. bánya- fő kohászati berendezé­sek, műszerek műszaki színvo­nalának emelése, a környezet­alakítás és -védelem áll tevé­kenységük középpontjában. hallgatók főleg a SZISZ szer­­­vezte tudományos diákkörökben végeznek kutatómunkát. A tu­dományos diákkör elnöke Jind­rich Vanek fizikus elmondta, hogy az elmúlt iskolaévben a versenyekbe 522 hallgató kap­csolódott be, s 287 aktuális mű­szaki problémával foglalkozó tanulmány került elbírálásra. A főiskolán végzett tudományos kutatómunka magas színvona­láról tanúskodik az a tény, hogy 58 értekezés bejutott az orszá­gos tudományos versenybe is, ahol a bizottság ötöt első, ket­tőt második, hármat pedig har­madik díjjal jutalmazott. A diákoknak a tudományos körökben az elmúlt években sok olyan időszerű műszaki problé­mát sikerült megoldaniuk, ame­lyeknek gyakorlati alkalmazása sok százezer korona hasznot jelent népgazdaságunknak, kü­lönösképpen ma, amikor az energiatermelés és -gazdálko­dás, a nyersanyagok minél ha­tékonyabb kihasználása első­rendű társadalmi feladat. Az Ostravai Bányászati Főis­kola rendszeresen együttműkö­dik több, főleg Ostrava vidéki termelőüzemmel. Ez az együtt­működés kiszélesíti és idősze­­rűsíti a főiskola tudományos kutatómunkájának tematikáját. Az ipari vállalatok nagyra érté­kelik a kiadott feladatok meg­oldásának színvonalát, gyorsa­ságát, s viszonzásul műszerek­kel, berendezésekkel látják el az iskola laboratóriumait. Az Ostravai Bányászati Főis­kola pedagógiai és tudományos kutatómunkájában, a tudomá­nyos dolgozók képzésében szo­rosan együttműködik a baráti országok testvéregyetemeivel, a donyecki műegyetemmel, moszkvai fémkohászati intézet­­­­el, jó kapcsolatok fűzik a frei­­bergi bányaakadémiához, a krakkói bányászati-kohászati és a Miskolci Nehézipari Főiskolá­hoz. MOLNÁR ANGÉLA Laboratóriumi munka közben (Archív-felvétel) Funés vágya Régi vágya Louis de Funés­­nek, a világhírű francia film­komikusnak, hogy eljátssza Mo­­liére FÖSVÉNY­ ének címszere­pét. Színházigazgatóik többször felajánlották neki, ő fiatalabb korában nemet mondott, most viszont érettnek érzi magát a szerepre, amelyet a filmen va­lósít meg. A film rendezője: Jean Girauld. „Elhatároztuk — nyilatkozta Louis de Funés — a rendezővel együtt, hogy nem színházi előadást viszünk film­re, hanem, tiszteletben tartva a moliére-i szöveget és a zárt színteret, felhasználjuk a film lehetőségeit." A Harpagon az első, de feltehetően nem az utolsó Moliére-hős filme« Louis de Funés megszemélyesítésé­ben. 15*90 V. £ 3^

Next