Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám, szombat

F­ÜGGETLEN NAP­ILAP Szombat, 1992. április 11. Ara 2,80 korona XLV. évfolyam, 87. szám ÁMOKFOTÓK A TUDOMÁNY KÖNTÖSÉBEN Ladislav Deák megnyilatkozásában vannak nagy igazságok, kis igazságok és féligazságok, de torzítások és kitalált adatok is. (5. oldal) KÁBÍTÓSZERT NEM TALÁLTAK... A prágai nemzetközi repülőtéren tartott rendőrségi beavatkozás kö­vetkeztében 18 - kábítószerforgal­mazással gyanúsítható - személyt tartóztattak le. A beavatkozás célja a kábítószerek forgalmazóinak úgy­nevezett algériai csoportjának szét­verése volt, amely manapság főként Prága központját látja el hasissal. Igaz, kábítószert mindeddig a rend­őrök nem találtak. A rendőri beavatkozást megköze­lítőleg fél évig készítették elő. A biz­tonsági szerveknek számos algériai állampolgárral együtt sikerült letar­tóztatni a 34 éves M. D.-t, aki felte­hetőleg a prágai hasisexport és -for­galmazás szervezője. Martin Fendrych, a Szövetségi Belügyminisztérium szóvivője az említettekkel kapcsolatban elmond­ta, hogy 1992 első hónapjaiban Prá­gában sikerült szétverni a líbiai kábt­(Folytatás a 2. oldalon) AHOL AZ IDEGENFORGALOM TÖKE (LEHET) VÁCLAV HAVEL TEGNAP GÖMÖRBEN JÁRT !­­ (Munkatársunktól)­­ Hogy Rozs­nyó és környéke érdekes termé­szeti alkotásokban, valamint műemlékekben rendkívül gazdag, arról tegnap Václav Havel is meg­győződött. A csütörtökön délután Kassán kezdődött kétnapos kelet­szlovákiai körútját ugyanis teg­nap Gömörnek ebben az idegen­forgalmi lehetőségek paradicso­mának is nevezhető térségben folytatta a köztársasági elnök. Mielőtt Kassa fedői gépkocsijával áthajtott volna a Torna és Gömör határmezsgyéjének számító Szo­roskőn, a „menetrend" szerint Szá­delő községnél letért a főútról, s megállt a közelben füstölgő tornai cementgyárra néző romantikus Szá­delői-völgy déli kapujában. Elfogad­va a táj- és környezetvédők ajánlatát (Folytatás a 2. oldalon) Vidám percek György Tiborral, a betléri múzeum igazgatójával (Svätopluk Písecký felvétele) VACLAV KLAUS: STABILIZÁLTUK AZ INFLÁCIÓT (Munkatársunktól)­­ Úgy tűnik, a pénzügyi kormányzat eddigi kifeje­zetten restriktív gazdaságpolitikáját fokozatosan felváltani készül egy mozgékonyabb, enyhébb megkötésekkel számító, bár továbbra is kemény piaci követelmények szerint működő gazdaságpolitika, amely elsősorban az árfolyamok alakulásának kézben tartásával próbálja meg elérni a gazdasági folyamatok élénkítését. A megfogalmazott célok eléréséhez vezető intézkedésekről tegnap Pozsonyban, a Szövetségi Pénzügyi Tanács ülése kapcsán tartott sajtóértekezleten Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter, a tanács elnöke tájékoztatta az újság­írókat. Megtudhattuk, hogy az év első a forgalmi és nyereségadókból, negyedében összesen 9,7 milliárd A tanácskozáson többek között szó korona költségvetési többlettel zárt volt a hitelek és kölcsönök folyósítá­az állami költségvetés, annak ellá­­sához nyújtott állami garanciák ide­nére, hogy a tavalyi évhez viszonyít­­szerű kérdéseiről. Megállapodás­ra jóval kevesebb bevétel folyt be (Folytatás a 2. oldalon) 20 ÓRA 23 PERC: START! (Munkatársunktól)­­ Tegnap pont­ban 20 óra 23 perckor indult hazánk­ból az első szállítmány és ezzel együtt az első katonák is Jugoszlá­viába (felvételünk a rakodást örökíti meg), hogy részt vegyenek az ENSZ békefenntartó erőinek tevékenysé­gében az UNPROFOR hadművelet keretében. Mire mai lapszámunk ol­vasóink kezébe kerül, a csehszlovák kéksisakosok első csoportja már Mariborban várja az alakulat további tagjait, hogy vasárnaptól a kenyai és a francia katonákkal együtt védjék Krajina békéjét és a polgári lakosság épségét. A tegnapi indulás egyben új feje­zetet nyitott a csehszlovák hadtörté­netben: katonáink első alkalommal vonultak a hadszíntérre az ENSZ zászlaja alatt. Bízzunk abban, hogy feladatukat teljesítve épségben tér­nek vissza mandátumuk lejárta után. Viszontlátásra fél év múlva! -lovász- BRIT PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK A TORYK MEGSZEREZTÉK AZ ABSZOLÚT TÖBBSÉGET Nem túlzás azt állítani, hogy csü­törtökön a nemzetközi élet egyik legfontosabb eseménye a brit parla­menti vokscsata volt. A szavazóhe­lyiségeket közép-európai idő szerint este 11 órakor zárták be, s a hajnali órákban már nyilvánvaló volt, hogy a kormányzó Konzervatív Párt a jós­latokkal ellentétben mégis megsze­rezte az abszolút többséget. Ugyan­is minden előzetes felmérés arról szólt, hogy a két nagy párt közül egyiknek sincs esélye az abszolút többségre, nagyon szoros lesz az eredmény, s amelyik több mandá­tumhoz jut, az alakíthat esetleg koa­líciós kormányt a liberálisokkal. De a papírforma nem jött be. A délutáni órákban kapott végeredmények sze­rint a 651 mandátumból 335-öt szer­zett meg a Konzervatív Párt, a Munkáspárt 272 helyet mondhat a magáénak, a liberális demokraták pedig 24-et szereztek. Ismét John Major alakíthat tehát kormányt. Egyébként a két pártve­zér már az éjszakai órákban megtet­te első nyilatkozatát. Major kijelen­tette: „Ragyogó választási győzel­met arattunk, bár az emberek azt hitték, hogy már nem vagyunk rá képesek." Neil Kinnock azt mon­dotta, hogy csalódott, az ország jobb kormányt érdemelne. A nem teljes eredmények szerint a választók 42 százaléka a konzervatívokra, 35,5 százaléka a munkáspártiakra, 15 százaléka pedig a liberális demokra­tákra szavazott. A toryk győzelmét a londoni City is üdvözölte, s pozití­van reagált rá a pénzvilág. A tőzsdé­ken emelkedtek a részvények árfo­lyamai, csakúgy mint a font sterlingé a többi valutához képest. A kereske­delmi körök pedig azt várják, hogy a bankok csökkentik a jelenleg 10,5 százalékos kamatlábat. (Kommentárunk a 3. oldalon) WASHINGTON ČALFA-BUSH TALÁLKOZÓ Marián Čalfa szövetségi kormányfő tegnapra virradó éjszaka befejezte phila­delphiai látogatását és Washingtonba ér­kezett. Csütörtökön a Pennsylvániai Egyetemen tartott előadást és találkozott a Wharton School, a neves amerikai me­nedzserképző főiskola vezetőjével, majd tárgyalásokat folytatott a nemzetközi ügyekben illetékes pennsylvániai tanács képviselőivel és az ottani vállalkozókkal. Tegnap az Egyesült Államok fővárosá­ban Marian Čalfa találkozott a Kongres­­szus képviselőivel, köztük Lee Hamilton­nal, a külügyi bizottság elnökével. Ezt követően látogatást tett a külügyminiszté­riumban, ahol Robert Nilesszel, az euró­pai és kanadai ügyekkel foglalkozó mi­niszterhelyettessel tárgyalt. A megbeszé­lések után Charles Vanik egykori kong­resszusi képviselő a Capitoliumban ren­dezett ebédet Marián Čalfa tiszteletére. A szövetségi miniszterelnököt délután a Fehér Házban fogadta George Bush amerikai elnök. LÁNGOS KONTRA KAVAN Ján Lángoš szövetségi belügyminisz­ter nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy Jan Kavan képviselő nyilvánosságra hozza azt az iratot, amelyet róla az állam­biztonsági szervek (ŠtB) vezettek. Ebben a kivételes esetben a szövetségi belügy­miniszter még személyes felelősséget is hajlandó vállalni. Valójában arról az iratról van szó, amelynek alapján a szövetségi (Folytatás a 2. oldalon) HÉTFŐI SZÁMUNKBAN • A tanító bácsi - S. Forgon Szilvia portréja Anderkó László pedagógusról • Pálinka a piacon - Vas Gyula riportja • A szlovákiaiakat forintért is „hívja a tenger". - V. Paizs Gábor beszámolója a budapesti Utazás '92 kiállításról j­­ín lenne a költészet napja. Lenne csu­ I­­Cl pán, vagy van is? Ünnepeljünk vagy hibernáljunk, tegyük el tapsainkat nyugodtabb időre, motyogjunk magunk elé, mint a tűzimádók, a bálványsimogatók, míg csapkodnak felettünk a kérdések: kell-e a vers? Kell-e a költészet? A kérdésnek, ha még annyira balga is, ha mégoly fölöslegesnek tűnik is, mindig van létjogosultsá­ga, mert valamit jelez. JÓZSEF ATTILA TÁMADÓI Nem a világjelenségre gondolok: hazabeszé­lek. Mert bántják a költőt. Ismét és újfent és folyamatosan. Tökéletes a kontinuitás. Nem azért bántják, mert költő volt, istentelen, azért kapcsolnak utána a kis gnómok és senkik, mert olyan volt, amilyen. Azt írt, amit. Mert lobogóra tűzték, holott, ha ő zászló lett volna, sohasem lobogott volna, nem hajolt volna semmi szélnek. Letépte volna magát a zászlórúdról. A vádlóból azonban vádlott lesz időnként, s nincs tudás, akinek panaszt tehet, ha hagyjuk. Ady-pörös, József Attila-pörös Magyarországon, ahol a költő-püspökök, költő-rabbik, költő-költők minden bokorban megteremnek, gyakran káde­rezik a KÖLTŐT. Mondhatnók: kibírja. Kibírta Ady is, kibírja József Attila is. De vajon meddig bírjuk ki még, hogy ki kell bírni? Hogy Liszt, Bartók, Cs. Szabó, Határ, Vasarely, s ki mindenki még, kiűzetett a hazából, képletesen, valóságosan? Meddig bírjuk ki még, hogy nem merünk belenézni a tükörbe, miköz­ben Európáról süketelünk, s ázsiai révülettel zárjuk el értékeinket Európától, önmagunktól? Hogy örökké dekázgatunk? Ha volt bűne, hát annyi, hogy született. Ne tetszett volna szegénynek szegénynek születni! Ha rásüthető bélyeg, billeg, hát annyi, hogy lopott, mert éhezett. És úgy tört fölfelé, hogy lent maradt, s lehozta a mindenséget, ahogyan senki talán ezen a kontinensen. Dugjuk hát el, urambá­tyámék, mert ha van szégyellnivaló, akkor szé­gyelljük magunkat, hogy szükség volt rá, hogy fátumszerűen volt itt nekünk, hogy forradalmi volt. Hja, tetszett volna elvegyülve maradni, karéjbe sírni, nem Istennel pörölni, súrolni desz­aka­démiák folyosóit, akkor most kijárna a tisztelet, az obsit, a rehabilitáció.­­ O ^­égyelljék magukat, akik a legárvább O Z magyart bántják, aki bármely szegle­tében a világnak költőfejedelem lett volna. Rajta már csak a fegyver foghat. Hát tessék fegyver­kezni. KÖVESD­ KÁROLY

Next