Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-15 / 87. szám, hétfő
ZVÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR KOMMENTÁR Riogatás féligazságokkal SZILVÁSSY JÓZSEF Nem tudom eldönteni, hogy a magyar kormányfő híveivel együtt miért riadt meg ennyire attól, hogy elveszíthetik eddigi hatalmukat. Eltévelyedett személyes ambíciók tüzelik-e őt és holdudvarát, vagy attól tartanak, hogy fény derülhet állítólagos milliárdos panamázásokra, vagy más, esetleg mindkét feltevés miatt? Bárhogy legyen is, súlyos hiba jó előre nemzeti tragédiaként beállítani a jelenlegi kormánypártok esetleges újabb, általuk nem várt gyengébb szereplését. Miként vaskos melléfogás kokárdás hazafiakra és nemzetárulókra osztani a társadalmat. Állíthatja-e, hiheti-e vajon ép ésszel valaki, hogy az ötvenhatos Mécs Imre hajlandó volna visszasettenkedő kommunistákkal paktálni? Vagy azt, hogy Göncz Árpád nem tisztességes magyar ember? A jelenlegi kormánypártiak azonban őket is címkézik, s velük együtt azokat a milliókat, akik alapvető demokratikus jogukkal élve nem rájuk voksoltak. Bőszen segédkezik a szakmai züllés legaljára süllyedt magyar közszolgálati tévé és rádió is, amely eszement propagandájával emeli az égig a kormánypártot, és döngöli a lehető legmélyebbre a mostani ellenzéket. Diplomatikusabb szavakkal közlik ugyan, de hasonló véleményre jutottak a külföldi megfigyelők is. A sok csúsztatásból hadd emeljek ki egyet. Azért is, mert közvetlenül érinti a szlovákiai magyarságot: „Viktor, köszönjük a párkányi hidat” - olvashattuk egy táblán a szombati nagygyűlés tévéközvetítése során. Ezt a jelszót eddig több magyar kampányoló politikus harsogta, és a jelek szerint híveik bevették. Holott 1989 óta nem akadt magyar kormány, amelyik ne szorgalmazta volna a hídroncs felújítását. Ám a szlovák fél, főleg Vladimír Meciar hallani sem akart erről. Jól tudjuk, ő is milyen primitív hazugságokat szajkózott. Az egyezséghez, a híd újjáépítéséhez Mikulás Dzurinda - szlovák viszonyok között - demokratikusan gondolkodó kormánya is kellett. S ha már őt említjük, akkor az is a teljes igazsághoz tartozik, hogy egyértelműen Orbán Viktornak a szomszédok iránti érzéketlen kampánymegnyilvánulásai vezettek oda, hogy a nacionalistának semmiképpen sem nevezhető pozsonyi miniszterelnök jegelte - remélhetően rövid időre - a szlovák- magyar, továbbá cseh és lengyel partnerével együtt a visegrádi politikai kapcsolatokat. Még a magukat Magyar 1-nek kikiáltó tévénél is tovább ment a Vasárnapi újság, amely tegnap reggel egyebek között azt sulykolta a hallgatóságába, hogy hétközben azért lett drágább a benzin, mert a MOL, a nemzetközi nagytőkéhez hasonlóan, bízik Medgyessyék győzelmében és ezáltal a nagymértékű gázáremelésekben. Már csak az hiányzott, hogy jól értesült forrásokra hivatkozva közlik: ez is Kovács László, Peter Weiss és a tőkések újabb titkos alkujának a következménye, mert hát az elmúlt héten Szlovákiában is - miként szinte minden európai országban - emelték az üzemanyagok árát. Ilyen durva és tisztességtelen kampány láttán és hallatán a higgadt szlovákiai és más kisebbségi magyarok, miként az anyaországi milliók is azért nyugtalanok, mert az ellenzékre zúdított össztűz miatt tovább mélyülnek a politikai lövészárkok és a szakadékok. Ez pedig nagyon nehezen helyrehozható károkat okozhat Magyarországnak és közvetve a kisebbségi magyarságnak. Ugyanis már eldőlt, hogy mely pártok jutnak az Országgyűlésbe. Ezek után bármilyen kormánya lesz is Magyarországnak, arra lesz ítélve, hogy főleg az eredményes integráció végett európai viszonyt építsen ki az ellenzékkel. És a szomszédos országokkal is. Ezért sem szabadna minden hidat felégetni. S ezért kellene a kormánypárti kampányba magukat bevető kisebbségi személyiségeknek is megfontolt politikusként, nem pedig néptribunként viselkedniük. Ha a jelenlegi magyarországi ellenzékben és a szomszédos nemzetek demokratáiban valóban sorstársat, a sorskérdésekben szövetségest, nem pedig ellenfelet, sőt: ellenséget látnak. A nyomdafesték szaga TÓTH MIHÁLY A sajtóetika figyelemre méltó paradoxona, hogy slapaj korában közepes rátermettségű szerkesztőségi munkatárs is könnyű tollal képes dolgozatot írni az újságírói erkölcsről. Aztán telnek az évtizedek, és ahogy telnek, úgy csökken az ember hajlandósága eszmét juttatni e tárgykörben. A paradoxon nyitja: idős kollégájával ellentétben a szerkesztőségi gyakornok meglehetősen keveset tud az alkotmány garantálta sajtószabadság és a realitások közötti szakadék mélységéről. Ján Budaj képviselő törvényalkotóként úgy viselkedett, mint egy kéthetes szerkesztőségi gyakorlattal rendelkező ifjú újságíró után. Vagy még úgyabbul. Ugyanis sok mindent törvénybe lehet iktatni, a sajtóerkölcs követelményeit azonban semmiképpen. Annyira beleélte magát a politika mindenhatóságába vetett hitbe, hogy egy új társadalmi szervezetnek, a Sajtóerkölcs Szövetségének kellett őt figyelmeztetnie melléfogására. Az 1989 novemberét követő első 12-15 hónapban még az újságíróelit tagjai is kamaszhoz illően lelkesedtek a társadalomra szakadt sajtószabadság láttán. Úgy 1992 táján azonban már megtapasztalták, hogy szerkesztőségek és egyének miként, milyen tényezők hatására tettek engedményeket a sajtóetika íratlan szabályainak rovására. Ugyanazok a politikusok, akik élharcosai voltak a pártlapok független orgánumokká való átalakításáért vívott közdelemnek, fogcsikorgatva vették tudomásul, hogy pártjuknak nélkülöznie kell a pártirodából sugallt sajtót. Nem egy kollégáról tudható és bizonyítható, hogy neve már 1993-ban is pártiroda fizetési listáján szerepelt, miközben az illető hivatalosan újságszerkesztőként kereste kenyerét. A lapok magánkézbe vétele szerencsére többnyire nem járt a politikai irányvonal tulajdonos általi meghatározásával. A pártok vezetői e tényből kiindulva manapság nem a laptulajdonost igyekeznek becserkészni, hanem a főszerkesztőt. Többségüknek becsületére válik, hogy a nyomtatott sajtó meghatározó része nem lett hajlamos a pártlappá válásra. A laptulajdonosi érdekeknek tett etikai engedmények főképp abban fejeződtek ki, hogy több egyébként jól szerkesztett újság is bulvárosodott. Az elmúlt 13 évben tapasztalhattuk, hogy a pártállam évtizedeiben a sajtóetika szempontjából olyan „sarkigazságokat” próbáltak érvényesíteni, amelyeknek a fordítottja se igaz. A fordulat óta pedig olyan tényezők kezdtek érvényesülni, amelyek létezését úgy 1990-ben rémálmainkban se feltételezzük. Az olvasó még csak nem is sejti, mi lehet annak a következménye, ha valamely pártelnök baráti látogatást tesz egy főszerkesztőnél, ha a kiadó gazdasági érdekekre hívja fel a szerkesztő figyelmét, vagy ha a főnök éppen a hazafiságról ejt szót. ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 15. TALLÓZÓ DER SPIEGEL Nagy várakozások fűződnek a magyarországi parlamenti választások második fordulójához - írja friss számában a német hírmagazin. Az újság „a térség potenciális stabilitási tényezőjét” látja Medgyessy Péter szocialista jelöltben, rámutatva: az MSZP által a kormányfői posztra jelölt politikus hagyományosan híve a magyarromán viszony javításának. Ő maga egy kolozsvári család leszármazottja, gyermekkora egy részét Bukarestben töltötte. Mint közölte, nagyobb fokú érzékenységet kíván tanúsítani a szomszédos országokkal való bánásmód terén. A Der Spiegel emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor, a hivatalban levő miniszterelnök legutóbb főként a románok és a szlovákok, de részben a szerbek és az ukránok körében is „félelmet ébresztett Budapest hegemóniára való törekvései miatt”. A hírmagazin az okok közé zolványokat. Igazán kiharcolhatnál valami befutó helyet valamelyik párt listáján, mert parlamenti képviselőként aztán sorolta a kedvezménytörvényt és a lenne pénzed Viagrát vásárolni! (Gossányi Péter rajza) január óta osztogatott magyariga A prágai Hradzsin egyenruhás őrei nem most kerültek először a cseh nyilvánosság figyelmének homlokterébe Ügynökök és szexuális zaklatás Rájár a rúd az utóbbi időben a prágai várra. Először az került nyilvánosságra, hogy a várőrség pszichológusa szexuálisan beteg ember, aki az utóbbi években bizonyíthatóan legalább öt katonát megerőszakolt, többeket zaklatott, később pedig az derült ki, hogy az egységnek éveken keresztül két volt kommunista titkosszolgálati ügynök parancsolt. KOKES JÁNOS Mindhárom ügyet először a cseh oknyomozó újságírásban vezető szerepet játszó Mladá fronta Dnes teregette ki. Szükséges elmondani, hogy a várőrség nem először került a nyilvánosság figyelmének homlokterébe. Már az elmúlt években is több botrány volt amiatt, hogy az idősebb katonák zaklatták és testileg bántalmazták az újoncokat. Az ügyet a fiatal katonák szülei panaszolták el a feletteseknek és az újságoknak, de a fegyelmezésen kívül akkor más nem történt. A probléma azonban bizonyára eléggé súlyos és kellemetlen volt a Hradzsinnak, mert Václav Havel államfő maga is felkereste a katonákat, és elbeszélgetett velük. Tavaly nyáron pedig az volt feltűnő, hogy gyorsan távozott az egység parancsnoka, Jaroslav Indruch és törzsfőnöke, Milan Liska. Akkoriban ezt mindketten azzal magyarázták, hogy igen előnyös álláshoz jutottak a civil szférában, ezért hagyták ott az elit helynek számító várőrséget. A sajtó ezt nem találta meggyőzőnek, a Hradzsin vezetése pedig hallgatott. Távozásuk hivatalos oka az volt, hogy egyikük sem felelt meg az ilyen felelős tisztségekben dolgozó személyekre vonatkozó biztonsági előírásoknak. Ezt a személyi ellenőrzést az illetékesek már a NATO-előírások szerint ejtették meg, így maradtak fenn a szűrőn mindketten. Most kiderült, hogy Indruch a volt szocialista rendszerben a katonai kémelhárítás hivatásos ügynöke volt, Liska pedig még nála is magasabb tisztséget viselt, s több ügynök tevékenységét is irányította. Mindez úgy volt lehetséges, hogy mindketten hamis átvilágítási bizonylatot adtak át feletteseiknek, azok pedig a fontos beosztásban dolgozó személyek múltját csak nagyon felületesen vizsgálták meg. Az érintettek ezekről, a most napvilágra került, számukra kellemetlen tényekről nem voltak hajlandóak nyilatkozni. A hivatalos szervek most is igen óvatosak. „Nem válaszolhatok. Mintegy 120 személy kapott hamis átvilágítási bizonyítványt, mert ilyen adatokat nem hozhatunk nyilvánosságra” - felelte egy újságírói kérdésre Ales Sulc, a belügyminisztérium illetékes biztonságpolitikai osztályának vezetője a személyes adatok védelméről szóló törvényre hivatkozva. Ladislav Spacek államfői szóvivő valamivel konkrétebb volt. „Azért lettek menesztve, mert nem feleltek meg a hivatásos katonákkal szemben felállított követelményeknek” mondta. A cseh belügyminisztérium tavaly ősszel nyilvánosságra hozott információi szerint a kilencvenes évek elején mintegy 120 személy kapott hamis átvilágítási bizonylatot; ők a későbbiek folyamán is magas és befolyásos tisztségeket töltöttek be. A sajtó szerint közéjük tartozott Indruch és Liska is. A botrányok kapcsán Jaroslav Tvrdík védelmi miniszter bejelentette, hogy szigorú ellenőrzést rendelt el az egységnél, s rövidesen személycserékre is sor kerül. Ugyanakkor a miniszter és a Hradzsin közötti megbeszélésen felmerült az a javaslat, hogy a jövőben a várőrséget, amely gyakorlatilag az államfő díszszázada, illetve a várbeli díszőrség feladatait tölti be, nem sorkatonák, hanem hivatásosok látnák el. Ez az elképzelések szerint megoldhatná a problémákat. Döntés azonban az ügyben egyelőre nem született. Václav Havel szűkszavúan, csak a tényekre szorítkozva kommentálta a napvilágra került információkat. Nem bírálta az illető személyeket, csupán annyit mondott, hogy Indruch és Liska is éveken keresztül lojálisan és jól teljesítette kötelességeit, ezért neki nem volt semmi baja velük. „Arról viszont, hogy korábban mindketten az Állambiztonsági Hivatal ügynökei voltak, nem volt hivatalomnak tudomása” - mondta Havel. Elutasította azt a néhány politikai ellenfele által hangoztatott véleményt, hogy két volt ügynök ilyen tisztségekben és az államfő közelében nemzetbiztonsági kockázatot jelentett volna. A vélemények azonban ebben a kérdésben megoszlanak. A sajtó elsősorban azt hangoztatja, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba, s végre rendet kell teremteni a különféle jól jövedelmező hivatalokban, posztokon, mert az átvilágítási törvény megtartása mindenkire nézve kötelező. A kormányzó szociáldemokrata párt szerint a törvényt a volt jobboldali kormányok alatt sértették meg, s nemcsak Indruch és Liska esetében, hanem ahogy Stanislav Gross belügyminiszter tavaly őszi bejelentése is Indruch és Liska is éveken keresztül jól teljesítette kötelességeit, mutatja, legalább több mint százhúsz esetben. Valószínűleg nincs messze az igazságtól, hogy a gyakorlatban minden bizonnyal jóval több esetben kerülték, illetve kerülik meg az átvilágítási törvényt Nyilván más kérdés, hogy sokan vannak, akik nem tartják éppen jónak és igazságosnak a jogszabályt De ez már más téma. Tekintettel arra, hogy az utóbb hetekben Václav Havel államfő sorozatos támadásoknak volt kitéve politikai ellenfeleitől, főképpen a Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt részéről, a sajtóban az is felmerült, hogy nincs-e valamiféle összefüggés a támadások, illetve a kiteregetett botrányok között. Bizonyítékokká azonban eddig senki sem hozakodott elő. A tények azonban azt mutatják, hogy Havel és környezete az államfő utolsó hivatali évében - nyilván a legkülönbözőbb okok miatt - gyakran lesz a figyelem középpontjában. A szerző prágai munkatársunk Bizonytalan az is, hogy elfogadják-e Brüsszel javaslatát az EU-izraeli társulási tanács ülésének összehívására Nyomásgyakorlás: nincs meg a politikai akarat ERDÉSZ JENŐ Az EU-tagországokban nincs meg a szükséges politikai akarat ahhoz, hogy az EU-izraeli társulási megállapodás felfüggesztésével próbáljanak nyomást gyakorolni az izraeli-palesztin konfliktus rendezése végett - közölték uniós illetékesek. Tájékoztatásuk szerint még az is bizonytalan, hogy a tizenötök elfogadják-e az Európai Bizottság javaslatát az EU-izraeli társulási tanács rendkívüli ülésének összehívására. Az EU külügyminiszteri tanácsa mai luxembourgi ülésén vitatja meg, hogy a legutóbbi közvetítési kísérletek kudarca után mit tehet az unió a válság további súlyosbodásának megakadályozásáért. A nevük elhallgatását kérő illetékesek szerint sok múlik azon, milyen eredményekkel jár Colin Powell amerikai külügyminiszter mostani missziója (a 4. oldalon olvashatnak róla - a szerk. megj.). Ettől függetlenül is csekély a valószínűsége annak, hogy a miniszterek nagyobb horderejű elhatározásra jutnának. Az Európai Parlament a múlt héten határozatban foglalt állást a társulási tanács - egyébként csak decemberben esedékes - ülésének mielőbbi összehívása és a társulási megállapodás felfüggesztése mellett. Határozata azonban semmire nem kötelezi a tagállamokat, a brüsszeli bizottság pedig már világosan értésre adta, hogy a maga részéről nem támogatná a megállapodás felfüggesztését. A társulási tanács ülésének mielőbbi - brüsszeli értelmezés szerint „azonnali” - összehívását azonban Romano Prodi bizottsági elnök is kezdeményezte, s a javaslat egyike lesz azoknak a lehetőségeknek, amelyeket a külügyminiszterek hétfőn megvitatnak. A bizottság emellett egy sor más választási lehetőséget is a tanács figyelmébe ajánl, anélkül azonban, hogy ezek bármelyikére Határozata azonban semmire nem kötelezi a tagállamokat, konkrét javaslatot tenne. Powell missziója és a tanács ülése előtt uniós illetékesek nagyon visszafogottan nyilatkoztak arról, milyen eszközökkel élhet az adott körülmények között az EU. Diplomatikus megfogalmazásuk szerint a tizenötök közös szándéka, hogy fenntartsák és erősítsék Izraelhez fűződő sokrétű gazdasági-kereskedelmi kapcsolataikat, de ehhez is szükség van politikai akaratra és a konfliktus fejleményei „befolyásolhatják” ezt az akaratot. A társulási megállapodás az ipar termékekre nézve teljes szabad kereskedelmet ír elő, az agrárkereskedelem fokozatos liberalizálásáról azonban még folynak a tárgyalások. A brüsszeli bizottság összeállította és folyamatosan frissíti azoknak az uniós támogatással épített palesztin létesítményeknek a listáját, amelyeket az izraeliek leromboltak, vagy súlyosan megrongáltak. Az EU már korábban értésre adta, hogy ezeket alkalomadtán kártérítési igény nyújthat be. A szerző az MTI tudósítója.