Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-09 / 132. szám
www.ujszo.com | 2018. június 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Kulturális veszteségeink II. Pofonegyszerű ötlet, és bárkivel meg lehet csinálni, aki már halott Bizony, nem könnyű belenyugodni kedvenc zenekarunk feloszlásába vagy kedvenc előadónk halálába. Nyilván nem csak a rajongók vannak ezzel így, hiszen egyegy sztár(csapat) sokaknak nyújt biztos megélhetést, jobb esetben hosszú éveken, évtizedeken át. Ami rendben is van, hiszen nemzetközi viszonylatban ezek végül is üzleti vállalkozások, bármennyire a zenéről szólnak is. Aztán, amikor apadni kezd a kassza, egy ideig még lehet pénzt keresni kiadatlan számokkal, fiókban lapuló dalkezdemények befejezésével, remasterelt koncertfelvételekkel. De egyszer eljön a nap, mikor már semmi újat nem tudnak összekaparni a kiadó emberei, sem a stábtagok. Ilyenkor a halott világsztár kísérőzenekara önállóan kezd el turnézni, vagy a legutolsó turnédobos is úgy hirdeti magát a plakátokon, hogy „XY zenekarának volt dobosa”. A feloszlott bandáknál kicsit más a helyzet, mert a „márkanévnek” általában van egy jogtulajdonosa, aki használhatja azt, és gyakorlatilag bármilyen felállásban koncertezhet a jól bejáratott néven. Az alkalmi csapat előadja a nagy slágereket, és a rajongóknak nem is kell több a boldogsághoz. De olyan is előfordul, hogy az eredeti felállásból már senki sincs a bandában, ami - úgy tűnik - szintén nem akadály egy-egy sikeres világ körüli turnéhoz. Hiába, az emberek szeretnek nosztalgiázni, főleg ötvenéves kor felett. És micsoda szerencse, hogy akkorra már a pénztárcájuk is vastagabb, mint ifjú rajongó korukban, amikor nem mindig engedhették meg maguknak a koncertjegyet. Amikor megjelentek a placcon a The Pink Floyd Experience és az ABBA the Show típusú profittermelő szolgáltató egységek, azt hittem, egykét év, és lecseng ez a beteg dolog, senki sem lesz kíváncsi ilyesmire. Tévedtem. Egyebek mellett ezért nem leszek soha gazdag. Az első hologram-fellépések sikere (Tupac Shakur, Michael Jackson, Ronnie James Dio) tulajdonképpen már meg sem lepett. Most viszont egy egészen dermesztő jelenség járja be Európát. A négy évtizede halott Elvis turnézik egy LED-falon, a szimfonikus zenekar élőben kíséri, az özvegy, Priscilla Presley pedig a számok között sztorizik a férjéről és a dalok születésének körülményeiről. A produkció a napokban járt Budapesten, és ott is megtöltötték az arénát olyan emberek, akik hajlandók azért fizetni, hogy a YouTube helyett egy hatalmas falon láthassák azokat a felvételeket Elvisről, amelyek egyébként szabadon hozzáférhetőek. És hogy hallhassák a király (egyébként eredetiben tényleg jó) dalait nagyzenekari körítéssel. Lám, egy újabb piaci szegmens, amely eddig elkerülte a figyelmemet. Pedig pofonegyszerű ötlet, és gyakorlatilag bárkivel meg lehet csinálni, aki már halott, így nem tiltakozhat. Nyilván lesz is folytatása ennek a projektnek... JUHÁSZ KATALIN (Lubomír Kotrha karikatúrája) A CIA ölette meg John F. Kennedyt? John F. Kennedy elnök megölésének szálai a Központi Hírszerző Ügynökséghez (CIA) vezethetnek. Ezt állította a Fox televízióban a néhai elnök unokaöccse, ifjabb Robert Kennedy, akinek édesapját, Robert Kennedy igazságügy-minisztert szintén meggyilkolták, éppen ötven éve. Az ifjabb Kennedy szerint az embereknek végre meg kellene ismerniük az igazságot a Kennedygyilkosság ügyében. Az ügyvédként és környezetvédelmi aktivistaként tevékenykedő ifjabb Kennedy szerint nagybátyja, Donald Trump elnök egyelőre azért nem hozza nyilvánosságra a néhai John Fitzgerald Kennedy elnök meggyilkolására vonatkozó valamennyi adatot, feljegyzést és dokumentumot, mert „így, vagy úgy, de a CIA-nak valamilyen módon köze volt az elnök megöléséhez”. Robert Kennedy hangsúlyozta: „55 évvel a gyilkosság után az amerikaiaknak muszáj lenne tudniuk, hogy mi történt, és muszáj lenne hozzáférniük az információkhoz. Elmondta, édesapja a legjobb nyomozó volt annak idején, de az igazságügyi tárca mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a munkáját. Hozzátette: miután Lyndon B. Johnsont a Kennedygyilkosság után beiktatták az elnöki hivatalba, Robert Kennedy soha többé nem állt szóba Edgar Hooverrel, az FBI akkori igazgatójával. John Fitzgerald Kennedyt 1963. november 22-én gyilkolták meg a texasi Dallasban. A gyilkossággal a magányos elkövetőnek minősített Lee Harvey Oswaldot vádolták meg, akit azonban letartóztatásakor Jack Ruby bártulajdonos agyonlőtt. Ruby később a börtönben betegségben meghalt. Donald Trump elnök tavaly még azt ígérte, hogy nyilvánosságra hozza a Kennedy-gyilkosságra vonatkozó dokumentumokat, de idén áprilisban bejelentette: nemzetbiztonsági okok miatt néhány dokumentum 2021 októberéig zárolva marad. Közleményében az elnök hangsúlyozta: az amerikai hírszerző szervezetek tanácsára döntött így, mert szerintük néhány titkosított dokumentum nyilvánosságra hozatala ártana „a jól meghatározható nemzetbiztonsági érdekeknek, a rendfenntartó erőknek, és aggodalmakat okozna a külpolitikában is”. (MTI) 7 A külföld helyén KOLLAI ISTVÁN Külföldi befolyás veszélyezteti a választások tisztaságát - ez a harsány szlogen mérgezi a választások hangulatát Magyarországtól kezdve Svédországon át az Egyesült Államokig. De lehet-e külföldi veszélyről beszélni - akár Sorosról vagy orosz befolyásról egy olyan világban, ahol a határok elvesztették jelentőségüket? A politikatudomány a harmincéves háború végétől, az 1648-ban kötött vesztfáliai békétől számítja azt az időszakot, amikor kiteljesedett és jogilag tiszta, mondhatni modern formát öltött az államok szuverén hatalma saját területük és lakosságuk felett. Ez a modern államiság arra épült, hogy az országok saját intézményrendszere, területe és lakossága között egység áll fenn. Lakosság, terület és államigazgatás tehát összetartozik. Ezek között nincs átfedés, vagy ha van is, az csak véletlen kivétel, rendszerhiba. Ilyen anomáliának számított sokáig például a kettős állampolgárság, vagy egy külföldön szerzett egyetemi diploma: a véletlen művének. Aztán a huszadik század második felében fokozatosan megbomlott az állam, a hozzá tartozó terület és a lakosság egysége, és ez sokszor a szabadságjogok bővüléséből következett. Az államok korábbi döntési jogosítványaiból egyre több került le az egyénekhez. Például míg korábban az államok fenntartották maguknak a jogot, hogy mi számít a területükön érvényes „diplomának”, addig mára a nemzetközi megállapodások a diplomák kölcsönös elismerése terén szélesre nyitották a kaput. És ez nemcsak jogszabályi változásban ölt testet, hanem a magatartás megváltozásában is: egy multicég hazai leányvállalatát mennyire érdekli az, hogy egy munkavállalója itthon vagy külföldön diplomázott? Ugyanez igaz a munkaerőpiacra, az általunk fogyasztott termékekre - köztük a kulturális termékekre -, de akár a párválasztásra is: elmosódott a határ a hazai és a külföldi között. A francia tulajdonú „győri keksz” magyar-e? A zsolnai KIA-autók szlovák termékek? Mindenki eldöntheti ezt saját tudása és szubjektív ítélete alapján, de nincs ezekre a kérdésekre egységes, tiszta válasz. És ugyanez igaz a hírfogyasztásra, az egymással versengő véleményekre is: a korábbi, országos méretű kvázi-monopóliumok, hírügynökségek, állami tévék vagy napilapok túlsúlya megszűnt. Egy közös világplatformon - az interneten és egy egységes világnyelven - angolul - válogathatunk a hírszolgáltatók és véleményformálók között, a határok itt is elmosódtak. Egy neves magyar író rendszeresen elmondja, ő az Al Jazeera boszniai adásából tájékozódik. Megteheti. Azaz jól összekavarodott mára, hogy mi a „külföldi”, és mi a „hazai” vélemény. Ezt próbálja most kibogozni Svédország, ahol a választásokra készülve egy fakenews-elleni akciótervet dolgoztak ki, hogy külföldről ne lehessen álhírekkel befolyásolni a szavazókat. De ki fogja megmondani, mi számít a választás befolyásolásának? Nyilván szélsőséges esetekben ezt el lehet dönteni (például amikor egy hírt tudatosan és bizonyíthatóan külföldről meghamisítanak), számos életszerű helyzetben viszont lehetetlen megmondani egy véleményről, hogy az „igaz”, vagy sem. És hogy külföldről gerjesztik-e, vagy sem. A külföld és a belföld határának elmosódásával a„külföldről történő beavatkozás” fogalma is képlékennyé vált. Nincsenek szabályok, nincs szabályozottság a hírtermelés és hírfogyasztás terén. És most folyik a verseny a politikai szereplők között, hogy egy új szabályrendszer alakuljon ki, új játékszabályokkal, ahol mindenki arra törekszik, hogy a pálya neki lejtsen. De ha ebben valaki igazán győzni akar, nehezen tudja máshogy megtenni, minthogy valamit visszavesz a hírfogyasztásnak és a véleményalkotásnak abból a szabadságából, ami egyszer már az emberekre lett bízva. FIGYELŐ Nyáron Bécsbe jöhet Trump és Putyin Vlagyimir Putyin orosz államfő arra kérte pár nappal ezelőtti ausztriai látogatásán Sebastian Kurz osztrák kancellárt, hogy próbáljon megszervezni nyárra egy bécsi találkozót Donald Trump amerikai elnökkel - jelentette a Wall Street Journal (WSJ). Az amerikai politikai-üzleti napilap arról számolt be névtelenséget kérő diplomáciai forrásokra hivatkozva, hogy Kurz elfogadta a felkérést, és megígérte, hogy megkeresi Trumpot. A WSJ értesülései szerint mindkét fél szeretné tető alá hozni a kétoldalú találkozót, Putyin azonban nem akarja, hogy erre az Egyesült Államokban kerüljön sor, inkább semleges helyszínt részesítene előnyben. Az orosz elnök állítólag azt mondta, kész találkozni amerikai kollégájával Trump júliusi európai látogatása során. Mint írták, a Fehér Ház fontolgatja az ajánlatot. „Noha a két vezető korábban beszélt egy találkozó lehetőségéről, de egyelőre nincs mit bejelenteniük” —közölte az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács neve elhallgatását kérő tisztségviselője. Bennfentesek szerint az osztrák kancellár jövő szerdai németországi látogatásán Richard Grenellel, az Egyesült Államok új berlini nagykövetével fog egyeztetni a kérdésről, aki szoros kapcsolatban áll Trump belső körével. A Wall Street Journal úgy értékeli a fejleményeket, hogy a vártnál hamarabb létrejöhet a Trump-Putyin-találkozó. A két elnök harmadszor találkozna egymással, de ez lenne az első olyan tárgyalásuk, amelyre nem valamilyen többoldalú csúcstalálkozón kerül sor, hanem kizárólag az orosz-amerikai kapcsolatok fejlesztése érdekében szerveznek. (MTI)