Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-27 / 147. szám

www.ujszo.com I 2018. június 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Most jól megkaptuk 2018-ra a szavak szavatossági ideje lejárt, ismét szintet léptünk van végre, a mi­énk. Annyi fe­szültséggel teli év, ványadt vára­kozás, epekedő elégedetlenség után elénk tették, szinte maguktól. So­kan éppen ettől ijedtek meg, mondván: na jó, jó, persze, tudjuk mi már egy ideje, hogy mit kéne ezzel, meg mit nem kéne, mert hát másról sem beszéltünk eddig, csak erről, meg ha másról is, az a más is valahol csak azért volt, hogy végül ide lyukadhassunk ki. Most meg, hogy sikerült végre kilyukadnunk, állunk és bámulunk, mint Deákné házszámát, és egymásra várunk, hogy akkor ki fogja meg először, vagy melyik felét. Sokak szerint ez a megtorpanás döntéshozatali im­potenciánk sommás bizonyítéka, mert (szerintük) az még talán nem is annyira gáz, hogy kiharcolni nem tudjuk, de hogy élni sem tudunk vele, az már nagyon. Talán nem véletlen, hogy éppen pár napja sodort elém a sors egy Vekerdy Tamás-interjút, vagy szakcikket, melyet az ismert gye­rekpszichológus gondolataira épített fel a szerzője. Arról szólt az írás (mint az ilyen írások általában), hogy Vekerdy szerint öt pontnak kell megfelelni, hogy biztosítani tudjuk gyerekünk felcseperedését napjaink ingergazdag ingoványá­­ban. Szóval azt hirdeti ez a Tamás bátya, hogy „Minden abnormális dolog normális a kamaszkorban.” Ezzel pedig, ha nem is kaptuk meg az összes korábbi kérdésünkre a vá­laszt, azért némileg rá lettünk kény­szerítve, hogy eddigi álláspontjain­kat feladjuk, vagy ha nem is adjuk fel, átértékeljük, belátva, hogy iga­zából nem is olyan biztos, hogy szerettünk volna kérdezni valamit. A kérdések megválaszolása, mint olyan, okafogyottá látszik válni az utóbbi időben, ami a vita­kultúra átalakulását jelezhetné, ha lenne, vagy lett volna eddig olyan, hogy definiált vitakultúra. Hogy ez jó-e vagy sem, azt eldönteni csak érzelmi alapon lehet, hiszen aki kérdez, sokszor elsősorban érze­lemből kérdez, aki pedig válaszol, érzelemből válaszol, ha válaszol, válasza pedig újabb kérdéseket ge­nerál, melyek szintén nem mente­sek az érzelmektől. Ha ezt elfo­gadjuk, akkor odajutunk, hogy amit eddig vitának neveztünk, az nem más, mint érzelmek cseréje, ha pedig nem fogadjuk el, akkor nem jutunk ide. Fel kell tehát tenni a kérdést, hová szeretnénk eljutni, plusz egy támpontot kapunk leg­alább. Visszatérve a kérdések lété­nek a kérdésekre adandó válasz­ként értelmezett megkérdőjelezé­sére: ha ezen az úton tovább me­gyünk (mely gyakorlat ugye egy ideje már igencsak jelen van min­dennapjainkban), egy izgalmas, nyitott és szellős területre érünk, ahol kénytelenek vagyunk beis­merni, hogy 2018-ra a szavak sza­vatossági ideje lejárt. Ma már tel­jesen mindegy, mondunk-e vala­mit, vagy nem mondunk, minél ha­marabb belátjuk, annál könnyebb lesz (ráadásul felszabadít a sza­vakkal való állandó görcsös bíbe­­lődés eddigi komor kötelezettsége alól). Most már nem mondani, ha­nem csinálni kell azt a valamit, hogy előbbre jussunk. És ami a legérdekesebb, hogy sokan már csinálják is (maguktól), amivel azt manifesztálják, hogy ismét meg­haladtunk egy szintet. Ez pedig jó. VERES ISTVÁN Pellegrini tüntetően földet művel (Cartoonizer I 7 Nagyobb volt a füstje - gondban a német autóipar DUDÁS TAMÁS K­omoly sokk érte múlt héten a német autóipart, előzetes letartóztatásba került Rupert Stadler, az Audi társaság igazgatótanácsának elnöke. Letartóztatása a Volkswagen­­csoport dízelbotrányával van összefüggésben, a kon­szernnek az Audi márka is fontos része. A 2015 óta gyűrűző botrány­nak nem Stadler az első áldozata a Volkswagen csoport menedzserei közül, de mindenképpen ő a legnagyobb hal. A német hatóságok lépése jelzi, hogy az autóipar topmenedzserei sincsenek biztonságban, ha be­bizonyosodik, hogy tudtak a dízelautók károsanyag-kibocsátásának manipulációjáról. Ez jelentős változás, ugyanis a német autóipar so­káig érinthetetlennek tűnt. A német autógyártók egészen a közelmúltig az innováció, a minőség és a megbízhatóság szinonimái voltak, ma azonban a Volkswagen em­lítésekor a dízelbotrány az, ami elsőként eszünkbe jut. A botrány jó példája annak, hogy előbb vagy utóbb minden etikátlan vállalati döntés napvilágra kerül, és komoly pénzügyi és morális károkat okoz a cég­nek. Az agresszív növekedéshajhászás közben a Volkswagen vezetői létre­hozták a nagy teljesítményű és alacsony károsanyag-kibocsátású dí­zelmotorok illúzióját, és motorok millióit szerelték fel az ellenőrzése­ket kijátszó illegális szoftverrel. Ez a VW-világ mostanra összedőlt, mondhatnánk, a terv füstbe ment, a döntés pedig már több mint 25 milliárd dollárjába került a vállalatnak, a morális károk meg ennél is nagyobbak. De nem a Volkswagen az egyetlen német autógyár, amely gyanúba keveredett. Pár hete a német hatóságok utasították a Daimler vállalatot, hogy hívjon vissza több tízezer Vito furgont, amelyekben szintén gya­nús szoftvert találtak. A vállalat vezetői természetesen tagadják a vá­dakat, de a Bild napilap értesülései szerint további 80 ezer dízelmotor­ral felszerelt Mercedes-Benz autóban is megtalálható volt a kérdéses szoftver. A dízelbotrányban valószínűleg a BMW sem teljesen ártatlan, már­ciusban ugyanis több mint száz nyomozó szállta meg a vállalat köz­pontját és dízelmotorokat gyártó telephelyét. A vállalat menedzserei gyorsan hamut szórtak a fejükre, azt állítva, hogy a gyanús szoftver te­lepítése az autókba véletlen hiba volt. Akár igaz ez, akár nem, ezzel már a BMW hírnevén is folt esett. A pénzügyi és morális károk következtében a német gyártók arra kényszerülnek, hogy teljesen átgondolják gyártási stratégiájukat. Úgy tűnik, a dízelmotorok ideje lassan lejár, és éppen ez a szegmens játszott komoly szerepet a német vállalatok stratégiájában. Több német város is azt tervezi, hogy a jövőben kitiltja a régebbi dí­zelmotorral felszerelt járműveket a városközpontból, Hamburg már meg is hozta ezt a döntést. Várhatóan más európai országokban is terí­tékre kerül ez, ami még jobban gyorsítja majd a vásárlók elfordulását a dízelmotoroktól. A gondok ellenére azonban nem kell temetni a német autóipart. A gyártók egyre jobban átérzik a helyzet komolyságát és felgyorsították az új meghajtási technológiák fejlesztését. Fontos az is, hogy a botrá­nyok ellenére továbbra is élvezik a német politikai elit támogatását. Ez teljesen érthető, ugyanis az autógyártás a német gazdaság egyik siker­ágazata. A német autóipar jövője nem kevésbé fontos a szlovák gazdaság számára, figyelembe véve, hogy a Volkswagen helyi gyára Szlovákia legfontosabb vállalata, és sok más beszállító cég is szorosan kötődik a német autógyártókhoz. Ezért csak remélni tudjuk, hogy a német autó­ipar tanult a hibákból és gyorsan magához tér a botrányoktól terhes évek után. Kiteszik a Szahara közepén a menekülteket, aki eltéved, meghal Az algériai hatóságok elszállítják a nigeri határra a kiutasított bevándorlókat, és ott víz és élelem nélkül útnak indítják őket, hogy találják meg az első lakott települést. Aki eltéved a sivatagban, az maghal. Algéria több mint 13 ezer em­bert, köztük várandós nőket és gye­rekeket hagyott így magára a Sza­harában csak az utóbbi 14 hónap­ban. Az embereket olykor fegyverrel fenyegetve kényszerítik arra, hogy útra keljenek és a tűző napon me­neteljek. A szerencsésebbeknek si­kerül keresztülvergődniük azon a 15 kilométeres senkiföldjén, amelynek végén elérik Asszamaka határfalut. Többen napokig bo­­lyonganak a forróságban, mire egy ENSZ-mentőcsapat rájuk bukkan és segít rajtuk, sokan viszont oda­vesznek. Az AP hírügynökség által meginterjúvolt túlélők elmondása szerint sok ember egyszerűen nyomtalanul eltűnik a Szaharában. Az algériai hatóságok egyre gyakrabban utasítanak ki az or­szágból tömegesen bevándorlókat azóta, hogy az Európai Unió tavaly októberben fokozta az észak-afrikai országokra gyakorolt nyomást, hogy fékezzék meg az Európa felé igyekvő migránsokat. Az EU egyik szóvivője elismer­te, hogy tudnak az algériai gyakor­latról, de nézete szerint szuverén országoknak jogukban áll beván­dorlókat kitoloncolni, ha azt a nem­zetközi joggal összhangban teszik. Algéria jelenleg nem kap azokból az uniós forrásokból, amelyeket afri­kai országoknak nyújtanak a mig­rációs válság kezelése céljából. Becslések szerint minden egyes Földközi­tengerbe fulladt bevándorlóra kettő olyan jut, aki nem élte túl a sivatagi gyaloglást. 2014 és 2017 között 111 millió dol­lárnyi­ segélyt kapott erre a célra Európától. Algéria nem közöl hivatalos szá­mokat arról, hogy hány embert to­­loncolt ki erőszakkal az országból. A Nemzetközi Migrációs Szerve­zet (IOM) 2017 májusa óta készít feljegyzéseket erről: az első hónap­ban 135 embert utasítottak ki Al­gériából, míg 2018 áprilisában ez a szám 2888-ra emelkedett. Az utób­bi 14 hónapban összesen mintegy 11 ezer ember jutott el nigeri terü­letre a sivatagon keresztül. Leg­alább 2500 embert kényszerítettek gyalogolni hasonló körülmények között Mali irányába is, arról nin­csenek adatok, hogy hányan hal­hattak meg menet közben. A túlélők beszámolói szerint az algériai hatóságok több száz kiuta­sított bevándorlót gyűjtenek be egyszerre, teherautókba és buszok­ba zsúfolják őket, majd kirakják őket a Szaharában, telefon nélkül, csak megmutatják nekik, merre kell indulni a nigeri határ felé. Az AP birtokában vannak videó­felvételek is, amelyeken látható az algériai hatóságok eljárása. Algéria egyelőre nem reagált a jelentésre. Korábban elutasította a jogsértésekre vonatkozó bírálato­kat, és azt állította, hogy a vádak egy rosszindulatú kampány részét ké­pezik, amellyel a szomszédos or­szágokat akarják Algéria ellen her­gelni. Az IOM becslései szerint minden olyan bevándorlóra, aki a földközi­tengeri átkelés közben veszítette életét, két olyan ember jut, aki a szaharai gyaloglást nem éli túl. 2014 óta ez a szám akár a 3­0 ezret is elérheti. (MTI)

Next