Uj Világ, 1956. június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-05 / 1. szám
Új emberekről az új évben Emberekről szól ez a riport. Termelőszövetkezeti emberekről, akik az új paraszti életformában alakulnak, formálódnak. Nézzük meg tehát a kohót, nézzük meg azt is, hogy válik ki a tiszta érc, s hogyan csűrran forrón a kokillákba. A kunsági kohó, a kiskunfélegyházi Lenin tsz. Első a járásban. Nagyon sok olyan emberrel találkoztam itt, akiből már a nemes érc csengését hallottam ki. Nézzük meg közelebbről őket! A vándorló elnök Ez Ágó József, a szövetkezet feje. Csendes ember, csendes és szívós. De nyugtalan természet. Életében egyszer tudták két órára az Íróasztalhoz kötözni, amikor az elmúlt napokban az 1956-os tervet készítették. A gödöllői Agráregyetem szakmai gyakorlatra kiküldött IV. éves hallgatói csinálták a tervet, s Ágó József a tisztesség kedvéért két teljes órát elidőzött velük az irodában, aztán — uccu — ki a szabadba, a tanyák közé... Mi űzi ezt az embert, micsoda nyugtalanság fűti, hogy napjában akár tízszer is végigfutná a határt? Ideges? A föld legnyugodtabb embere. Családi bajok? Él, hal a családjáért. Minden találgatás rossz helyen tapogat. Agó József nyugtalanságát a kényszer szülte. Még azokban a kezdeti időkben, amikor a szövetkezet élére állt, s ezer felé kellett osztódnia, hogy mindenütt ott legyen. Nincs üzemi gócpont A tagság 52 tanyán lakik, s 18 család benn a városban. Ennyi helyről ennyi embert munkára mozgósítani, az elvégzett munkát is ellenőrizni — nem, ezt igazán nem lehetett az irodából „adminisztrálni“. Az elnök tanyaközi vándorlásainak meg is lett a látható eredménye. Ma minden a helyén van: brigádok, fogatok. Időben és pontosan. Egyre szélesedő deltája felé fut a szövetkezet élete. Csak éppen az elnök... Az cipeli lelkében a régi lázat és nyugtalanságot Megszokta, élni se tudna nélküle. — Elégedett az elmúlt évvel? — A vándorló elnök mosolyog. — Ha elégedett lennék, a tagság velem nem lenne elégedett Ez is nyugtalanság. Hasonlatos ahhoz, amit az alkotók nyugtalanságnak hívnak. A Csizmadiák A sűrű kunsági ködben úgy jön felém, mintha felhőnyájat terelgetne. Az anyakocák párát lehelnek, a hajnali zúzmara megült szőrükön, csak röffenésük jelzi olykor, hogy húsból és szalonnából vannak ezek a fehéren hömpölygő fekők. Mögöttük a kondás, Csizmadia bácsi. ... Kanászból lett kondás. Egész életében a jószág nyomát tapodta. De most gond nyomja a lelkét. Elirigyelték a mesterségét. Az pedig úgy volt, hogy egy izgága kan miatt egyszer erősen dühbe gurult. Miket nem mond az ember dühében? Ő azt találta mondani, hogy úgy itthagyja az egész szövetkezetét disznóstul, mindenestül, hogy búcsút sem mond a kapufélfának Ketten meghallották, s még aznap öten jelentkeztek a helyébe... — No, és valóban itt tudná hagyni a kondát? — ugratom a búját szellőztető disznópásztort. — Én-e? — szúrja felém hegyes bajuszát, de a válaszra már nem jut ideje, mert az egyik anyakoca panaszosan felsír. Ri-vi... ri-ví... hívogatja a gazdát, hogy fékezze meg a garázda kant. Csizmadia bácsi közéjük csördít. Aztán jön vissza tempósan, kanászosan. Újra az elejtett témát pedzi, hogy mennyire megváltozott a világ, a kondásság milyen irigyelt mesterség lett, öten is kapnának rajta. Persze hogy kapnának. A 867 munkaegység nem csekély varázserő, de azért meg is kell dolgozni, igaz-e, Csizmadia bácsi? Elláékoz ágyat vetni a kutrica sarkába és virrasztani vég nélkül, hogy az ostoba anyák agyon ne nyomják kicsinyeiket. Bizony, ezt nem csinálná akárki. Csak Csizmadia János, meg a fia, az ifjabb Csizmadia. És rosszul számolnak, akik a kondásságra áhítoznak. Amíg a Lenin tsz éi és virágaik, Csizmadia lesz ott a kondás. Erről kezeskedik az öreg. A darálós Forog a kerék, a kovakő égett szaga terjeng a levegőben. Nagy Sándor, a szövetkezet molnára kukoricát darál. A régi kunsági szélmalmoknak helyét is befújta a szél, de az emlékük tovább él. Például ebben a Nagy Sándorban. Mindig molnár szeretett volna lenni, de az élet csupán egy kis daráló erejéig teljesítette vágyait. Amikor a kisded darálóval belépett a szövetkezetbe, újra előkotorta a régi álmokat Most már tehette. Mogyoró Sándorral —meg egy kivénhedt öreg masina segítségével — daráló üzemet eszkábált. Már bérmunkát is vállalnak a szövetkezetnek. Nagy Sándor házat kapott, de mi ez ahhoz az örömhöz képest, amit egy életen át hurcolt vágy megvalósulása jelent? Berreg a motor, dörzsölődnek a kövek. Az éktelen zaj elnyeli a hangot A fülébe kell kiabálnom, hogy szót értsünk. Megkérdezem a molnárt: milyen vágyai vannak, amit az új évtől kíván? — Molnár szeretnék lenni — harsogja vissza jókedvűen — ... a Lenin tsz-ben. Egy ember, akinek már az óév teljesítette újévi vágyait. Kavics Béla Alumínium-kiállítást láttunk a filmhíradóban. Mi minden készül a könnyű, fehér fémből! Hajszálvékony „sztaniolpapír”, edény, tubus, palack, söröshordó, huzal, autóbusz, hajó, sőt még ház is. — Miért kell például a söröspalackot alumíniumból készíteni? Hiszen van elég üvegünk — súgta oda a szomszédom. Előadás után a társaságunkban lévő kutatómérnök barátunk adta meg a választ: ★ HOL VOLT, HOL NEM VOLT ... Hát igen... Kezdhetném így is az alumínium hosszú történetét — mondta barátunk. — Akár mindjárt a „ házasítással”. Mert például a repülőgép gyártásánál sem tiszta alakban használjuk, hanem rézzel ötvözve. A duraluminiumnak — mert így hívják ezt az ötvözetet — aránylag rövid az élettartama, alacsony a szakítás szilárdsága. Ahol szinte óránként ellenőrzik, mint a repülőknél, ott megfelel. De sok iparág nem veheti hasznát ilyen formában. Miként a mesebeli kisfiúnak a szülők, úgy a kutatómérnököknek az élet, az ipar ezt mondta: menjetek szerencsét próbálni, menjetek ■ kísérletezzetek. Találjatok olyan aluminiumötvözetet, amelyik — amellett, hogy szilárdsági foka igen magas — alakítható, hegeszthető és az időjárás viszontagságainak is ellenáll És a budapesti Fémipari Kutatóintézet technológiai osztályán dr. Domony András osztályvezető mérnök irányításával megkezdték a kísérleteket. Az alumíniumot tudvalevőleg eddig is ötvözték magnéziummal és szilíciummal. A magyar mérnökök pedig serényen próbálkoztak-kutattak, míg csak meg nem találták az ötvözés megfelelőbb arányát. Az új ötvözetet maszának nevezték el. „Szilárdsága a régi 7—8 kg/men— rel szemben 30—36 kg/mm*.” Mit is jelentenek ezek a „bűvös” számok? Képzeljük el: egy 1 centiméter átmérőjű alumínium rúd két végét befogjuk egy-egy satuba és — persze gépi erővel — húzni kezdi ide, kétfelé. Pontosan 3600 kiló feszítőerőt kell gyakorolnunk a kis rúdra, hogy az elszakadjon. NEM MESEBELI CSODA... Az új alumíniumötvözetet egy különleges eljárás, a nemezitét teszi ilyen szilárddá: az ötvözetet felhevítik 500 C fokra, majd hirtelen lehűtik vízzel, s azután huzamosabb ideig 160 fokon tartják. Természetesen, semmi sincs hiba nélkül, miért volna éppen a maszil? Ez az ötvözet ugyanis a nagy meleg hatására kilágyul s ezért olyan helyen nem használható, ahol akár megmunkálás alatt, akár használat közben magas hőkezelésnek van kitéve. Az élet, az ipar tehát más irányba terelte a kutatómérnököket. Dr. Buray Zoltán kutatómérnök kísérletei nyomán előállítottunk olyan alumíniumot, amelyiknek a szilárdságát nem nemesítési eljárással nyerjük. Tudjuk, hogy a szilárdságot a magnéziumtartalom növelésével is lehet fokozni. Csakhogy a magnézium miatt sokkal nehezebben lehet például hengerelni, hegeszteni az új ötvözetet Ezt a nehézséget küszöböltük ki Jó oldala még az új alumíniumnak, hogy kiválóan alkalmas olyan cikkek gyártására, amelyeknek huzamosabb ideig kell vízben lenni, tehát elsősorban hajók készítésére, innen is kapta nevét: nautál. Természeténél fogva ez az anyag legfeljebb 450 fokig hevíthető, így viszont nagyon nehéz hengerelni, sajtolni. „Becsapjuk" tehát az anyagot. Hét-nyolc órán keresztül 420 fokon tartjuk, azután hirtelen felhevítjük így a 480 fokot is kibírja. És most már sokkal jobban alakítható. A „GONOSZ MOSTOHA” nemcsak a mesében, az életben is jelentkezik. Úgy hívják, hogy mamdiság. Amikor a kutatóban kikísérletezett ötvözeteket, kivittük az üzemekbe, bizony az első megmunkálásnál „krokodilosodott” az alumínium. Amikor kijött a henger alól, a sima tömb megrepedezett, s úgy szétvált, mint a krokodil tátott szája. Ezért gonosz mostoháink: a maradiak csaknem mindenütt azzal fogadtak bennünket, hogy ami kis mennyiségben, a kutatóban jó volt, az biztosan nem válik be nagyban, a termelésben. De hát ezt is leküzdöttük. Ma már a maszilból és a nautálból palackokat, házakat, ajtókat, ablaktokokat és ablakkereteket, söröshordókat, hajókat gyártunk. Két évi kísérleteink nem voltak hiábavalók, íme két beszédes példa: tíz tonna régi aluminiumötvözetből 32 autóbuszt állíthattunk elő, ugyanennyi maszilból pedig 38-at gyártunk. A régi egy tonnából három és fél kishajót készítettünk, most ugyanannyi nautálból majdnem öt hajó kerül ki a gyárból... S MOST TÉRJÜNK VISSZA az alumíniumpalackhoz. Az bizony nem törik, sok sokkal könnyebb, mint a szállításra kényes üveg. Az alumíniumhordó is könnyebb: fala vékonyabb, mint a fahordóé, tehát jóval kisebb területet foglal el Ráadásul igen jelentős mennyiségű drága, külföldről behozott fát takarítunk meg vele.Sikereink nagyok, de nem pihenünk babérainkon Folytatjuk kutatásainkat, mert még a most használatos ötvözeteknél is sokkal jobbat szeretnénk gyártani. Ezért a magyar ezüst meséjének ezt a szakaszát leghelyesebb így befejezni: — És már most is kísérleteznek, ha meg nem találták már az igazit... Koós Tamás A két Cslamadia. Akik a malmot építették: Nagy Sándor és Molyoni Sándor (Novotta Ferenc felvételei) A váci Dunai Hajógyárban nagyrészt aluminium-ötvözetből készült motoros A3. ft M. Művek alumínium-hengerdéje (Magyar Foto — Fényes Tamás és Vadai Ernő felvételei) Alumínium-iparnak újdonsága ezüst fehér sörüshordó is A történelem lapjairól... 1945 január... A II. és III. Ukrán Front csapatainak halálos ölelése egyre szorosabbá vált Wildenbruch SS-tábornok csapatai közül. A szovjet rohamosztagok már behatoltak Újpest házai közé. A városban tombolt a terror. Nyilas őrjáratok cirkáltak az utcákon, egymást érték a rablások, fosztogatások és gyilkosságok. Újpest hungarista körzetvezetője, Klima „főtestvér“ utasítást adott martalócainak: „Gyújtsátok fel az üzemeket, romboljátok le a gyárakat és pusztítsátok el a víztornyot! Semmi ne maradjon a vörösöknek!“ De nem ment minden úgy, ahogy a „főtestvér“ elgondolta. Újpest népe ellenállt, a város munkásai megvédték üzemeiket, fegyveres ellenállási csoportok alakultak. És az egyik legnagyobb újpesti partizánosztag — amely közvetlen a Kommunista Párt irányítása alatt állt — január 11-én a hajnali órákban végrehajtotta vakmerő fegyvertényét. Miután megmentették a felrobbantástól a víztornyot, kiszabadítottak 48 hazafit, végrehajtottak számtalan fegyveres támadást és vakmerő rajtaütést, elhatározták: szétzúzzák a fasiszták központját, az újpesti „Hűség házát“ Sötét éjszaka volt, nagy pelyhekben hullott a hó, az őrök fázósan topogtak a nyilasház előtt. Négy árnyék vált ki a sötétből — Állj! Ki vagy? — üvöltött egyik nyilas őr. — Pártszolgálatosok Kéke*palotáról! — volt a válasz. — Mit akartok? — Klima testvérnek hoztunk néhány kiló elkobzott aranyat! — Akkor jöhettek! — hangzott a válasz, s az őrség minden további igazoltatás nélkül beengedte őket, így jutottak be a partizánok a nyilasházba. A sötét lépcsőházban Bén Tibor szakaszvezető, a vállalkozás parancsnoka a lépcső alá helyezte el a három percre időzített bombákat. Utána a kijárathoz rohantak, miközben társaik — katonák és munkások — végeztek a nyilas őrszemekkel Alighogy elhagyták a házat, a fölriadt nyilasok kiözönlöttek az utcára és tűzharcba keveredtek a partizánokkal. Ekkor robbant az épületben az első bomba. A nyilasok megzavarodtak, most már igazán nem tudták, honnan fenyegeti őket veszély. És újabb robbanás rázta meg az épületet, így válaszoltak az újpesti partizánok a nyilas terrorra és a hazaárulásra. A vállalkozásban életét adta Bán Tibor, a hős partizán. Ma termelőszövetkezet, utca és úttörőcsapat állít Újpesten emléket a város bátor partizánjainak, akik a Szovjet Hadsereggel együtt küzdöttek fővárosaik felszabadításáért. £ Uf VILÁG ^^l*M január S. Szovjet iskolások magyar ünnepélyéről — Levél Novoszibirszkből — Kedvet Barátaim! A ovoszibirszki 30. számú középiskolában szokatlan élénkség uralkodott a minap. Az ünnepélyesen feldíszített terem, a lányok csinos fehér köténye, a tanulók és tanáraik izgatott arca mind arról tanúskodott: „rendkívüli napja van ma az iskolának". És valóban, rendkívüli volt az a nap. A művészettörténeti kör ülésére, amelyet a „Magyar klasszikus zene" jegyében rendezett meg a 10./B osztály, meghívták a Budapesti Operaház magánénekesét, Joviczky Józsefet is. Az ülést nagy munkával készítették elő. A tanulók tanulmányozták Magyarország történelmit és a magyar nép zenealkotásait, az anyagot a városi könyvtárakban és az Opera múzeumában gyűjtötték hozzá. Segítségükre volt R. I. Tyihomirov, Operánk főrendezője is R. F. Mayer, az Opera múzeumának vezetője is. A színpadot orosz és magyar nyelvű felirat díszítette: „Éljen a szovjet—magyar barátság", fölötte a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság zászlói. Az ünnepi ülést Ella Filimonova, a Tanárképző Intézet történész hallgatója nyitotta meg, majd a pionírok köszöntötték Joviczky Józsefet, megajándékozták pionirnyakendővel, Komszomol-jelvénnyel Bartók Béla életéről és műveiről a 10./B osztályos Hja Levandovszkij tartott előadást, megemlítve benne, hogy Bartók Béla 1929-ben a Szovjetunióban is járt és nagy sikerrel játszotta műveit Moszkvában. A beszámoló után a 10./B osztály növendékei Bartók-műveket zongoráztak: Eleonora Szivocskina a Magyar népdalokat, Larisza Gorjanyickaja a Szlovák táncokat játszotta. Erkel Ferencről Jevgenyij Karsunov, a 10./B osztály tanulója tartott beszámolót. Ezután átadták a szót a vendégnek, Joviaky Józsefnek, aki melegen üdvözölte az iskolásokat és elmondta, milyen öröm volt számára, hogy így ünnepeljük a magyar zene két nagy alakját, majd befejezésül egy áriát énekelt a Bánk bánból. A teremben sokáig nem ült el a taps és a lelkes üdvözlés: „Éljen a magyarszovjet barátság! Éljen a béke, éljen a világ népeinek barátsága!" Az estély után a tanulók körülvették Joviczky Józsefet. Meghitt beszélgetésben kérdéseket tettek fel a magyar főváros kitűnő Operaházból, elmondták, hogy Gennagyij Petrov 7. osztályos tanuló egy miskolci magyar úttörővel Juhász Máriával levelez már több éve. Másnap a színházban találkoztunk Joviczky Józseffel Az Aidában énekelte Radamesz szerepét ... L. Kravcova, a pedagógiai tudományok kandidátusa a töményt be kell tartani . A lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló törvény azt mondja: a dolgozók bejelentései nyomán az illetékeseknek harminc napon belül intézkedniük kell. Ha pedig olyan bejelentést kapnak, mely nem tartozik hatáskörükbe, kötelesek 1 napon belül az Intézkedésre jogosult szervhez továbbítani és erről a levélírót értesíteni. Világos tehát, hogy a dolgozók levelét gyors intézkedésnek kell követnie. Mit szóljon azonban ősz Sándor, akinek panasza volt a pástéra s szeptember óta várja levelére a válasz. Vagy Kajsza Péter jászapáti lakos, aki segítséget kért egy ügyében az MTH-tól , negyedik hónapja nem kap rá választ. A Fővárosi Tanács kereskedelmi osztálya Juhász József érdligeti lakosnak adósa. Petri Pál ügyében a TSZMP-nek kellene intézkednie, stb .. is nem soroltam fel minden esetet. Amondó vagyok: az Intézmények vezetői gondoskodjanak arról, hogy beosztottjaik nagyobb megbecsülésben részesítsék a dolgozók leveleit — vagyis a dolgozókat. Mert a törvény l* ezért van! REGGELIG SZÓIT A ^ NÓTA . .. pk. Nagy papra vlr/ já radt december 11-én V** Zalaszántó lakosságsa. Sztálin születésének 76. évfordulóján a parasztok házaiban kinyúltak „Hiles lámpásakéi“. Sajnos, nem minden család örülhetett a nagy eseménynek, mert technikai okok miatt, több helyen nem tudták bekötni e villanyt Ám rövidesen ezeken a helyeken is elolthatják a „petróleumot“. Az ünnepséget az iskola nagy kultúrtermében tartották meg, utána a község vendégül látta finom vacsorán a villanyt bevezető dolgozókat. Reggelig szólt a nóta. Ez év első negyedében a községtől mintegy másfél kilométerre lévő „Petőfi“ termelőszövetkezet is villamosítva lesz — írja Szöllösi János, Keszthely. KÖZÖS ERŐVAL . • Magy lakossága rendezi a községet. , A Hazafias Népfront Bizottsága és a helyi tanács kezdeményezésére hozzáláttak a lakók, hogy társadalmi munkával feltöltsék a falu egyik mélyenfekvő utcáját, a József Attila utcát. A munkálatok rövidesen véget is érnek — írja Albert Antal, bronzkoszorús MSET-jelvénnyel kitüntetett levelező. DECEMBER 15-én szóvá tettük Nagy Imréné, volt társadalmi MÉH-gyűjtő panaszát hogy fél éve hiába kéri, szállítsák el udvaráról a MÉH tulajdonát képező mérleget és az összegyűlt vashulladékot. A levél megjelenését követő második napon a MEH orvosolta a panaszt, « HOL KÉSIK A VÁLASZT » címmel két hete jelent meg Bonis Lászlóné levele arról, hogy az 1MD0- as Közértben bevezetett jó kezdeményezés mennyire meggyorsítja a kiszolgálást, az illetékesek azonban nem vesznek róla tudomást. A BVT Élelmiszerkereskedelmi Irodájától megjött a válasz: a hivatalos értesítőn keresztül javasolni fogják, hogy más üzletekben is vezessék be az említett Közért kezdeményezését.