Uj Világ, 1956. június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-29 / 13. szám
Alig néhány héttel az SZKP XX. kongresszusa után, a Legfelső Tanács rendeletére a Szovjetunióban máris áttértek a szombati és ünnep előtti rövidített munkaidőre. Milyen volt az első ,,rövid szombat“ a leningrádi Szkorohod cipőgyárban? Öt perc múlva 2! Mindjárt megszólal a gyári kert. A gyár kapuján vidáman rajzanak ki a dolgozók az eső rövid szombaton — Hogy-hogy ilyen korán jöttél értem? — kérdi Tatjána Szmirnova kislánya, Ira, amikor az első rövid szombaton édesanyja 19,2-kor jött érte a gyár óvodájába Balról. Grigorij Mihajlovics Mihajlov teret ad barátjának, Apollon Szergejevics Hubanovnak. A két Jóbarát egyenesen a műhelyből indult a gyár vadászterületére, hogy kedvenc gzólakozásukkal töltsék a hétvégét. Jobbról: — Hol késel, Nagyezsda?! — kérdezi szemrehányóan a fiú. — Azt beszéltük meg, munka után találkozónk... De ma már rövid szombatunk van! mehetünk még haza, ezzel szemben minden negyedik szombatunk szabad — mondja Pável Nyikonovics Nyikonov, a Szkorohod cipőgyár egyik fűtője , párosán fénylő, szürke felhőtenger gomolyog alattunk. A stewardess (mi „légikisasszonynak’’ becézzük) előrejön a pilótafülkéből és bemondja: — Irkutszk következik. Búcsúzunk tőle. Moszkvától eddig, mint egy édesanya, úgy törődött velünk. Ha gépünk jegesen kavargó szélben fúrta előre magát, erősebbre állította a fűtést, párolgó teát, kekszet hozott a kis konyhafülkéből. Ha aludni próbáltunk, üléstől ülésig sétálva, megigazította a párnát. Most búcsúzunk. A gép rázkódik, mint szekér a göröngyös úton, oldalt fordul, s az ablakon túl tótágast áll a jeges szibériai táj, majd házak tűnnek fel, csillagos ablakszemekkel, s alánk gördül a repülőtér széles betonmezője. Irkutszkban vagyunk. Felhajtott kabátgallérral, vacogva bandukolunk az állomásépület felé, mert valódi szibériai szél süvölt a Bajkál tó felől, hópihéket kavarva. Belépünk az Inturiszt kapuján. Pompás szobákat kapunk, ahol megpihenhetünk, az étteremben ragyogóan terített asztalnál párolgó káposztalevest eszünk, kaviár is van és — friss gyümölcs, itt, a jeges északon. Közben bejelentik: — ,A Góbi sivatagból rossz időjárást jeleznek, csak reggel indul a gép Ulan-Bator felé.” — Itt töltjük az éjszakát. De nem akarózik még lefeküdni. Mert itt ugyan már éjfél van, a mi óránkon azonban (és az idegeinkban) moszkvai idő szerint csak 7 óra. És Pesten, a Nemzeti előtt most mutat 3 órát az oszlopóra. Bekukkantunk a társalgóba. Karosszékek, süppedő szőnyegek, világvevő rádió, az asztalon folyóiratok, a helyi lap friss számai. Az újsághalmaz közepén vaskos, bőrkötéses könyv: Emlékkönyv — Inturiszt—Irkutszk. Lapozgassunk benne, ráérünk. ... Gömbölyűbetűs, a mégis férfias írás Hewlett Johnson, a canterbury érseki helynök feljegyzése: „Láttam Szibéria fővárosát, Irkutszkot, megmutatták a szép városi színházat, a gondozott parkokat. De különösen öröm volt, hogy beszélgettem irkutszki iskolásgyerekekkel, és heten közülük jól beszéltek angolul...” D. Simandruntak indonéziai vendég angol nyelvű sora a következő lapon: Már Irkutszk nagyon hideg, forró a szeretet, amely a nép szívéből árad”. Egy olasz fiú a pisai ferdetornyot rajzolta ide, egy francia mellérajzolta az Eiffel-torony vasíveit, japán aláírás felett két ceruzarajz pompázik: egyik a Fuzsijama havas csúcsát, másik a Kreml tornyát ábrázolja, s felettük piros tintával rajzolt vörös csillag. „Éljen az arab szovjetkínai barátság, éljen a béke!” — írja Salem Debliz arab küldött. Adolfo Strafer argentin ifjúsági vezető békegalambot rajzolt, mellé. S a következő lapon leányarc, hozzáértő kéz rajzolta, érezni, hogy Tissa Nijegerate ceyloni fiú ennek a leányarcnak a vonásait idézte szívében itt, a Bajkál tó mellett, a mongol határon. Lapozok. Megálljunk! Ismerős, drága kép: Magyarország rajza, töltőtollvonásokkal kicirkalmazva. Dobó Ferenc mérnök rajzolta ide, útban Korea felé, és mellé Korea térképét. A vendégkönyv minden lapja országok, népek, világrészek testvéri kézfogását jelképezi: Basudev Nepálból, Bencze László festőművész Magyarországról, Sami Susan Finnországból, Halgersen Izlandból, A. Obeid Szudánból nyújtja kezét. Mert a Szovjetunió minden talpalatnyi földje, e távoli szibériai vány is a nemzetköziség édes szülőanyja. Kint hóvihar kavarog, fehér lepel borul a repülőtérre, s itt a szobában halk muzsika száll. Az irkutszki adó sugározza... Tábori András — Úti emlék — OTTI VILÁG 1936 március 20 Georgij Leonidze: A Dunánál figyeltem, hogy tanul Egy kis madár csipogva fennen: .Midi“ és „Mol“ Grúzul is magyarul, Mert közös e szó mindkét nyelven. Ó, egyetértés baráti szava, összeforrott, édes testvérek. Erős harcosok lettünk általa, S egy az a vágy, mely minket éget. A tengereknek kék hullámait Határok, gátak nem törik meg, — Boldog vagyok, mert egy az út, a híd, Mely holnapunkba vezet minket. Budapest! Ó, mily csodás lehetett Hídjaid ive, sugárútja!... De felrobbantották mind a hetet A vert hadak, visszavonulta... S mégis más híd az, mely nékem ragyog. Nincs annak párja, földi mása, Az én hidam baráti államok Örökre szóló kézfogása. Híd, mely mint a szivárvány, És népeinket összefűzi. Megvív a gyűlölet erőivel. Sötét árnyait messze űzi. Híd, melyről zeng a munka és a dal, A béke, egység, élet hídja! Az ellenséggel szemben diadal. Nincsen oly rész, mely elpusztítja. S nevét unokáink győzelmesen Mondogatják el újra s újra. E híd a szocialista jelen S a kommunista jövő útja, úgy ivei. Fordította: Vámosi Pál 1. Több pedagógus és oroszul tanuló iskolások kívánságára, magyarra fordítandó orosz verset közlőnk. Szerzője: A. Barto szovjet költőnő A versfordítással tanulók is pályázhatnak! fl-JIHUlHHft OuanbiBajiH bhuihh. Ceprea Chiuajr. „fl — jihuihhh. OHTb aepeBbCB, nun. peCHT— 91 HanpacHO Bbuuen b caa“. A teán nocneJiH bhuihh, CepreA buxoüht b caj. .Hy HeT, Tertepb tu jihuihhh!'— Peőirra roBOpHT. 2. Fejtsük meg ezt a képrejtvényt. Segítségül közöljük, hogy a rejtvény végén a hangjegy neve: MH. A megfejtést küldjük Új Világ, Budapest Postafiók 2*1. (Orosz rovat) címre. Határidő: ápr. II. A legjobb megfejtőket szótárral, illetve szépirodalmi művei jutalmazzák. Pályájul egy feladat megoldásával is lehet. ★ A 11. számban közölt feladat megoldása: — Scaepkin, a nagy színész több mint ezer szerepet alakított... — Vajon mikor ülésezett? gutaimét nyert Várhegyi Imre, Budapest (orosz—magyar szótár); Gecse László Ózd, Iván Ivánné Budapest és Sepa Katalin Debrecen (szépirodalmi mű). Apróságok a szovjet vendégeinkről Barátaink, a tolmácsok A kulturális küldöttség sajtófogadásán a delegáció vezetője, Konsztantyin Szimonov elvtárs valamennyiük nevében köszönetet mondott a Magyar-Szovjet Társaság munkatársainak, s mindazoknak, akik közreműködésükkel hozzájárultak ahhoz, hogy itttartózkodásuk minél hasznosabb, minél kellemesebb legyen. Szimonov elvtárs tolmácsa, Péter Mihály mondatonként fordította az író szavait. .. sajátságos párbeszéd“ így hangzott: Szimonov: ...szeretnék még megemlékezni barátainkról, a tolmács elvtársakról. Tolmács: Szeretnék még megemlékezni a tolmács elvtársaikról. Szimonov: Fordítsa le teljesen. Péter Mihály a felszólításra pirulva tette hozzá: ... barátainkról. — Honnan tudta Szimonov, hogy a tolmács egy szót kihagyott? — kérdezgették egymástól az újságírók. Valaki megfejtette: Szimonov nálunk is megjelent verseskötetének Barátok és ellenségek a címe magyarul. Az író nyilván ezért ismeri olyan jól a „barátok“ szót, s nem engedte, hogy a tolmács — akár szerénységből is — elhallgassa, rijjen lázzal“ A Szevillai borbély Basikio-szevegében is fellépett Budapesten Alekszandr Ognyivcev, a maszk- Ivai Nagy Színház basszistája. A II. felvonásban belép a színpadra, J Bariolo doktorhoz — Galsay — fordul és fülébe súgja, de úgy, hogy a közönség is hatja. — Almaviva gróf a városban tartózkodik, Rosina veszélyben, jó lesz vigyázni. — A szöveget persze oroszul mondja. S a megrémült Bariolo a szöveg szerint ezt rebegi: — Hogy értsem ezt? Harsány, percekig tartó nevetés és taps a nézőtéren. Az előadás éli. Tóth Péter karmester vár, s amíg elül a nevető orkán. A HL felvonásban Almaviva (Remsev) így támad rá: — Arca sápadt, halálszínű... Hogy merészért útrakelni ilyen * lázzal? — Ilyen lázzal? — énekli Ogjnyivcev, rögtönözve a magyar szöveget — s most már minden hangján és mozdulatán derül a közönség, tapsolja. Ognyivcev nem esik énekben, játékban, de a prózában mondott szövegével is s jól kivette részét a mulatságos előadásból. • ÚJ GYŰJTŐK, akiket a gyufásdobozok címkéi érdekelnek J. M. Vermes professzor a Komszomolszkaja Pravdában azt írja, hogy szovjet gyufagyárak eddig körülbelül húszezer féle címkével bocsátottak ki gyufásdobozokat, s a Szovjetunióban egyre növekszik a gyufacímkegyűjtők tábora. A legnagyobb címkekollekcióval V. Fedotov jaltai orvos büszkélkedhet. Több mint S0 ezer gyufacimkéje van, a világ minden országából. A szovjet gyufásdobozok címkéinek ábrái sok fontos eseményt tükröznek. A huszas évek végén és a harmincas évek elején kibocsátott címkéken például kormányozható léghajókat láthatunk: a Szovjetunió akkor kezdte építeni légiflottáját. A Chamberlain uszító beszédei után készült szovjet gyufadoboz-címkéken ez a szöveg állt: fHA mi válaszunk Chamberlainnek, alatta repülőgép, amelyen légcsavar helyett egy ököl van. A Nagy Honvédő Háború évei alatt a címkék egész sorozatán voltak hazafias jelszavak. Sok gyurosdobozon láthatók Moszkva emlékművei. Leningrod, a Bajkálizó látképe. És vannak jubileumi címkék is. ..Moszkva nyolcszáz éves“, Szuvorov emléke, Ukrajna és Oroszország egyesülésének 300-ik évfordulója, stb- A gyűjtőknek tehát, ha pontos és türelmes emberek, van mit kutatniok, amip trfjessé tehetik sorozataikat. A gyufacímke-gyűjtés más országokban is igen elterjedt. Csehszlovákiában egyesületük is van, a filomenisták egyesülete, amelynek csak Prágában ezerkétszáz tagja van. Londonban ezer filomenista van, ezek külön címkemúzeumot tartanak fenn és egy folyóiratot is kiadnak, amely nemrég cikket közölt a szovjet gyufacímkékre. A cikkből kiderül, hogy Anyádban eddig jóformán nem is ismerték a régebbi szovjet címkéket, s ezek után ma roppant érdeklődés mutatkozik a mindinkább kialakuló nemzetközi cserében. Akik hazánkban is színesen gyarapítanák gyűjteményüket szovjet gyufacimkékkel, forduljanak levélben a Komszomolszkaja Pravdán (Moszkva, D.fl. IL .grandi" M.) keresztül Vermes profeszszorhoz. Nyilván szívesen tájékoztatja a levélírót arról, hogy kivel bonyolíthatja le cseréit. Március 20. 1920, Kossuth-rádió: Orosz Jellem, Alekszej Tolsztoj elbeszélése. 18, Kossuth-rádió: Találkozás Mareszjevel, a Szovjetunió hősével. Március 16. II.10, Kossuth-rádió: Az Állami Népi Együttes műsorából. 15.10, Kossuth-rádió: Árvízi képek. Hunyadi József Irodalmi riportja. 18. Kossuthrádió: A tokbabújt ember, Csehov elbeszélése. Március 1. 15.10, Kossuth-rádió: Utazás Japánban, Dávid Ojsztrah beszámolója hangversenykörútjáról. 28.20. Kossuthrádió: Az első szívdobbanás Lehároperett, a Rádiószínház bemutatója. Április 1. 10.00, Kossuth-rádió: Április, Tóth Árpád verse. 10.00, Petőfi-rádió: Szilveszter-éj, Nagy Sándor elbeszélése. Április 2. 17.00, Kossuth-rádió: Az Alekszandrov-együttes műsorából. Április 2. 15.40, Kossuth-rádió: Magyar költők a szovjet katonákról. 1915, Petőfirádió: Rimszkij-Korszakov: Szadko. Április 1. 15.20, Kossuth-rádió: Liszt XII. rapszódiája. 17.25, Kossuth-rádió: Erretáncol Moszkva, a moszkvai rádió tánczenéjéből. 18.05, Kossuth-rádió: Vaszilij Tyorkin, Tvardovszkij elbeszélő költeménye.