Ujság, 1925. október (1. évfolyam, 67-93. szám)
1925-10-01 / 67. szám
CSÜTÖRTÖK, 1925 OKTÓBER 1 ÚJSÁG Kémkedés miatt háromszor halálraitélték és újrafelvétel során felmentették. Székely Schwarcz Józsefet még 1919-ben jelentették fel, hogy a franciák javára kémkedett Szegeden. A bíróság az újrafelvétel során megállapította, hogy a feljelentők adatai valótlanok. Egy öt év óta húzódó kémkedési ügy feltűnést keltő befejezése. Szeged, szeptember 30. (Az Újság szegedi tudósítójának telefonjelentése.) Öt hosszú év és háromszoros halálos ítélet után szenzációs ítélettel végződött ma az a kétszeres kémkedési katonai bűnügy, amelynek szálai viszszanyúlnak egyrészt azokra az időkre, amikor Szegedet a franciák tartották megszállva, másrészt az orgoványi és izsáki éjszakákra, öt évi és 10 hónapi fegyenckedés után szabadult ki ma a katonai börtönből Székely-Schwarcz József, akit kétszeres kémkedés bűntettével vádoltak öt hosszú éven keresztül és a legkülönbözőbb hadbíróságok háromszor ítéltek halálra. Az ügy részletei a következők: 1919 végén, amikor, a francia csapatok többhónapos megszállás után elhagyták Szegedet, a szegedi katonai hatóságokhoz oly jelentések érkeztek, amelyek a francia csapatok javára történt kétszeres kémkedéssel vádoltak meg egy ismert szegedi család gyermekét, Székely-Schwarcz Józsefet. A jelentések szerint Székely-Schwarcz állandóan kémkedett a franciák számára, jelentéseket szerkesztett nekik, amelyek arról számoltak be, hogy a szegedi Mars-téri laktanyában a franciák ottléte alatt 50 gépfegyvert rejtettek el, illetve falaztak be. A jelentések második pontja pedig arról számolt be, hogy Székely-Schwarcz József a franciák megbízásából Kecskemétre és környékére utazott és nyomozása után részletes jelentést tett azokról az orgoványi és izsáki bűncselekményekről, amelyek a Zbona-ügy kapcsán már a nyilvánosság elé kerültek. A bejelentések szerint Székely-Schwarcz a franciákhoz intézett jelentésében különböző katonai szerveket, egyéneket vádolt az orgoványi és izsáki éjszakákért, valamint megvádolt olyan egyéneket és szerveket is, amelyek különböző különítmények neve alatt visszaélve, a nemzeti hadsereg nevével garázdálkodtak 1919 őszén és telén Kecskemét vidékén. A jelentések után azonnal letartóztatták Székely Schwarcz Józsefet és kétszeres kémkedés vádja miatt indult meg ellene az eljárás. 1920-ban volt az első főtárgyalás Szegeden, amikor a budapesti honvédtörvényszék a nagyszámú tanuk miatt kiszállott Szegedre Apáthy hadbíró-ezredes elnöklésével. A tárgyaláson Jung Ferenc és Bach Lipót tettek csupán terhelő vallomást Székely Schwarcz ellen, ezek pedig mindketten a franciák szolgálatában állottak, mint detektívek. A bizonyítási eljárás lefolytatása után kémkedés bűntettében mondották ki bűnösnek Székely Schwarczot és ezért halálraitélték. Felebbezés folytán az ügy a legfelsőbb honvédtörvényszékhez került, amely megsemmisítette az ítéletet és új vizsgálatot rendelt el. Az új vizsgálat után Mondada alezredeshadbíró elnöklésével tartották meg a második tárgyalást ebben az ügyben, amikor ismét halálra ítélték Székely-Schwarcz Józsefet. Ezt az ítéletet is megfelebbezték és újból a legfelsőbb honvédtörvényszékhez került az ügy, amely ez alkalommal is megsemmisítette az ítéletet és bizonyos kérdésekben bizonyítást rendelt el. A harmadik főtárgyalás alkalmával azután csupán az első vádpont miatt mondották ki kémkedésben bűnösnek Székely-Schwarczot és ezért hatévi súlyos börtönre ítélték. Az ügy megint csak a legfelsőbb honvédtörvényszékhez került, amely most meghagyta az első bíróság ténymegállapítását, azonban harmadszorosan halálra ítélte a vádlottat azzal, hogy a bűncselekmény kimeríti a kémkedés összes tényálladékait és helytelen az alsóbíróságnak az a megállapítása, hogy Székely-Schwarcz működése csupán a nemzeti hadsereg ellen elkövetett bűncselekmény. Amikor azután a halálos ítélet jogerőre emlekedett, Székely-Schwarcz családja Eisner Béla dr. szegedi ügyvédet kérte meg, hogy tegyen meg minden lehetőt a fiú érdekében. Eisner Béla dr. elsősorban kegyelmi kérvénnyel fordult a kormányzóhoz és ugyanakkor terjedelmes beadványban újrafelvétel iránti kérelmet adott be a legfelsőbb honvédtörvényszékhez. Még le sem érkezett a döntés a kabinetirodától, amikor a legfelsőbb honvédtörvényszék helyt adott a védő előterjesztésének, amely részletesen kifejtette, hogy Jung és Bach nem annyira a kezükben levő bizonyítékok miatt vallottak terhelően a főtárgyaláson, hanem személyes bosszúból, valamint azért hogy magukat kivonják az esetleges felelősségrevonás alól. Az újrafelvételi kérvény azt is kifejtette, hogy nem áll meg az a tény, hogy 50 gépfegyvert falaztak volna be a laktanyába, mert kiderült, hogy abban az időben Szegeden egyáltalán nem volt gépfegyver, az orgoványi és izsáki éjszakák rejtelme pedig nem Székely-Schwarcz jelentéséből került a francia katonai hatóságokhoz, hanem beszámoltak arról részletesen a napilapok is, később pedig a Zbona-ügy főtárgyalásán bírói ítélettel is megpecsételtetett. A honvédfőtörvényszék helyt adva Eisner dr. érveléseinek, elrendelte az újrafelvételt, de csupán az első vádpontra nézve és a Kecskemét vidékén történt dolgokra vonatkozólag nem rendelte el az új főtárgyalást. A honvédfőtörvényszék Szilassy százados-hadbíró vezetésével szeptember 16-tól a mai napig tárgyalta negyedszer az ügyet. A negyedszeri főtárgyaláson Székely-Schwarcz védelmét Dalmay Géza dr. nyugalmazott ezredes-hadbíró, budapesti ügyvéd látta el. Az eljárás során a honvédtörvényszék a legteljesebb bizonyítást folytatta le és a tárgyaláson megállapították, hogy a két volt francia detektív terhelő vallomása nemcsak nem szavahihető, de minden alapot nélkülöz. Székely-Schwarcz az 50 gépfegyver ügyében egyáltalán nem tett jelentést a francia hatóságoknak. Az első vádpont ügyében ezekután a honvédtörvényszék felmentette Székely- Schwarcz Józsefet. Miután a második vádpont, a kecskemét-környéki dolgok ügyében a legfelsőbb honvédtörvényszék nem rendelte el az ujrafelvételt, ebben az ügyben nem is folytatták le újra a bizonyítási eljárást, ezért ötévi és hathónapi súlyos börtönre kellett elítélni a megváltoztathatatlan tényállás miatt. A honvédtörvényszék feltűnést keltő ítélete ellen a honvédügyész nem élt jogorvoslattal és így az jogerőre emelkedett. Ezen ítélet alapján a mai napon azután ötévi és tízhónapi vizsgálati fogság után kiszabadult a katonai börtönből Székely-Schwarcz József is. Nyilvános főtárgyaláson vonják felelősségre a kommunistákat. Méltóságán alulinak tartja a magyar kormány, hogy a külföldi rágalmakra válaszoljon. Számtalan újságíró győződött meg arról, hogy senkit sem bántalmaztak az elfogott kommunisták közül. Komoly külföldi körökben már belátták, hogy valóságnak meg nem felelő és kimondottan célzatos híresztelésnek kell tekinteni mindazt, amit titkos hírforrásból kommunista bántalmazásnak állítottak be az utóbbi napokban. Érdekes, hogy Bauer dr., az osztrák szociáldemokraták vezére is felült a híresztelésnek és az Arbeiterzeitung-ban megjelent nyilatkozatában „bántalmazott munkásokról“ beszél. Illetékes helyen kijelentették erre a nyilatkozatra, hogy közönséges inszinuációról van szó. Az előállítottak közül egyetlenegy sem részesült még a legkisebb mértékű fenyegetésben sem, beleértve Rákosit és Weinbergert is. Mint illetékes helyen kijelentették, a főtárgyalás — amely teljesen nyilvános jellegű lesz — dokumentálni fogja a következőket: A rendőrségen az előállítottakat a leghumánusabb bánásmódban részesítették; a rendőrség politikai csoportja jóval Rákosi elfogatása előtt informálva volt a legkisebb részletekről és amikor az embereket behozták, az összegyűjtött tények bizonyítéka alatt és a bizonyítékok súlya alatt valamennyien beismerő vallomást tettek, minden külső kényszer nélkül. — Ha a magyar törvények nem tiltanák azt — mondották továbbá az illetékes helyen —, hogy a rendőri eljárás során a gyanúsítottakkal bárki is érintkezhessék, akkor az összes előállítottakat már régen bemutatták volna a külföldi sajtó képviselőinek is, így is számtalanszor volt alkalmuk az újságíróknak meggyőződni akár Rákosi, akár Weinberger testi épségéről, amikor azokat kihallgatásra vitték és onnan visszakísérték celláikba. Éppen ezért a magyar kormány méltóságán alulinak tartja, hogy ezekre a rágalmakra bármilyen formában is válaszoljon. Bethlen István gróf miniszterelnököt minden részletre kiterjedően tájékoztatták a nyomozás eddigi eredményéről. Mint említettük, tegnap a belügyminiszter, Marinovich Jenő főkapitány, Hetényi Imre főkapitányhelyettes jelentek meg a miniszterelnök előtt, ma pedig Nádasy Imre országos főkapitány referált részletesen a bolsevista összeesküvés egész kérdéskomplexumáról. BÉCSBEN SEJTIK A KOMMUNISTA KÖZPONTOT. Stockholmból jelentik. A svéd sajtó részletesen foglalkozik a magyarországi kommunista szervezkedési kísérletekkel. A Nya Dacdigt Allehanda című lap egy szófiai táviratot is közöl a Balkánon folyó bolsevista aknamunkáról és megjegyzi, hogy nyilvánvaló az összefüggés e mozgalmak között, amelyek a bécsi kommunista agitációs központ egységes irányítása alatt állanak. * Esküdtszék előtt a burgszinházi politikai gyilkosság. Óriási tömeg a tárgyaláson. Szigorúan ellenőrizték a terembe lépőket. Alencia szerint az agyonlőtt macedón politikus árulója volt a macedón szabadság ügyének. A közönség rokonszenve Mencia felé fordult. Bécs, szeptember 30. (Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon.) Még élénken emlékezetes az a szörnyű merénylet, amelyet egy 26 éves macedón leány, Mencia Carniciu követett el május 8-án a Burgszínházban, a Peer Gynt előadása alatt. A leány hét revolverlövéssel agyonlőtte Panica Tódor macedón politikust. A gyilkos nő ellentállás nélkül engedte magát letartóztatni és kihallgatása alkalmával készségesen bevallott mindent. A tényállás tehát már a vizsgálat alatt meglehetősen tisztázódott és hogy ebben a szenzációs politikai perben, amelyhez fogható Ausztriában már régen nem volt, mégis ilyen sokáig húzódott a főtárgyalás megtartása, annak oka az, hogy Mencia súlyos beteg, sőt orvosai szerint alig élhet sokáig. Várni kellett, míg annyira összeszedi magát, hogy bírái elé állhat. Az eset óta a közönség rokonszenve, amely eleinte a meggyilkolt Panica felé fordult, megváltozott. Most már az emberek Mencát tartják szimpátiájukra méltónak, aki, mint a vizsgálóbíró előtt vallotta, azért ölte meg az egykor szeretett, daliás macedón vezért, mivel árulónak, a szabadság és népe ellenségének tartotta Az esküdtszéki termet óriási tömeg ostromolta meg. Csak belépőjeggyel lehetett a terembe jutni és a jegyeket is a detektívek egész sora vizsgálta át. Aki a terembe akart bejutni, kénytelen volt tűrni,, hogy tetőtől talpig megmotozzák. E célból két fülkét rendeztek be, egyet a férfiaknak és egyet a nőknek. Feltűnt az is, hogy a belépőjegyek némelyikén O-betű, másikon G-betű volt. Az előbbi azt jelentette „Oberflächlich“ vagyis hogy elég felületesen megvizsgálni, a G pedig azt jelentette: „Genau" vagyis tüzetesen átkutatandó. Minderre azért volt szükség, mivel hír szerint, fegyvereket akartak a terembe csempészni és a vádlottat, ha kellemetlen vallomást tenne, megölni. A Bécsben élő bolgár kolónia, élén a bécsi bolgár követség sajtóattaséjával, nagy számban volt képviselve a hallgatóság soraiban. A hosszas ellenőrzés két órát vett igénybe. Tizenegy óra körül nyitotta meg a tárgyalást Schneeweisz dr. udvari tanácsos, elnök és elrendelte a vádlott elővezetését Menciát a betegség és a fogság nagyon megviselte. Arcán ittott a tüdővész jellemző piros foltjai látszanak. Sötét, sűrü, pubifrizurásan levágott haja van. Világos selyemharisnyát és lakk félcipőt visel. Erősnek látszik, külsőleg nem árul el izgalmat. A tolmácsokkal egy kis baj volt a mai tárgyaláson. Az első tolmács, akit alkalmaztak, pontosan, de szürke közönyös ridegséggel fordította a vádlott temperamentumos vallomását. Később a vádlott kérésére másik tolmácsot alkalmaztak, aki nem tud ugyan tökéletesen bolgárul, de nagyon jól megértette Menciát. Mencia gyakran tört németséggel adta elő mondanivalóit. Az elnök kérdésére bűnösnek ismerte el magát és vallomását általában a vádiratnak megfelelően adta elő, amely orgyilkosság címén emelt ellene vádat. Elmondta, hogy Krusevóban született, ahol 1903-ban szülei házát a törökök felégették, midőn leverték a macedón felkelést. A békeszerződés óta jugoszláv alattvaló, örmény származású. Gimnáziumba járt, amelynek öt osztályát végezte el. Betegeskedése miatt abbahagyta a tanulást és apja üzletébe lépett, aki akkor Szófiában jómódú kereskedő volt. 1918. szeptemberében egy ismerős családdal Münchenbe utazott. Útközben ismerkedett meg Izmirlieva Magdalénával, aki őt Macedónia politikai viszonyaival megismertette. Izmirlieva beszélt neki először sógoráról, Panica Tódorról is, aki már a török uralom alatt a szadanisták, vagyis a teljesen önálló Macedóniáért küzdő macedónok vezetője volt és akit 1907-ben sorshúzás útján azzal bíztak meg, hogy az ellenpárt két vezetőjét, Sarafovot és Gabrmnovot lőjte le. Az ellenpárthoz tartozók, akiket vrachojistáknak neveztek, Macedóniát csak mint Bulgária egyik részét akarták felszabadítani a török uralom alól, Pankát a politikai gyilkosság után mint nemzeti hőst ünnepelték. Ezek a dolgok Menciában határtalan lelkesedést ébresztettek Panka iránt, akivel két évvel utóbbi Izmirlieva közvetítésével egy fürdőhelyen megismerkedett. Ekkor azonban azt is megtudta,hogy a Stambulinszky-kormány Pankát a háború alatt meg nem engedett gazdagodás miatt bűnvádi eljárás alá vonta, ami már kissé megingatta benne a Panka iránt érzett tiszteletet. Még jobban lesújtotta, amikor később arról értesült, hogy a Sztambulijszky-kormány megvesztegette Pankát, aki tehát Mencia véleménye szerint árulója lett a macedón szabadság ügyének. A Sztambulijszky-kormány bukása után Pankának menekülnie kellett és ő ismét részvétet érzett iránta, de csak rövid időre, mert megtudta, hogy Panka a szerb biztonsági osztály szolgálatába állott és a macedóniai bandák elleni védekezéssel bízták meg. Már akkor, 1923 telén megfogamzott benne a gondolat, hogy bosszút áll az árulásáért és Panicát megöli. De csak 1925 januárjában került Panica közelébe. Szülei ekkor Bécsbe küldték egészségének helyreállítása végett és magával hozta Szófiában vásárolt Mauser-pisztolyát is, amelyet fehérneműjében, a ruhája alatt hordott Május 7-én — mint a vádirat előadja — azt indítványozta Izmirlievának és a Panica házaspárnak, hogy menjenek el a Peer Gynt előadására. ő vásárolta a jegyeket. Úgy intézte a dolgot, hogy Panica előtte üljön. Velük ment Bogatinov Jane is, aki Panica testőre volt és aki Panicát soha el nem hagyta. Mikor az előadás ahhoz a jelenethez ért, amikor a hajó elsülyedt, közvetlen közelről hátulról kétszer fejbelőtte után hátrálva lassan kiment a páholben még öt lövést adott le, amelyek ségét és Bogatinovot találták. Panica halt, felesége és Bogatinov súlyosan A tárgyalást holnap délelőtt kilenlasztották, amikor Mencia Carniciu fői vallomását. Letartóztattak egy furfangos est A tiszabural „Ingatlant”. A főkapitányság ma előzetes letarhelyezte Vörös Zsigmond volt részvén igazgatót. Vörös Zsigmond a háború a fogságba esett, Oroszországba került, álvett az ellenforradalmi alakulatokba, visszatérve Magyarországba, szintén az eldalmi mozgalmakhoz csatlakozott és a különféle atrocitásokban is részt vett. Késleti vállalkozásokba kezdett. Kisebb részeaságot alapított. 1924-ben Vörös, Ács és hatvani cég alatt társaival együtt bányavállalkozásba kezdett. Vörös Zsigmond volt a vállalat ügyvezető igazgatója és nemrégiben 80 millió koronát kellett volna a mátraderecskei szénbányájukhoz szükséges faanyagokért kifizetnie. Vörös Zsigmond ezt a pénzt Weisz Imre dr. ügyvédtől kérte kölcsön és fedezetül felmutatott egy telekkönyvi kivonatot, mely szerint Tiszabura községben nagyobb ingatlana van. A 80 milliót meg is kapta, később azonban kiderült, hogy a pénzt a saját céljaira fordította és Tiszaburán semmiféle ingatlana nincs. Ugyancsak ezzel a telekkönyvi kivonattal Wittenberg Farkas írógépkereskedőtől 15 millió korona értékben írógépet vásárolt, de ezt is elkótyavetyélte. Feljelentést tett ellene saját ügyvédje is, Vas Imre dr., akinek Vörös 600 aranykoronával tartozott. Be is perelte, a per folyamán ugyancsak felmutatta a tiszaburai telekkönyvi kivonatot és hozta-halogatta az ügyet. Miután helyzete már tarthatatlanná vált, szökésre készült. Utolsó jövedelmi forrásként apróhirdetéseket tett közzé a lapokban, mérlegképes könyvelőket és tisztviselőket keresve. Az ajánlatokat poste restante kérte. 2000 ajánlat érkezett így be, mire Vörös körlevelet nyomatott, melyben közölte az ajánlkozókkal, hogy információs díj címén fizessenek be 25.000 koronát. Több mint 1500 ajánlkozó be is fizette a fejenkénti 25.000 koronát, amit Vörös zsbre vágott. Szökési kísérleteit megsejtették és értesítették a főkapitányságot. Azonnal detektívek mentek ki érte, behozták a főkapitányságra és letartóztatták. * a legjobb FOGKRÉM 3