Ujság, 1926. április (2. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
Budapest, 1926 csütörtök, április 1 Ára 2000 korona II. évfolyam, 74. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár út 34. szám TELEFONSZÁMOK: 154-20,154-21,154-22,154-23 A nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 154—21 fiókkiadóhivatal, KÖLCSÖN KÖNYVTÁR ÉS FOLYÓIRATOSZTÁLY Budapest, VII. ker., Erzsébet körút 43. szám Telefonszám: József 16—28 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre ......................135.000 korona Egy hóra ......................... 00.000 korona Ausztriában egy hóra ........ 8 Schilling Jugoszláviában egy hóra ....... 80 Dinár Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap................................ 4000 korona Ausztriában hétköznap .. .. .. SOGroschen vasárnap................................40 Groschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. 4 Dinár vasárnap.................................. 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap A sárvári eset. írta Szterényi József báró. Látszólag helyi jelentősége van csak a sárvári műselyemgyár felpanaszolt esetének és az üzeme esetleges beszüntetésével egy virágzásnak indult községre szakadó pusztulásnak. Mert hogy annak a községnek a sorsa ennek a gyárnak megszűnésével meg van pecsételve, az nem szenvedhet kétséget. Ahogyan annak a gyárnak révén oda a jólét vonult be, azonképpen fog a községre és lakosaira hatni megszűnése is. Sőt utóbbi hatás még nagyobb lesz, amennyiben egyszerre éri a községet és lakosságát, míg a fejlődés csak fokozatos volt, a gyár növekedésével arányosan. Valójában annak a jelentősége messze túlmegy helyi jellegén, iskolapéldája annak, hogy a gazdasági életben a technika fejlődésének milyen szerepe van és minő hatással lehet az abban való elmaradás egy ország egész gazdasági életére. A sárvári müselyemgyár az én iparfejlesztési akciómnak egyik alapítása. Több mint húsz évvel ezelőttre nyúlik az vissza. Akkor a müselyemgyártás még legifjabb korát élte. Franciaországban akkor volt napirenden a katolikus szerzetek üldözése. Nagy vagyonok szabadultak ott fel és kerestek elhelyezést. A műselyemgyártás egyik tökéletesítője, Chardonnet gróf, kapcsolatban állott azokkal a körökkel és sikerült azokat vállalkozásának megnyernie. Franciaországban és Belgiumban épített rendszere szerinti gyárakat. Nekem sikerült viszont vele kapcsolatot szereznem és megnyerni őt annak, hogy Magyarországon is létesítsen egy ily gyárat, hol a viszonyok akkor ennek az üzemnek kedveztek. Az üzem főanyaga a pamut mellett a szesz volt. Mi akkor a mezőgazdasági szeszipar kérdésével foglalkoztunk behatóbban és b e. Wekerle Sándornak kapóra jött olyan iparág meghonosítása, mely ennek a mezőgazdasági iparnak termékeire alapittassék. Nem mintha egy ilyen gyárnak — ha még olyan nagy fogyasztó is — döntő jelentőséget tulajdonított volna annak alakulására, hanem mert példaadásnak igen alkalmas volt arra, hogy iparilag mily jövője lehet a szesz, felhasználásának. Amily mértékben ez sikerrel kecsegtetett, olyan arányban szolgálta volna a mezőgazdaság érdekeit. Az öreg Chardonnet gróf a magyar viszonyokat nagyon alkalmasnak találta, mi viszont biztosították neki az akkori idők iparfejlesztési eszközeit, az adómentességet és szerény szubvenciót, igy jött létre a sárvári gyár, melyet soká maga Chardonnet gróf személyesen vezetett és virágzó iparvállalattá fejlesztett. Egyszer már fenyegetett a vállalat megszűnése, veszélyes üzem lévén, robbanás történt benne, mely bizony nagy pusztítást vitt ott végbe, de a viszonyok annyira kedvezők voltak itt, hogy ez sem kedvetlenítette el a gyár tulajdonosait és helyrepótolva a robbanás kárait, újból üzembe vették a gyárat, még pedig nagyobb teljesítőképességgel. A világháborúban ez a gyár nagy szolgálatokat tett a hadvezetőségnek, jelentős tényezőjévé lett hadviselésünknek. A műselyemgyártás nagy lendületet vett külföldön. Óriási konszernek alakultak az évek folyamán ebben a szakmában, Belgium-, Francia- és Németországnak nagy ipara alakult ki ebben. Csakhogy már nem azon a rendszeren, melyen a mi sárvári gyárunk épült. Ezt a rendszert, is kifejlesztette ugyan a technika fejlődése és ebben a sárvári gyár is tökéleteskedett, de a technika fejlődése új anyagokat vont be a műselyem gyártásába, melyek annak termelését egészen más alapokra fektették, alapanyagától, a pamuttól eltekintve, szinte egész más iparcikk lett belőle. Az új gyártási eljárásokkal természetesen nagy eltolódások következtek be a versenyképesség tekintetében, óriási harc indult meg az egyes rendszerek körül és természetesen az marad felül, aki minőségben és árban a harcot bírja. A szesz, melyre a mi kiváló sárvári gyárunk alapíttatott, mind kisebb szerepet játszik a műselyem gyártásában. Annál nagyobb jelentőségű arra nézve természetesen a szeszár alakulása, mert ettől függ gyártmányaink versenyképessége. Ebbe persze nem akarok beleszólni, ez már üzleti szempont, holott engem az ország érdekében csak a kérdés gazdasági része érdekel. Ez pedig nagyon jelentős. Nem a sárvári gyár fenmaradásában vagy megszűnésében — bár az is fontos, mert minden megszűnő gyártelep gyengítése az ország gazdaságának —, hanem az a konzekvencia, melyet ebből le lehet és le kell vonni. A német ipar fölénye az angol és belga iparral szemben különösen technikai berendezésében van. Ez egészen más termelési eredményeket produkál és ennélfogva a versenyképességet lényegesen befolyásolja. Annak idején, amikor a hazai gyáripar nagyobb arányú fejlesztésével foglalkoztunk, szemben a ré- gebbi osztrák iparral az volt a mi előnyünk, hogy új gyárak voltak a technika legújabb vívmányainak felhasználásával és ez fölért a versenyben azzal, hogy a régi osztrák gyárak már amortizálva voltak, tehát kisebb tőkét kellett gyümölcsöztetniök. És az a koncentrálási folyamat, mely a német gyáriparban most végbemegy, ugyancsak ezzel a nagy előnnyel fog arra nézve járni, minden vállalat abban használható ki általa, amire legjobban van berendezve. Angolország szénbányászatának válsága a fogyasztás csökkenésén kívül leginkább arra vezethető vissza, hogy bányái az Egyesült Államok és Németország bányáinak műszaki berendezése mögött nagyon elmaradt. Ez nemcsak a termelés menynyiségében, hanem természetesen költségében is jut kifejezésre. A kettő különben szoros kapcsolatban van egymással. Egy összehasonlítás az egyes országok kőszénbányászatának termelésével plasztikusan magyarázza meg ezt. Egy amerikai statisztikai összeállítás szerint az Egyesült Államok kőszénbányászatában egy földalatti vájár átlagos munkateljesítménye az 1901—1918. évek átlagában naponként 3,81 tonna, évenként 843, ugyanez Németországban 1.26, illetve 392, Angolországban csak 1.39, illetőleg 383. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. A magyar malomipar világhírű volt. Nemcsak búzánk legnagyobb sikértartalma következtében, hanem az őrlés tökéletessége által is. Ez alapította volna meg a magyar malomépítő ipart is és tartotta fenn évtizedeken át. Amerika és utóbb részben Anglia is, mely pedig a mi lisztünknek egyik legjobb piaca volt a technika némely részeiben túlszárnyalt bennünket és malomiparunk egyes képviselői igyekeztek ezeknek a technikai újításoknak birtokába jutni. Ami nemcsak élelmességről tesz tanúságot, hanem arról is, hogy a korral haladnak és átérzik annak a nagy jelentőségét, amelyet a technika legújabb vívmányainak az üzemben való érvényesítése jelent. Az iparnak nagy kockázata egyebek között éppen abban is van, hogy egy-egy új találmány vagy felfedezés értéktelenné teheti nagy gyárak egész berendezését és tönkreteheti egész termelését. Nemcsak a gyártás technikája, hanem anyagi tekintetében is. Mikor a pamutszövőiparban, ahol eladdig átlag két mechanikai szövőszék esett egy-egy munkásra, Amerika a Northroprendszerű szövőszékeket találta fel és hozta forgalomba, valóságos forradalom fenyegetett a pamutszövőiparban, mert ezeknél a szövőszékeknél tizenöt esett egy munkásra. A technika fejlődésével való lépéstartáson fordul meg az ipari termelés és egy ország ipara. A sárvári műselyemgyár esete szomorú példája ennek, ha az a gyár megszűnik, vele együtt egy virágzott magyar iparág is kimúlik. A sárvári gyár esete azonban még más szempontból is bírálandó meg. Ez igazolja azt, hogy az ipar nem bírálható el csak a magánvállalkozás szempontjából; hogy minden gyári vállalat egyúttal közérdeket is képvisel, az ország érdekében való, olyan általános érdekek fűződnek hozzá, melyek a csak magánérdekek fölé helyezik: Íme, a sárvári gyár esetleges megszűnése egy virágzó községet fenyeget. —ROVA£— Egyik információ szerint a miniszterelnök már ma tanácskozott a titkos társaságok dolgában, a félhivatalos hir ellenben indignáltan cáfolja ezt. Mi azt hisszük, hogy a félhivatalos indignáció sértőbb a kormányra, mint a hire, s mi sokkal lojálisabbak vagyunk, ha a hirnek hiszünk, mint a cáfolatnak. Ha Bethlen István együtt ül Klebelsberg gróffal és Perényi báróval s komolyan veszik a titkos társaságokról tett kijelentését, akkor igenis föl kell tenni, hogy máris hozzáfogott a munkához. Ha pedig ilyen két úrral együtt lévén, még csak szóba sem került ez az ügy, akkor későbben nagyon valószínűtlennek fog hangzani, ha félhivatalosan megcáfolják, hogy szóba hozták.* Lovászy Mártont idehaza szívesen és nyugodtan üdvözölhetjük a politikától való tartózkodás fogadalma nélkül is. Sőt ellenkezőlege igaz magyarsága és becsületes hazaszeretete a politikai élet nyereségévé teszi, ha részt vesz benne. Lovászy Mártont az eszkimók stigmatizálták, nem pedig viselt dolgai. Az eszkimókban kell keresni az okot, miért nem jöhetett előbb haza, őbenne pedig, hogy elvégre mégis hazajött. ♦ Nagyon rossz szobor az, melyet darabokra szakítva is föl lehet használni. A Horvay Kossuth-szoborról annak idején megállapították, hogy nagyon jó. Azóta elmúlt két évtized s az örökkévalóságnak szánt mű máris elavult volna? A lefolyt húsz esztendő alatt akkorát fejlődött volna a hatósági műkritika? Nem értjük. Ha a szobor jó, csak a hely nem jó, akkor keressenek jobb helyet a jó szobornak s ne csináljanak a hely kedvéért Kossuthszoborból Kodelkát. Veszélyben az új költségvetés. Megint kifogy az időből a nemzetgyűlés. Júniusban a miniszterelnök csak úgy utazhatik letárgyalt költségvetéssel a genfi ülésre, ha rövidre szabják a vitát a parlamentben. Sok-sok bicsaklás után már a kormány időpolitikáját is csőd fenyegeti. Április 15-től június végéig mindössze hatvankét tárgyalási napja van a nemzetgyűlésnek, de csak abbanaz esetben, ha minden hétköznapon ülésezik majd a parlament. Erre — sajnos — kevés a remény, mert az utóbbi időben divatba jött a szombati és a hétfői szünet. Ha tehát ezentúl is hódolnak ennek a pihenési rendszernek, akkor bizony még körülbelül húsz nap megy veszendőbe. Már most is nyíltan meg kell mondani, hogy az ilyen időpocsékolásból nagy kár érné az országot. Júniusban lesz ugyanis a népszövetségnek az az ülése, amelyen dönteni fognak országunk pénzügyi ellenőrzéséről s a magyar kormány csak letárgyalt költségvetéssel és törvényhozási uton elfogadott zárszámadással támaszthatja alá azt a kérését, hogy szüntessék meg a pénzügyi kontrollt. Nem babra megy tehát a játék s nagyon fontos, hogy az országnak törvénybe iktatott költségvetése legyen akkor, amikor ettől függ, visszanyeri-e Magyarország teljes szuverenitását, vagy nem. Ita nem lesz meg kellő időben letárgyalt költségvetése a kormánynak, ezért a kormány tartozik a felelősséggel, mert ,a kabinet köteles olyan munkaprogrammot vinni a nemzetgyűlés elé, hogy a törvényhozók ne fogyjasunk ki az időből és idejekorán csúsztassák a kormány tarsolyába azokat a törvényeket is, amelyektől a népszövetség függővé tette Magyarország pénzügyi elenőrzésének megszüntetését. Sajnos, attól kell tartani, hogy a munkaidő teljes felhasználásával is későn végzi el feladatát a magyar törvényhozó testület. Mint fentebb említettük, hatvankét ülésnap lesz június végéig, vagyis addig az időpontig, amikor a magyar kormány delegátusának a népszövetség elé kell állania. Úgy tudjuk, hogy ezalatt a kormány a következő törvényjavaslatokat akarja letárgyaltatni a nemzetgyűlésen. A magánalkalmazotak nyugdíjvalorizációja, az építkezések előmozdítását célzó javaslat, az 1925—26. évi költségvetéshez kapcsolódó appropriáció, az 1926—27. évi költ ségvetés és ennek appropriációja, ezenfelül pedig még a házszabálymódosításon is túl akar esni a kormány. Szerény számítással ez a munka legalább hatvankét ülésnapot vesz igénybe. Vagyis: ha a nyugdíjvalorizációra négy, az építkezési javaslatra két, a két appropriációra négy-négy, a költségvetésre negyven és a házszabálymódosításra nyolc ülést számítunk, akkor június 30-án a kormány még mindig nem tesz abban a helyzetben, hogy törvényhozásilag elfogadott zárszámadás legyen a kezében, márpedig éppen a legutóbbi genfi üléssel kapcsolatosan tudtuk meg, hogy a zárszámadás alapján akarja megállapítani a népszövetség, olyan stabil-e Magyarország pénzügyi helyzete és olyan mederben folyik-e a pénzügyi gazdálkodás, hogy a szanálási törvényben megjelölt időpontban, vagyis 1926 július elsején meg lehessen szüntetni a pénzügyi ellenőrzést. Hangsúlyozzuk: ezt a csonka munkát is csak abban az esetben végezheti el a nemzetgyűlés június végéig, ha serény tevékenységre használja föl az öszes hétköznapokat. Nekünk súlyos aggályaink vannak és attól tartunk, hogy sok-sok hétköznapot pihenésre fognak fordítani s ezzel még jobban elhalványul az a remény, hogy a kormány programmszerű törvényekkel jelenhessék meg a népszövetség genfi ülésén. Ismét be fog bizonyosodni, hogy nagyon is elhibázott az a mód, ahogyan a kormány a magyar törvényhozást foglalkoztatja. Ezúttal azonban ez az elhibázott időpolitika óriási csorbát is ejthet az ország presztízsén. Ha a miniszterelnök vagy a magyar kormány más delegátusa a megállapított időpontban nem szállítja a népszövetség elé a megszabott törvényes előfeltételeket, természetesen szóba sem jöhet a pénzügyi ellenőrzés kérdésének érdemi tárgyalása. Ezért pedig csak a magyar kormány felelős, mert nem gondoskodott arról, hogy a magyar nemzetgyűlés a szükséges törvényeket megalkossa. Szinte előre látjuk: a miniszterelnök megint az eddig kipróbált útra fog lépni. Vagy arra fog hivatkozni kényes helyzetében a nemzetgyűlésen, hogy az ország érdeke követeli a törvények gyors és szabott határidőre való megalkotását és az ellenzékre hárítja az ódiumot azokért a következményekért, amelyek a fatális késés miatt az országra zúdulnak. Erre az érvelésre már bőven van precedens. Legtipikusabb az az eset, amikor a választójogi törvényjavaslatot szinte az utolsó napokban terjesztette a miniszterelnök a nemzetgyűlés elé és aztán az ellenzék bőbeszédűségét okolta azért, mert nem vált törvénnyé, amiről éppen a miniszterelnök nem akarta, hogy törvénnyé váljék. Ismerjük azt az érvet is, hogy az összes parlamentek között a magyar nemzetgyűlésen beszélnek legtöbbet és a kormány, ha zsákutcába jut, bizonyára ezúttal is ezzel fog érvelni. De lehetséges az a másik eset is, hogy ismét úgy fogják kifacsarni a ház- szabályt, mintha citrom volna. Jönnek a nyolcórás ülések, s ha ez nem használ, főleg a házszabálymódosítás vitájánál, szükség esetén naponként tizenhat óra hosszat tartják együtt a képviselőket, sőt a klotárig is elmerészkednek. Mindezért az ellenzéket állítják majd oda bűnbakul, mondván, hogy sokat beszél. Bármiként lesz, kritikusnak ígérkezik a húsvét utáni ülésezés. Pedig a bajt nagyon könnyen kerülhette volna el a kormány. Nem kellett volna hozzá semmi más, csak a józan időbeosztás. De éppen ez hiányzott. 1925 július elsejétől a mai napig, vagyis a költségvetési év háromnegyed részéig, rengeteget vakációzott a nemzetgyűlés. Július 10-től október 14-ig több mint háromhónapos nyári vakációt kaptak a törvényhozók. December 21-én megkezdődött a karácsonyi szünet és csak kerek egy hónap múlva nyílt meg újra a nemzetgyűlés. Azóta feleslegesen vitatkoztak Pallavicini György őrgróf mentelmi ügyéről, ahelyett,, hogy a frankvita után nyomban hozzáláttak volna a nyugdíjvalorizáció tárgyalásához, vagy az új költségvetést tűzték volna napirendre. Tudtunkkal nemcsak Pallavicini György őrgróf, hanem a közvélemény is megelégedett volna egy kis sajtóperrel. Ráadásul jött a húsvéti szünet. Csekély tizenhét nap, pedig nyolc is elég lett volna, mint a diákoknak, smiért az iskola nem szereti a felesleges szüneteket. Régen túl lehetnénk minden bajon, ha a kormány gazdaságosabban osztja be az időt. Lehetséges, hogy nem bír a pártjával. De akkor ott az igazi megoldás, csináljon magának jobb pártot.