Ujság, 1927. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-11 / 205. szám
VASÁRNAP, 1927 SZEPTEMBER 11 ÚJSÁG Tapintattal, magas objektivitással és osztatlan tekintéllyel... Dréhl Imre népjóléti államtitkár a legutóbbi sztrájkról és munkáskizárásról részl. Sőt megemlíthetem, hogy a munkások gyűlésein soha egyetlen uniformisos rendőr nem volt látható. — Ez a bérharc megegyezéssel végződött és nem győzőkkel és elkeseredett legyőzöttekkel. Én azt hiszem, helyesen mutatunk rá arra, hogy ennek a szerencsés légkörnek a megteremtése elsősorban annak a módnak tulajdonítható, amelylyel a tárgyalásokat vezető népjóléti miniszter azokat intonálta és végigvitte. Mindjárt a tárgyalások elején megállapította kétségtelen adatokból, hogy a bérharc közvetlen oka a drágaság, abba tehát ezúttal semmiféle politikai elem nem vegyül. Ezután a megállapítás után a jó eredmény előrelátható volt, mert hiszen most már csupán a méltányos bérköveteléseket kellett a vállalatok teherbíró képességével összhangba hozni. Ez sikerült is olyképen, hogy ami bérjavítást a vállalatoktól követelni lehetett, azt egész összegében a roszabbul fizetett munkáskategóriák kapták. Ez az objektív és méltányos eredményre törő eljárás a munkások vezéreinél sem tévesztett hatást és valóban tőlük is legtávolabb állott, hogy ezt a tisztán gazdasági mozgalmat politikai célokra, vagy izgalomkeltésre kihasználják. Iparunk békés fejlődése szempontjából ez a sikeres egyeztetési tárgyalás valóban jelentős esemény, mert arra mutat, hogy van kilátás az ilyen természetű ügyeknek sima és békés elintézésére akkor, ha egyrészt a szembenálló felekben megvan a kölcsönös megértésre való hajlandóság, másrészt, ha van egy váratlan közvetítő fórum, mely feladatát tapintattal, magas objektivitással és osztatlan tekintéllyel végzi. A vasipari munkások bérmozgalma az el múlt héten tudvalevőleg békésen befejeződött,, anélkül, hogy maga ez a mozgalom kezdettől fogva olyan mértékű izgalmakat váltott volna ki, amilyenekkel az ipari bérharcok nálunk a múltban rendszerint járni szoktak. Ipari körökben ennek a bérharcnak sima lefolyását és kedvező befejezését főképpen annak a megértő és mindenekfelett objektív szellemnek tulajdonítják, amelylyel Vass József népjóléti miniszter az egyeztető tárgyalásokat vezette és amely sem a munkások, sem a munkaadók tárgyaló képviselőire nem tévesztette el hatását. Ez az eredmény mindenesetre jótékony hatását bizonyítja annak, ha az ilyen kérdések intézésére van egy elfogulatlan fórum, mely a maga nyugalmával, tárgyilagosságával és tekintélyével meg tudja teremteni a higgadt és lojális tárgyalások légkörét. Dréhl Imre népjóléti államtitkár, akihez ebben a kérdésben közelebbi felvilágosításért fordultunk, a következőket mondta az Újság munkatársának. — Ha visszaemlékezünk azokra az izgalmakra, turbulens jelenetekre, amelyeket nálunk gyakran olyan sztrájkok, vagy munkáskizárások is keltettek, amelyek pedig sokkal kevesebb munkást érintettek, mint ez a most befejeződött vasipari bérharc, akkor valóban joggal tűnik föl ez utóbbinak békés lefolyása és tűnnek föl azok az abszolúte fair eszközök, amelyekkel ezt a harcot megvívták. Pedig rá kell mutatnom arra, hogy éppen ennek a bérharcnak a tartama alatt jászódtak le a fővárosban olyan események, amiket a munkások, — ha szándékukban lett volna —, legalább is nyugtalanító, bár céltalan utcai propagandára felhasználhattak volna. Itt volt Szent István-napja, a maga nagy tömegeivel, amelyekben zavart kelteni mindenesetre könnyebb lett volna, mint a hatóságnak ebben az emberáradatban rendet csinálni. Nem járt semmiféle incidenssel Lovászi Márton temetése, amely szintén erre az időre esett és egyike voltunk azoknak a kevés ipari centrumoknak, ahol semmiféle tömegmegnyilatkozás nem kísérte Sacco és Vanzetti ki mégis. Abban van két labdám. Azt is hozd ide. Szaladj hát. A gyerek szaladt boldogan. Vissza volt két perc múlva azzal a foszlott, szálkás, összevissza madzagozott ragu,ötle-tel, meg a két labdával. A kisleány elvette a racquette-et. — Látod, ezt kaptam, ezt rekeltet, itt egy trileánytól, mikor újat vett, tavaly. A labdákat meg lopom. Ezek még jók. Mikor kiütik a labdát a hálóból, mink keressük, tudod? Haza is viszek a többinek, ha kell. Labdázni. Nekem két labda is elég. A többi szedőknek is van. Te is lopol majd. De csak ritkán szabad, te még buta vagy, mit röhögsz. Akivel játszani szokok, az a lány most a másik pályán szed. Nesze ez neked, fogjad erősen, úgy, de lejjebb... Én a tréner úr rekettyével fogok játszani. Én állok a másik oldalra, vigyázni kell a festésre. Itt maradj, csak állj a vonalhoz. Én szervázok. — Mit mond? A kislány futott a tréner úr raquette-jével, visszabeszélt a gyereknek: — Adogatom a labdát, üssed vissza nekem, de hogy átmenjen a netzen. Nem láttad? A gyerek ott emelgette az ütőt, szorongatta, nézte, csudálkozott. — Vigyázz, Ready? — a kisleány odakiáltott és átverte neki az első labdát, egyenesen a gyerek elébe. A gyereknek a ragretle-je meg se moccant, hanem a fejét kapta le ijedten, mert a földről felugró labda egyenest orrón akarta vágni. — Hülye, mit állsz, mondtam üsd vissza. Várj, most majd lassabban adom. Fiftin löff. Számolt magának, amint megszokta már a partnerjeivel. Két éve tenniszezik már ez a kisleány. Mindennap lejátszik egy tucat szettet, a tréner az üres óráiban. Veri a többi leányt mindet. Már több versenyen is részt vett, persze mint labdaszedő. — Fuss elébe, ugorjál! A gyerek elébe ugrott a második labdának. El is találta szerencsésen és odacsapta a netzhez. .— Jól van, csak mindig a labdán legyen a szemed. A közepébe kapd az ütőnek. Majd aztán átütöd. Most szedted. A gyerek odavitte a két labdát a lánynak. És visszaszaladt a helyére. Egyet nyihentett, mint a csikó, sportkedvében. A kislány szerváit. A gyerek vaktába nekirúgott a felpattanó labdának. Csoda, a labda visszarepült, a kockába pattant. A kisleány bosszút ugrott, hiába, elkésett. Kacagva hátrált a vonala mögé. Feltűnést keltően rideg az amerikai kormány és Coolidge magatartása azokkal az amerikai aviatikusokkal szemben, akik az óceán átrepülésére vállalkoznak. Az érthető, hogy dilettáns repülőket meg akarjak akadályozni abban, hogy a vesztükbe rohanjanak, de az egyenesen meglepetést kelt, hogy a Detroit Büszkesége utasait, akik immár átrepülték az Atlanti-óceánt, nem akarják segíteni további útjukban. Már valahol Sziámban repülnek és természetesen a Csendes-óceánon szükségük volna amerikai hadihajók támogatására. A washingtoni kormány azonban ezt megvonta tőlük azzal az indokolással, hogy nincs hajózási bizonyítványuk. Úgy látszik, az a bürokratikus copf, amely oly nagy volt a régi Ausztriában, onnét egyenesen átplántálódott az Egyesült Államokba. Ez igazolja, hogy Amerika hivatalos köreiben nagy az averzió a polgári óceánrepü— No látod, nagyszerű. Fiftin áll. — Mi csinál? — Semmit, fiftin áll. Számolni kell. Eredj hátra, vigyázz! Odaütötte neki a második labdát. A gyerek hujjantva ugrott, belétalált. A labda felrepült, át a magas hálón, messzire, odaesett a sűrű tudásbokrok közé. — Ó, aaj! — A kislány grimasszal pislogott felfelé az erős napvilágban. — Most gyere, keressük. Hamar. Tedd le azt az ütőt. A másik labdát dugd a zsebedbe. Gyere. Szaladtak egymás mellett, be a süni bokorságba. Ott aztán forgolódni kezdtek, erőlködve mozogtak erre-arra az ágak ellen. A kisleány folyton a lába alá figyelt, meg megrugott egy göröngyöt. A kisfiút is okosította : — Nagyon nézzél, mert a göröngy is olyan fehér. És aztán hang nélkül hajolgattak, szürkülték a bokrot, a földet a szemükkel, elfogadva a mély figyelemben. Árnyékban voltak, szinte este volt a bokrok közt. — Szsz ... a kislány felszívta a fogát és lekapott a lába szárára a körmével. — Nyavalja ezt a tüskéket. Ne itt nézd, ahol én, arrább menj. Mozogtak, neszeltek. A kisfiú levelet szakított, elpukkantotta a száján. — Ne játssz most nekem, a labdát keresd. Megint csend lett. A kisfiú megbotlott egy göröngyön, odakapott a kisleányhoz, csak úgy, el akart esni. A szórakozott kisleány elütötte a kisfiú kezét. — Mit nyúlkálsz hozzám? — Én? — azt mondja a gyerek és lesütötte a fejét. Csendesen szólott, de konokul. — Ne verekedjék itt. — Mm... a kislány biggyesztett lusta szájjal, és aztán odapislantott a kisfiú felé, mikor ez elfordult tőle s belémártotta a fejét egy kis sűrűségbe. — Hány éves fiú vagy te, mondjad. — Én? Tizenötöt tőtöttem. — Tőtöttem... — halkan, kedvesen kinevette a kis városi nyelv a falusit. — És csak ezután csodálta meg a kisleány a fiút. — Tizenötéves vagy már? Azt hittem tízéves vagy. Olyan kicsi vagy. — Vagyok, hogy legyek. — Na nézzék, én vagyok tizenötéves. Mennyivel nagyobb vagyok, jaaj! Állj csak ... Megállották, abban a borulatban szembenéztek. Egymás képébe mosolyogtak. A kislánynak az orrára ráfutott a napsugár. Mert ő volt a magasabbik. Két fejjel is magasabb mérföldnyi távolságban látták. (?) volt a hevesmegyei, átányi parasztgyereknél. —■ Te parasztgyerek vagy, hogy "jöttél te Pestre? — Én? Gőzösön. Apám itt dolgozik a kertészetnél. Itt van neki hálája is. Most én is itt leszek már. Napszámra jöttem, őszig leszek szedő, azaz megyek napszámba. — Én meg ősszel gyárba megyek, bizony. Pamutgyárba. Ott van nővérem is. — Én, én is megyek gyárba, majd. Testvérbátyám is Budapesten van már, ötödik esztendeje. Katona testvérbátyám. Káplár. — Nekem meg mamám kávéházban van. Takarítónő a mamám. Én ma reggel hajón jöttem át Óbudáról. Otthon nem tudják. Mert gyalog kell jönni, Óbudáról a Margithídra, onnan ide. De sokszor jövök hajón, azt a pénzt eldugom magamnak. — É . .. én ... jövendőre levente leszek már, csak odahaza legyek Átányba. Kapok sipkát, abba lehet járni, aki levente. Fegyvert is kapok. Igen! A kisfiú felkacsintott büszkélkedve. A kislány úgy látszik nem tudta komolyan venni ezt a fegyverességet, szabadon a szemébe nevetett a gyereknek. És megkérdte, ha már ilyen szépen összeszelidültek: — Hogy hinak téged? — Engem, Bertalan. — Bertalan? — megint lenevette. — Berci vagy? — Berci, hát. — Másik neved micsoda? — Takó. Takó Bertalan nevem. A kislány ezen is nevetett. Takó Bertalan is, csupa boszúból, megkérdezte jó hangosan: — Magát meg hogy hívják? — Mici. — Mici? Nahát... — elhajtotta a fejét Takó Bertalan, egy jót nevetni. — Szoff Mici vagyok, igenis. Bertalan még jobbszist kacagott. Azután felkapta a fejét, éppen egy hosszút visított odafenn a világosságban egy madár. — Tudja-e, milyen madár volt? — Milyen? Bánom én! — Sármány. Nekem már volt is sármányom. Fogtam. Átányban. (Ez ugyan afféle tódítás lehetett, ez is, mint az, hogy egy Takó Bercinek jövőre már fegyvert is adnak, Átányban.) De ez a Szoff Mici már nem is figyelt oda. Eszébe jutott a labda, nyugtalanul furakodott átal egy bokron. Kis szöszmötölés után, hopp, ugrott magasat, áthasította a kezével a tömött zöld ágakat. — Itt van, itt a labdám. Dugd a zsebedbe. Coolidge szigorú vizsgálatot tart az oceanrepülők között A Detroit Büszkesége nem kap segítséget az amerikai hadihajóktól . Állítólag látták az Old Gloryt ök ellen, akik úgyszólván elveszik a babérokat a katonai repülők elöl. A hadsereg fejlesztése— különösen technikai téren — óriási tempóban történik . Coolidge azt szeretné, ha a hadi repülőgépek szállanának át az óceán felett. A hivatalos jelentések csak Byrdról és Lindberghről beszélnek, de sohasem emlékeznek meg Chamberlinről és a többiekről, akik nem katonák. Coolidge Chamberlin sikere után egyenesen parancsot adott két katonai repülőnek, hogy szánjanak Honoluluba, mintegy ellensúlyozni a polgári repülők sikerét. Ez a motívuma a mostani intézkedéseknek is. Washington, szeptember 10. (Wolff.) Halifaxból jelentik. A tengerészeti halászati hivatal helyi ügynöke tegnap este azt a jelentést kapta, hogy az Old Story repülőgépet St. Johntól északkeletre, mintegy négyszáz Kötött kosztüm az őszi divat válogatott raktár VaRGA Kossuth Lajos■ utca 11 és Petőfi Sándor u. 6 11 A híradás nem közli, hogy honnan eredt ez a jelentés. Washington, szeptember 10. (Wolff.) A tengerészeti minisztérium elhatározta, hogy nem küld ki cirkálókat a Csendes-óceánra Broock és Schlee támogatására, akik a Detroit Büszkesége repülőgéppel a világ körülrepülésére vállalkoztak. Ennek a határozatnak az oka az, hogy a repülők egyikének sincs hajózási bizonyítványa. Hongkong, szeptember 10. (Reuter.) A Detroit Büszkesége tovább repült Shanghai felé. Shanghai, szeptember 10. (Az Újság tudósítójának távirata.) A „Detroit büszkesége“ ma délben teljes rendben ideérkezett. Rapid City, szeptember 10. (Reuters) Coolidge elnök kijelentette, hogy az óceáni repülések körülményei ügyében szigorú vizsgálatot akar végeztetni. Hatszáz német gyermekorvos Budapesten A zoológusok mennek, a pesti utcáról eltűnnek a kedves, pápaszemes, fehérszakállas tudósok, kétszáz szoba üresedik meg a hotelekben, de csak nagyon rövid időre. A zoológusok befejezték kongresszusukat és átadják helyüket 600 gyermekorvosnak, akik a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde tagjai, immár ötven év óta működnek ez egyesületben, s fél évszázad elteltével azzal tisztelik meg a magyar kultúrát és a magyar orvostudományt, hogy az idén nálunk üléseznek. Szól ez a megtiszteltetés elsősorban a magyar nemzetnek és a magyar orvosi karnak (azok között is elsősorban a gyermekorvosoknak), de ezekkel egyidőben és egyenrangúan a magyar gyermekorvosok népszerű és világszerte elismert kiválóságának, Bókay János dr. egyetemi professzornak, aki az egyesület díszelnöke, alapítótagja és lelkes közkatonája az ötvenesztendős tudományos munkában. A magyar gyermekorvosok részéről Bókay tanáron kívül Suntagh, Heim, Hainiss és Torday professzorok állandó résztvevői a német gyermekorvosok egyesülete tevénykedéseinek, de velük együtt angol, dán és svéd gyermekorvosok is szerepelnek a tagok között, akik mind hozzánk jönnek most, hogy a kétnapos bécsi vendégeskedés után a magyar fővárost tüntessék ki szeretetükkel. Az idegen orvosok elé Bécsbe utazott Heim Pál dr., Deutsch Ernő dr. és Zilahy Dezső, az idegenforgalmi iroda igazgatója. Ők kalauzolták őket a hajón, mely szombaton este kötött ki velük Budapesten. Természetesen minden előkészület megtörtént, hogy nevezetes vendégeink jól érezzék magukat budapesti tartózkodásuk alatt. Vasárnap d. e. 10 órakor van gyűlésük ünnepélyes megnyitása a Tudományos Akadémia dísztermében, ahol dr. Schlossmann Pál német egyetemi tanár elnöklete alatt megkezdik az előadásokat. A vasárnapi ülésen résztvesznek Vass József népjóléti miniszter és Sipőcz Jenő polgármester is. Vasárnap este a főváros díszebédet ad tiszteletükre a Gellért-szálloda éttermében. A Nemzeti Színház díszelőadást rendez. József Ferenc dr. kir. herceg, mint a Budapest Fürdőváros Egyesület elnöke, szintén vendégül látja őket és Bethlen István gróf miniszterelnök és neje ötórai teára hivta meg őket. Négy napon át tartanak az előadások, melyek felölelik a gyermekgyógyászat napirenden lévő problémáit és az újabb kutatásokról és eredményekről számolnak be a gyermekgyógyászat terén. A kongresszus résztvevői az ötödik napon Balatonfüredre utaznak, ahol Bánó Dezső kormányfőtanácsos fogadja őket. Az előadásokból kiemelkedik Schlossmann professzor felolvasása a híres düsseldorfi egészségügyi kiállításról (melyet ő rendezett). A 600 gyermekorvos küldöttsége pesti tartózkodásuk alatt babérkoszorút helyez Bókay Jánosnak a Stefánia-gyermekkórházban és Semmelweis Igrácnak az Erzsébet-téren álló szobrára.* Klebelsberg Kunó gróf vallási és közoktatásügyi miniszter, aki más irányú hivatalos elfoglaltsága miatt a megnyitóünnepen nem vehet részt, a kongresszus elnökét, Schlossmann Artúr düsseldorfi egyetemi tanárt szombaton délben villásreggelin látta vendégül, s melyen kívüle Benzler budapesti német ügy- s vivő, Bókay János egyetemi tanár és Magyariga Zoltán miniszteri tanácsos vettek részt-