Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-19 / 264. szám
40 St. Commander Kenworthy válasza: Lieut. Commander Kenworthy az angol haditengerészetnek kimagasló alakja. A nagyháború egy részét mint hajóparancsnok küzdötte végig, azután az admiralitás háborús vezérkarának lett tagja. Néhány évvel ezelőtt nyugalomba vonult. — A Versailles és trianoni békeszerződés politikailag rosszabb helyzetbe juttatta Közép- Európát, mint volt a háború előtt. Minthogy a versaillesi szerződés intézkedései senkit sem elégíthetnek ki, az a nyilvánvaló igazságtalanság, amely Magyarországgal történt, sürgős orvoslást követel. Nem kétséges, hogy a magyarokkal roszszabbul bántak, mint a németekkel. A magyarokat, Európa legbüszkébb fajtáját, gazdaságilag megnyomorította országuknak darabokra szakítása. Egymilliónál több magyar került csehszlovák, román és szerb uralom alá. A legnagyobb megalázás, melyet a magyarokra mértek, Erdély elvesztése volt, Erdélyé, amely évszázadok óta Magyarországhoz tartozott. A román uralom Erdélyben megbizhatatlannak, kegyetlennek és ellenséges indulatunak bizonyult. A Magyarországról leszakított területeken olyan irredenta keletkezett, amely állandó súrlódás előidézője lesz mindaddig, míg az igazságtalanság jóvá nem létezik. Jól megfontolt véleményem, hogy az az igazságtalan bánásmód, amelyben Magyarország részesül, már a közeljövőben bábomra vihet. A trianoni és versaillesi szerződés arra mindenesetre jó, hogy örökössé tegye a háborús mentalitást. — Abból, hogy Magyarország helyreállítja a monarchiát, Európa nagyhatalmai ezt eddig megakadályozták. Amint befolyásuk meggyöngyül, aminek el kell következnie, előtérbe, lép a Habsburgok restaurációja. A Habsburgok trónraültetése Magyarországon casus bellit fog jelenteni Ausztria-Magyarország utódállamai számára. A kisentente igazi célja a trianoni szerződés érvénybentartása. Ha nem sikerül a határoknak békés úton való helyreállítása, Magyarországiak, amint kellő erőre tesz szert szövetségesekkel. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1927 NOVEMBER 20 Angol kiválóságok nyilatkoznak Rothermerelord Az Újság londoni tudósítója, Korda Tibor Rothermere lord akciója alkalmából kérdéssorozattal fordult az angol közélet számos kiválóságához és hozzászólásukat kérte. Az érdekes válaszokat alább közöljük: Bernard Shaw válasza, Bernard Shaw neve és paradox lénye is annyira közismert, hogy fölösleges alakját külön bemutatnunk. 4. WHITEHALL COURT, LONDON, S. W. 1. 1927 szeptember 24. Kedves Uram, Bernard Shaw úr annak közlésére kért meg, hogy Magyarország nem tárgya speciális tanulmányainak; már pedig, ha csak tehet róla, sohasem fitogtatja számos kérdésben való tudatlanságát a nyilvánosság előtt. Nem barátja az elnyomott nemzeteknek és anynyira károsak azok mindenkire nézve — önmagukat is beleértve —, hogy teljes erejéből elitéli elnyomásukat. íme, ennyi az egész. Fogadja stb. Irlanche Patch, titkár. Phillimore lord válasza: Sir Richard Portescue Phillimore tengernagy a nagyháborúban az angol hajóhad fontos hadműveleteinek vezetője volt. A falltlandi tengeri csatában ő volt parancsnoka az conflexible hajónak, majd részt vett a Dardanellák bejárójának bombázásában, egyik intézője volt az angol csapatok gallipoli-i partraszállításának. Uram, megkaptam 16-ikai második levelét is, benne a kérdéseket, melyeknek némelyikét, például a harmadikat, negyediket és hatodikat, véleményem szerint kérdésnek feltenni az ön részéről épp olyan kevéssé volt diszkrét dolog, mint amennyire nem lenne bölcs dolog a magam részéről, ha válaszolnék reájuk. Mindaz, amit mondhatok, hogy általánosságban egyetértek Rothermere lord véleményével úgy, ahogy azt a megküldött cikkben (7. kérdés) kifejtette, továbbá, hogy üdvözölném Magyarországon a monarchia helyreállítását és nem látom be, mert lenne beleszólása más nemzetnek a magyarok választásába, ha a Habsburgok családjából való herceget akarnának megválasztani. Eddig terjedően feljogosítom önt szavaim közlésére. Kész szolgája Phillimore, írók, költők, katonák vagy szövetségesek nélkül első dolga lesz, hogy elvesztett területei visszaszerzését megkísérelje. A legelső alkalommal bizonyosan megkísérli ezt. — Szivből egyetértek Rothermere lorddal abban, hogy a magyar aspirációkat támogatja. Eljárása jogosult. Azok a politikusok, akik elfogultságból, vagy a megértés hiányában elítélik Rothermere lord akcióját, tudatlanok. A brit munkáspárt mindig is követelte a versaillesi és a trianoni békeszerződés revízióját. Ha az angol munkásság ismét hatalomra kerül, az eljövendő munkáskormány külpolitikáját a békeszerződések revíziójára nézve kedvező meggondolásaik fogják vezetni. A békebiztosítás nézetein szerint a következő módon volna lehetséges: 1. A versaillesi és trianoni békeszerződések által okozott súlyos bántalmak orvoslása. Hogy Európa békéje biztosítható legyen, ahhoz a határok kiigazítása szükséges. 2. Minthogy a választott bíráskodás mint háborút megelőző eszköz nem felel meg céljának, a népszövetség valamennyi vezető hatalmának törvényen kívül állónak kellene kijelentenie a háborút. A háborúnak ez a törvényen kívül helyezése a hadviselő nemzetek pénzügyi és gazdasági bojkottálásával lenne megtámogatandó. Mindaddig, míg a háború törvényes intézménynek ismertetik el, a népszövetség béna marad. Mert törvényességnek kénytelen elismerni a háborút, holott a népszövetség megalakításának alapeszméje és célja a háborúk elhárítása volt. Azzal, hogy minden hadviselést törvénytelenségnek minősít, együtt jár az a kötelezettség, hogy a jogos panaszok békés eszközökkel orvosoltassanak. Jelen helyzetében és mai összetételében a népszövetséget csőd fenyegeti és ha gyökeres reformok nem történnek, Európa csakhamar az elmúltnál is rettenetesebb és pusztítóbb háború veszedelmébe kerül. John Galsworthy válasza: John Galsworthy neve annyira ismert és tisztelt Magyarországon, hogy nem szükséges szereplését és jelentőségét külön méltatnunk. GROVE LODGE, THE GROVE, HAMPSTEAD, LONDON, N. W. 3. 1927 szeptember 16. Kedves Uram, sajnálom, hogy sem intervjút nem adhatok, sem nyilatkozatot nem küldhetek a kívánt tárgyról. Én íróember vagyok, nem politikus és azonfelül elnöke a PEN-klubnak s mint ilyennek különösen vigyáznom kell arra, hogy mindent elkerüljek, ami világpolitika. Fogadja stb. John Galsworthy, Jellicoe tengernagy válasza: John Rushworth Jellicce, Scapa első grófja, a világháborúnak egyik sokat emlegetett vezére volt. Mint az angol tengeri hadierő újramegszervezője, az admiralitás második tengeri lordjának elmét viselte, mikor a háború kitört. Csakhamar ő lett az admiralitás első tengeri lordja és az angol nagy hajóhad főparancsnoka. A skagerraki tengeri ütközetben, mely a világháború legnagyobb szerű tengeri mérkőzése volt, ő irányította az angol tengeri erőt. ST. LAWRENCE HALL, NEAR VENTNOR, ISLE OF WIGHT, 1927 szeptember 14. Kedves Uram, sajnálom, hogy nincsen módomban intervjút adni sem a magyar-angol viszony, sem a békeszerződések revíziója tárgyában. Jóllehet a legmelegebben üdvözölném a két ország közt a legbarátságosabb viszonyt, nem érzem magamat illetékesnek arra, hogy a békeszerződések revíziója tárgyában nyilatkozzam. Tisztelő hive Jelliéve, két órája kerülgetjük a cadizi öblöt és innen távoli pompájában még egyszer felragyog Cadiz és azután eltűnik az Óceán ködében. Jerez de la Frontiéra. Itt állunk vagy húsz percig. Mindenki isiugrik a kocsiból és rázúdulunk a fonda-na, a vendéglőre. Mert idevalók a jerezi borok, a sherry. A város nevezetessége Gonzales Byass bodegája. Száz esztendőre való bor hever a pincékben, de alighanem elfogy egy alatt. Kis poharakban mérik a sherryt a vasúti vendéglőben, odakint a perronon nyakukba akasztott hordókban hordják szét és kínálják fel az utasoknak. A húsz perc kevés ehhez a jerezi borhoz, már indul a vonat és még mindig váltogatják a poharakat, üresen maradnak a nyakukba akasztott hordócskák. Ezért Jerez után már sokkal jobb a hangulat. Pedig ami következik odakint, csak szomorú és lehangoló. Nincsen itten megmunkált föld semerre, agyag vörösük, amerre a szem ellát és messze a dombokon szürkénk néhány olajfa. Ez Andalúzia. A katolikus királyok, Ferdinánd és Izabella, a mórokkal együtt kiseperték innen az erdőket is és ez a mór paradicsom spanyol pusztasággá lett. Az inkvizíció nem kegyelmezett sem a zöld mezőknek, sem a virágos kerteknek, a letarolt erdők kopár törzsei felett nem gyűltek többé termékeny esőt hozó felhők. Szegénység és pusztaság, pusztaság és szegénység, ez a mai Andalúzia, zsandárokkal, egykedvűen lovagoló caballerokkat és rengeteg szamárral tarkítva. Mert a szamár itt a leghasznosabb, a legtanulékonyabb állat. A szamár ugyanis csak ott szamár, ahol a gazdája is az. Itt a szamarak előírás szerint letérnek az útón jobbfelé, ha autótülkölést hallanak. Még csak a fülüket sem billegetik, tudják a rendet. Nagyon sok autó fut ezeken a kitűnő utakon és rengeteg szamár kocog fel a hegyek felé. Nem lehet tudni mi van több, szamár vagy autó. És az egész vidék olyan, ahogyan Dél- Amerikát kell elképzelni, rossz útleírások és jó filmek után. A vasúton megkérdeztem egy feketeruhás spanyolt, hogy tűrheti ebben az afrikai hőségben napról-napra, reggeltől-estig ezeket a meleg fekete ruhákat. Fekete kalapja volt és nyakkendője, ruhája, harisnyája, cipője — úgy, mint mindenkinek itten, gazdagnak és szegénynek. Rám nézett, ez a kérdés váratlanul érhette és megvetően válaszolt: — Ugyan csak nem járhatok másképen az utcán, mint feketében. Ugyan. Rendesebb embernek itt nincs csak fekete ruhája, meg estére szmoking és frakk. A parasztoknak is, csak szmoking és frakk nélkül. Ez a fekete ország. Melankolikus, akarattalan, célnélküli. Itt nem lehetett Primo de Riverából Mussolini. Ezekben nincsen temperamentum, ezek nem tudnak lelkesedni, nem törődnek sem a tegnappal, sem a holnappal, még a mával sem. Ami Madridban történik, az nem jut el ide az andalúziai hegyek mögé. Amíg Barcelonában forradalmárok bombákat hajítanak, itt nyugodtan fejik tovább a kecsketejet. Itt nem jut el Európából semmi, sem a reakció, sem a bolsevizmus — ide még a bubifrizura sem jutott el. A nők magas, celluloid vagy teknőchajtűket viselnek hosszú hajukban és a fésűről hosszú mantilla hullik le a vállaikra. A mantilla persze fekete, mint minden fekete és festőiségében is szomorú. Nemcsak falun, Cadizban éppen úgy, mint Sevillában, Malagában, vagy Granadában tovább él a mantilla, a régi Spanyolország. Barcelonában már nem férnek el az automobilok, itt még szamáron járnak és lovon. Ez Andalúzia, ezt már ismerjük, hiszen olyan, mint Spanyolország volt a Cervantes-ek, vagy a Lope del Vega-k korában jámbor és melankolikus, csak sokkal öregebb, csak sokkal reménytelenebb. Primo de Rivera Olaszországban talán Mussolini lehetett volna. Itt megmaradt Primo de Riverának. A «rapidos» fut tovább, egymásik fehér város felé, egy különös, csodálatos város, Velasques és Murillo, Carmen és Figaro városa felé. Fütty, Sevilla, Varannai Aurél A fekete Spanyolországban Rossz spanyol vasúton Cadiztól—Sevilláig — A spanyol Velence — Zsandárok és sombreros „caballeros“-ok között — Mór paradicsom — Spanyol pusztaság Cadiz, 1927 őszén. Őszi hajnal. Cadiz. Az óceán hullámai kintrekedtek a kikötőből, a mólók kövéren és lusták hevernek a partok körül, néhány hajó és a város, fehéren, a derengés liláival átfestve. Pálmák, csüngő, zöld, éretlen datolyafürtökkel nosztalgikusan hatolnak délre, át, az afrikai partok felé. A pályaudvar körül őserdőszerű park, félelmetes kaktuszokkal. Katonák, matrózok, zsandárok. Minden civilre két zsandár jut Spanyolországban. Az ujségkioszkban rengeteg folyóirat, képeslap. Dekobra összes művei spanyolul. A vicclapokban amerikai naivitású képek és spanyol gorombaságú tréfák. A pénztárnál csörögnek a hurok, a régi ötkoronásnál kétszerte nagyobb 5 pezetások és a jegyért, aminek 14 pezeta az ára — 16 pezetát kell fizetni. Utazunk Sevillába. Itthagyjuk darab időre ezt a spanyol Velencét, óceánjával és Mutatóival, amelyeket katedrálisának homályába rejtettek el. Utazunk, ezzel a madridi gyorssal, 7 órakor indul és ha akarnánk, másnap reggel már Madridban lennénk. De nem akarunk. Most Sevilla következik. Ez a spanyol vasút? „Andaluces" van nagy betűkkel az oldalára írva, ezek az andalúziai vasutak, szégyelhetik magukat. Húsz centiméterrel szélesebb a nyomtávuk, mint az európai vasutaké. A lokomotivokat Belgiumban és Angliában vásárolták. Ez egy „rapidos“. Gyorsvonat. Minden fülkének külön ajtaja van kifelé, de azért széles folyosó húzódik a fülkék mellett, a folyosó éppen olyan széles, mint a fülkék. Bent ülni ennélfogva kényelmetlen, de a folyosón kényelmesen lehet sétálni. Az első osztály rendes, a második rosszabb, mint a harmadik. Minden vagonra legalább két zsandár jut. Jó volna ezzel nem utazni. De utazunk. Már el is indultunk. Viajeros al tren! — üvöltötte az egyik vasutas — , tessék beszólni! és már fütyül ez a másfél kilométer hosszú gyorsvonat és nekilendül a síneknek. Amint kijutunk a pályaudvar üvegburája alól, már világos van, csillogva kerülnek koránk Cadiz fehérre meszelt házai. Tündén kertek, már stílusú házakkal és villákkal, egészen Afrika ez, mintha nem terülne itt körül az Óceán. És olyan mint Velence, előtolva az Óceánba, szinte beleejtve és csak a hosszú, keskeny földnyel" köti a kontinenshez, mint Velencét a mestrei móló. Két oldalt lagúnák között futunk s már vörösük minden és sárgább, e két spanyol szin már átmossa a földet és az eget, a házak szétszórt fehérségével és az emberek felbukkanó feketeségével. Ez a komor fekete-fehér-vörös-sárga kaleidoszkóp végigjátszik Spanyolországon, a fekete élet, a vörös föld, a sárga napsütés és a mórok kifelejtett fehér derűje, ennek az elmúlt világnak fehér gyászba öltözött emlékezése, ez a fehér háború a sárga Nap ellen... Dantel világ ez, fekete életével, feketébe öltözött embereivel, fekete bikáival, amiket itt dédelgetnek a réteken, fekete tyúkjaival és csibéivel, amik itt tipegnek a vasút mellett a kopasz vörös földön, fekete kecskéivel, amik leszöknek a lagúnák partjaira, a salinákra, tengersót nyalni. Valami lenyűgöző és félelmetes melankólia lebeg e Spanyolország fölött, idegfeszítő sejtés. Halál. Honnan jön és miért ez égbeszökő pálmák alatt, az eukalyptusok árnyékában, a kaktuszok pompás függéivel telehintett földeken, olajerdők és narancsligetek illatában, ugyan miért? E finom és halk emberek között mintha valami elárvult magyar kúrián járnánk, a nagy és gazdag ősök árnyékával, e hatalmukat és gazdagságukat elvesztett caballeros-ok nyomában. Széles sombrerojukkal Itt lovagolnak el büszkén az országúton, mintha itt elrejtették volna őket, büszke spanyolokat és milyen büszkén! Ez már nem a déli olaszoknak rómaiaktól örökölt barbár büszkesége, ez már itt a XVI. század, ez már itt Fülöp és Károly büszkesége, az aranyé, az aranyé! De már majd elértük Santa Marta, szinte Új francia könyvek azÍjság kölcsünk tinévtárában VII Erzsébet körút 43 (Royal épület) és minden frókk adóhivaalunkban