Ujság, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-02 / 51. szám

l­I *v KI °" ÁLLHATATOS TÜNDÉK lö*. CONSiASl tonyrljlitoy rOBOnom . NYMP.l * Franki.* • KISS DEZSŐ T551 Előkelő öreg urak, akik Florence bölcsőjét ringatták, játszották, úgy látszik, Florence terveiben az első hegedűt. Kedves kis ravaszkodásokkal igye­kezett rávenni őket, hogy eljöjjenek. Dawson dr. ki­tűnő karmester volt, de egyébként öreg medve s mi­kor Florence már sokáig ingerkedett vele, kijelen­tette: —­ Ne kacérkodjék velem, Florence Dodd. El­jövök, de csak azért, mert a férjével óhajtok meg­ismerkedni! Mire kevés hijján megcsókolta őt Florence. Lewis, mikor Dawson nevét meghallotta, való­sággal felderült, de mikor Florence megmondotta, hogy a Leyburnöket is meghívja, komor arcot vá­gott. Megkérdezte, kik ezek az emberek? — Biztosan ismered őket. Az asszony nagyon szépen énekel. Azelőtt Jimmy Jansen felesége volt, de nem fértek meg. Ők vezetik a Szépség Céhet, az asszony, meg Edward Leyburn. — Mi az a Szépség Céh? — kérdezte Lewis ár­tatlanul. — Azok az emberek, akik a nyomortanyákon hangversenyeket rendeznek. Biztosan hallottál már róluk! Igen jó énekkaruk van s majdnem egyedül ők vezetik a Kilenc múzsát is. Az a vezető gondola­tuk, hogy a nép művészi ízlését ki kell finomítani s a proletariátuson kell kezdeni ezt a munkát. S hogy a munkásság sokkal több eredménnyel kecsegtet, mint a középosztály. Igazán jó muzsikát igyekeznek a népnek nyújtani. Azt a hangversenyt, amelyet mi is meghallgattunk a Notting Hill Gaté­nál, szintén ők játszották. — Ezt te igazán jó muzsikának nevezed? — Nem ... nem ... de műkedvelőknek egészen tisztességes színvonal és ... — Műkedvelőknek — jelentette ki erre Lewis és úgy ejtette ki ezt a szót, mintha rosszul lenne tőle — semmi közük sincsen a színvonalhoz. Ez a Leyburn is amatőr? — Kérlek, ne beszélj ilyen hangon a műked­velőkről! Én is az vagyok. Igenis az. Leyburn igen kedvesen énekel. S igen derekas és okos munkát végzett azzal, hogy a muzsikát elvitte a nép közé. — Ugyan miért tette? — Kedves Lewis, miért írsz te muzsikát? — A jó Isten tudja! — Nem akarsz ezzel örömet szerezni az embe­reknek? — Nem. — Kérlek, ne pózolj! — Nem pózolok. Esküszöm, hogy nem. Mon­dok neked valamit, Florence. Ha látom, hogy mint egy nyáj, úgy fülelnek Sanger egy művére vagy mondjuk arra, amit én írtam, belebetegszem. Eskü­szöm, hogy egy taktust se írnék le többé, ha tud­nám, hogy ezért írom. Sanger se! Tudom, mi volt a véleménye erről. Emlékszem, egyszer egy nagy tüntetést csaptak a bejáró körül, ahonnan éppen ki­jött, a kezét szorongatták és egy öregember odament hozzá és azt mondta neki: — Mr. Sanger, engedje meg, hogy megmondjam, milyen nagy élvezetet szerzett egy szegény munkás embernek! — Úgy! — felelte erre Sanger. — Maga tán azt hiszi, hogy azért dolgozom, hogy minden jött-ment ember örö­mét lelje benne, akinek van a zsebében egy pár ga­ras, amivel megválthatja a jegyét. Nagyot nevetett erre a válaszra, de Florence egyáltalán nem mulatott rajta. — Utálatos volt a válasza és egyáltalán nem szellemes. Egy cseppet se! Ezt az egyet nem értem meg benned, Lewis, azt a tiszteletet, amellyel azokat az utálatos mondásokat ismételgeted, amiket Sanger mondott, mintha szellemes mondások lettek volna. —­ Igen jó mondások! — Durva dolog ilyesmit mondani egy szegény embernek ! — Ugyanazt mondotta volna egy nagyherceg­nek is! Bár az apámnak mondotta volna. Nem fiam, ebben az egyben tévedsz. Így gondolkozott Sanger abban a kérdésben, vájjon örömet akar-e szerezni az embertársainak. S én, azt hiszem, ugyanígy gon­dolkodom. — Pedig egészen helytelen ez az álláspontod. Remélem, az estélyemen nem fogsz ilyen dolgokat vágni a vendégeim fejéhezi _j_ — írd le előre, mit kell mondanom és meg­tanulom kívülről. A mód, ahogyan ezt mondotta, kissé megnyug­tatta Florencet. S hogy megjutalmazza érte, meg­kérdezte tőle, nem akar-e valakit meghívni. — Igen — felelte erre —, szeretném, ha Ike és Tony is itt lenne. — Ike és Tony? — Florence elgondolkozott. —­ Mit gondolsz, jól fogják magukat érezni? — Tonynak mindegy, a fő, hogy társaság le­gyen, Ikenek pedig igen nagy örömet szerezne, hogy ilyen előkelő társaságba hivatalos. Szeretném, ha megismerkedne Millicenttel. S talán a Szépség Céhé­nek is ad egy csekket. Florence megborzadt —­ Tudod — felelte urának —, hogy mindig szívesen látom őket. De ezen az estélyen mégsem éreznék magukat otthonosan. Hiszen mindenki is­meri itt egymást és pedig igen jól és közelről. — Akkor én sem fogom otthonosan érezni s a három gyerek se. Milyen jó volna, ha Birnbaumék itt volnának, legalább volna valaki, akivel mi is eldiskurálhatnánk. Florence erre elmondotta, hogy a gyermekek nem lesznek a vendégek között és ezen jó ideig el­vitáztak. Végre megalkudtak. Florence beleegyezett abba, hogy meghívja Birnbaumot egyedül Antónia nélkül s majd később egy estére meghívja a Birn­­baum-házaspárt a gyermekekkel együtt. Lewis igen megörült ennek a gondolatnak. — Én akkor meghívom Nil Stargrödöt is — szólt ismét Lewis. — A jövő héten megjön és az egész szezont itt tölti. — Ismered? — kiáltott fel nagy örömmel Flo­­rence. — Persze, hogy meghívjuk. Miért nem mon­dottad már előbb is? —­ Én nem a te estélyedre akarom meghívni, hanem a magaméra! — Hívd meg mind a kettőre. — Nem hiszem, hogy a te estélyeden jól érezné magát, összekapna Millicenttel. Nem az ő esetei — De Teresával és Paulinával sem valami nagy öröm lesz együtt lenni. — De velük már találkozott. Ismeri őket Olyan, mint én s azt hiszem, többre becsüli a tár­saságukat . "(Folytatása következik.} 4 Állatexportunk, húskivitelünk és gabona­exportunk évek óta katasztrofálisan csökkente­tlün, hogy nemzeti jövedelmünk egynegyedét az állami adminisztráció nyeli el. Minden dol­gozó polgár évi keresetének egynegyed részét az államapparátusnak áldozza fel. Bűn, hogy a konszolidáció mint suralma alatt költségveté­sünkben a közgazdasági költségek ötven szá­zalékkal emelkedtek. Bűn, hogy az áfám­ az­­ áltőkéiért mind­­gyakrabban versenytársként jelenik meg a magángazdaság porondján.­­ Ha ez így megy tovább, akkor a reak­ciós konszolidáció öntudatlanul az államszo­cializmus felé viszi a jámbor hallét-társadal­munkat. Fel kell szabadítani a sajtót! Mi a teendő? című fejezetében elmondja a röpirat, hogy mindenekelőtt a képviselőházat kell megreformálni. Ne legyen a Ház a vidéki közigazgatási hatóságok egyhangú lelkesedés­sel behozott kedveltjeinek mechanizált tör­vénygyártó testülete. A nyilvános szavazati jog szégyenletes rendszerét amely rajtunk kí­vül már csak Szovjet-Oroszországban büsz­kélkedik, azonnal meg kell szüntetni. A képviselő független törvényhozó legyen. Ne legyen ügynöke választóinak és protektora a helyi közigazgatás korifeusainak. Törvényes intézkedéssel meg kell tiltani, hogy a hon­atyák magánügyekben interveniáljanak és a minisztériumban hemzsegjenek Meg kell szüntetni, hogy állami tisztviselő képviselői fizetésén kívül képviselősége alatt tisztviselői fizetését is húzza. Fel kell szabadítani a sajtót mai konszoli­dált helyzetéből, hogy felelősség mellett szabad kritikát gyakorolhasson. E célból vissza kell állítani a sajtó és politikai deliktumok részére az esküdtbíróságot. Szóval Ön még nem kezelte­ te ki a cukorbaját ? Cukorb­a a jelenkor ostorcsapása. Cukorbajt a legjobb eredménnyel fürdőben kezelnek, (Csehszlovákia). A balmegáll'D'tó- és pyfgyntézet vezető e t­iben kydr egyet­eni tanár Elektrokardiográf Vegyi laboratórium Az orvosok levelezőlapon kiiseölt kérésre meg­kap­ák az intézet évkönyvét friss levegőt és szabadságot kell bebocsátani a konszolidáció paradicsomába. — Külpolitikai téren minden nagyképűs­ködés, minden diplomáciai beszéd- és érte­lemgyakorlat helyett azt a reálpolitikai irányt kell követnünk, amely agrárprduktumaink értékesítését teszi lehetővé. Az olasz kísérlet nem sikerült, mert a nagy barátság óta olasz kivitelünk ka­tasztrofálisan hanyatlott. Blamázs lesz a vége annak az évek óta ter­jesztett maszlagnak is, hogy „az egyerős ve­­­zérlőakarat" száraz mosolya mögött tünemé­nyes diplomáciai meglepetések rejtőznek. E fantom helyébe reálpolitikai célkitűzések kel­lenek. Mindenekelőtt élnünk kell Agrárpro­­duktumaink feleslege diktálja a külpolitikai irányt. Kül­olitikai szerződésünk egész rendsze­rét újjá kell szervezni a do ut­res elve alap­ján. Ez az egyedüli út, amely a revízióhoz vezet. — A mammutbürokráciát le kell építe­nünk, Csonka-Magyarország szegényes kere­teinek megfelelően. Legyen kevés, de becsü­letesen fizetett tisztviselőnk. Takarékosság kell és a termelés versenyképességét gátló közterhek redukciója. Szüntessen meg az állami apparátus min­den vállalkozói és kereskedelmi tevé­kenységet.­­ Az állam ne legyen a kormányzati rend­szer és túldimenzionált bürokrácia jóléti in­tézménye, a protekcióhoz jutott úriosztály maradványok elhelyezkedési oázisa, hanem a nemzeti termelés, munka és produkcióértéke­­sítés nagykoncepciója irányíló apparátusa Frie­drich István röpiratán I. jelzés van így tehát a röpiratnak hamarosan folytatása is lesz. ÚJSÁG SZOMBAT, 1929 MÁRCIUS 2 Meghiúsult a nagykoalíció Németországban A centrum hajlandó résztvenni a kormányban, de a néppárt egyelőre nem Berlin, március 1. (Wolff) A birodalmi kancellár elnöklésével ma délután tartották meg a megbeszélést a birodalmi kormányban ezidőszerint képviselt pártok vezetőivel szi­lárd kormányzati viszonyok lehetőségének megteremtéséről. A megbeszélésen Stegerwald és Esser kép­viselők, mint a centrum kiküldöttei szintén résztvettek. A birodalmi kancellár az öt párt­vezér elé tervezetet terjesztett, hogy arról kö­zösen határozzanak. A tervezet szerint egy po­litikai és egy pénzügyi bizottságot állítanak fel a függő kérdések elintézésére. A centrum képviselői kijelentették, hogy pártjuk ezen az alapon valószínűleg kész arra, hogy ismét a kormányba lépjen. Dr. Scholz képviselő kijelentette, hogy a német néppárt a tervezet főbb pontjaival egyetért, azonban a költségvetési és adóügyi kérdések teljes tisztázása előtt a párt szoro­sabb megkötöttségbe nem mehet bele. A birodalmi kancellár erre kijelentette, hogy a nagykoalíció megteremtésére irányuló kísérlet ezidőszerint meghiúsultnak tekintendő és hogy további lépések ezirányban nem fog­nak történni. A birodalmi kancellár a tárgya­lások eredményéről be fog számolni a biro­dalmi elnöknek. Reumás fájdalmak gyakran Önnek is elvisel­hetetlenné teszik életét Segítenek ezen az Aspirin tabletták Ezek mindenkor fájdalom­­csillapítólag hatnak, úgy hogy életkedve ismét visz­­szatér. Minden gyógyszertárban kaphatok A Pirquet-házaspár tragikus halála Még nincsen megállamiva az öngyilkosság — Hivatalosan gázmérgezésről beszélnek — Egész Bécs a tragikus halál hatása alatt áll — A kire: gyermekgyógyász néhány nap előtt végrendelkezett Bécs, március 1. (Saját tudósítónk telefon­jelentése.) A P Pirquet-ház­aspár halálának okát hivatalosan még mindig nem állapították meg. Közben egyre jobban erősödnek azok a momentumok, amelyek az öngyilkosság mellett szólnak. A szakértők mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy Nobl tanárnak, a csal­ó barátjának tegnapi látogatása és a házaspár hal­­a között eltelt idő sokkal rövidebb lehet, semhogy a kiömlő széngáz halálos hatással járhatott volna. A család barátai azt mondják, hogy Pirquet felesége már régen súlyos lelki depressziókban szenvedett, ami más körülményekkel együtt Pirquet ke­délyét is erősen befolyásolta. Végül igen figyelemreméltó az a tegnap­ról kert rövid levél, amelyet Pirquet tanár végrendeletével együtt adott át barátjának. E levélben kérte, hogy halála esetén mellőzzék a boncolá­st. Most még nem lehet tudni, hogy a halál rejtélyes körülményei miatt lehet-e teljesíteni ezt a kérést. Azt hiszik azonban ■■rmriinii ims,iH'.msmnq—aga—wn—faopa— hogy a boncolást nem lehet elkerülni, mert a holttesteken jelentkező foltokból nem szén­gáz, hanem más mérgezésre lehet következ­tetni. Az elhunyt tudós intim környezete ra­gaszkodik ahhoz, hogy csak balesetről lehet szó. A Potizetkorrespondent ma délelőtt közzé­tett jelentése szerint a kerületi kapitány, aki megjelent a baleset színhelyén, megállapította, hogy kétségtelenül szénoxidgáz-mérgezésről van szó. A végrendeletet azzal magyarázzák, hogy Pir­quet említést tett arról a szándékáról, hogy Rómába utazik és már meg is rendelte a háló­kocsijegyeket. Valamennyi lap nagy cikkben ismerteti a híres gyermekorvos élettörténetét, akivel­ az osztrák tudomány egyik oszlopa dőlt le Hangoztatják a bécsi orvosi fakultás el­hunyt mesterének tudományos munkásságát, kiváló eredményeit a gyermekkezelés terén és a háború utáni ínséges idő alatt kifejtett mű­ködését, amikor a szegény gyermekek gondo­zásának vezetője volt Tudományos orvosi és pszichológiai téren való alkotásait minden or­­zágban elismerték. Bécs, március 1. (Bécsi Távirati Iroda.) fiesch dr. szövetségi miniszter az orvostudo­mányi kar tanártestületéhez levelet intézett, amelyben részvétét fejezi ki Pirquet tanár ha­lála alkalmából és megemlékezik az elhunyt nagy érdemeiről a közegészségügy és a gyer­mekvédelem terén. Bécs városa Pirquetnek és feleségének díszsírhelyet adott.

Next