Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-18 / 135. szám
2_ Az utolsó vitézavatás Kétezer hős felavatása — A vak vitézekkel a kormányzó hosszasan elbeszélgetett — Politikusokat is vitézzé avattak Az eddigieknél ünnepélyesebb keretek között avatta fel ma nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a margitszigeti sportpályán a Vitézi Rend új tagjait. A zászlókkal és a vitézi rend jelvényeivel gazdagon feldiszítelt pályára már a kora reggeli órákban ezrével tódult a közönség Egymásután érkeztek a katonai, polgári és társadalmi előkelőségek, díszmagyarban, katonai egyenruhában és Ünneplő feketében. A margitszigeti sportpályán már ekkor oszlopokban állottak a vitézek, az egyik oldalon díszmagyarban, pompás népviseletben a különböző megyék vitézei, a ludovikások diszszázada, leventék és cserkészcsapatok, a másik oldalon pedig a volt tartalékos tisztek és a legénység csoportja fekete ünneplő ruhában. A tribünök roskadoznak az embertömegtől. Kilenc óra előtt érkezett meg a kormányzó felesége két fiával és a miniszterelnök felesége. Pontban kilenc órakor kürtszó hangzik a margitszigeti híd felől. Fújják a disztelet. Megérkezett a kormányzó. Hász István, az új tábori püspök Ézs emelvényre lép és költői szépségekben gazdag levélet intéz a felavatandó vitézekhez, utána .-Anlelles Emil görögkatolikus esperes mondott magasan szárnyaló beszédet, majd Raffay Sándor, az evangélikus egyház nevében és Szabó Imre lelkész a reformátusok nevében mondott áldó imáttó vitézekre és végül Józan Miklós püspöki vikárius az unitárius egyház nevében áldotta meg a vitézeket. A Himnusz újból felhangzik és a kormányzó az országos vitézi szék kiséretébe a testőrök sorfala között a vitézi avatáshoz előkészített díszsátorhoz vonult. Újabb harsonajelzés, majd 11 főszéktartó a diszkarddal háromszor megkongatja a pajzsot. Vitéz Hellebronth Antal a vitézek főkapitányának helyettese átveszi a diszkardot, hüvelyében hagyva, magasan tartva a kormányzó elé megy ,őt az asztal elé vezeti és a kardot átadja. Vitéz Szinay Béla tábornok, vitézi törzskamitány ,«Eskü»-höz vezényel. A vitézek fennhangon mondják el a fogadalmi esküt. A kormányzó az eskü alatt a vitézi asztal előtt áll és a diszkardot a heggyel a földre támasztva tartja. Az eskütétel után a kormányzó szól a vitézekhez. — Mai fogadalmatokkal zárókövét tettétek le annak az intézménynek, amelyet azért hívtam életre, hogy akik a nagy megpróbáltatások idejében hazafias erényeiknek tündöklő bizonyságát szolgáltatták, elnyerve jutalmukat, elfoglalhassák a nemzetépítő munkában is azt a helyet, amely őket megilleti. A magyar faj virága, tizenkétezer vitéz áll ort ma az ezeréves haza megmaradt földjén minden olyan törekvéssel szemben, amely a nemzeti gondolat megerősödését és a rend fennmaradását veszélyeztetné. — A Vitézi Rend most lezárja a vitézek avatását, mert a szűkre szabott keretek között előbb arra kell gondolnunk, hogy az eddig már felavatott vitézek földhöz jussanak s hogy azok számára, akik földjüket már megkapták, meg lehessen teremteni a mai nehéz helyzetben a gazdasági megerősödés feltételeit. — Hazafias érzésem egész melegével köszöntlek benneteket és szívből kívánom, hogy legyetek nemes hajtásai a magyar faj évezredes törzsének és vigyétek magatokkal a magyar föld minden röge mellé, minden magyar faluba a honfiúi erények cselekvő kultuszát. A kormányzó beszéde után percekig dörgött azéljenzés, majd vitéz Igmándy-Hegyessy Géza vitézi törzskapitány felolvasta a felavatandók statisztikáját. Eszerint a mai napon vitézzé avatnak a tiszti állományból 733 tisztet és 77 várományost, a legénységi állományból 1291-et és 385 vitézi várományost, összesen 2024 vitézt és 462 vitézi várományost. A vitézi rend fennállása óta felvételüket kérték 14.409-en. Felavattak 3130 tisztet és 8352 legénységi állományút, összesen 11.482 vitézt és 997 vitézi várományost. Együttesen 12.479-et. A statisztikai adatok felolvasása után a kormányzó kardot ránt és a kard hüvelyét átadja a főszéktartónak. A felavatandó vitézek első csoportja elindul s a kormányzó előtt féltérdre ereszkedik. A kormányzó kardjával vállát érinti az első vitéznek és a Hadúr nevében vitézzé üti. Az avatás alatt a honvédzenekar régi egyházi énekeket és magyar dalokat játszik. A vak hősök mindegyikével a kormányzó hosszasan elbeszélget. Körülbelül két óráig tartott, míg a több mint kétezer vitézt felavatta a kormányzó. A ma délelőtt felavatott vitézek sorában van néhai Gerő Vilmos őrnagy és néhai Solymossy László dr. Ismeretes, hogy Gerő őrnagy, mint százados és a képviselőházi őrség parancsnok helyettese 1913 június 14-én a képviselőház üléstermében az őt ért sértegetés miatt Héderváry Lehel képviselő ellen oldalfegyverét használta és rajta könnyű sebet ejtett. Gerőt a haditörvényszék eljárás alá vonta, de később felmentették. Ezután Gerő századost a budapesti 1. honvéd-gyalogezredhez helyezték át, ahol őrnagy lett és mint zászlóaljparancsnok indult a hadtérre. Mindjárt az oroszokkal való első összecsapáskor, 1914 augusztus 29-én, több golyótól találva elesett. Hősi magatartása miatt az elesett őrnagyot annak idején I. Ferenc József a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, most pedig felvették a vitézek közé. Ugyancsak ma avatták fel Gömbös Gyulát, Borbély-Matzky Emilt, Héjjas Ivánt, továbbá Purgly Emil és Fischer Ferenc főispánokat és néhai Hir György volt nemzetgyűlési képviselőt. A dolgok elmúlnak Irta Simon Erzsébet Egy éve már, hogy ezek a dolgok történteik. Ott álltak mind a kebten a Vilmos császárút sarkán s nézték a szemközti Bazilikát. Nagyon jelentős és nagyon tragikus pillanatok voltak, s csak a viháncoló falevélikék, tavaszodó szellők és napfényben csurgó utcák nem vettek tudomást róla. Nagyon komoly pillanatok, amilyenekben a szeleverdi, eteveneszű lánynak még nem is igen volt része. Egy fiúnak — aki vőlegényének tekintette magát —, adta ki az útját. Elég nehéz volt, mertvalami állati konzekvenciával szerette őt a fiú, mint a méh mindig csak a mézet, mint a tigris a vért, a mókus a mogyorót, ■— kiki a magáét. A fin ezt a lányt szerette és bármilyen sivár, szegény és ijesztő volt az egybekelés távlata, neki mindig megdobbant a szíve, ha arra gondolt, hogy mégis csak az övé lesz ez a makacs és fölényes kis vadóc. Azt is szerette, ahogyan jókedvűen lekezelte őt a lány, hogy azt mondta: «Maga butái (s emellett mégis sokat csókolózott vele). Abutákat nem vette komolyan a fiú, a csókolózást ellenben igen. Ezzel szemben a lány a csókokat vette könnyedén és éppen a fiú öntött butasága nem fért sehogy sem a begyébe. Nem volt a fiúba szerelmes, de nem is volt ellenszenves neki a csinos legény, csak kicsit több értelmet osztott volna ki neki az Úr. Szép fiú volt, ami öreg hiba, de jó fiú volt, s ezzel ellensúlyoztaszépfiúkságát. A lányokra rossz konjunktúra járt, s úgy gondolta, esetleg, idővel hozzámegy. Persze nem sürgős. , A fiú egy nagy pesti bank közepes tisztviselője volt. Könnyen és szépen megélni a fizetéséből bizonyosan nem lehet, de a lány továbbra is meg akarta tartani hivatalát, a kellemes irodát, ahol titkárkodott és kacérkodott a főnökével, persze csak csínján és módjával. Egyáltalában nem volt romlott pesti lány, sőt még a szolidaknak híreszfeflit vidéki lányoknál is jobb volt pár fokkal, anyagvall, amennyivel fiúsabb, becsületesebb, nyíltabb karakter volt a lányok nagy átlagánál. Most egy éve. A Bazilikát méregették s úgy fejeződött be a nagy tragédia. Kiderült ugyanis, hogy a fiú nem is alkalmazottja annak a banknak, amiről imént szóltam. Úgy derült ki, hogy — tavasz lévén — a leánynak kegyes kedve kerekedett és kivételesen felhívta a fiút, kétéves ismeretségük alatt először. A megállapodás kettejük között az volt, hogy a fiú minden reggel keresi. S két éven keresztül, reggelenkint, alig tette le a kalapját, már csengett a telefon és a fiú megkérdezte, hogy aludt, mit álmodott, gondolt-e rá, fognak-e találkozni ma, hol és mikor. Minthogy a leánynak öt-hat fiú- és leánypajtása volt vőlegényén kívül, reggel beosztották napjukra, s a leány mindig betartotta a találkozókat. Most pedig tavasz lett és a leánynak az a gyengéd ötlete támadt, hogy meglepi a fiút. A reggeli beszélgetés után (ma úgysem találkoznak!) mégegyszer felhívja. Halló, kérem Iksz Ipszilan urat... hogyan? Nincsen ott? Nincs a szobában? Egyáltalában nincs ott? Kérem, ez lehetetlen, hisz önöknél tisztviselő! ... Jó, kérem akkor a személyzeti osztályt. Halló kérem Iksz Ipszilan urat... ilyen nevű nincs önöknél? Ugyan kérem, nézze meg pontosan... megnézte? Szóval ilyen nevű tisztviselő nincs és nem is volt? Hát akkor,... (majdnem lehetetlen!) . . . köszönöm ... Ezek hülyék, gondolta, mikor letette a kagylót. Valami bizonytalanság tántorgott benne. Csak nem?! Bement a főnökhöz: — Rövid időre szeretnék most elmenni. Az egész egy félóra. Megengedi? Most féltizenkettő van, tizenkettőre itt vagyok. A főnök meglepetten nézett rá: — Mi az, kicsi? Valami fontos? — Úgy látszik — mondta a lány és kissé megráncolta a szemöldökét, fontoskodva. Ez jól állt neki. — Hát csak menjen — és megfogta a derekát. — De jöjjön vissza minél előbb. Egynegyedegykor mindent tudott. A személyzeti osztályon nem hülyék és nem tájékozatlanok. Iksz sohasem volt a nagy pesti bank tisztviselője. Soha!! De hát akkor mi volt? A lány megsemmisült. Mindenre gondolt, de hogy ez a bolondulásig szerelmes fiú két éven át bolondította, ez felért huszonöt botütéssel. Úgy szégyelte magát, hogy csaknem sírt. Hol lehet állásban az a csirkefogó? Vagy talán nincs is állása? Eszébe jutott, hogy a fiú többször emlegetett egy magáncéget, jelentéktelen kis iroda, ahol — mint mondta — van egy pár barátja. — Kérem Iksz urat! — mondta be a telefonba, miután megkapta a kapcsolást a magáncéggel — s remélte, hogy azt mondják, nem ismerjük. Helyette egy magától értetődő: azonnal volt a válasz. Rá fél percre a fiú hangja. A lány letette a kagylót és megdöbbenve csapta hátra magát az irodai karosszékben. Hát ezzel aztán elég is! Másnap reggel a fiú a rendes időben felhívta. A lány — dühös természetű lévén — így szólt:— Nézze, én fütyülök magára, mától kezdve ne hívjon fel többé, nem találkozunk, slussz, éljen, amíg meg nem hal! Erre: naponta hordár: levél. Hordár: könyörgő levél. Hordár: öngyilkossági előjelentés. Találkozások, szivettöpő jelenetek, végleges szakítás. A fiú nem tud nélküle élni. Még egy randevút és még egy randevút kér a kimagyarázkodásra. A lány végül is elhatározza, hogy elég volt. Egy utolsó találkozást rendez a Bazilikával szemben. Itt aztán kipakkal, kijelenti, hogy semmi kedve egy hazug csirkefogóhoz menni, szívből megveti az ilyen kis magáncégek tisztviselőit, de talán megszokta volna, ha előzőleg tud róla. De hogy így becsapta őt a fiú, legjobb, ha kisül a szeme és megy a dolgára. A felesége úgy sem lesz soha! A fiú halálsápadt volt. Mindent tűrt. Minden kifejezésre hallgatott s mániákusan suttogta: nagyon szeretem. Nagyon szeretem. S aztán még valamit mondott, halkan, hogy kilátása van a bankhoz, jó protekció, csak az alkalmat várják, már rég húzódik az ügy, s újabban annyira biztos, mintha már ott is volna. — Nem sokat törődöm vele — mérges-* kedett a lány —, aki képes nekem két éven át hazudni, annak nem hiszek többé. Ezzel végeztem magával, ha eszembe jut még valami, majd megírom. Isten áldja! Sarkon fordult és ment. Tompa, színtelen hang csapott utána: Ilus! De olyan törött és fénytelen hiaing, hogy a hátán pozitív halálfélelem szaladt végig. Heteik óta kínozta ezt a fiút s most egy pillanatra minden reval-i veres szerelmi dráma, amit valaha olvasott, végigcikázott benne. Jó céltábla lehetek, — gondolta, s igy ezzel a borzongó halálfélelem-mel ment a sarokig — (legalább negyven lépést!) de mikor ott volt, nem állta meg, hogy, amint befordult, vissza ne nézzen kissé. A fiú ott állít, — félig felemelt karja könyörgő gesztussal a levegőbe merevedett, az arca ólomszürke volt. Csakhogy! — érezte a felszabadulást a lány, mikor befordult. Ezzel végeztem. ((Ibolyák ... lila ibolyák* ... kántálta gyönyörűséggel egy inas mellette, összeráncolta a szemöldökét. Voltak utóhullámzások, könyörgő levelek, telefon, üzenet, de minden megtört a lány megsértett igazságérzetén. S most aztán egy éve már! Megint tavasz, már régen új fiuk és semmi gond a férjhezmenésre, a lány nem féltette önmagát. Tudta, hogy akire ő egyszer szemet vet, az úgysem fog kibújni. Ráér. Ment a körúton s egyszerre — honnét is? —, szembejön vele a régi fiú, egy új lánnyal. A régi fiú, ahogy közelért, kellemesen köszönt, ő meg örömmél állott meg előttük. Azt az egész nagy vétket leegyszerűsítette és felmentette az idő. — Jé, — hogy magát is látni egyszer igazán, — igazán örülök! — mondta őszintén. — A lánnyal kölcsönösen bemutatkoztál egymásnak. Hát mi újság, hogy van, hogy él, mit csinál? Ugye jól van? Éppoly csinos mint volt. — Nagyon csinos fiú — szólt tréfálkozva a kis jelentéktelen lány felé, ak tartózkodóan mosolygott. De Ilus alig vese rá ügyet. Beszólt, jókedvű volt. Mellékutcák fordultak, kiderült, hogy egy az útjük. Ilus rtál kis csomag volt, gyapjúfürdőtrikót vásá ÚJSÁG KEDD, 1929 JÚNIUS 18 Dráma a Duna közepén Halott nő a magányos csónakban Bécs, június 17. Vasárnap este negyedtizenegy óra tájban a Dunán több lövés hangja hallatszott. A parton állók észrevettek egy embert, amint nagy fáradsággal egy élettelen nőt emel be a csónakjába. A közelben egy felborult sportcsónak úszott. Az ember a kiváncsi tömeg szeme láttára a nő holttestét csónakjával kivitte a partra, azután átment egy tutajra és elevezett anélkül, hogy a kilétét meg lehetett volna állapítani. A nő holttestén a jobb lapocka magasságában két lövés okozta seb volt. A rendőrség megállapította, hogy a női holttest Tschirk Mária 19 éves háztartási alkalmazott holtteste. Tschirk Mária Brigittenauban lakott. Azt hiszik, hogy a tettes Tvrdy Károly 26 éves süssenbrunni szabósegéd, aki szüleinél lakik Süssenbrunnban és aki tegnap óta eltűnt. Tvrdyről már régebben tudják, hogy egy brigittenaui leánnyal folytatott ismeretséget. Este jelentik, hogy jelentkezett az a férfi, aki a régi Dunából partra hozta egy asszony holttestét. Harandnak hívják, foglalkozására nézve magánalkalmazott és a drámával semmi kapcsolatban sem áll. Két lányismerősével csónakkirándulást tett, amikor a felborult csónakot megtalálta s ebben ráakadt a holttestre. Tordy szabósegédnek még nem akadtak nyomára s nem tudják, hogy öngyilkosságot követett-e el. Macdonald és Dawes a tengerészeti leszerelésről tárgyalt Arról nem adtak ki jelentést, hogy Hoover meghívta-e Macdonaldot Amerikába Forres, június 17. (Havas.) Macdonald, valamint Dawes tábornok, az Egyesült Államok nagykövete vasárnap délután körülbelül egy óra hosszat tartó megbeszélést folytatott. A megbeszélés végeztével kommünikét adtak ki, amely közli, hogy Dawes tábornok és Macdonald között a tengeri leszerelés kérdésében folytak a megbeszélések, amelyek félhivatalos jellegűek voltak és amelyeket Macdonald igen kielégítőknek minősít. Macdonald e beszélgetéseket a hivatalos tárgyalások megkezdésének tekinti. Macdonald kifejezte azt a reményét, hogy a többi tengeri nagyhatalom szintén együtt fog működni azon, hogy a leszerelési munkát sikeresen eredményre juttassák. Semminemű kijelentést sem tettek arra vonatkozóan, hogyHoover meghívja Macdonaldot Amerikába. Dawes tábornok 6 órakor visszautazott Londonba. Dawes tábornok Remarque könyvét olvassa London, június 17. A Sunday Dispatch jelentése szerint Dawes tábornok, amikor a skót expresszre szállt, hogy Macdonald látogatására induljon, utazási könyvül a Remarqueféle „Nyugaton semmi újság“ című munka angol fordítását vitte magával. A lap ebben a tényben kedvező előjelet lát a leszerelési tárgyalások komolyságára. Japán hajlandó részt venni a tengeri leszerelési értekezleten Tokió, június 17. (Reuters)A miniszterelnök kijelentette, hogy Japán hajlandó közreműködni azokon a tárgyalásokon, amelyek a tengeri leszerelésről Macdonald és Dawes találkozásának eredményeként esetleg megindulnak. Japán minden tőle telhetőt igyekszik megtenni a világbéke előmozdítására. A politika hírei A képviselőház kedden ülést tart s a közigazgatási javaslat felsőházi módosításait tárgyalja. Ennek végeztével a genfi egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslat kerül sorra. Ugyancsak kedden délelőtt a képviselőház illetékes bizottságai megkezdik az időközben esetleg felveendő kölcsönökre vonatkozó felhatalmazási javaslat tárgyalását. A felsőház pénzügyi bizottsága kedden tárgyalja a költségvetést, pénteken délelőtt pedig már a felsőház plénuma elé kerül a költségvetés.* A Friedrich-párt józsefvárosi szervezete vasárnap délelőtt tartotta alakuló közgyűlését Bieber József fővárosi törvényhatósági tag elnöklésével. Megnyitója után Dirner Gusztávné bizottsági tag beszélt, majd a tisztikar és választmányi tagok megválasztása után Friedrich István mondott beszédet: — Annyit pazarolnak ebben az országban — mondotta a többi között —, ha jobb célokra használnák fel ezeket a pénzeket, segíteni lehetne a hadirokkantakon, hadiárvákon és a hadikölcsöntulajdonosokon, akiknek koldushoz méltó alamizsnát ad a kormány. Lillafüredet építenek akkor, amikor nincs aki üdülni menjen, vigadókat restaurálnak, de nincs ünneplő. Nem minden bajért lehet a kormány okolni, de Trianont sem lehet mindenért okolni. Ha nem jön valamilyen segítség, nagy bajok lesznek és azután már késő a segítség. Szükséges, hogy a társadalmat megszervezzük, mert ha ez nem sikerül, akkor majd mások szervezkednek. Ez azután nagy bajt fog az országnak okozni s ebből nem lesz kiút. * Beavatott helyen szerzett értesülésünk szerint Bethlen István gróf miniszterelnököt keddre várják Budapestre. Mindössze egy hetet tölt a fővárosban és azután megkezdi nyári szabadságát. Előbb Károlyi László gróf radványi birtokára utazik, onnan pedig Inkére, ahol októberig lesz. forte Új polgára született a vatikáni államnak Citta del Vaticano, június 17. (Stefani.) Ma jött a világra a vatikáni állam első polgára és pedig Tommaso La Bella pápiai szolgának, a kamaramesteri személyzet tagjának családjában, akinek fia született. Az újszülött mindazokat a neveket fogja kapni, amelyek az egyház és az állam kibékülésének históriai eseményénél szerepeltek.