Ujság, 1932. október (8. évfolyam, 220-245. szám)
1932-10-26 / 241. szám
G lőtt belőle. Nem hallotta, hogy az ellenfél mit beszél. De ha valaki az ő beszédével foglalkozott, a mellette ülő Mocsáry Lajos jegyezgette neki a feléje röpült argumentumokat. Ekkor aztán felpattant és személyes kérdésben olyan rögtönzést vágott ki, hogy az egész képviselőház harsogod a lelkesedéstől. Így történt az 1882-ben, hogy Istóczy Győző, az antiszemita párt megteremtője és elnöke — egy túlkomor, az idegesség által gyötört ember — rettenetes haraggal fordult Mezei Ernő beszéde ellen és beszédjét ezzel fejezte be (és ezt Mocsáry Lajos nagy betűkkel lejegyeztél: Ha pedig ez Mezei Ernő uraságnak nem tetszik, ám vándoroljon ki. Mezei Ernő rögtön felállt és igy szólt Istóczyhoz: — Shakespearet idézve felelek önnek: köszönöm, zsidó, hogy e szóra megtanítottál. J’y suis et j’y reste. Az egész Ház tapsolt, csupán Istóczy volt magán kívül, hogy őt zsidónak nevezték. És még hozzá zsidó részről. Egy másik ragyogó riposztja az antiszemita párt egy másik rossz modora és összeférhetetlensége folytán meglehetősen népszerűtlen tagjának szólt. Ez a kötelező polgári házasság felvetett eszméje ellen szólalt fel és így vélekedett: Mint gyakorlati mezőgazda is ellenezem a polgári házasságot, mert azt észleltem, hogy ha az ananászt és a hagymát egymás mellé ültetik, akkor nem a hagymának lesz ananász-szaga, hanem az ananásznak lesz fokhagyma-szaga. (Derültség.) Utána szólásra Mezei Ernő következett. Válasza az „előtte szóló képviselő úrnak“ így hangzott: — Nézze csak, t. képviselő úr, éppen mostanában folyik nagy vita arról, hogy Ollivier spanyol miniszterelnök ősei zsidók voltak. Ha tehát megtörténhetett az, hogy a világ legkatolikusabb állama miniszterelnökének ereiben zsidó vér csörgedezik, ki állhat érte jót, vájjon nincsen-e közöttünk sok olyan hagyma, aki magát ananásznak képzeli, noha a hagymának minden tulajdonságával illatozik? Íme, ez volt Mezei Ernő a vitatkozó. De évtizedekig emlegették az esetet Hermaim Ottóval. Hírlapi polémia támadt köztük és Mezei Ernő értesülvén Hermann Ottó aprehenziójáról, levélben magyarázta ki magát. Hermann Ottó haragos válaszban mondta fel a barátságot. Erre Mezei Ernő újabb levélben azt irta Hermannak: — Kedves Ottó! Mi ketten annyira süketek vagyunk, hogy még írásban sem értjük meg egymást. Bátyját, Mezei Mórt nagyon szerette és tisztelte De nagy politikai antagonizmusa volt köztük. Különösen bántotta Mezei Mórt, a Deák-párti politikust, amikor vagy tizenöt évvel azelőtt öccsét, Mezei Ernőt a budapesti törvényszék királysértés sajtóvétségéért ezer korona pénzbüntetésre ítélte. Mezei Mór akkor igy szólt e sorok írójához: — Nem Ernőt, hanem engem ítéltek el. Azt értette ez alatt, hogy őneki kell az ezer pengőt megfizetnie. Mert olyan ember még nem akadt, aki Mezei Ernőnél — nem ezer pengőt — de ezer fillért látott volna. Pályafutása Mezei Ernő nyolcvankettedik évébe fordult az idén, május elsején. Zemplénnek, Kossuth Lajos vármegyéjének fia volt. Sátoraljaújhelyen született 1851 május elsején. Kossuthnak nem is volt nálánál igazabb híve. Jogot végzett Budapesten s még az egyetemre járt, mikor, húszéves korában, az akkori balközép lapjának, az Ettenőr-nek politikai vezércikkírója lett. Három évig volt ott maradása, mert mikor nyilvánvalóvá lett, hogy a balközép, közjogi elveinek feladásával kormányra akar lépni, a lap másik politikusával, Csávolszky Lajossal együtt kilépett az Ellenőr szerkesztőségéből. Együtt maradtak ők ketten azontúl is, tehetségük mintegy kiegészítette egymást. Csávolszky, a Skorpió álnévvel irt félelmetesen támadó publicista és Mezei Ernő, a tiszta függetlenségi eszmék komoly és ragyogó tollú harcosa nagyon illettek egymás mellé az akkor megalakult függetlenségi pártnak. 1874-ben megindult orgánumában, a Baloldalban, melyet együtt alapítottak meg s amely egy évvel utóbb az Egyetértés címével indult az első valóban nagy és tekintélyes magyar újság pályájára. Csávolszky, a szerkesztő mellett Mezei Ernő volt a lap főmunkatársa. Harminchét évig tartott ki helyén, s mint a függetlenségi eszmék hű publicistája, nagy tekintélyre tett szert és Kossuth Lajos elismerését is kivívta. A függetlenségi párt 1878-ban képviselőjelöltjéül léptette fel Gyomán, hová Kossuth Lajos igen melegen ajánlotta, 1881-ben pedig a miskolci déli kerületben,yomán nem választották meg, de Miskolcnak egyik képviselője lett. A képviselőházban különösen kitűnt az önálló hadsereg és az általános népoktatás mellett mondott beszédeivel s országos figyelmet keltettek a felirati vitában, valamint a tiszaeszlári perrel kapcsolatban az antiszemita izgatások ellen s a vegyesházasságok dolgában elhangzói beszédei is. Mikor elszakadt az Egyetértés-től, megtalálta helyét más politikai lapoknál, az Ujságnál is. 1913 júniusában történt, hogy Lukács László miniszterelnök felmentése alkalmából írt cikke miatt királysértésért perbe fogták s államfogházra ítélték, de az ítéletet az 1914-ben kitört háború alatt kibocsátott királyi pertörlés következtében nem hajtották végre. A politikai irodalomban néhány önállóan megjelent munkája egészíti ki élete művét. A fúzió után adta ki „Tisza Kálmán pálfordulása", egy évvel utóbb „A polgári házasság története" s 1877-ben „Tisza Kálmán 1877-ben“ című nagyobbszabásu publicistái dolgozatait. De nemcsak politikai iró volt, hanem tehetséggel állta meg helyét a szépirodalomban is. Elbeszéléseken kívül irt költeményeket is, melyek a régi „Fővárosi Lapokéban és különböző folyóiratokban jelentek meg, s 1877-ben kiadta „Bolyongások az olasz ég alatt'” című könyvét. Két ízben látogatta meg Kossuth Lajost. Egyszer Baraccone al Colegnóban, egyszer Turulban. Kossuth Lajos benne nemcsak a nagy publicistát, de a zemplénvármegyei honfitársat, a sátoraljaújhelyi fiút is kedvelte. Nem valószínű, hogy volna még egy emberünk, akinek Kossuth Lajos itt volna kortesverset. Már pedig ez az egyetlen ember Mezei Ernő volt. A gyomai kerületnek irta gyászkeretes levélpapiroson, de Miskolcon is büszkélkedtünk vele „Mezei Ernő olyan követ, akit Kossuth Lajos szeret.“ És akit Kossuth Lajos szeretett, azt egész Magyarország szerette, tisztelte. Ez a szeretet, ez a tisztelet kiséri Mezei Ernő barátunkat, amíg egészsége megengedte, az Újság illusztris vezércikk- és tárcaíróját örök nyugvóhelyére. Tiszta, romlatlan lélek, emelkedett szellem, tudás és becsület fészkelt törékeny testében. Szerencsésebbek, mint ő, voltak és vannak bőséggel, de nála érdemesebb, gáncstalanabb nem vonulhat be az örökkévalóságba. Aranyi Lipót A Magyar Újságírók Egyesülete, a testvéregyesületek, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete, az Újságírók Szanatórium Egyesülete, valamint az Otthon Írók és Hírlapírók Köre nevében is mély, őszinte fájdalommal jelenti, hogy Mezei Ernő a nagynevű publicista, volt országgyűlési képviselő, a Magyar Újságírók Egyesületének tiszteletbeli tagja, 81 éves korában elhunyt. A magyar újságírótársadalom mesterét, mintaképét vesztette el benne. Lángoló lelkű és lángolótollú harcosa volt a magyar függetlenségnek és sajtószabadságnak. Apostoli hittel, meggyőződéssel és lelkesedéssel hirdette egész életén keresztül, soha meg nem tántorodva, nagy Mesterének, Kossuth Lajosnak minden magyar ember számára szent igéit. Puritánságával, töretlen egyéniségével hosszú időre mutatott utat a magyar újságírásnak. Megalkuvást nem ismerő jelleme, a magyar nyelv klasszikus, mesteri művelése örök halhatatlanságot biztosítanak nevének a magyar újságírás történetében. Emlékét igaz hittel, szeretettel őrizzük meg. ÚJSÁG SZERDA, 1932 OKTÓBER 20 Egy fiatal hadnagy végzetes mérgezése Öngyilkossági kísérlet vagy véletlen baleset történt? Kedden délután a Carlton-szállóba hívták a mentőket, ahol a harmadik emelet egyik szobájában mérgezési tünetek között eszméletlenül feküdt a szálloda egyik lakója, Balogh Iván huszonkilenc éves hadnagy. A mentők megvizsgálták, de nem tudták megállapítani, hogy milyen mérget vett be. Első segítségben részesítették, aztán a Hungáriakörútit honvédkórházba szállították, ahol eszméilelenül fekszik. Balogh Iván" közel esztendeje lakott a Carlton-szállodában. A fiatal hadnagy Budapesten egy műszaki csapatnál teljesített szolgálatot. Balogh egyébként egy gazdag vidéki földbirtokosnak a fia. Előkelő társaságokba járt és a dunaparti szórakozóhelyeken jól ismerték a szőkehajú, rendkívül elegáns, karcsú fiatal honvédtisztet. A szállodában azt tapasztalták, hogy Balogh Iván néhány nap óta feltűnően lehangolt. Meg is kérdezték, hogy mi a baja, amire azt válaszolta, hogy beteg. Kedden reggel nem is ment szolgálatba. Ismét hangoztatta betegségét. És amikor megkérdezték, miért nem hivat orvost, így válaszolt: — Az orvos úgysem tudna segíteni rajtam. A fiatal katonatiszt egész nap nem hagyta el szobáját. Végül is feltűnt ez a személyzetnek és este hét órakor bekopogtattak hozzá, de választ nem kaptak. Erre benyitottak és a szobában eszméletlenül találták, mire a mentőket hívták. Senki sem tudja, irtó történt: öngyilkosság, vagy véletlen baleset. Senki sem tud arról, hogy akármi oka lett volna a fiatal hadnagynak az öngyikosságra és így ismerősei valószínűnek tartják, hogy betegsége ellen csilllapítószert vett be, véletlenül a kelleténél nagyobb adagban és ez okozta a mérgezést. is csak az év végéig szólanak és az orvostársadalom nem hajlandó a múlt esztendőhöz hasonló bizonytalanság állapotát eltűrni. Nem mennek abba se bele, hogy az OTI vezetősége a maga szempontjai szerint egyoldalúan állapítsa meg a feltételeket. Éppen ezért az Orvosszövetségnek rendkívüli közgyűlésre való összehívását sürgetik, ami már a közeljövőben meg is történik.Ha addig a belügyminisztérium és az OTI vezetősége nem intézi el az orvostársadalom kívánságait, úgy valóra válik az Orvosszövetség pénztári szakosztályának az a határozata, amely a passzív rezisztencia álláspontjára való helyezkedést írja elő. N. J. Megkezdte a francia kamara őszi ülésszakát Páris, október 25. A parlament többhónapos szünet után kedden délután megkezdte őszi ülésszakát. A szenátus első ülése iránt nem nyilvánult meg különösebb érdeklődés, miután napirenden csupa harmadrendű tárgypont szerepel, annál nagyobb volt azonban a tolongás a kamarában, amelyben a legközelebbi napokban — a jelek szerint — fontos események várhatók. Az ülésterem és a karzatok zsúfolásig megteltek. Az első ülés a bejegyzett interpellációk felolvasásával kezdődött. Az ülés végén a képviselőház elfogadta azt a korábban tárgyalt törvényjavaslatot, amely kimondja, hogy Doumer nagy érdemeket szerzett a haza szolgálatában. A szociáldemokrata párt ülése A szociáldemokrata párt vezetősége és parlamenti csoportja kedden délután ülést tartott és megbízta Woltner Jakab képviselőt, hogy a képviselőház szerdai ülésén a napirendi vita során tegye szóvá a Népszava nyolcnapos betiltását és sürgesse a sajtószabadág intézményes biztosítását. Kifogásolták az ülésen, hogy a képviselőház a legközelebbi időben mentelmi ügyekkel foglalkozik, amelyek közül negyven a Népszava ellen indított sajtóperekből származik. A pártvezetőség tiltakozik az általános kereseti adó pótlékolása, valamint a jövedelmi adónak lineáris húszszázalékos felemelése ellen. A párt parlamenti frakciója a Ház szerdai ülésén indítványt nyújt be a negyvenórás heti munkaidő bevezetésére. Megbízták Propper Sándort, Szeder Ferencet, Kéthly Annát, Peyer Károlyt, Esztergályos Jánost és Kertész Miklóst, hogy sürgős természetű szociális és gajdasági kérdésekben interpellációt jegyezzenek be. Roth Artúr úgy a maga, mint egyetlen fia, Roth László és jövendőbeli menye, Sulga Klára nevében, testben és lélekben összetörve jelenti, hogy hűséges élettársa, az önfeláldozó édesanya, jóságos gyermek, szerelt testvér, a jóság és önzetlenség eszményképe, Roth Arturné Sz. Grotta Lenke f. hó 24-én éjjel hosszú és megadással viselt szenvedés után örökre ilhagyja őket Drága halottunkat október 26-án d. u. 124 órakor kisérjük utolsó útjára a farkasréti izr. temető halottasházából. özv. Grotta Dávidné édesanyja, dr. Grotta Vilmos és Grotta Erzsébet testvérei. Róna Ignác sógora, özv. Klein Samuné, Róna Ignácné és dr. Grotta Vilmosné sógornői és az egész gyászoló rokonság. Nem haltál meg minékünk. Budapest, 1932. október 25. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Minden külön értesítés helyett. Fájdalmas szívvel tudatjuk, hogy az odaadó férj, legjobb apa, nagyapa, a legnemesebb szivü orvos és bölcs emberbarát, dr Erdélyi Jakab aranydiploma, orvos, az 1878. hábomban többszürösrn kitüntetett ezredorvos, a Pesti Szentegylet Szeretetházának és Agyakházának nyug. igazgató-főorvosa 85 éves korában, 51 évi nagyon boldog házassága után, f. hó 24-én nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Felejthetetlen halottunkat szerdán, október 26-án déli 12 órakor kísérjük a rákoskeresztúri izr. temetőben örök nyughelyére. Dr. Erdély Jakabné szül. Lindenbaum Mária neje, Erdélyi Imre és neje, Dávid Irma, dr. Erdélyi Sándor és neje Liebmann Erzsébet, Freund Zoltán és neje. Erdélyi Ella, gyermekei, menyei és veje, Freund Pál és Vera, Erdélyi Magda, unokái, égerszalóki Dr. Czigler Árminná, sógornője, Lindenbaum Mai (Louisville), sógora és az egész kiterjedt rokonság. Budapest, 1332. okt. 21. Az Adriai Biztosító Társulat magyarországi igazgatósága és tisztviselői kara, mély fájdalommal jelentik, hogy régi, ügybuzgó főtisztviselője, illetve kartársa Molnár Ármin ny. kárbecslő főfelügyelő október hó 24-én elhunyt. Főfelügyelőnk négy évtizeden át hűséggel, odaadással és kiváló szakértelemmel képviselte társulatunk érdekeit; kartársainak mindenkor őszinte, jóbarátja volt. Utolsó útjára október hó 26-án, délután 1/1 3 órakor kisérjük a farkasréti temető halottasházából. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni! 11* Csökken az OTI taglétszáma, gyarapszik az orvosok munkája Több évre szóló kollektív szeződés gyors megkötését kívánják az orvosok Az orvosoknak az Országos Társadalombiztosító Intézettel szemben kerekedett konfliktusában az Orvosszövetség vezetőségének Keresztes-Fischer belügyminiszternél történt látogatása ellenére sincs befejezés. Amint ismeretes, az OTI nem hosszabbította meg a szerződéses viszonyban lévő orvosok kollektív megállapodását, hanem egyéni szerződéseket kötött. Ezeknek pontjait is teljes önkényességgel megváltoztatta, így többszörösen redukálta a fizetéseket, ami különösen az OTI kezelőorvosait érinti súlyosan. Az orvosok dotálására fordított összeg a kivetett tagjárulékok összegétől függ. A miniszter az Orvosszövetség legutóbbi látogatása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy az orvosok ellátására fordítandó összeg nem haladhatja meg a kivetett tagjárulékok tizenegy és fél százalékát. Ez az OTI nagyszámú orvosszemélyzete mellett azt jelenti, hogy egy-egy orvosnak egészen nevetséges összeg jut, így a kezelőorvosok nem kapnak 250— 280 pengőnél többet kézhez havonta. Ezért kötelesek teljesen felszerelt rendelőt tartani, telefonra előfizetni és mindazokat a költségeket fedezni, amik a sűrűn látogatott rendelőkkel kapcsolatosan felmerülnek A külföldi betegbiztosító intézetek orvosaihoz képest a magyar orvosok példátlanul rossz helyzetben vannak, mert ott sokkal nagyobb összeget fordítanak javadalmazásukra, Németországban például hozzávetőlegesen a kivetett tagjárulékok 25—30 százaléka jut az orvosnak, akinek a tekintélyes fizetése ellenében jóval kevesebb a munkája. A német rendszer ugyanis meghonosította azt a kézenfekvő és természetes módszert, hogy minden betegbiztosító tagot és az intézmény szolgáltatásainak igénybevételére jogosult hozzátartozót fényképes igazolvánnyal lát el jogosulatlanul tehát sem a pénztárak orvosait, sem a betegek részére fentartott más intézményt nem használhatnak fel. Nálunk semmiféle igazolása nincs a tagnak, sőt még a hozzátartozók jogviszonyai sem rendezettek, mert elegendő, ha a jelentkező tag vagy annak hozzátartozója felmutatja a munkaadó által kiállított és csak a munkaadótagnak a törzsszámával ellátott beteglapját és az orvos köteles segélyt nyújtani. A munkaadó számára semmiféle teherrel vagy káros következménnyel nem jár, ha ok nélkül adja ki a beteglapot, így természetes, hogy amikor a munkás az egyik családtagja számára beteglapért jelentkezik, a munkaadó nem vizsgálja meg a kérés jogosultságát, nemcsak azért, mert nincs az ellenőrzésre módja, hanem mert számára közömbös, hogy igénybe veszik-e okkal vagy ok nélkül a Társadalombiztosítót. Csak így érthető, hogy bár az OTI taglétszáma rohamosan visszaesik, az orvosoknak nincs kevesebb dolguk, sőt több, mint bármikor, különösen a kültelkeken dolgozó kezelőorvosoknak. A taglétszám apadása a leállított üzemek és a munkásleépítések következménye. Viszont a sok beteg éppen azért jelentkezik, mert nem tud kellően táplálkozni és így a legyengült szervezet kevésbé ellenállóképes. Megállapítható, a kezelőorvosok naplóadatai alapján, hogy bár egy év leforgása alatt az OTI statisztikai kimutatása szerint közel ötvenezerrel csökkent a tagok száma, az orvosi munka jelenleg több, mint volt az elmúlt évnek ugyanebben az időszakában. Az orvosnál jelentkező betegek túlnyomórészben családtagok . Van, aki nagyapja, más a sógora, vagy a testvére munkaadójának a beteglapjával jelentkezik és az orvos köteles ellátni. Most már az a helyzet, hogy az orvos munkája gyarapszik, a fizetése pedig csökken. Attól eltekintve, hogy az anyagi gondokkal küzködő orvos nem tudja hivatását kellőképen ellátni, még az a veszedelem is fenyegeti, hogy az év végeztével szerződését megszüntetik és kis fizumát is elveszti. Az orvosoknak ugyanis most már az a kérésük is mind határozottabbá válik, hogy szerződésük, amelynek kollektív módon való megkötését kívánják, ne egy esztendőre, hanem legalább három évre szóljon. Az időbeli biztonság megnyugvást szerezne számukra, mert hiszen az OTI révén betegekkel túlzsúfolt orvos képtelen arra, hogy magánpraxisát ellássa, ha ilyen ugyan van. De mert a bizonytalanság gyötri, önmagának tartozik annyi gondossággal, hogy a magánbetegek szerzésére helyezze a súlyt, nehogy egyoldalú szerződésbontás esetén minden jövedelem nélkül maradjon. Az OTI orvosai tehát azt követelik, vagy fizessék meg őket munkájukhoz méltón és biztosítsák állásaikat, vagy pedig hozzák be a szabad orvosválasztás rendszerét, hogy minden orvos a maga tudása és a betegekben felkeltett bizalom útján, jusson páciensekhez. Kívánják továbbá viszonyuk kollektív módon való rendezését és mentesítsék őket a fizetésleszállításokkal járó meglepetésektől. Ezek a követelések egészen aktuálisak, mert a mostani egyéni szerződések