Ujság, 1940. április (16. évfolyam, 73-97. szám)
1940-04-09 / 79. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra ................. 4. pengő Negyedévre ................................ 10.80 pengi Égése évre ................................ 43.20 pengi Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon hétköznap........................16 fillér Vasárnap .........................................32 fillér Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden nap, , ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VI Aradi utca 3 TELEFON: *1-207 57. 1-207 55. 1 207 55. 1-207 54. Budaf Kirs (52. postafiók 282. BIÓKKI ADÓHIVATAL KÖLCSÖN KÖNYVT A 11 (Telefon: 222-405) UTAZÁSI tí S MENETJEGYIRODA VII., Erzsébet körút 43 szám (Royal-épület). Telefon: 222-400 és 422-985. Budapest, 1940 április 9. kedd * SZABADELVŰ NAPILAP * XVI. évfolyam, 79. szám —riliir mmi III UMWUMffiMNNMHMBBHNMBMBBMBMgBNMMWWWmMWMMBMMBMWBaMBI ADAKOZZUNK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK! Adományok küldhetők az Újsághoz Mi történt A kormányzó megengedte, hogy Hóman Bálint kultuszminisztert a szegedi egyetemen az orvostudományok tiszteletbeli doktorává avassák. Prónay Dezső báró, a békevilág híres függetlenségi politikusa, 92 éves korában elhunyt. Belgrádban impozáns ülésen készítették elő a Jugoszláv-Magyar Társaság megalakulását. Nagy visszhangja van külföldi lapokban az olasz, német és jugoszláv földmivelésügyi miniszterek magyarországi látogatásának. Tassinari olasz földmivelésügyi miniszter megtekintette a mezőgazdasági kiállítást, majd a bábolnai és kisbéri ménesbirtokot. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár, az árvízvédelem országos kormánybiztosa újabb repülőutat tett az árvíz sújtotta területek felett. Az árvízi helyzet némi enyhülést mutat, a Tisza és a Zagyva áradása azonban továbbra is kritikus. Az árvízkárosultak megsegítésére indított gyűjtés eddig 823.699 pengő 65 fillért eredményezett. Anglia és Franciaország hétfőn jegyzéket intézett Norvégiához; közölték, hogy három helyen aknamezőkkel elzárják a norvég territoriális vizeket a német hajók forgalmának megakadályozása végett. A norvég kormány tiltakozást adott ki az aknák lerakása ellen. Nagyobb német hajóhad indult el észak felé a Nagy-Belten és a Kattegaton át. Egy német csapatszállító hajót megtorpedóztak és elsüllyesztettek Norvégia közelében. Olasz lapok jelentése szerint a németek támadni fognak a nyugati fronton. Az Északi-tenger felett vasárnap légi ütközet folyt, amelyben két angol és két német repülőgép megsemmisült. Nagy-Britannia délkeleteurópai követeinek londoni értekezlete megkezdődött. Angol hadihajók ellenőrzést gyakorolnak az Adrián és a görög vizeken. Szófiába kereskedelmi tárgyalások folytatására német küldöttség érkezett. Mussolini kijelentette, hogy bármik legyenek is azok az események, melyeket a késlekedő tavasz hozhat, Olaszország szembeáll velük. ’Ü?!! , Nagy tengeri ütközet a skandináv vizeken Száz német hadihajó halad észak felé. A szövetségesek három helyen elhelyezett aknamezőkkel elzárták a norvég vizeket a német kereskedelmi hajók előtt. Meg akarják akadályozni, hogy Németország a hadviseléshez fontos nyersanyagokat megkaphassa Skandináviától. Norvégia tiltakozott. Német csapatszállító hajót süllyesztettek el a norvég partok közelében. Angol hadihajók az Adrián Megkezdődött Londonban a délkeleteurópai brit követek értekezlete . A szövetségesek három aknamezővel lezárták a norvég vizeket, hogy megakadályozzák a norvég, főképpen a narviki kikötőből Németország részére történő szállítást, amelyben — mint már e helyen kifejtettük — elsősorban a svéd vasérc jön számításba. A szövetségesek ezt az intézkedésüket a római jogból ismert „vim vi repeikre ciige licet“ („az erőszakot erőszakkal visszaverni bárkinek jogában áll“) elvvel magyarázzák, amint azt az angol-francia jegyzék alább közölt szövege részletesen kifejti. A jegyzék felsorolja Németországnak azokat a cselekedeteit, amelyeket Anglia és Franciaország jogelleneseknek és a nemzetközi jog megsértésének tekint s amelyek közül többet mint az MTI jelentés mondja, „nyers erőszaknak“ minősít. Így tehát ők is olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyeket formai szempontból sérelmeseknek ismernek el, de a való helyzet szempontjából nem tekintenek törvényteleneknek. A három aknamező közül a legfontosabb az északi, amely a Westfjord bejáratánál van (Westfjordnak nevezik a Lofotenszigetek alatt Narvik kikötőjéhez vezető öblöt). A déli veszélyzóna Bergentől északra száztíz mérföldre van, körülbelül ott, ahol a norvég partok mentén haladó hajóknak dél felé kell kanyarodniuk. Ennek mintegy előőrse a középső aknamező Kristiansund előtt. Mind a három aknamező egy-egy fjord és kikötő bejárata előtt fekszik és ha fel nem szedik, akkor azoknak a német hajóknak, amelyek eddig a norvég vizeken haladtak, itt ki kell kanyarodniok a nyílt tengerre, ahol az őrt álló angol hadihajók megállíthatják őket. Eddig a territoriális vizeken, amelyek szélessége mindössze három mérföld, haladtak a német szállítóhajók Norvégia és Dánia partjai mellett és közben csak egy, körülbelül százkilométeres zónán kellett átfutniok a Skagerrakban, ahol az angolok megtámadhatták őket. Ezt meg is próbálták tengeralattjárókkal és könnyű hadihajókkal és egy-két német hajót el is süllyesztettek, de ezek túlnyomó többsége — köztük a Bremen és az Altmark — baj nélkül átjutott a százkilométeres nyílt tengeri zónán. Az aknazár célja tehát, hogy betömje ezt a „biztos“ utat a norvég felségvizeken. Németországra akarnak vele csapást mérni, de az intézkedés természetesen közelről érinti a norvég és a svéd kereskedelmet is. A svéd kikötőkből ugyanis télen nem lehet szállítani, mert a Baltitenger befagy és nyáron sem lehet annyit és olyan könnyen hajóra rakni ott, mint a norvég kikötőkben, így tehát, bár a Baltitengert a szövetségesek nem tudják ellenőrzés alá venni, annak értéke a szállítás szempontjából nem ér fel a norvég vizekével. Németország tehát vagy lemond a skandináv árukról, vagy felszedi az aknákat. Egészen bizonyos, hogy nem mond le és majdnem egészen bizonyos, hogy kenyértörésre viszi a dolgot és megpróbálja az aknamezők eltávolítását. A táviratok szerint máris megindultak a német hadihajók észak felé a Nagy-Belten és a Kattegaton keresztül a Skagerrak és nyilván a norvég vizek felé. A jelentés száz német hadihajóról beszél, melyek között nagy csatahajók is vannak, de a hajók nagy része felfegyverzett kereskedelmi hajó és segédhajó. Mégsem túlzás azt állítani, hogy könnyen nagy tengeri csatára kerülhet a sor. A világháborúban is ezen a tájon, a Skagerrakban, a jütlandi partok közelében folyt le az az óriási tengeri ütközet, amelyben a brit flotta és Vilmos császár Németországának sokáig visszavonultan várakozott nagy hajóhada összemérte erejét. Éppen Churcill írta, az Újságban is megjelent emlékiratában, hogy ez a borzalmas ütközet, amelyben annyi ember és annyi érték süllyedt a tenger fenekére, ha voltaképpen eldöntetlen volt is, sok tekintetben a német hajóhad kiválóságát mutatta. Ma nincs a németeknek olyan nagy hajóhaduk, mint abban az időben volt, másrészt azonban kérdés, hogy ha a német hajóhad gyorsan felvonul, marad-e ideje az angol hajóhadnak a gyülekezésre, hogy a megfelelő számú erővel fogadja ellenfelét. Annyi körülbelül bizonyosnak látszik, hogyha a német hajóhad el akarja távolítani az aknamezőket — és nem lehet más célja, mint ez, vagyis a norvég vizek szabad forgalmának biztosítása —, akkor ez a törekvése az angol hajók ellenállásába fog ütközni. Mindezt természetesen csak fenntartással és azzal a feltétellel említjük, hogy a német hajóhad elindulásáról szóló hír igaz Figyelembe kell ugyanis venni, hogy amikor olyan fontos lépés történik, mint az aknamezők elhelyezése, az érdekelt államokban — a német hajóhad elindulását ugyanis Oslóból és Stockholmból jelentik _ hamar keletkeznek álhírek. 3. Norvégiában, ahol Kohl külügyminiszter csak a múlt hét végén jelentette ki, hogy minden kereskedelmi hajónak joga van a norvég territoriális vizeken hajózni, ami azt jelentette, hogy Norvégia nem hajlandó az angol és francia kívánságot teljesíteni, és a német hajókat a norvég vizekről kitiltani, „komolyan és ünnepélyesen“ tiltakoztak az angol-francia lépés ellen, amely a Dagbladet szerint a legsúlyosabb csapás, ami Norvégiát a háború megkezdése óta érte. Skandinávia ugyanis most — amint vasárnapi számunkban írtuk — valóban „két tűz közé került“, mert hogy a németek abban az esetben sem hagyják annyiban a dolgot, ha a várható tengeri ütközetről szóló hírek valótlanoknak nyilvánulnak, az mindenki előtt világos. Ha pedig ez így van, akkor hiábavaló volt Skandináviának az a szinte kétségbeesett fáradozása, amellyel a szovjet-finn konfliktus fenyegető következményeit magától elhárította, még a finnek érdekeinek háttérbe szorítása által is. Ha Angliának és Franciaországnak némi megkönnyebbülést is jelentett az idegen katonaság átvonulása ellen történt svéd és norvég tiltakozás, abban a vonatkozásban, hogy így nem kellett résztvenniök a „szaloniki expedíciónál százszor súlyosabb és veszélyesebb vállalkozásban", bizonyos neheztelés és ellenérzés fennmaradt a skandináv államok ellen, amit ezeknek a szövetségesek lapjaiban németbarátnak minősített magatartása még csak fokozott. A Petit Parisien emlékeztet rá, hogy Svédország a világháborúban nem engedte meg, hogy Anglia hadianyagot szállítson Oroszországnak a svéd parti vizeken és amikor az angolok ezt mégis meg akarták tenni, a svédek aknazárral tették lehetetlenné az angol hajózást. Az ilyenfajta intézkedés tehát nem új. A svéd hivatalos körök mégis azt mondják, hogy „az angolok nagyon messze mentek“ és aggódva kérdezik, mi lesz, ha most Németország felajánlja segítségét Norvégiának és csapatokat is küld részére. (Ezzel kapcsolatban utalni kell egy feltűnő táviratunkra, amely arról szól, hogy egy német csapatszállító hajót torpedótámadás elsüllyesztett Norvégia partjai közelében.) A svéd hadsereg főparancsnoksága tehát máris elhatározta, hogy intézkedéseket hoz a nemzetvédelem megerősítése érdekében. Norvégiában és Svédországban a nyugtalanság ma éppolyan nagy, ha nem nagyobb, mint a finn-szovjet háború legválságosabb korszakában. Meg vannak győződve róla, hogy Skandinávia nehéz idők előtt áll és belekerülhet a háború forgószelébe. Azt a hírt azonban, hogy Ribbentrop fogadta Svédország és Norvégia berlini követét, megcáfolták. A Olasz lapok szerint most már nagy német támadás várható a nyugati fronton is. Mint alább közölt római római táviratunk közli, erre csakugyan több jel utal. De hogy ez a támadás kapcsolatban volna az északi eseményekkel, az egyelőre bizonytalan: az újabb bonyodalmat előbb valószínűleg északon próbálják elintézni. Viszont kétségtelen, hogy Chamberlainnak az a kijelentése, hogy Németország hét hónappal ezelőtt nagy „kezdeti fölényben" volt, de „lekésett a vonatról", melyet Ironside tábornok, az angol vezérkar főnöke azzal tetézett, hogy „borzalmas arra gondolni, mi történt volna, ha a németek kezdetben támadnak" — határozottan csábítja az ellenséget az offenzívára. Anglia tízezer repülőgépet rendelt az Egyesült Államokban, ahol mint Johnson hadügyi államtitkár vasárnap mondotta, 17 500 repülőgép (a Wall Street című lap szerint 24.000 repülőgép készül évente és ahol most egymilliárd dollár értékben rendelnek repülőgépgyártmányokat. Az angolok erősen dolgoznak. Londonban titkos értekezletet tartottak és azon tájékoztatták a pártok képviselőit Németország és Anglia repülőgépgyártásának arányairól s a brit repülőgépgyártás kedvező kilátásairól. Nagy-Britannia délkeleteurópai követeinek értekezlete — amely Londonban hétfő délután a római és a moszkvai brit nagykövet részvételével megkezdődön — viszont az ostromzár kiterjesztését szolgálja Délkelet Európára. Az angolok a dunai görög hajósvállalatoknál is igen sok vontatóhajót vásárolnak és irányítanak Máltára, hogy ezeket ne használhassák fel a németek. A Secret Service működéséről pedig érdekes képet ad egyik alábbi táviratunk. Ára 16 fillér