Ujság, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-05 / 201. szám

4 FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ • •, • !, • •• WHL-BP egyhangú határozata alapján há­rom órakor meg is adhattuk a vá­laszt a német kormány képviselő­jének, mely úgy hangzott, hogy a magyar kormány elfogadja a döntőbíráskodást és annak dönté­sét tiszteletben fogja tartani. Ezután részletesen ismertette a miniszter a belvederei döntőbíró­sági határozatot a kapcsolatos jegyzőkönyvvel, valamint a tárgyba­va­pó magyar-német kisebbségi egyezményt is. — A döntőbírósági határozat teljes jelentőségét — folytatta — a történelem fogja meghatározni. Hiszen a visszatértek örvendezése mögött szomorúan csendül fel a visszamaradottak (körülbelül hét­százötvenezer) vágyakozása a ma­gyar impérium után. Nem hinném, hogy fennmaradásukat és tovább­fejlődésüket mesterségesen akarná akadályozni Románia.­­ Nagyjában így jelentkezik a helyzet a mi magyar szempon­tunkból. Az európai helyzet alakulása A tengelyhatalmak európai el­gondolásából fakadó helyzetet a következőképpen vázolhatná: Még a talán öntudatlanul is, de kihatásaiban tényleg anarchisz­tikus elveket képviselő páris­ körüli békék a nyugati hatalmak hege­móniájának fenntartása érdekében elvetették az örökké lappangó, üt­ött már-már lángbaboruló harc magvát, mely végül a természetel­lenes rendszer teljes összeomlá­sára vezetett, a tengelyhatalmak konstruktív elgondolása a népek kibékítésére, fejlődési lehetőségük megteremtésére, vagyis a békére irányult. Az új, erőteljes Német és Olasz Birodalom nemcsak beszél a bé­kéről, de azt igyekszik szilárdabb alapokra is fektetni. A párisi bé­kéből született Népszövetség egész húszéves tevékenysége abban me­rült ki, hogy a megbékülést, a megnyugvást lehetetlenné tegye, hiszen gazdái csak a „divide et impera“ elve alapján tudták ural­mukat fenntartani. Hitler és Mussolini történelmi szerepe — Az emberi nagyságnak XX. századbeli hatalmas mintaképei azok az államférfiak, akik míg egyik kezükkel saját jövőjükért és fejlődési lehetőségeikért keményen küzdenek, a másik kezükkel igye­keznek még a küzdelem hevében is gyógyítani, az elvetett gyűlöltség magvát kiirtani, békét teremteni. A nagy emberek tevékenységének ható­sugara messze túlhaladja hazájuk határait. Talán nem távoli az idő, amikor sokat szenvedett kontinen­sünk egyhangúlag vallani fogja, hogy Hitler kancellár és az olasz kormány feje, Mussolini, olyan államférfiak, akiknek tevékenysé­géért nemcsak saját nemzetük, de azokon túlmenőleg más népek is há­lásak lehetnek Az ő hatalmas, messze jövőbe látásuk, az életük, cselekedeteik és hatalmuk bölcs ke­zelése keményítette meg azokban a nemzetekben, amelyek addig is mér mindig feléjük tekintettek és azok­ban is, amelyek a jövőben bizonyára még nagyobb számban fognak felé­jük tekinteni, a hitet, hogy a ten­gely­alkotó, minden jogos érdek ér­vényesülését elősegítő munkáját Európa minden nemzetének szolgá­latába állította.­­ A tengelyhatalmak garantálták Románia területi épségét és határai­nak sérthetetlenségét. A magyar­­román ügyben elhangzott döntésért tehát készek voltak ők is komoly áldozatot hozni, csakhogy európai feladatuknak eleget tehessenek. — Magyar szempontból működé­sükkel néhány esztendő alatt több nemzedéknek a munkáját könnyítet­ték meg őszinte, baráti, meg nem becsülhető segítségükkel. Az örök magyar nemzet ezt nem fogja elfe­lejteni soha. Uj korszak kezdődhetik — Most a béke munkája követke­zik el, amelynek során őszintén óhajtjuk új éra megnyitását román szomszédunkkal Ha felocsúdtak a fájdalmas csapások sorozatából, rá fognak jönni arra, hogy az új ke­ret, amelybe Délkelet-Európában beleilleszkednek, sok előnyt és le­hetőséget biztosít számukra. Látsza­tok helyett komoly erőfaktorrá le­hetnek megbízható, erős szomszédok közepette. Amint egy beszélgetés so­rán a román külügyminiszternek mondottam von Ribbentrop és Ciano gróf jelenlétében, nem a magyar kormányon fog múlni, ha a ma­gyar-román viszony nem fogja el­érni a barátságnak azt a fokát, ame­lyet a természetes adottság is meg­követel a két államtól.­­ A Magyarországra vissza­kerülő román és a Romániában ma­radt magyar kisebbség legyen a kapcsolatok biztos záloga. Mi el va­gyunk tökélve, hogy hazai román­ságunkkal nemcsak jól, de nagylel­kűen fogunk bánni, hogy minden módon érezzék, hogy a magyarság tömegeivel lojálisan együttélni hasz­nos és az egészséges fejlődésnyújtó lehetőségek egész sorát megnyitja. — Romániánál végül azt is szem előtt kívánjuk tartani, hogy külügy­miniszterének szavai szerint a jövő­ben az országnak már csak egy po­litikája lehet: a tengely politikája. — A békés építőmunka, amely ránk vár, rendkívül nagy. Hogy azt mielőbb meg lehessen kezdeni, meg­indult a hadsereg fokozatos leszere­lése. Nincs elég kéz ebben az or­szágban, amelynek ne jutna munka a múlt felszámolásában és a jövő felépítésében, ezért sietnünk kell, hogy ki-ki mielőbb belefoghasson a termelő munkába.­­ Nem mulaszthatom el e helyen a kormány nevében az egész nem­zet fegyverbe öltözött részének há­lás, meleg, őszinte köszönetét tol­mácsolni azért, hogy lemondás és szenvedések árán mint egy ember siettek fegyverrel a kezükben kiál­­lani a magyar határra, mely határ­vonalat az ő kiállásuk nélkül nem tudták volna soha olyan elaszti­kussá tenni, hogy túlgurult Kolozs­váron és elérte a Székelyföldön át a Déli Kárpátokat. Az expozét a bizottság általános érdeklődéssel fogadta. A külügyminiszterhez felszólalá­saikban kérdéseket intéztek Khuen- Héderváry Károly gróf, Ottlik György, Szüllő Géza, Jankovich- Bésán József gróf, Széchenyi Viktor gróf és vitéz Kozma Miklós. A kér­désekre a külügyminiszter részlete­sen válaszolt. Minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai szerdán délután hat órai kezdettel Teleki Pál minisz­terelnök elnöklésével minisztertaná­csot tartottak. A minisztertanács folyó kormányzati ügyeket tárgyalt és kilenc órakor ért véget, nevében Széchenyi Endre gróf, So­mogy megye főispánja hódoló táv­iratot intézett a Kormányzóhoz, üd­vözlő táviratot Teleki miniszterelnök­höz és Csáky külügyminiszterhez. — Baranya megye kisgyűlése Blaskovich Iván főispán elnöklete alatt ünnepelte Felső-Erdély és a Székelyföld vissza­térését. A római katolikus egyház kormányzata a visszacsatolt erdélyi területen A bécsi döntőbírósági ítélettel visz­­szatért az anyaországhoz. 1 latin szertartású egyházmegyei székhely, megfelelő területtel: a szatmár—nagyváradi egyházmegye, Szatmár székhellyel; 1 csonka latin­szertartásu egyházmegye,­­ amely­nek püspöki székhelye az uj határ­vonalon túl maradt, névszerint a gyulafehérvári (régebben erdélyi) rom. kat. egyházmegyének az uj határ által elválasztott és Magyar-­ országhoz visszacsatolt része; 3 gö­rög-román szertartásu róm kát. püs­pökség, mégpedig a nagyváradi, Nagyvárad székhellyel, a kolozsvári szamosujvári, Kolozsvár székhellyel és a máramarosi, Nagybánya szék­hellyel; végül 1 apostoli kormányzó­ság az örmény származásu róm. kát. hivek részére, Szamosujvár székhely­ivel. Márton Áron gyulafehérvári róm. kat. megyéspü­spök, papjainak tájé­koztatására a következő közlést tette: 1. A megyéspüspök székeskáptalanjá­val együtt székhelyén (Gyulafehér­vár) marad. 2. Az ügyek közvetlen intézésére Kolozsvárott külön püspöki helytartóságot állít fel. 3. Minden egyházmegyei pap köteles azon a helyen maradni, amelyre őt püs­pöke rendelte. Akik eddig áthelye­zést nyertek, állomáshelyüket a leg­sürgősebben foglalják el. Kormányválság Romániában Bukarest, szeptember 4. (Magyar Távirati Iroda,­ Gigurtu miniszterelnök szerdán délben benyújtotta kormánya lemondását, melyet a király elfogadott. Az új kormány megalakításával Anto­­nescu lovassági tábornokot, volt had­ügyminisztert bízta meg a király. An­­tonescu még a szerdai nap folyamán elkészítette az új kormány névsorát és beterjesztette a királyhoz jóváhagyás végett. Antonescu a volt vasgárda-szer­­vezet egyik vezető embere volt. Kormányalakító tárgyalások I. Bukarest, szeptember 4. (Magyar Távirati Iroda.) Antonescu tábornok m­egbizatása után azonnal megkezdte kormánya megalakítására a tárgya­lásait. A tábornok tárgyalt Pop Va­lérrel, Bratiany Györggyel és Horia Sima volt miniszterrel, a vasgárda egyik vezetőjével. A tárgyalásokat folytatja és reméli, hogy vagy­­ szerda késő éjjeli órákban vagy csütörtökön délelőtt megalakíthatja kormányát. n. Bukarest, szeptember 4. (Magyar Távirati Iroda.) Manoilescu román külügyminiszter szerda este félórás kihallgatáson volt az uralkodónál. A jelek szerint a kormány megala­kítása csütörtökre halasztódott. Politikai körökben úgy tudják, hogy az új külügyminiszter Bratianu György lesz, más forrás azonban azt mondja, hogy Bratianu nem vállalja a külügyi tárcák Ebben az esetben Manoilescu, hír szerint, megtartja a külügyminiszterséget. Intézkedések Romániában Bukarest, szeptember 4. (Magyar Távirati Iroda.) Kolozsvárott további intézkedésig a vendéglők, éttermek, kocsmák és kávéházak déli 12 órától 3 óráig, este 7 órától 9 óráig tarthat­nak nyitva. Aradon este 10 óra után senki sem tartózkodhatik az utcán. A normális forgalom hajnali fél 5 órakor kezdő­dik, vendéglők csak este 9 óráig tart­hatnak nyitva. A belügyminisztériumnak azt a ren­deletét, amellyel sportünnepségeket, látványosságokat és zenét még magán­­házakban is megtiltanak és amely szeptember 4-én járt volna le, szep­tember 12-ig meghosszabbították. A közoktatásügyi minisztérium a rendkívüli helyzetre való tekintettel a tanuló- és tanulónőképzőintézetek első két évfolyamát idén nem nyitja meg. Ezekbe az intézetekbe beiratkozni nem lehet. A vonatok előre ki nem számított késéssel érkeznek Erdély felől. A Ko­lozsvárról kedden este elindult gyors,­vonat, amelynek szerdán reggel 6 óra­kor kellett volna Bukarestbe bejutni, még nem érkezett meg. Még nem is tudják, mikor fog megérkezni. Úgy hírlik, hogy a kolozsvári nem­zeti színházat és az állami operát Aradra helyezik át. A kolozsvári egye­tem áthelyezéséről még nem történt döntés. Szünet a bolgár-román tárgyalásokban Szófia, szeptember 4. (Stefani.) A fzél Dobrudzsa visszaadásáról folyó tárgyalásokban szünet következett be, mert a két küldöttség nézetei a terület megszállásának kérdésében eltérnek egymástól. A két küldöttség Craiovában marad ugyan, de a kér­dés megoldásának ügyét kormánya elé terjesztette. (MTI) ra optember 6-án, élet 1­4. évében hír­­lesen elhunyt. A lesorrandóbb testvért, rokont és barátot vesztettük el benne. Drága halottunk földi maradványai pénteken, szeptember 6-án. Vz1 órakor fognak a farkasréti temető halottas­­házában a­róni­­kát. Egyház szertar­tása szerint beszenteltetni és örök nyuga­lomra helyeztetni. Az engesztelő szentmiseáldo­­n szeptember hó 7-én reggel 10 órakor a Mária Kongre­­gáció kanal­­ájában fog a Minden­hatónak bemutattatni. Budapest, 1940 szeptember 3-án. Szt. Schmidek Izorné, Schmidek La,OS és Ne­ly, Schmnidek Oszkár és Edith,­­fiaskó Mária, Korés Károly. Az Európai Irodalmi és Nyomda­ R. T. igazgatósága, felügyelőbizottsága, tisztviselőkara és személyzete mély megrendüléssel tudatja szeretett elnök­­igazgatójának, d­r. urnak szeptember 3-án történt váratlan el­­mnútát. A boldogulván a vállalat legszorgalmasabb munkáját, a sze­mélyzet pedig legönfeláldozóbb jóaka­róját vesztette el. Távozása pótolhat­t­at­lan űrt hagy maga után és műkö­dése mi­ndenkor követésre méltó példakép fog előttünk lebegni. Temetése szeptember 6-án, pénteken öt­ órakor a farkasréti temetőben a róm. kat. egyház szertartása szerint fog megtörténni. Az Európa Irodalmi és Nyomdai R. T. Igazgatós­ága, Feh’igye’főbizottsága és Személyzete. tetüeg.# A vegyesbizotts Debrecen, szeptember 4. (Magyar Távirati Iroda.) A magyar-román ve­gyesbizottság kedden délelőtt 10 órá­tól este 1/18 óráig — rövid ebédszü­nettel — folytatta tanácskozásait a Nagyvárad közelében levő vimháznál. A vegyesbizottság keddi ülésén a ka­tonai kiürítéssel és bevonulással kap­csolatos részletkérdéseket tárgyalták meg. Ezenkívül Kéry Kálmán vezér­kari őrnagy, Lux Ernő MÁV igazgató a MÁV több vezető személyiségével együtt a román vasutak kiküldötteivel megbeszélték a közlekedési kérdéseket. A magyar-román vegyesbizottság szerdán délelőtt tíz órakor folytatta a kiürítéssel kapcsolatos tanácskozásait; több polgári szakértő érkezett le Budapestről, akik a különböző tárcák körébe tartozó kérdéseket beszélik meg. A magyar bizottság tagjai még to­vábbra is lent maradnak a határ men­tén és a bevonulás után követik a csapatokat, hogy állandóan szoros érintkezésben maradhassanak a román bizottsággal. A kü­lföldi sajtó a bécsi döntésről BERLIN: A Deutsche Allgemeine Zeitung „Végrehajtott jóvátétel" cím alatt hosszabb vezércikkben foglal­kozik a bécsi döntőbírói ítélettel és kiemeli, hogy a Dunamedencében meg­történt a jóvátétel. Mindig osztottuk Magyarországgal a közös felfogást, hogy a történelem kerekét nem lehet megakasztani az 1919-i status quo-nál, de éppoly jól tudjuk, mint a magyar­ság vezető politikusai, hogy az 1526 előtti állapotokig sem lehet vissza­forgatni. Ebben a meggyőződésben — folytatja a Deutsche Allgemeine Zei­tung — rejlik a magyarázata annak, hogy nem egész Erdély került vissza ismét Magyarországhoz. Egész Erdély uralmának átadása Magyarország szá­mára kétségtelenül nem igazságos megoldást jelentett volna, hanem a magyar állam óriási megterhelését újabb nemzetiségi problémákkal. RÓMA: Az Avvenire hangoztatja, hogy a Romániának adott német olasz szavatosság nem irányul egyetlen hatalom ellen sem. A Gazzetta del Popolo budapesti tudósítója hangsúlyozza, hogy az a fogadtatás, amelyben Nagyvárad lakos­sága a magyar bizottságot részesítette, felülmúlt minden képzeletet. A Corriere delict Serei bukaresti­­ tudósítója szerint a kiürítés munká­­ ig ke­zeli ülése fatai lázasan folynak és fokozatosan elszállítják mindazt, azait a bécsi dön­tés értelmében az új határon túlra lehet szállítani. Nagy fellélegzést kel­tett, hogy a szovjet hadsereg nagy­gyakorlatai, amelyek a román határ közelében folytak, befejeződtek. GENT: A svájci lapok már írnak Erdély északi részének román kiürí­téséről és a magyar csapatok küszö­bönálló bevonulásáról. A Neue Zürcher Zeitung megjegyzi, hogy Románia helyzetét súlyosbítja az a körülmény, hogy a hivatalos Románia a bécsi döntés bekövetkezéséig változatlanul elutasító magatartást tanúsított a ma­­gyar területi követelésekkel szemben Romániában két eszmeáramlat küzd most egymással; az egyik a román nemzeti eszme erősbödését kívánja előmozdítani Erdély megmaradt részé­ben, a másik viszont ezt a terület­részt az őkirályságba kívánja bele­olvasztani. A berni Bund vezető helyen közli a Magyar Távirati Iroda jelentését, amelynek értelmében a budapesti illetékes körök a döntőbírósági hatá­rozat után Magyarország és Románia barátságos együttműködését óhajtják a területeken megmaradt bő nemzeti kisebbségek jogainak legmesszebbmenő tiszteletben tartásával ünnepel az ország A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségének elnöksége az erdélyi országrész vissza­térte alkalmából rendkívüli tanács­­i ülést tartott, amelyen ünnepi határo­zatot hozott. A többi között emlék­iratot intézett Erdély­­ifjúságához. Ki­fejtik az emlékiratban, hogy „népünk jövendőjének az egységes magyar köz­szellem új alapjaira kell épülni, hogy teljes mértékben ki­ellessük részünket az új Európa megépítésének sors­döntő munkájában“. — A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének leányifjúsága Erdély egy részének visszatérte alkalmából ünnepi ülést tartott, amelyen Brossek Rudolfné és Mattyasovszky Kornélia beszélt. — A HONSz országos igazgatósága vitéz Árvátfalvi Nagy István dr. elnöklete alatt ünnepi ülést tartott. Hódoló táv­­iratot intéztek a Kormányzóhoz, táv­iratban köszöntötték Teleki miniszter­elnököt, Csáky külügyminisztert és a német és olasz követet táviratban fel­kérték, fejezze­­ ki a magyar hadi­gondozottak háláját Hitler és Mussolini előtt. — Somogy megye közönsége 1X ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK 1940 SZEPTEMBER 5 Belügyminiszteri rendelet a román uralom alól felszabadult területre való utazásról A Magyar Távirati Iroda jelenti: A belügyminiszter rendeletet adott ki a román, uralom alól felszabadult területre utazás szabályozásáról a ka­tonai igazgatás ideje alatt. A rendelet szerint Magyarország mostani terüle­téről a katonai igazgatás alatt álló területre polgári egyénnek általában csak utazási igazolvánnyal szabad utaznia. Az igazolvány kiadását a lakóhely szerint illetékes elsőfokú rendőrható­ságnál írásban, vagy személyesen kell kérni. A kérvényhez a folyamodó 6X9 cm. nagyságú, felragasztásra alkalmas arcképet is mellékelni kell. A rendőr­­hatóság csak olyan arcképet fogadhat el, amelynek hátlapjára az arcképen ábrázolt egyén nevét, születési helyét és idejét, vallását, foglalkozását és lakását az illetékes rendőrszoba pa­rancsnoka, vagy a községi vezető jegyző rávezeti és azok valódiságát aláírásával és hivatalos pecséttel iga­zolja. Aki személyazonosságának iga­zolására alkalmas fényképes igazol­vánnyal (igazolójegy, kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító érvé­nyes igazolvány, stb.) rendelkezik, annak külön fényképet nem kell be­nyújtania. A kérvénynek tar­talmaznia kell a folyamodó nevét, születési helyét és évét, vallását, foglalkozását, lakóhelyét (pontos címét), valamint név szerint fel kell sorolni az esetleg vele utazó 12 éven aluli gyermekek nevét és korát. Utazási igazolvány csak nemzethű­­ségi, erkölcsi és közrendészeti szem­­pontból kifogás alá nem eső egyén ré­szére állítható ki. A személyre szóló és másra át nem ruházható igazol­ványt a rendőrhatóság, illetőleg a já­rási főszolgabíró díj- és illetékmente­sen állítja ki. A katonai igazgatás alatt álló terü­letre külföldi még érvényes vízummal ellátott útlevéllel is csak abban az esetben utazhat, ha útlevelét a magy. kir. honvédvezérkar főnöke látta­­mozza. (Budapest, IX., Fővám­ tér 8.) A rendelet a Budapesti Közlöny csütörtöki számában jelenik meg. (MTI) KIS MÓR sírkeavatása szept. 8-én, délelőtt 11 órakor 26. szakasz Korán elhunyt drága fiunk,­ Klein Tamás síremlékét szeptember 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor avatjuk. Rákos­keresztúri temető, 22. parcella- X. sor, 23-as sír. Klein Sándor és neje Rainer Margit. Reismann Ferenc, János és Marian mély szomorúsággal jelentik, hogy szeretve lisztéit édesapjuk, dr. Reismann Adolf orvos, m. kir. egészségügyi főtanácsos, a szombathelyi m kir. állami bábaképző intézet 35 éven át volt igazgatótanára, volt kerületi szü­lészfőorvos, volt cs. és kir. törzsorvos életének 74. évében. 1990 szeptember 4 én, hosszú szenvedés után Budapes­ten csendben elhunyt. Több mint félszázadig harcolt a nyomorúság, betegség és halál "llen, anyák és gyermekeik életéért, életét maradéktal­anul embertársainak és családjának áldozta. Édesapánkat 1840 szeptember 6-án délután 13 órakor helyezzük a rá­­koskeresztúri izr. temetőben édes­anyánk mellé örök nyugalomra. Dr. Reismann Feren­cné szül. Ross« Magdolna. Reismann Jánosné szül. Russe Sylla menyei, özv. dr. B­och • Henrikné szü' Reis­m­inn Zsófi özv. Feuer Adolfné szül. Reismanni NHra, dr. Reism­­inn Sándor testvérei, Reis­­mann János unokája.

Next