Ujság, 1943. november (41. évfolyam, 248-264. szám)
1943-11-03 / 248. szám
várhatók, amely Capuától és Foggiától, illetve Szardíniától és Korzikától 200—300 kilométernyire terül el. Ez a terület megfelel Olaszország egész nyugati partjának és a keleti part középső harmadának. A Nationalzeitung vezércikkírója szerint Dél-Franciaországban csak akkor várható invációs kísérlet, ha a szövetségeseknek már sikerült Észak-Olaszországban szilárdan megvetni a lábukat * JÁTÉK A BIZOTTSÁGOKKAL: Így aposztrofálja gúnyos hangon a német sajtó a moszkvai konferencia határozatait, különösképpen annak a bizottságnak a felállítására vonatkozó határozatot, amely Ausztria függetlenségének helyreállítására lenne hivatott. Az Anschlusst az Ostmark népe kívánta — állapítja meg a német sajtó — és így minden olyan tendencia, amely Ausztriának a Németbirodalomtól való elválasztására irányul, nem egyéb propaganda manővernél, amelynek az a célja, hogy az egyenetlenség magvát igyekezzék elhinteni a Német birodalomban. Az osztrák kérdés felvetésével, a német sajtó szerint, a konferencia azt akarta tüntetően dokumentálni, hogy módjában van Németország háború utáni alakulásáról döntenie Ugyancsak gúnyos hangon emlékszik meg a német sajtó az Olaszország jövőjének megállapításán alakított szövetségközi bizottságra is, amelyben Jugoszlávia és Görögország képviselői is helyet kaptak A német sajtó megállapítása szerin ez a tény a Badoglio-kormányt igen kínos helyzetbe hozta. Hasonlóképpen irónikus hangnemben emlékezik meg a német sajtó „a háborút bűnösök“ kiszolgáltatásának követeléséről és ezzel kapcsolatban arra a körülményről, hogy a határozatok a kiszolgáltatás és a megtorlás módjait oly részletesen szabályozták, mintha ezek a „bűnösök“ máris a kezükben volnának, holott ezek a férfiak irányítják Németország és Olaszország politikáját és éppen ellenkezőleg, az angolszász plutokráciák és a bolsevizmus exponensei tekintendők háborús bűnösöknek. * A BADOGLIO-KORMÁNY átalakulásáról érkezett jelentések szerint Badoglio legközelebb kiszélesíti kormányát s abban részt fog venni a demokratikus irányzat két vezető személyisége, az emigrációból hazatért Sforza gróf és Benedetto Croce, az ismert olasz gondolkodó. Sforza gróf a Newyork Times tudósítójával folytatott beszélgetésében nagy tisztelettel és csodálattal nyilatkozott Badoglio személyéről, azonban kijelentette, hogy a marsall környezetében, érzése szerint, „rosszindulatú tanácsadók“ találhatók. Sforza eme kijelentése szerint éppen ez oknál fogva nem hajlandó belépni a Badoglio-kormányba. Sforza szerint a szövetségesek még mindig megtűrnek hivatalos tisztségekben olyan személyiségeket, akiknek az a célja, hogy a demokratikus irányzatot diszkreditálják. „Nem kételkedem benne" — mondta Sforza gróf a Newyork Times tudósítójának —, hogy Badoglio marsall a fascizmust gyűlöli s megveti.“ Sforza gróf nyilatkozatával hozzák párhuzamba azt a határozatot, amely szerint a fascizmus vezetőit is törvényszék elé fogják állítani. Szövetséges csapatok szálltak partra Bougainville szigetén Washington, november 2. (Bud. Tud.) MacArthur tábornok főhadiszállásáról jelentik, hogy a szövetségesek a Salamon-szigetek elleni akciója tetőpontját érte el. Hétfőn erős tengeri kötelékek hadműveletei kezdtek Bouganille, a Salamon szigetek legnagyobbja elött és több órán át tartó tüzelés után jelentős csapatokat szállítottak partra. A hadműveleteket erélyesen folytatják. Bouganville a japánok legjelentősebb támaszpontja a Salamon szigeteken Az eddigi hadműveletek során a szövetségesek a szigetcsoport többi stratégiai fontosságú bázisát már megszállták. cjl & fahérb egy ie Könyv a j&ISSSkaa ÚJSÁG SIS könyvtárából! ■ ~^P. _______________________ÚJSÁG___________ SZERDA, SMS NOVEMBER » Hivatalos közlemény a moszkvai értekezletről Német állásfoglalás a moszkvai határozatok ellen Eden és Hull az értekezletről Amsterdam, november 2. (Német Távirati Iroda.) Mint a brit hírszolgálati iroda Moszkvából jelenti, Eden az ottani angol és amerikai újságírók előtt a moszkvai értekezlet eredményéről nyilatkozva, a következőket jelentette ki: — Meg vagyok győződve arról, hogy leraktuk az alapkövét a három szövetséges közötti együttműködésnek s megteremtettük az alapját annak a jövendő békeszervezetnek és külpolitikai gépezetnek, amely nélkül sok kívánságunk csak jó szándék maradna. Cordell Hull szerint az értekezlet megmutatta, hogy a „vezető,, államok elhagyták az „elszigetelőAmsterdam, november 2. (Német Távirati Iroda.) Az angol félhivatalos hírszolgálat hétfőn este közölte a moszkvai értekezletről kiadott hivatalos közleményt, mégpedig azzal a bevezetéssel, hogy ez a szöveg megegyezik azzal, amelyet Londonban fognak nyilvánosságra hozni. A közléshez képest Moszkvában október 19-e és október 30-a között összesen tizenkét ülést tartottak. A külügyminisztereken kívül még a következő államférfiak vettek részt az értekezleten: Az Északamerikai Egyesült Államok részéről W. Averell Harriman északamerikai nagykövet, John L. Deane. vezérőrnagy, Green H. Hackworth, James C. Dunn és más szakértők. Nagy-Britannia részéről Sir Archibald Clark Kert nagykövet, Wiliam Strang, Sir Hastings Ismay altábornagy , más szakértők; a Szovjet Unió részéről K. E. Vorotilov tábornagy, A. V. Visinszka, Litvinov külügyi népbiztoshelyettes, vl. V. A. Szergejev kereskedelmi népbiztos, A. A. Grizlov vezérőrnagy, a vezérkar tagja, M. G. F Szoksz külügyi népbiztossági oszályfőnök és más szakértők. A hivatalos közlemény kiemeli, hogy napirendre tűzték mindazokat a kérdéseket, amelyekről a három kormány tárgyalt. E kérdések köül egyes kérdésekben végleges állásfoglalásra jutottak ,más kérdésekben megbeszélték ugyan az elvi döntést, azonban tüzetesebb tanulmányozás céljából külön bizottságokhoz utalták, vagy pedig diplomáciai úton való elintézés számára tartották fenn. Ismét más kérdéseket — mint a közlemény mondja — eszmecsere útján tisztáztak. Észak-Amerika, Anglia és a Szovjet Unió kormányai — folytatja tovább a közlemény — szoros együttműködésre törekszenek mindazokban a kérdésekben, amelyek a közös háborús erőfeszítéseket érintik. Most történt azonban első ízben, hogy a három kormány külügyminiszterei abban a helyzetben voltak, hogy értekezleten találkoztak. Elsősorban a Németország és szövetségesei elleni háborús rendszabályokat vitatták meg. Végleges katonai hadműveleteket beszéltek meg, amelyekre nézve döntés történt és amelyeket máris előkészítenek, hogy megvessék az alapját a három ország közti legszorosabb katonai együttműködésének a jövőben. A közlemény azután közli az északamerikai, brit, szovjet és csungkingkínai kormányok közös nyilatkozatát. Kiemeli, hogy ez a nyilatkozat összhangzásban áll a szövetségesek 1942 január 1-i és későbbi nyilatkozataival, mint például azzal, hogy a tengelyhatalmak ellen az ellenségeskedéseket a „feltétlen fegyverletételig“ kell folytatni. A közös nyilatkozat a következőket követeli: 1. A négy kormány közös cselekvését, amely az ellenségeik elleni háború folytatására irányul, továbbra is fenntartják a béke és a biztonság megszervezése és megóvása céljából. 2. A kormányok, amelyek a közös ellenséggel harcban állanak, az délhez vezető magányos utakat, hozzátette még, a legfőbb ideje annak, hogy az olyan államok, mint Anglia, Szovjet-Oroszország és az Egyesült Államok „ha egyáltalán együtthaladnak, akkor ezt tegyék meg, amíg nem késő“. Nyilatkozatának további során Hull kijelentette, hogy fenntartás nélkül támogatják azokat a fáradozásokat, amelyek szorosabb nemzetközi együttműködés ítélésére törekszenek mind a háború folytatásában, mind a béke felépítésében s ennek megfelelően Csungking- Kína is csatlakozott a történelmi nyilatkozathoz. Mivel az elszigetelődés elve helyett immár az együttműködés elvét fogadták el a mion-ellenség fegyverletételének és leszerelésének minden kérdésében közösen járnak el. 3. Közös rendszabályokat hoznak abból a célból,hogy megakadályozzák az ellenségre rótt feltételek megsértését. A negyedik pont hangsúlyozza egy olyan nemzetközi szervezet fontosságát, amely valamennyi lelkeszerítő állam szuverén minőségének elvén alapul és amelynek tagja lehet valamennyi ilyen állam, akár nagy, akár kicsi. Ennek a szervezetnek az a rendeltetése, hogy megóvja a nemzetközi békét és a nemzetközi biztonságot. Az ötödik pont értelmében a négy kormány az általános biztonság rendszerének bevezetéséig kölcsönösen kikéri egymás véleményét. Szükség esetén a véleménycserébe a szövetkezeti nemzetek más tagjai is bevonhatók. A hatodik pont kimondja, hogy a négy kormány az ellenségeskedések befejezése után katonai haderejét nem használja fel más államok területén belül, kivéve a nyilatkozatban felsorolt eseteket és csupán közös megbeszélés után. Végül a hetedik pont kimondja, hogy a négy kormány egymással együttműködve, általános megállapodást dolgoz ki a háború utáni fegyverkezések szabályozása céljából. A közlemény ezután közli az északamerikai, a brit és a szovjet külügyminiszter megállapítását a szövetségeseknek Olaszország irányában követendő politikájáról. Ez a politika „a fascizmus tökéletes megsemmisítésén“ nyugszik. Több pont kimondja, hogy az olasz kormány a fascizmus ellenségeinek felvételével demokratikus arculatot fog nyerni, továbbá, hogy Olaszországban biztosítani kell a sajtó-, a vélemény- és a gyülekezési szabadságot. Valamennyi fascista intézményt be kell szüntetni. A fascizmus vezetőit és a fascista hadsereg tábornokait ki kell szolgáltatni. A közlemény közli továbbá, hogy a szovjetorosz, az északamerikai és a brit kormány megállapodott abban, hogy „Ausztria 1938. évi bekebelezését érvénytelennek és semmisnek“ nyilvánítja és „egy szabad és független Ausztriát“ állít fel. „Ausztriát azonban“ — folytatja a közlemény — „emlékeztetik arra, hogy felelősség terheli, amelyet nem tagadhat le, mégpedig az a felelősség, hogy Németország oldalán részt vett a háborúban.“ Ausztriát felszólítják ezután, hogy „járuljon hozzá felszabadításához“. Befejezésül a közlemény közli az értekezleten részt vett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint „mindazokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat, akik a megszállott területeken elkövetett ,rémtettekért felelősek — ideszámítandó atúszok kivégzése is — a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, hogy ott ítélkezzenek felettük“. (MTI) hottan, nem lesz nehéz a különleges katonai, politikai, gazdasági és szociális kérdések tekintetében is haladást elérni. A gazdasági tér A Wilhelmstrassen ként Hull utalt arra, hogy a Szopjet Unió a jövőben képviselve lett azoknál a nem formális megbeszéléseknél, amelyeket Washingtonban már megkezdtek az Egyesült Államok is Anglia között, így például a valutáknak háború utáni megszilárdítása kérdésében. (MTI) Berlin, november 2. Illetékes német helyről közült. A Wilhelmstrasse álláspontja a moszkvai nyilatkozattal kapcsolatban abban foglalható össze, hogy a hármas értekezlethez fűzött német várakozásokat a közlemény teljesen megerősítette. A záróközlemény olyan okmány, amely ratifikálja azt a tényt, hogy Anglia és az Egyesült Államok az erőviszonyok alapján már régen behódolt a Szovjet európai vezető állása előtt, egyidejűleg pedig ratifikáló okmánya annak, hogy Európét teljesen kiszolgáltatták a bolsevizmusnak. A közlemény, berlini megítélés szerint egyúttal a brit és amerikai politika tehetetlenségének és tanácstalanságának bizonyítéka. A részletek tekintetében rámutatnak arra, hogy a világ elképedésére nem említették meg a Szovjet törekvések által különösen érintett országokat, hanem csak Ausztriát, amely 1938 óta a Birodalommal elszakíthaWashington, november 2. (Bud. Tud.) Conaily szenátor, a szenátus külpolitikai bizottságának elnöke, a moszkvai közleménnyel kapcsolatban kijelentette, hogy ez az eredmény elhallgatatja azokat, akik attól tartottak, hogy Oroszország különbékét Amsterdam, november 2. (Német Távirati Iroda.) Mint az Exchange Telegraph jelenti, a Times a moszkvai értekezlet eredményeit latolgatva, az értekezletnek messzire kimagasló legfontosabb gyakorlati eredményét abban látja, hogy a három hatalom Londonban közös európai tanácskozó bizottságot létesít. Eltekintve a földközitengeri bizottságtól — amelyet még nem szerveztek meg —, az a bizottság az „egyesült nemzeteknek“ első közös szerve. Helyes és szükséges Amsterdam, november 2. (Német Távirati Iroda.) Mint az angol hírszolgálati iroda Washingtonból jelenti, az északamerikai fővárosban Berlin, november 2. (NST) A Wilhelmstrasse első állásfoglalása a moszkvai zárójelentéssel szemben a következő mondatban foglalható össze: A résztvevő hatalmak nem tudtak megegyezni egymással Moszkvában. Ezért kellett azután olyan terjedelmes formába önteni a zárójelentést, amely szinte vezércikkszerűen hat és ezért kellett a legtöbb megvitatott kérdést régi népszövetségi minta alapján különbizottságok elé utalni. Moszkvában kétségkívül a katonai kérdések állottak az első helyen, nagy kérdés azonban, sikerült-e el is intézni azokat. A Wilhelmstrasse véleménye szerint egyedül Olaszország és Ausztria kérdésében jött létre bizonyos megegyezés. Olaszországot illetően a zárójelentés olyanokat mond, hogy alkalmat kell adni az olasz népnek akarata kinyilvánítóLondon, november 2. (Bud. Tud.) Winston Churchill az alsóházban nyilatkozatot tesz a moszkvai értekezletről. A nyilatkozat elhangzóMoszkva, november 2. (NST) A Szovjet újságjai közül elsőnek az Izvesztija, a szovjet kormány hivatalos lapja foglalkozik a három külügyminiszter közös deklarációjával „A moszkvai értekezlet jelentősége“ című vezércikkében. A vezércikk csaknem szó szerint közli Lisszabon, november 2. Washingoni jelentés szerint, ott már héten elhangzottak az első kommenárok a moszkvai egyezményhez, így magasrangú személyiség ártatlanul egyesült olyan szabad népszavazás útján, amelynél nagyobbat és hatalmasabbat el sem lehet képzelni. E tekintetben emlékeztetnek arra, hogy már az első világháború után demokrata uralom alatt népszavazás nyilatkozott meg Ausztriában a csatlakozás mellett, ezt azonban a Versailles parancsrendelkezések megsemmisítették. Berlinben egészen furcsának mondják, hogy az Atlanti Chartára, való hivatkozással egy országra, „demokrata szabadságot“ akarnak rákényszeríteni, mert ez a legszögesebb ellentétben áll a népek szabad önrendelkezéséről szóló kiáltvánnyal. Berlinben különösen jellegzetesnek tartják arra a szellemre, amely a közleményt áthatja, azt a követelményt, hogy büntessék meg azokat a német tiszteket, akik állítólag lengyel tiszteket öltek meg s ezt éppen a katanai tömegsírok mellett teszik. (MTI) szándékozik kötni Németországgal. A1 szövetséges nemzetek között ily módon kifejezésre jutott egység intenzívebbé teszi a háborús erőfeszítéseket és a győzelem napját közelebb hozza, az, hogy e szervnél csak az a három főhatalom van képviselve, amely a katonai részvétel főterhét hordja. „Reprezentatív természetű“ szervek létesítésére még csak később fog sor kerülni. A Daily Telegraph annak a nézetének ad kifejezést, hogy a moszkvai értekezlet eredményei után nem feltétlen szükséges a kormányfők közötti értekezlet, habár a külügyminiszterek értekezlete eredetileg tulajdonképpen ezt akarta előkészíteni. (MTI) biztosra veszik, hogy Roosevelt a közeljövőben találkozni fog Sztálinnal. (MTI) első állásfoglalása sához. Ha erre valóban sor kerül — teszik hozzá a Wilhelmstrasséé —, akkor a londoni emigránskormányok számára igen kedvezőtlen, kilátások nyílnak, mert a nemzeti akarat kinyilvánításának érvényesülése esetén aligha akad majd emigráns kormány, amely támogatásra számíthat népe körében. Ami Ausztriát illeti — mondják a Wilhelmstrassén —, nyilván az az egyetlen ország, amelynek „felszabadítására“ nézve némi megegyezés jött létre Moszkvában. Finnország,, Lengyelország és a balti államok szabadságáról viszont semmi említés sem történik a kommünikében. Végeredményben a moszkvai zárójelentés újból megmutatta, hogy milyen mély érdekellentétek állanak fenn az angolszászok és a Szovjet között — foglalják össze a Wilhelmstrassén az illetékes német fáig mind politikai, mind sajtókörökben igen tartózkodó magatartást tanúsítanak. a deklarációt és annak csupán egyik tételét tárgyalja kissé részleesebben. Kiemeli ugyanis, hogy az értekezlet legfőbb tárgya a háború lehető megrövidítése volt és e kérdés megoldása érdekében már „bizonyos hadműveletek“ kezdődtek, jelentése szerint tökéletesebb egyetértést nem is lehetett kívánni. Ez az egyezmény a mostani nemzedék legfontosabb chartája. Conally a moszkvai közleményről Az „európai tanácskozó bizottság" Roosevelt—Sztálin találkozó Churchal beszámol az alvóházban Az Izvesztija véleménye Washingtoni kommentárok