Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-05-05 / 18. szám
Tizenhatodik évfolyam, 1878. 18. szám. Az Ung megjelen mindez, vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája. Ungváron, vasárnap, május 5. Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 krajczár. Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldeniük. Ny . Itt ér soronként 20 krajcár. Társadalmi és vegyes tartalmú lap. Az ungvári közmivelődési társulat közlönye. Fölhívás egy nemzeti ügy támogatására. A magyar Tudományos Akadémia lelkes alapítóinak szándéka értelmében a tudományok művelésén kívül különösen anyanyelvünknek, nemzetünk e legdrágább kincsének ápolását tartotta mindig és tartja szem előtt most is folytonosan. E célból, egyéb intézkedéseit nem említve, a jelen évtized elején egy folyóiratot, a »Magyar nyelvőrt« alapította meg, mely a magyar nyelv kérdéseinek tudományos fejtegetésén s tisztázásán kívül egyik fő feladatának azt tartja, hogy gondosan egybegyüjtsön minden olyan jelenséget, ami a magyar népnyelvben bármi tekintetben is figyelemre méltó. A „Nyelvőr” teljes hatévi fennállása óta e tekintetben máris sok örvendetest tud fölmutatni. Örömmel mondhatjuk, hogy első fölkérésünk óta a magyar közönség köréből sokan, férfiak és nők, valóban hálára kötelező szeretettel és buzgósággal karolták föl e nemzeti ügyet, és a beküldött adatokban igazán becses adalékokkal gazdagították a magyar népnyelv kincstárát. Hűségükért s részvételükért legyen itt is kifejezve a legforróbb köszönet! Azonban ezen örömmel elismert részvétel mellett is be kell vallanunk, igen távol állunk még attól, hogy elmondhassuk: mind az be van immár küldve, ami beküldhető, s egybegyűjtve a mi egybegyüjthető vala. Sőt ellenkezőleg! Jól érezzük, hogy még csak elején vagyunk e gyűjtésnek, s igen sok még a lappangó nyelvkincs, melynek napfényre hozatalához még több, még újabb hit és munkás kézre van szükségünk. Ugyanis hazaszerte, ahol a magyar nyelv édes szava zeng, vannak még csak nem egyes vármegyék, hanem egész területek, amelyek eddigelé eg egyetlen egy közleménnyel sem járultak vidékük nyelvsajátságainak megismertetéséhez. Pedig ha fontolóra vesszük, hogy különféle okoknak egyre növekvő s folyton összeműködő hatásánál fogva e sajátságoknak nagy része, s éppen a fontosabbak kivesző félben vannak s a mint a tapasztalás bizonyítja, egy-egy vén emberrel nem ritkán sírba szállhat egy-egy olyan nyelvi jelenség is, amelynek megőrzése pedig a magyar nyelvtudományra nézve megbecsülhetetlen volna: a gyűjtés továbbra halasztása csakugyan nyelvünk ellenében elkövetett kötelességmulasztás vádjával sújthatna bennünket. Rajta kell tehát lennünk, tisztelt közönség, mégpedig egész erőnkkel, közakarattal, s minden időhalasztás nélkül, hogy a mi az egyes vidékek nyelvi sajátságaiból még megmenthető, az enyészettől megóvjuk, s a magyar nyelvtudomány számára megmentsük. — A legmelegebben kérő szóval fordulunk tehát buzgó támogatás végett a magyar ajkú közönséghez, s azon édes reménynyel és bizalommal, hogy kérésünket az illetők nem fogják közönyösen fogadni s viszonzás nélkül hagyni. Fordulunk különösen a vidék értelmiségéhez s ennek tagjai között a lelkészekhez, néptanítókhoz, megyei tisztviselőkhöz s községi elöljárókhoz, ügyvédekhez, orvosokhoz, gazdatisztekhez, kereskedőkhöz, iparosokhoz, szóval mindazokhoz, akik hivataluk vagy állásuknál fogva a néppel folytonos érintkezésben állanak. A nép akkor beszél legtermészetesebben, a mikor beszédének tárgya annyira elfoglalja szivét-lelkét, hogy még a magasabb állásuakkal szemben sem erőlködik az ő válogatottabb kifejezéseiket utánozni, alkalmazni. S éppen ezen természetes, keresetlen, minden cikornyától ment beszéd folyama közben hallhatók s leshetők el rendesen a megfigyelésre s följegyzésre legméltóbb kifejezések. S éppen a fönnebb elősorolt állásunknak nyílik száz meg száz alkalmuk a néppel ilyen körülmények között érintkezni. Nincs az a lelkész, akinek hivatalos szobájában egy vagy más följegyzésre érdemes kifejezés föl ne hangzanék egyikmásik hívének ajkáról; nincs az a tanító, aki növendékeinek gyermekjátékaiból, vagy a szülői házból magukkal hozott kifejezéseik közül valóban érdekes adatokat föl ne jegyezhetne; nincs az az elöljáróság, amelynek színe előtt a törvényházban majdnem naponként szavak ne hangzanának, melyek a beszéd árjában, hevében mintegy öntudatlanul ejtve, jellemző vonásai a nép gondolkozása módjának, esze járásának s megannyi becses adalékok gyanánt szolgálhatnak a nyelvtudományhoz; végül egyebeket mellőzve, nincs gazda, vagy gazdatiszt, a ki a mezei munka közben tárgyneveket ne hallana, s föl ne jegyezhetne olyanokat, melyek a közéletben széleiben használva különös figyelemre méltóknak sem tartatnak, pedig a nyelvtudás előtt — nem mondunk sokat — valóban megbecsülhetetlenek. Hogy mindazok, akik ilyen adatok gyűjtésében készek lesznek fáradozni, s nyelvünk kincsét közleményeikkel gazdagabbítani, milyen eljárást kövessenek e gyűjtésben s a gyűjtött adatok lemásolásában, különösen mit és hogyan jegyezzenek föl, erre nézve a Magyar Nyelvőr folyó évi folyamának V. füzete fog kimerítő utasításokat közzé tenni. Ez utasításokat a Nyelvőr szerkesztősége a gyűjteni szándékozók kívonatára mindenkinek szívesen külön is megküldi. Az ott elmondandókat e helyen tehát nem akarjuk ismételni. Csupán egyet jegyzünk meg itt, amire a tisztelt közönség figyelmét felhívjuk, ez pedig az: senkit se riasszon vissza a hozzá intézett kérelem teljesítéséből az az álszerény vonakodás, hogy az a néhány közlemény, amelyet egyik-másik gyűjtő ideküldhetne, oly csekélység, hogy azt talán beszolgáltatni sem érdemes. Sok kicsinyből sok lesz, s lehet az adatok közt olyan, amely lássék bármily jelentéktelennek, egymaga fölér talán száz mással is. Kérelmünk tehát oda terjed ki, hogy a legmelegebben fölhívjuk a magyar közönséget, férfiakat és nőket, mindenkit, aki nemzetének legdrágább kincse, anyanyelve iránt érdeklődik, vegye magának kiki azt a csekély s mégis oly nemes fáradságot, hogy gyűjtögesse a körében felmerülő s megfigyelt nyelvsajátságokat. Legyen aztán szives, a koronként begyült adatokat a M. T. Akadémia Nyelvtudományi bizottságának megbízásából szerkesztett Magyar Nyelvőrbe beküldeni, melynek éppen az az egyik fő hivatása, hogy a valóban becseset az elpusztulástól megóvja s az utókor számára fönntartsa. Anyanyelvünk őseinkről ránk maradt legdrágább örökségünk. Nemzetképen addig élünk, mig e szent örökséget megőrizzük. Ehez az örökséghez joga van minden örökösnek, de van irányában mindenkinek kötelessége is. Kötelessége szeretni, kincseit megóvni, megbecsülni; s mi éppen e szent cél érdekében bocsátjuk a magyar közönséghez e felhívásunkat. Kelt Budapesten, a M. T. Akadémia I. osztályának 1878. március 4-én tartott üléséből, PULSZKY FERENC, GYULAY PÁL, osztályelnök, osztálytitkár. Bitése céljából miként más cultur-államokban, úgy nálunk is 1872. óta a földmivelési ministerium egyéb idevágó intézkedései mellett Szegszárdon egy selyemtenyésztési intézetet tart fenn, melyről azonban éppen a közönség alig bír tudomással, nem látszik feleslegesnek tehát, ha néhány szóval a tárgy fontosságáról s az intézet működéséről megemlékezünk. Téves vélemény volna azt hinni, hogy a dunaiak által oly kincs gyanánt ápolt, nálunk kicsinlett, életrevalónak nem talált selyemipar egyedül az azzal foglalkozó nem vagyonos osztálynak szolgál jövedelmi forrásul, mert kellő berendezés mellett nagyobb birtokokban is a föld jövedelmét holdanként 100 forinttal emelheti; az alig két megyénk területével bíró Lombardia lakóinak egyedül a nyersgubó terméskivitelből évenként 40—50 millió ezüstért foly be, Angliának a keletindiai gyarmatokból az utóbbi évtizedekben ezer milliókat ugyancsak ezen ipar jövedelmezett. Nem kívántatik a föld csökkent értéke s jövedelmének ezen gyors és biztos emeléséhez nagy tőkebefektetés, igen jutányos áron ajánl a nevezett intézet alólirt felügyelősége 4—5 éves szederfákat, szívesen veszi azok eladásáróli értesítéseket és díjmentesen közvetíti az elárusításokat, ugyancsak díjak elfogadása nélkül küldi meg az ültetési tervrajzokat, a tenyésztési s ifjitási kezelés módját, mely szerint a fák kiültetés után 2 év múlva 200 évig értékesíthető gyönge leveleket hoznak. A szoros értelemben vett tenyésztés pedig a tenyésztőtől semmi tőkebefektetést vagy munkamulasztást nem kíván, sőt kellemes időtöltést nyújt az idősb nőknek, szoktatja a gyermekeket hasznos foglalkozásra és a tenyészde időnkénti megtekintése által tanulságos szórakozást szerez. Nem kívántatik továbbá a tenyészde berendezéséhez különös épület, alkalmas arra bármely szoba, fészer, csűr, pajta, gyár, műhely, elhagyott ház, sőt nád, vagy szalmával fedett padlásokon is jó siker tapasztaltaiig minek eléréséhez szükséges oktatói könyveket a magyar korona területein ingyen küld a nevezett felügyelőség, gondoskodik a tenyésztőknek górcsőiig vizsgált egészséges rekeszpetékről, azoktól a 6 hét leforyása alatt bekötött gubókat nyers álapotban váltja be a földmivelési ministerium által meghatározott lehető méltányos, köztudomásra juttatott áron, minek kifizetése illetőleg megküldésénél netalán a visszaélések iránti panaszok a nevezett ministeriumhoz intézendők. Minden költség vagy munkamulasztás nélkül jön ez által a tenyésztő vagy tenyészde tulajdonos jövedelemhez olyankor, midőn legtöbb költsége és legkevesebb bevételei vannak. Éghajlatunk állítólagos kedvezőtlensége iránt táplált véleményt eloszlatja a legnemesebb philippini szederfák tapasztalt buja tenyészete és annak tudata, miszerint minél mérsékeltebb éghajlat alatt termeltetett a selyem, annál erősebb, tartósabb, s keresettebb; de megcáfolja ama véleményt vagy előítéletet a nevezett felügyelőség pár évi működésének eredménye is, mely szerint a legközelebb múlt normális 1876-ik évben 15 ezer kilogrammot meghaladó nyers termés folyt be, melynek szokott kitűnő minősége éghajlatunkat s népünk ügyességét, tisztaságát e téren is oly előnyösnek tanúsítja, hogy ezen egyedül nálunk ignorált s elhanyagolt iparág meghonosítása a kormánynak más államokhoz hasonló kitartása mellett sikerülni fog. A tenyésztési kedv és hajlam sem hiányzik, a múlt évben egyedül ezen intézet által 37 ezer grammot meghaladó pete megkeresés folytán osztatott ki. A folyó évi termeléshez a földmivelési ministerium a múlt évi járvány behatása alatt lévő rajokból költ ragályossága elleni bizonság végett Japánból és Olaszországból elegendő mennyiségű egészséges petéről gondoskodott. — Pénteken d. e. 10 órakor képviseleti ülés. — Több vidéki rendezett tanácsú városban ezidejűleg nagyközséggé való átalakulás eszméjével foglalkoznak. Legközelebb Máramaros-Szigeten — a helyi lap szerint — a város legtekintélyesebb férfiai elhatározták, hogy e rendezett tanácsú város is nagyközséggé legyen. — A kereskedelmi miniszer díjmentességet engedélyezett a községi elöljárók és körjegyzőknek gyám- és gondnoksági, újoncozási, szegénységi és bűnügyekben, továbbá szökevények nyomozása iránt a közszolgálat érdekében a lelkészi hivatalokkal, mint az anyakönyvek vezetőivel váltott leveleik számára, ha azok „gyám stb. ügyben, közszolgálatban portamentes“ záradékkal láttattak el. Selyemtermelésünk érdekében. Úgy a nemzet, mint az állam pénzügyi viszonyaira oly nagy fontosságú selyemipar alapját képező selyemtenyésztés ismertetése, terjesztése és tökélete-