Ung, 1882. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1882-03-26 / 13. szám
XX. évfolyam. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája Ungvár 1882, vasárnap, márczius 26. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. A KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET KÖZLÖNYE. 13. szám. Előfizetési feltételek: Egy évre........................6 frt -Félévre ... 8 „ — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes számára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába U.ievár, Pollacsek Miksa könyvnyom 1tába küldendők. Nyilttér: Soronként 20 kr. Ungvár, márczius 25. Városunk Iparosai. I. Városunk lakosainak zömét — mint más városokban — úgy itt is az iparos osztály képezi. Aki visszaemlékezik a 15—20 év előtti korra, az arra is visszaemlékezik, hogy ez osztály a rendes körülmények közötti jólétnek örvendett. Ma a nyomasztó gond — a roma költő „atra curá“-ja ritka iparosház ajtóján nem kopogtat. rá a remény, hogy a közeljövő enyhülést és vigasztalást hozand a szenvedőnek, — nagyon vékony, mert a források, melyek a hajáramlatot előidézik, nemhogy apadnának, de egyre erősebben duzzadoznak. Pandora szelenezéje egyre sűrűbben hullatja tartalmát. A pauperisms, az emberiség e mardosó daemonja, az iparosok körében egyre jobban érzi magát. De valamint minden egyes okozatnak szükségképen oka is van, úgy az iparos osztály nyomorúságainak existentiája sincs e nélkül. — De hát miben rejlik ez ok? egy-e? több-e? megszüntethető-e, vagy legalább enyhithető-e ? E kérdésekre iparkodunk tárgyilagos rövidséggel a választ megkísérleni. Nem mondunk újat, midőn azt állítjuk, hogy az iparos osztály elszegényítésére több faktor működött és működik közre. E faktorok nem annyira egyszerre, mint inkább egymásból és ujabbkori intézményeinkből születtek. Midőn a nemzet az alkotmány és az önkormányzat sánczaiba visszahelyeztetett, azt a hibát követték el a sorsunkkal rendelkezők, hogy egyszerre nagyon, de nagyon akartak boldogítani. Ellesték a kulturnemzetek összes közművelődési, humanitási és más vívmányait, és anélkül, hogy a szükségesség, és az életrevalóság s a pénzforások elégségességéről alapos meggyőződést szereztek volna; anélkül, hogy szemük előtt tartották volna már csak a kiegyezés alkalmából is az országra nehezült súlyos terheket, nagy örömmel és mohósággal hozzá fogtak a nemzet drága újjáalakításához. Ezrek és milliomok szavaztattak meg sűrű sorrendben egymásután vasutak építésére, különféle experimentatiókra, holmi külföldi czifraságok átplántálására stb. stb., s egyszerre csak azt vettük észre, hogy bizony sokkal rövidebb az a takaró, melylyel mi magunkat befödni akartuk, mint lázas és ábrándos lelkesültségünkben gondoltuk. S ennek mi lett eredménye? . . említenem is fölösleges. A temérdek drága kölcsön, a közadónak borzasztó s a köz- és magánjövedelmekhez nem arányított fölemelése. S ennek mi lett a következménye? az, hogy néhány év alatt, — melyek alatt még az elemi csapások is siettették a közromlást. — Kárpátoktól Adriáig, szóval az egész nemzet egészséges vagyonai állásában rémes kórállapot állt be. Általános gazdálkodás, az igények lehető megszorítása s így az ipar elkerülhetlen pangása lett az eredmény. Hogy lehetne e bajon segíteni — szerfelett nehéz megmondani. Mig a nemzet a takarékosság rendes kerékvágásába nem fér, mig a se nem szükséges, sem nem célszerű intézményekről le nem mond, — mig a közterhek jóval meg nem könnyittetnek, addig a kórállapot minden, s igy az ipar virágzása fölé isolytonosan kitárva tartandja kezét. De az adók mesés fölemelése az iparosok elszegényedésének csak egyik, bár jelentékeny faktora. Városi iparosaink fokonkénti elszegényedésének további oka az a veszedelmes polyp, mely a társadalom összes osztályát — sok vidéken a földmivelőket sem véve ki — megmételyezte; a luxust, a fényűzést értem. Ez azon telhetetlen moloch, mely a fáradalmak és küzdelmek összes keserves eredményét nagy mohósággal s nagyobb könnyelműséggel nemcsak elnyelni szokta, de — s ez a legfájdalmasabb — többnyire meg is támadja a szemérmet, a becsületet s az erkölcsöt, az emberi méltóság e hármas védbástyáját. Ma már ott állunk, hogy a lexus az iparosok nősarjadékainál is már oly napirenden lévő dolog, melyeket előállítani minden áron törekesznek. A minden áron való előállítás pedig sokszor nem tisztességes utat nyit. Mi van hivatva ezen segíteni? . . . tanács, kérés, parancs, vagy törvény? . . . nem, egyik sem. Az egyéni, a családi tevékenység szabadságát mi még akkor is tiszteletben tartjuk — bár kárhoztatjuk, ha ez nem a család jólétét, hanem az ellenkezőt eredményezi. Itt segíteni maga a család kijózanodása van hivatva. A társadalmi kérdéseket szellőztető sajtó csak rámutat a bajra, felfedezni az örvényt, s a család józan belátására bízza, elnyelhesse-e magát azzal, vagy ne! Van még más ok is, melyről s annak következményeiről legközelebb. Egyről-másról. (Légtüneti adatokon alapuló időjóslat. — Az égi háboru és a villámhárító. — A dohányzás ártalmassága. — A himlőhelyes arcról.) A tudós világ a légtüneti tudománnyal naponta jobban kezd foglalkozni, azt akarja elérni ugyanis, hogy az idő minőségét hatalmunkban legyen, habár csak rövid időre, előre meghatározni s egy-egy évnek jellegét, hogy száraz lesz-e az vagy nedves, előre megmondani. Az idén észlelt tünemények igen feltűnőek és rendkívüliek, de mégis úgy látszik, hogy bizonyos általános és periodikus törvényekhez alkalmazkodnak. Kutatva az előbbi évek légtüneti adatait, azt tapasztaljuk, hogy több más télen is fordult elő a légsulymérő nagy emelkedése. A légsulymérő 1881-ben egész éven át magasan állt; ez jellemzi az 1881. esztendőt. Már régóta áll egy tan, melyet az események igazolni látszanak, hogy t. i. a légköri egyensúlyt a nap és hold mozgása szabályozza. A tél 1880-ik évtől kezdve enyhül, a hideg telek 1884-ben állanak be ismét; a nyár 1880—1882-ig száraz lesz; azután ismét nedves időszak áll be, mely 1883—1884-ig fog tartani. Úgy látszik, hogy e változások a hold elhajlásától vannak feltételezve. Hasonlóképen a légsúlymérő magassága is egybefügg a hold elhajlásával. A magas légnyomások, úgy látszik, 21 ° és 26 °-os elhajlásnál tapasztalhatók. Az égi háború beállásáról s annak rombolásáról, valamint a rendelkezésünkre álló, annak gyújtó ereje ellen működő védőeszközökről való ismereteink még meglehetős tökéletlenek, bár az utóbbi években több természetbúvár vizsgálódása folytán lényegesen többet tudunk most mint előbb. Azon nagyon is elterjedt nézet, hogy mai napság az égiháború gyakoribb, mint régente, amint ezt Holz röpiratában bizonyítgatta, minden igazi alapot nélkülöz. A villámcsapások által okozott károk szaporodását illetőleg egészen másként áll a dolog. E tekintetben a különböző tűzkár ellen biztosító társaságok statisztikái feltűnő szaporodást mutatnak és pedig a vidéki épületek inkább ki vannak téve a villámcsapásoknak, mint a városiak, különösen pedig a szélmalmok és templomtornyok. Ezen szaporodás okát az említett röpirat írója — igen helyesen — az épületnek más építési módjában, különösen a nagyobb mennyiségben használt vasban és az egyes vidékeken mindinkább beálló erdőpusztításban keresi. A gyújtó és az úgynevezett „száraz“ villám (ménykő) összehasonlításánál nagy különbségek mutatkoznak. E tekintetben nagy befolyással van a fedélzet minősége. Weber Leonhard a vilámcsapásokról. Schleswig-Holsteinban statisztikát állított össze. E szerint 85 esetben 25 villám gyújtott A talált házak közül 22-nek szalma vagy nád fedele volt, míg a többi három más anyaggal volt fedve. Weber ennek okát abban keresi és találja, hogy a villámszikra általában csak akkor gyújt, ha a villámszikrát meglassítjuk. így például ha valami leydeni palaczk villámszikráját lőporon üttetjük keresztül, a lőpor nem gyűl meg hanem csak szétszóródik; ha azonban a vezetőbe nedves zsinórt igtatunk be, akkor a villamosság lassulása folytán a lőpor meggyűl. Ily lassúlást okoz az esővíz folytán megnedvesedett szalmaházfedél. A szalmafedélen kívül a Holz által tett észlelések szerint a házakon alkalmazott fémes czifraságok, szélkakasok és zászlók is veszélyesek. Azon nagyon elterjedt hit, hogy a magas épületek és fák biztos oltalmak a villámcsapás ellen, Neesen tanár által több, Webertől gyűjtött adat alapján megcáfoltatik. Vannak esetek, midőn a villám épen a fákról megy át a mellette levő házra. Az előadó azután kimutatta, hogy biztos oltalom csak jó villámhárító által érhető el; ennek használatánál pedig arra kell ügyelni, hogy a szomszédos nagyobb tömegű fémes helyek a vezetővel egyenesen összeköttesenek, és hogy nagyobb épületeknél több földvezeték legyen. A villámhárító két rendszere, tudniilik a Gay-Lussac és Meisens-féle közül a második jobb, mely szerint minden kiemelkedőbb pontja az épületnek felfogó rúddal s ez külön vezetékkel láttatik el. A villám levezetésre a legjobb anyag a vas, mivel az nehezebben olvad. A dohányzás ártalmasságáról a franczia orvosiakadémia a kormány felszólítására 1881. május havában terjedelmes véleményt adott ki. Erre a „Société contre Tabus du tabac“ egy kérvénye adott alkalmat, melyben az „établissement d’utilite publique“ cimért folyamodott. A véleményben mindenek előtt constatáltatott, hogy a használatban levő dohányfajok 2.29—7.96 °/o nikotint tartalmaznak, mely pedig tudvalevőleg a legerősebb méreg, s hogy a dohányfüst is egyrészt nicotint tartalmaz, másrészt a kifejlődő szénéreg miatt az egészségre ártalmas. A vélemény szerint azonban a dohányozóknál nagyobb mértékben előforduló szájrák nem a dohányzásnak a következménye, hanem ezt a szájban tartott pipák mechanikai izgatása okozza. A dodohányzás a lenyelt nyálka miatt egyrészt az emésztésre, másrészt a beszívott levegő miatt a tüdőkre ártalmas. A dohányzás ártalmas hatása azonban nem csak ezen orgánumokra szorítkozik, hanem az egész idegrendszerre kiterjed s különösen az agyra. A dohányzók nagyobbrészt inkább közönyösek, mint szórakozottak. Minden szemorvos előtt ismeretes a dohányzóknál a nicotin használata miatt előállott fekete hályog. Ezen betegségeket azonban csak a túlságba vitt dohányzás okozza, míg ellenben a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ennek mérsékelt élvezése, legtöbbször nem ártalmas az egészségre. A vélemény alaptalannak nyilvánítja azon állítást, mintha a dohányzás a jelenlegi és a következő nemzedékre is elkorcsosító, gyengítő és a szaporodásra káros hatással lenne. A vélemény azonban mégis a következőkben foglalható össze: 1. hogy a közegészségügy érdekében a dohányzás káros hatásai közzéteendők, 2. hogy ezen káros hatások úgy a tények, mint a tudomány végkövetkeztetései egész tömege által igazolvák. Bizonyos Smarth nevű orvos találmánya nem kis mértékben fogja talán megnyugtatni a himlőtől éa