Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1883-06-03 / 22. szám

XX. ÉVFOLYAM. Megjelen • MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a­ lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér­mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó­hivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. 22. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egy évre.........................6 frt -Félévre...............................3 — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 brajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár. Pollansek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCSOKY MIHÁLY. Hivatalos közlemények. 311- 87- üngmegye alispánjától. anisp. Meghívás. ungmegye törvényhatósági bizottsága fo­lyó évi junius hó 6-ik napján rendkívüli köz­gyűlést fog tartani. FI közgyűlés tárgyai : 1. A f. évi június hó 30-án lejáró Ung­­vár városi kövezet vámszedési jog­engedélyének meghosszabbítása iránti kérvény. 2. Ungvár város által felveendő 100,000 forint kölcsönre vonatkozó kölcsönokmány hi­telesítése. 3. az ungvári helypénzszedésre vonatkozó város­hatósági jelentés. 4. A korcsmái hitel tárgyában leérkezett belügyministeri rendelet. Ezen rendkívüli közgyűlésre, mely déle­lőtti 10 órakor veszi kezdetét, a bizottság t. tagjait tisztelettel meghívom. Ungvárt, 1883. évi május 28-án' Kende Péter, ______ alispán. Ungvár 1883. vasárnap, junius 3. VEGYESTARTALMU HETILAP. reld tiszteletét megérdemlő honpolgárt; de kiválóan üd­vözöltek mint oly tan férfiut, kinek homlokára a testvér­­baráti szeretetnek, a honfiúi tiszteletnek s tanítványaid megújuló hálájának nem hervadó virágaiból koszorút fon a jelen. Mint egyike azoknak, kiknek testvérileg ölelő faik fogadának egy századnegyeddel előbb pályád kü­iü­szöbén, szerencsésnek érzem magamat, hogy tanártár­saim megtisztelő bizalma testületünk örömének s irán­­tadi érzelmeinek kifejezőjévé tön e nagy napon, me­lyen mint ugyanazon ügynek szerény munkása, vissza­pillantást vethetek a múltra, mely e pályán haladó szá­zaknak csak gyötrődést, te neked megérdemlett babéro­kat termett. Huszonöt év lankadatlanul önzetlen barátsága biz­tosítékul szolgálhat, hogy szavaim nem vezérli hiú hízelgés; de épen azért mert, kebled nemes érzelmének s hajlamának bírásával dicsekedhetett­, az érdemet megillető méltánylást te­­tőled megtagad­nom nem szabad, s­i­k­e­r­d­u­s munkásságod nyomaira visszatekinteni kötelességem­nek érezem. Szieber Ede Jubileuma. A f. évi május 31-ére hirdetett, az ungvári kir kath. főgymnázium tanári kara által kezdeményezett Szieber Ede gymnazialis igazgató 25 éves tanárkodá­­­­sának jubileuma fényes ünnepélylyel tartatott meg. A közzé tett programm szerint az ünnepély a főgymná­­zium rajztermében a gymn. ifjúság körében 10 óra­kor vette kezdetét a tanári kar és a közönség egy ré­szének jelenlétében, hol az ifjúság szeretett igazgatója iránt megérdemlett ragaszkodásának igazi melegét mu­tatta ki. Az ifjúság nevében Potási Gyula üdvözölte s egy diszes ezüst koszom adott át az ünnepeknek. Pollácsek Simon a főgyim. gyorsírókör nevében szólt, végül L­ü­ley S. elszavalta Zolcsák Jánosnak „Szieber Ede barátomnak jubileumára“ címü alkalmi költeményét, közbe a dalárda és zeneegylet sikerült darabokat adott elő. A jubiláns meleg hangon köszönte meg az ifjúság figyelmét és ragaszkodását, intve, buzdítva őket, hogy lelkes magyarok, kiművelt polgárok iparkodjanak lenni. A gymnáziumi ünnepély után a megyeház nagy termébe iparkodott mindenki, hol 11­ órakor már zsú­­folásig volt a közönség. A karzaton a nők, a teremben nők, férfiak vegyesen. Ott látták a munkácsi és eper­jesi püspököket is. A közönséghez Hampel János tanár intézett beköszöntő beszédet, röviden fejtegetve a mai ünnepély jelentőségét s az ünnepelt férfi érde­meit, minek folytán inditványozá, hogy Kende Péter elnöklete alatt, egy Homicsko Miklós, Makay Dániel, Stirger Márton, Mihalkovics József Reitm­an Bertalan urakból álló küldöttség menjen az ünnepeltett s hozza e körbe. Néhány perc múlva belépett Szieber Ede a terembe és hangos éljenek közt foglalta el a részére fentartott helyet, mialatt a dalárda magasztos hangokon zengte el Kovács K. „Liszt Cantate“ című dalát. Amint a dal elhangzott Zolcsák János lépett az emel­vény­re s a következő beszéddel üdvözölte a mindnyá­junk által szeretett férfiút : Tekintetes Igazgató úr! Testületünk nagyérdemű vezére, Szeretve tisztelt barátom ! A szív őszinte érzelmének nem keresett, köz­vetlen hangján üdvözöllek ez ünnepélyes pillanatban, midőn a hon ifjúságának kiművelésében viselt fáradal­maidért a közelismerésnek boldogító perceit élvezed. Üdvözöllek mint kötelmeid teljesítéséért minden isme­Szomorú, de való igazság, hogy volt nemzetünk történetében oly időszak, midőn a hazafiság bűnnek bélyegeztetik, midőn a szabad szólás tiltva, a nemzeti dicsőség elhallgatása parancsolva volt. Ez időszakra esik ifjúságodnak a közpályára előkészítő munkaköra. Ha ez ünnepély t. közönségének köréből élő ta­nuk nem igazolnák, talán tartózkodással vehetné az ifjabb nemzedék azon állításomat, hogy azon időben a midőn te a tanári pályának első éveit futod meg, a tudományok művelésére s azoknak a haza ifjúságával való megértetésére hivatott tanférfiak feladatául még egy más cél is volt kitűzve, mely nemzeti művelődé­sünk történetében, mint nemzetünk szellemével ellen­tétben álló, örökké sötét betűkkel lesz feljegyezve s ez: a magyar ifjak elnémetesitése az állam érdekében. Alig bontakozott ki intézetünk a latin oktatásnak ko­runk kívánalmaival össze nem egyeztethető békéiből, a hazai nyelv rovására idegen elemek léptek a küzdtérre, elsajátítandók azt, mi törvényesen csak a magyart illet­hető, m­íg a tényleges kormány érdekei győztek a vi­tában, s mint országszerte, itt, is a német nyelvnek kell vala diadalt ülnie. Mint a bécsi egyetem nevelt­jére, ki tanárrá képeztetésed ott nyeréd, az állam egy­nyelvűvé tétele érdekében e célra közreműködés várt reád is. Ifjú valál. Telve az ifjúkor gazdag reményeivel léptél körünkbe 1858-ban, tudatában Arany János a tanári pályára vonatkozó szavainak, hogy a hová lépsz: „H­o­m­ál­y­o­s a cél, tömkeleg az u­t, skit e pályára Isten átka sodrott, szívvé­rét ontsa bár mint pellikán, hálátalanságot nevel magának“; de nem riadtál vissza a küzdel­mektől, melyek reád várakozónak s mint a mai ünne­pély fényesen bizonyítja, azok közt férfiasan megáll­tál. Feladatod a történelem tanítása jön. Mennyire használhat e szaknak lelkiismeretes, mellékes vagy épen ellenséges érdekektől el nem vakított kezelője a nemzetnek, s mennyit árthat az egyoldalú elfogult­ság, mely a hon reményeinek a nemzet, ifjainak szi­vébe mérget csepegt­et, azt ezúttal nem fejtegetem ; elég legyen dicséretedre kimondanom , hogy te meg­érted a hazaszeretetből kifolyó hivatásodat, s bár honunk azon bérces megyéje volt szülőhelyed, hol a Tátra égbenyuló ormai az isteni erőnek imádá­­sára késztetnek, bár édesen zengő nyelvünket nem szi­­vád be az anyakénéb­ől, szóval lélekkel magyar valál s érzelmeid megvesztegetni nem vala képes semmi ren­delet, mely honfiaid elkorcsositását célozá. Te átérzed, hogy a történet több puszta termé­ketlen tudománynál s szellemét nem áldozod fel a fel­­sőbb helyről sürgetett nyelvgyakorlatnak, hanem a ma­gyar ifjakat magyarul oktatád és magfkrán. Tapasztaltaid téged is megyőztek arról, pályádon „kedv, ifjúság, szellemvagyon ma is gya­korta hiába visz;“ de a szilárd kitürés, az áll­hatatos jellem győzedelmében bízva, úgy haladtál megkezdett uton, hogy most, egy századnegyeddel utóbb a büszkén tekinthetsz vis­sza munkásságodra, mert annak jutalmát nemcsak öntudatodban mint munkaosztályosaid­­ közül számosan, hanem polgártársaid bizalmában, ki­tüntetésében, tanártársaid szeretetében, volt tanítványaid hálájában s a n. é. közönség méltányolásában is fel­’ találod. A történelmet az élet mesterének tekintvén, már ifjan beláttad azt, hogy a történelmi tudományok leg­nagyobb haszna azoknak erkölcsi oktatásában A múltnak történetei időnkint még megújulnak, fekszik, s ki a múlt lapjairól tanulságot tud meríteni, azt nem fogja meglepni az események újabb változata. Azért Lykuig és Solon honszilárdító törvényeiről szólva szemed előtt lebegtek nemzetünk áldott királyai s törvényalkotó államférfiai, kiknek törvényhozása a dicsőség polcára s égé lé a magyart, s nem készel az ifjúság szivébe ol­tani azon tanulságot, hogy csak törvénytisztelő nép le­het erőssé, nagygyá. A görögöknek honszeretettel táplá­lóit hősiességét említve Marathon mellett, nem feledéd Kenyérmezőt s Nándorfejérvárt; Themistokles, Miltiades mellett Kinizsynk, Hunyadyak, Leonidással Zrínyink képe lebegett előtted s m­ig szavaidban mártyrkoszorut fontál az önfeláldozásig dicsőségesen küzdőknek, gyűlölni tanitád az ephialtesi tetteket. Caezárról, Karthago újjá­építőjéről beszélve, emlékezeted a tatárcsorda által el­pusztított hazára tévedett s honunk második alkotójává IV Béla királyunkra. Így érthetővé igyekvői tenni Ber­zsenyinek a romlásnak indult hajdan erős magyarokhoz intézett szavait. A nyers nép erkölcseit vallásos intézmények által szelídíteni igyekvő Numa Pompilius kora s nemzetünk­nek a kereszténység áldásai által megszilárdítása alkal­mat szolgáltattak meggyőzni tanítványaidat, hogy csak a vallás és erény alapjára épített béke szerez valódi nyugalmat a nemzeteknek. Perzsia mértékletesség és méltányosság által emelkedők birodalommá; a görög uralom a nemzeti függetlenség iránti szeretet által erősödik meg, és lángoló hazaszeretete által terjesz­kedők ki ; a római nép, mely át volt hatva a vallás érzelmétől, mely a vitézségért rajongott, diadalmaskodó fegyverével a műveltséget legtávolabb vidékekig terjesztő. De a nagysághoz nincs egyes nemzeteknek előjoguk s igaz az mit b. Eötvös J. Kölcsey ifjúkort mond: „Nagy polgári erények nem csak az sejtelmének Olympus árnyéka alatt, nem csak ott, hol a róm­ai tenger mossa a köves partokat, vagy a héthalmu város falai között találnak helyet, hanem Hellas és Róma lehet minden hely, hol az emberek hazájokat szeretik s érte halni tudnak.“ annyi De midőn ez ünnepély t. vendégei közül eljárásod tanúja közvetlen tapasztalás utján győződött meg ■ hazafias törekvéseidről, nem volna időszerű, hogy a/­ou módok ecsetelésénél tovább időzzem, melyekkel te hatni, gyarapítani s igy körödhöz képest a haza derűjét elő­l segélleni törekvői. ■ Szebb kornak hajnala kelt nemzetünkre, intézeteink vissza adva rendeltetésüknek megtisztultak a germ­anizá­­torok zaklatásaitól s a felszabadult szellem szabadabb repülését együtt üdvözölök hévvel, lelkesedéssel. Hol a haza iránti fellángolás a nemzeti nyelv és szellem te­nyésztésére, a közmivelődés előmozdítására egyesületet alkotott, ott voltál te az elsők közt, hogy munkássá­godat felajánljad. De épen e tevékenység volt okozója azon elvárásnak, mely öt évi időközre megszakító együtt­működésünket. A magyar ministerium közoktatásügyi ágának szer-* * *

Next