Ung, 1883. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1883-06-03 / 22. szám
XX. ÉVFOLYAM. Megjelen • MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk. Kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Pollacsek Miksa könyvnyomdája. Főmunkatárs: BÁNÓCY FERENC. 22. SZÁM. Előfizetési feltételek: Egy évre.........................6 frt -Félévre...............................3 — Negyed évre .... 1 „ 50 Egyes szám ára 12 brajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár. Pollansek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCSOKY MIHÁLY. Hivatalos közlemények. 311- 87- üngmegye alispánjától. anisp. Meghívás. ungmegye törvényhatósági bizottsága folyó évi junius hó 6-ik napján rendkívüli közgyűlést fog tartani. FI közgyűlés tárgyai : 1. A f. évi június hó 30-án lejáró Ungvár városi kövezet vámszedési jogengedélyének meghosszabbítása iránti kérvény. 2. Ungvár város által felveendő 100,000 forint kölcsönre vonatkozó kölcsönokmány hitelesítése. 3. az ungvári helypénzszedésre vonatkozó városhatósági jelentés. 4. A korcsmái hitel tárgyában leérkezett belügyministeri rendelet. Ezen rendkívüli közgyűlésre, mely délelőtti 10 órakor veszi kezdetét, a bizottság t. tagjait tisztelettel meghívom. Ungvárt, 1883. évi május 28-án' Kende Péter, ______ alispán. Ungvár 1883. vasárnap, junius 3. VEGYESTARTALMU HETILAP. reld tiszteletét megérdemlő honpolgárt; de kiválóan üdvözöltek mint oly tan férfiut, kinek homlokára a testvérbaráti szeretetnek, a honfiúi tiszteletnek s tanítványaid megújuló hálájának nem hervadó virágaiból koszorút fon a jelen. Mint egyike azoknak, kiknek testvérileg ölelő faik fogadának egy századnegyeddel előbb pályád küiüszöbén, szerencsésnek érzem magamat, hogy tanártársaim megtisztelő bizalma testületünk örömének s irántadi érzelmeinek kifejezőjévé tön e nagy napon, melyen mint ugyanazon ügynek szerény munkása, visszapillantást vethetek a múltra, mely e pályán haladó százaknak csak gyötrődést, te neked megérdemlett babérokat termett. Huszonöt év lankadatlanul önzetlen barátsága biztosítékul szolgálhat, hogy szavaim nem vezérli hiú hízelgés; de épen azért mert, kebled nemes érzelmének s hajlamának bírásával dicsekedhetett, az érdemet megillető méltánylást tetőled megtagadnom nem szabad, sikerdus munkásságod nyomaira visszatekinteni kötelességemnek érezem. Szieber Ede Jubileuma. A f. évi május 31-ére hirdetett, az ungvári kir kath. főgymnázium tanári kara által kezdeményezett Szieber Ede gymnazialis igazgató 25 éves tanárkodásának jubileuma fényes ünnepélylyel tartatott meg. A közzé tett programm szerint az ünnepély a főgymnázium rajztermében a gymn. ifjúság körében 10 órakor vette kezdetét a tanári kar és a közönség egy részének jelenlétében, hol az ifjúság szeretett igazgatója iránt megérdemlett ragaszkodásának igazi melegét mutatta ki. Az ifjúság nevében Potási Gyula üdvözölte s egy diszes ezüst koszom adott át az ünnepeknek. Pollácsek Simon a főgyim. gyorsírókör nevében szólt, végül Lüley S. elszavalta Zolcsák Jánosnak „Szieber Ede barátomnak jubileumára“ címü alkalmi költeményét, közbe a dalárda és zeneegylet sikerült darabokat adott elő. A jubiláns meleg hangon köszönte meg az ifjúság figyelmét és ragaszkodását, intve, buzdítva őket, hogy lelkes magyarok, kiművelt polgárok iparkodjanak lenni. A gymnáziumi ünnepély után a megyeház nagy termébe iparkodott mindenki, hol 11 órakor már zsúfolásig volt a közönség. A karzaton a nők, a teremben nők, férfiak vegyesen. Ott látták a munkácsi és eperjesi püspököket is. A közönséghez Hampel János tanár intézett beköszöntő beszédet, röviden fejtegetve a mai ünnepély jelentőségét s az ünnepelt férfi érdemeit, minek folytán inditványozá, hogy Kende Péter elnöklete alatt, egy Homicsko Miklós, Makay Dániel, Stirger Márton, Mihalkovics József Reitman Bertalan urakból álló küldöttség menjen az ünnepeltett s hozza e körbe. Néhány perc múlva belépett Szieber Ede a terembe és hangos éljenek közt foglalta el a részére fentartott helyet, mialatt a dalárda magasztos hangokon zengte el Kovács K. „Liszt Cantate“ című dalát. Amint a dal elhangzott Zolcsák János lépett az emelvényre s a következő beszéddel üdvözölte a mindnyájunk által szeretett férfiút : Tekintetes Igazgató úr! Testületünk nagyérdemű vezére, Szeretve tisztelt barátom ! A szív őszinte érzelmének nem keresett, közvetlen hangján üdvözöllek ez ünnepélyes pillanatban, midőn a hon ifjúságának kiművelésében viselt fáradalmaidért a közelismerésnek boldogító perceit élvezed. Üdvözöllek mint kötelmeid teljesítéséért minden ismeSzomorú, de való igazság, hogy volt nemzetünk történetében oly időszak, midőn a hazafiság bűnnek bélyegeztetik, midőn a szabad szólás tiltva, a nemzeti dicsőség elhallgatása parancsolva volt. Ez időszakra esik ifjúságodnak a közpályára előkészítő munkaköra. Ha ez ünnepély t. közönségének köréből élő tanuk nem igazolnák, talán tartózkodással vehetné az ifjabb nemzedék azon állításomat, hogy azon időben a midőn te a tanári pályának első éveit futod meg, a tudományok művelésére s azoknak a haza ifjúságával való megértetésére hivatott tanférfiak feladatául még egy más cél is volt kitűzve, mely nemzeti művelődésünk történetében, mint nemzetünk szellemével ellentétben álló, örökké sötét betűkkel lesz feljegyezve s ez: a magyar ifjak elnémetesitése az állam érdekében. Alig bontakozott ki intézetünk a latin oktatásnak korunk kívánalmaival össze nem egyeztethető békéiből, a hazai nyelv rovására idegen elemek léptek a küzdtérre, elsajátítandók azt, mi törvényesen csak a magyart illethető, míg a tényleges kormány érdekei győztek a vitában, s mint országszerte, itt, is a német nyelvnek kell vala diadalt ülnie. Mint a bécsi egyetem neveltjére, ki tanárrá képeztetésed ott nyeréd, az állam egynyelvűvé tétele érdekében e célra közreműködés várt reád is. Ifjú valál. Telve az ifjúkor gazdag reményeivel léptél körünkbe 1858-ban, tudatában Arany János a tanári pályára vonatkozó szavainak, hogy a hová lépsz: „Homályos a cél, tömkeleg az ut, skit e pályára Isten átka sodrott, szívvérét ontsa bár mint pellikán, hálátalanságot nevel magának“; de nem riadtál vissza a küzdelmektől, melyek reád várakozónak s mint a mai ünnepély fényesen bizonyítja, azok közt férfiasan megálltál. Feladatod a történelem tanítása jön. Mennyire használhat e szaknak lelkiismeretes, mellékes vagy épen ellenséges érdekektől el nem vakított kezelője a nemzetnek, s mennyit árthat az egyoldalú elfogultság, mely a hon reményeinek a nemzet, ifjainak szivébe mérget csepegtet, azt ezúttal nem fejtegetem ; elég legyen dicséretedre kimondanom , hogy te megérted a hazaszeretetből kifolyó hivatásodat, s bár honunk azon bérces megyéje volt szülőhelyed, hol a Tátra égbenyuló ormai az isteni erőnek imádására késztetnek, bár édesen zengő nyelvünket nem szivád be az anyakénéből, szóval lélekkel magyar valál s érzelmeid megvesztegetni nem vala képes semmi rendelet, mely honfiaid elkorcsositását célozá. Te átérzed, hogy a történet több puszta terméketlen tudománynál s szellemét nem áldozod fel a felsőbb helyről sürgetett nyelvgyakorlatnak, hanem a magyar ifjakat magyarul oktatád és magfkrán. Tapasztaltaid téged is megyőztek arról, pályádon „kedv, ifjúság, szellemvagyon ma is gyakorta hiába visz;“ de a szilárd kitürés, az állhatatos jellem győzedelmében bízva, úgy haladtál megkezdett uton, hogy most, egy századnegyeddel utóbb a büszkén tekinthetsz vissza munkásságodra, mert annak jutalmát nemcsak öntudatodban mint munkaosztályosaid közül számosan, hanem polgártársaid bizalmában, kitüntetésében, tanártársaid szeretetében, volt tanítványaid hálájában s a n. é. közönség méltányolásában is fel’ találod. A történelmet az élet mesterének tekintvén, már ifjan beláttad azt, hogy a történelmi tudományok legnagyobb haszna azoknak erkölcsi oktatásában A múltnak történetei időnkint még megújulnak, fekszik, s ki a múlt lapjairól tanulságot tud meríteni, azt nem fogja meglepni az események újabb változata. Azért Lykuig és Solon honszilárdító törvényeiről szólva szemed előtt lebegtek nemzetünk áldott királyai s törvényalkotó államférfiai, kiknek törvényhozása a dicsőség polcára s égé lé a magyart, s nem készel az ifjúság szivébe oltani azon tanulságot, hogy csak törvénytisztelő nép lehet erőssé, nagygyá. A görögöknek honszeretettel táplálóit hősiességét említve Marathon mellett, nem feledéd Kenyérmezőt s Nándorfejérvárt; Themistokles, Miltiades mellett Kinizsynk, Hunyadyak, Leonidással Zrínyink képe lebegett előtted s mig szavaidban mártyrkoszorut fontál az önfeláldozásig dicsőségesen küzdőknek, gyűlölni tanitád az ephialtesi tetteket. Caezárról, Karthago újjáépítőjéről beszélve, emlékezeted a tatárcsorda által elpusztított hazára tévedett s honunk második alkotójává IV Béla királyunkra. Így érthetővé igyekvői tenni Berzsenyinek a romlásnak indult hajdan erős magyarokhoz intézett szavait. A nyers nép erkölcseit vallásos intézmények által szelídíteni igyekvő Numa Pompilius kora s nemzetünknek a kereszténység áldásai által megszilárdítása alkalmat szolgáltattak meggyőzni tanítványaidat, hogy csak a vallás és erény alapjára épített béke szerez valódi nyugalmat a nemzeteknek. Perzsia mértékletesség és méltányosság által emelkedők birodalommá; a görög uralom a nemzeti függetlenség iránti szeretet által erősödik meg, és lángoló hazaszeretete által terjeszkedők ki ; a római nép, mely át volt hatva a vallás érzelmétől, mely a vitézségért rajongott, diadalmaskodó fegyverével a műveltséget legtávolabb vidékekig terjesztő. De a nagysághoz nincs egyes nemzeteknek előjoguk s igaz az mit b. Eötvös J. Kölcsey ifjúkort mond: „Nagy polgári erények nem csak az sejtelmének Olympus árnyéka alatt, nem csak ott, hol a római tenger mossa a köves partokat, vagy a héthalmu város falai között találnak helyet, hanem Hellas és Róma lehet minden hely, hol az emberek hazájokat szeretik s érte halni tudnak.“ annyi De midőn ez ünnepély t. vendégei közül eljárásod tanúja közvetlen tapasztalás utján győződött meg ■ hazafias törekvéseidről, nem volna időszerű, hogy a/ou módok ecsetelésénél tovább időzzem, melyekkel te hatni, gyarapítani s igy körödhöz képest a haza derűjét elől segélleni törekvői. ■ Szebb kornak hajnala kelt nemzetünkre, intézeteink vissza adva rendeltetésüknek megtisztultak a germanizátorok zaklatásaitól s a felszabadult szellem szabadabb repülését együtt üdvözölök hévvel, lelkesedéssel. Hol a haza iránti fellángolás a nemzeti nyelv és szellem tenyésztésére, a közmivelődés előmozdítására egyesületet alkotott, ott voltál te az elsők közt, hogy munkásságodat felajánljad. De épen e tevékenység volt okozója azon elvárásnak, mely öt évi időközre megszakító együttműködésünket. A magyar ministerium közoktatásügyi ágának szer-* * *