Állami főreáliskola, Ungvár, 1913
, mi az, amm a megállapodottságot, a jól megvetett alapot válsággal fenyegeti, mi az, ami elemi erővel kér meghallgattatást, bebocsáttatást ? Semmi más, mint az értékek megítélésének gyökeres változása. Ez a változás mindig üdvös és jogosult, még akkor is, ha csak a priorisztikus ítéletekből indul is ki. A reformáló munka jogosultsága tehát vitán felül áll. Megváltozott tehát az értékek megítélése, megváltozott a humánum pedagógiai és élettani értékének a megítélése is. A humánum boldogító és képző erejét ellensúlyozzák súlyos szociális igazságok, amelyeknek gyújtópontja: a természettudományos koncentráció. A humanum csakis homo sapienssel foglalkozik, a természettudományos koncentráció, vagy nevezzük másként exactumnak, az egész emberrel, testtel és lélekkel foglalkozik. A humanum akadályokat emel, amelyeknek ledöntésére utalja az intellektust; az exactum ledönti az akadályokat, nehogy felesleges energia pazaroltassék el. A humanum kitűzött céljához képest típusokat nevel, az exactum egyéni munka szolgálatára kötelezi a tanulót. De szükséges-e mindenképen szembesítenünk őket ? Bizonynyal kénytelenek vagyunk vele, hiszen létező két középiskolai típusunk intézményes példája e két iránynak. Ez ellentétet élénkebben fokozni, a szembeállítást élesebben kiemelni, vagy annyit jelentene, mint a kontroverz pedagógiai célok eltérésének jogosságát a jövő középiskolája számára is elismerni, vagy annyit, hogy az egyiket e két iskolatípus közül teljesen elvetem azokkal az értékekkel együtt, amelyeknek fentartása és ápolása a mindenkori kulturkincs integráns része. A humanum és exactum bizonyos objektív megalkotása, bizonyos világnézeteken felülemelkedő testvériesülése adhatja csak meg nézetem szerint a jövő középiskolájának azt a zománcot, amely a hagyományt és a fejlődést, a racionális és az esztétikai szempontokat, az erkölcsi jellemképzést és a szabad cselekvésre való nevelést egyaránt biztosítja. A múltnak és a jövőnek a jelenben kell találkoznia és bizonytalan marad az a jelen, amely mindent a jövőtől s az idők teljességétől vár. Fel kell vetnünk és meg kell felelnünk arra a kérdésre, vájjon miképen alakítsuk ki a humánumot, hogy az a jövő középiskolájában az exactum hűséges és a célok felfogásában, ugyanazonosságában osztozó segítőtársa legyen. Kínálva kínálkozik e célra a reáliskola tananyagának humánuma.