Unitárius Egyház, 1906. október - 1907. szeptember (2. évfolyam, 4-12. szám)
1907-04-15 / 7. szám
1907. április 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 119 hárman tartották érdemesnek távolmaradásukat igazolni. A megjelent tagok buzgóságát és a lelkészkor ügyei iránti lelkesedését jelen gyűlés is bizonyít. Lörinczi István elnök tartalmas beszédben nyitotta meg a gyűlést. Mindenekelőtt hálát adott az isteni gondviselésnek, hogy a húsvéti ünnep magasztos eszméinek hirdetése után a tagok teljes testi és lelki erőben szép számmal jelenhettek meg. Beszédében kiterjeszkedett a bel- és külföldi vallási események jelentőségére, különösen pedig a francia- és olaszországi vallási állapotokat emelve ki s amott a sötétség fejedelmének megtört hatalmát, emitt még mindig a világra kiható uralmának képzelt nagy jelentőségét megsemmisítő kísérletet hozta elő. Közelebb jőve magunkhoz, a magyarországi protestánsok küzdelmeit, törekvéseit említi fel s ehhez az unitárius papok csatlakozását és a protestánsok jogos érdekei diadalának kivívásában a részvételt óhajtja. A tagok szívesen tapsoltak az elnöknek. Jegyzőkönyv olvasás és az ezzel kapcsolatos jelentések után, elnök bejelenti az általános lelkészkor átiratát az „Unitárius Egyház“ c. lap tulajdonjogilag való átvétele tárgyában, amit lelkészkörünk tudomásul vesz. Nevezetes és érdekes pont volt a Deák Miklós elmélkedése, melyet igehirdetésünknek magasabb színvonalra emelése céljából mondott. Az igen tartalmas előadás részletesebb ismertetését mellőznünk kellett terünk szűk volta miatt; főképpen, mert határozott értelmében a közelebbi számok valamelyikében úgy is közre lesz adva, amire már most felhívjuk a figyelmet. Bölöni Vilmosnak az „Unitárius Egyház“ II. évf. 5-ik számában megjelent indítványát a lelkészi fizetés kiegészítése ügyében Geréb Zs. ismertette és azt ajánlotta, hogy egyházi róhatóságunk útján az összes lelkészkörök egyesülve írjanak fel a miniszterhez és kérjék meg, hogy ha a 2400 kor.-ra emelés nem volna keresztülvihető, legalább állítsa be átmenetileg az évötödös 200 kor.-ás korpótlékot. Gyűlés arra a megállapodásra jutott, hogy állt az általános lelkészkar elnökségéhez s felkéri, hogy a zsinat előtt legalább is júniusban tartandó gyűrláson tárgyaltassa e kérdést, valamint a kérdés tárgyalására és csatlakozásra a többi lelkészköröket is felhívja. A cél az lenne, hogy az általános lelkészkörből menne az egyházi főhatóság útján a kérés a miniszterhez az említett értelemben vagy ha ez elfogadható nem volna,, akkor a másik két protestáns egyház megállapodásához való csatlakozás mondatnék ki. Ilyen értelemben beszélt Ferenczy Áron is, midőn a protestáns lelkészek mozgalmához való csatlakozásra hívta fel a figyelmet. Még egy nevezetes pontja a gyűlésnek Lőrinczi István felolvasása volt káténk újítása tárgyában. A kifogásolható pontokat sorolta fel egyéni szempontból bírálva s érdekes okfejtéssel kisérve. Ez is olvasható lesz — úgy lehet — nyomtatásban s így mindenkinek alkalma lesz hozzászólani is. Az indítványok során több oly kérdés merült fel, amely kiváltotta a hozzászólást. Pl. Kell-e a papnak templomba menni, ha nincs harangozás ? Minthogy erre nézve felsőbb rendelet intézkedik, gyűlés egyhangú véleménye, hogy annak mindenki engedelmeskedni tartozik. Az énekvezér, mint a harangozó — mert ilyen is van — meg kell-e, hogy a harangozást a papnak jelentse vagy jelentesse? Gyűlés többsége amellett van, minthogy a harangozót a kebli tanács fogadja fel szerződés mellett, erre nézve a szerződés pontjai az irányadók. De tekintettel arra, hogy körünkben talán minden egyházközségben az énekvezér a tanító is s tekintettel az éppen most oly szépen rendezett tanítói fizetésre, az lenne a legokosabb dolog, hogy ahol a régi küzdelmes időszakból mai napig is fennmaradt ez a szokás, az énekvezér önként mondana le e tisztről s engedné át más küzködő szegénynek az ezzel járó úgy is csekély fizetést. Szóba került törvényeink kiadása. Örömmel vettük, hogy az I. füzet megjelent és reménnyel várjuk a következőket. Lelkészkörünk kifejezte azt az óhajtását, hogy az idézett egyházi és állami törvények illető az a maguk egészében legyenek felvéve s az I. füzet ez igen érezhető hiánya is pótoltassak. Minthogy több kérdés merült fel, amely figyelmet érdemel, a tárgyban és érdeklődésben gazdag gyűlés azzal az óhajtással ért véget, hogy egy jövő gyűlés anyagául a mindenki által magával hozott tárgyat kellene napirendre tűzni. K. L. Bölöni Vilmos sepsikőrispataki lelkész társam az „Unitárius Egyház“ febr. havi számában nyílt levelet intéz az „Unitárius Egyház“ szerkesztőjéhez, melyben, az 1848. XX. t.-c. életbe léptetésével kapcsolatban, arra kéri a szerkesztőt, mint lelkészköri elnököt is, hogy hatásköréből kiindulva, tegyen lépést az unitárius papok körében megindítandó közös mozgalomra, mely a „két protestáns“