Unitárius Egyház, 1907. október - 1908. december (3. évfolyam, 1-15. szám)
1907-10-15 / 1. szám
Ill. évf. 1-ső szám. Székelykeresztúron, 1907. évi október hó 15-én. UNITÁRIUS EGYHÁZ. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADJA AZ UNITÁRIUS LELKÉSZKOR, unitárius lelkész. Egyes szám 60 fllér. Az előfizetési díjak, valamint a lapot illető közlemények felelős szerkesztő címére küldendők Székelykeresztúrra. A lap megjelenik minden hó 15-ikén A lelkészkor megbízásából felelős szerkesztő. Előfizetési ára: egy évre 6 kor., félévre 3 kor, 16 oldal tartalommal. LŐRINCZI ISTVÁN, A harmadik év küszöbén, Amikor az „Unitárius Egyház“ harmadik évének küszöbéről már megtette az első lépést: eszünkbe, jutnak a tervezgetések napjai, aggodalmai, a kasszandrai jóslatok és a biztató buzdítások. Ne láttassunk szerényteleneknek, ha a harmadik évnek a máig tett első lépése után így gondolkozunk: ime, a jóakaratos biztatások talán nem estek mind tövis közé, az aggodalmak nagy ■ ..észben tárgytalanná váltak, és tikás «Amai jóslatok, amik Vergilius Fámájánál gyorsabb szárnyakon vivék szét a tudósítást, „őrizkedjetek a képrombolóktól“, közel jutottak a minden jóslatok közös sorsához a nemvalósuláshoz. Kérjük jóakaróinkat, sokkal inkább azokat, akik aggodalmaikat, ma is tartják ne gondolják, hogy gúnyolódunk vagy hogy talán büszkén mellünkre verünk. Az előbbit, mint eddig — készakarva legalább nem — ezután se tesszük , az utóbbira meg jogcímünk nincsen. Sőt annál inkább érezzük, hogy két esztendő még nem olyan nagy múlt, melyre büszkeséggel lehetne visszatekinteni; ellenben már valami, amire — féllábbal legalább — felállhatunk. És felállván nem ágaskodunk, de akarunk tovább haladni. Szándékosan sók, hogy : „tovább“ és nem „— fölebb“. Nem azért, mert ez utóbbira talán nem törekednénk, hanem, mert ez utóbbi szerényebb és így jobban illik nekünk. De a „továbbihoz ragaszkodunk , a megkezdett úton akarunk haladni. Világosan szólván: egyházunknak mindennemű ügyét közügynek tartjuk és az azokhoz való hozzászólás jogát minden unitárius részére ismételten és folyton reklamáljuk. Nem az „általános szavazati jog“ szempontjából, hanem, mert e lap I. évf. 1-je számában vallott hitünket ma is valljuk. Ma is „meggyőződésünk, hogy amiként a természetben egy rügynek fakasztásához, egy rögnek megtermékenyítéséhez a nap fénysugarainak minden színárnyalata szükséges : egyházunk életének újjáéhrlése és annak megtermékenyítése is csak mindnyájunk hozzájárulásával. Valamennyiünk lelkierejének latba vetésével lehetszöges“. Ez a meggyőződés irányította lapunkat egy és más kérdés felvetésénél. trennyi más! De legkevésbbé szétválasz'.. ' ,7 'itt 11' is gondoltunk és ezután se gondolunk, hogy — amint állítják — volna olyan egyházi kérdésünk, ami alkalomadtán személyes kérdéssé zsugorodik össze. S ha mégis ‘‘történt volna ilyen eset — mindent magunkra vállalván— legfennebb „fésületlenség"-nek tartjuk. A minthogy annak idején ez meg is íratott. Mi megbocsátunk ezért magunknak és e szép keresztényi erénynek törekvéseinkre való alkalmazását, másoktól is bízvást reméljük. Sőt abban is biztosak vagyunk, hogy idővel ezeket az ifjúkori botlásokat nem fogja Senki nagyító üvegen át nézni és ha nézi is, csak szépséghibának, de néni szervi bajnak látja. Ebben a hitünkben bizakodván, nemsokára eljövendőnek látjuk az időt, amikor egynémely kérdéseink tárgyalása és megvitatása közben nem kell látnunk újra és újra kiélesedni a madártávlat és a békaperspektíva ellentétes irányú vonalait. Mert hogy sok kérdést nézünk még ma e két ellenkező távlatból! Pedig hát csak magunkat csaljuk vele. A Csimborásszó a Csimborásszónak marad, akár innen, akár onnan nézzük. Mindnyájan tudjuk ezt. És ha mégis veszedelmesnek tartjuk itt-ott felvetendő kérdéseinknek igen sokszor csak e két távlatból való elbírálását, nem azért van, mintha a Lapunk jelen száma 16 oldalra terjed.