Unitárius Egyház, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-15 / 1-2. szám

1935. jan.1—febr. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 3. kiknek arra tehetsége van s ezzel kapcsolatban az­ arra alkalmasokat külföldre késziti. Általában a hivatásérzet lehető legjobb kifejlesztése mellett a tehetségesebbeket tudományos irányban is, a többieket a gyakorlati életre az egyház erőt je­lentő, öntudatos vezető tényezőivé neveli. Beolta­ni igyekszik idejében és szüntelenül a telkekbe azt a tudatot, hogy kisebbségi helyzetünkben a jövő unitárius papjára az eddiginél sokkal súlyo­sabb és felelősségteljesebb feladat vár. A papnak családi és polgári ügyekben, művelődési és gaz­dasági tekintetben népével együttérző, érte élő, őt minden dolgában szívesen segítő embernek kell lennie. Ennek érdekében a tanári kar a lel­készek tevékenységét a gyakorlati életben is fi­gyelemmel kíséri, az összeköttetést velük fenntart­ja, irányítja, buzdítja. Teológiai tanárok egyháztársadalmi hivatása és nyilvános működése. Az unitárius teológiai ta­nártól azonban, mint egyház magas pozíciót be­töltő reprezentánsától, a papi nemzedék nevelése mellett még sok mindent várunk az egyház érde­­kében. Nemcsak azt hogy egyházias érzület, hit­­buzgóság, a növendékek előtt példás magatartás, szaktudás, szakirodalmi tájékozottság tekintetében hivatása magaslatán álljon, hanem azt is, hogy az egyház társadalmi munkában vezető szerepet vigyen. Nemcsak azt, hogy szaktudománya köré­­ben az egyházi irodalmat folyóiratokban s lehető­­leg önálló könyvekben is buzgón művelje, hanem azt is, hogy a magyar társadalom politikamentes megmozdulásaiban, a magyarság létét biztosító szervezkedésekben, szellemi éle­­t dokumentáló tudományos törekvésekben és irodalmi megnyi­latkozásokban intenzíven részt vegyen. Nemcsak azt, hogy külföldi folyóiratok és új teológiai mű­vek, egyházi és vallásos mozgalmak nyilvános ismertetésével vagy arról való gondoskodással tanítványainak és az érdeklődő közönségnek ál­landó tájékoztatást nyújtson, hanem azt is, hogy lakóhelyén és vidéken tekintélyt növelő szereplésé­vel az egyházi hitélet elevenítője, az unitárius öntudat fáradhatatlan ébresztője legyen. A köz­ponti szakbizottságokban irányító és munkás sze­repet vigyen. Szóval benne és általa az unitárius egyház és unitárius gondolat az életnek minél több nyilvánulásában ott legyen és kifejezésre jusson. Első tekintetre, inkább a szokatlanságánál fog­va, talán soknak és nagynak látszik a feladat, de példák mutatják, hogy lehetséges. A Teológia Akadémia az egyházi szervezet egyik intézménye, melynek alkalmazottjaival az egyház rendelkezik, reájuk egyetemes egyházi feladatokat is ró főfog­lalkozásuk mellett, működésüket ilyen szempont­ból is számonkéri. Szándékosan nem akarom fe­lejteni, hogy akinek szellemileg és anyagilag több adatott és adatik, attól több kívántatik. Teológiai tanárok egyetemes egyházi mumim­­is­­sága és munkamegosztása. A tanári szorosabb hivatás betöltésén kívül, s továbbá a szakbizott­ságokban való szükség szerinti, de köteles mun­kálkodáson kivül a teológiai tanárok irányitó te­vékenykedése az egyetemes egyház érdekében az alábbi elosztás szerint képzelem: Van öt teológiai tanár. Mindenik valamelyik egyháztársadalmi munkakörnek a feje, vezére, irá­nyítója. Ha meglesz a 6-ik tanár, annak is jut munka. Egyik az Unitárius Irodalmi Társulat keretében a tudományos egyházi irodalom megszervezője és irányítója, szükség esetén a Keresztény Magvető szerkesztője. Másik a Dávid Ferenc Egylet keretében az­­ egylet ügyeinek központi tényleges intézője, a vidéki fiókok szervezője, irányítója, ellenőrzője, összekötő kapcsa; szükség esetén az Unitárius Közlöny szerkesztője. Harmadik a lelkészkar elnöke, a vidéki lelkész­körök irányitója s működésük ellenőrzője, a lel­készek érdekeinek központi védelmezője, a lelké­­szi össetartás mukálója s minden lelkészi ügyben tanácsadó. Negyedik a belmisszió szervezője és szellemi vezére, a népies füzetek szerkesztője s az egész ügy gondviselője. Ötödik a külföldi összeköttetés fenntartója, le­velezője, külföldi egyházi dolgok hivatalos refe­rense a központ számára, s egyházi lapok útján a nagy­közönség számára a világ unitáriusai kö­zött a magyar összekötő kapocs. A fenntiekben nem azt akarom mondani, mint­ha­ ez elgondolásból jelenleg semmi sem volna valósítva, de megújulásról és rendszerről, munkamegosztásról lévén szó, egyéni elképzelése­met papírra tenni szükségesnek tartottam.

Next