Unitárius Egyház, 1936 (29. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-15 / 1. szám
V, ígga folytonos kétkedés, csak az elégedetlenségek mértékét fokozza. Lapunk más helyén a főtanácsi ülésünkről szóló tudósítás olvasható. — Mi éppen arról szeretnénk írni, ami abból hiányzik és amit a soraink kezdetén érintettünk. — Egyházvezetőségünk nem akar már véget vetni azoknak a vagyoni és személyi kérdéseknek, amelyeknek a tárgyalása a perifériákról felgyülteket csak elkeseredéssel tölti el. — Mintha a sors csapása lenne ez reánk és akkor pazarolunk avagy nem vigyázunk eléggé az erkölcsi értékeinkre (amelyek a vezetésre hivatottakban voltak eddig feltalálhatók és anyagi javainkra, amikor ezekre a leginkább szükségünk lenne és ha e folyamat tovább tart és a megőrzésre, a megvédésre hivatottak is kifáradnak e kötelességük teljesítésében, akkor e folyamat az előttünk eddig nagyrabecsült saját értékeiket is megsemmisíteni képes lesz és megkezdődik az egyes intézkedésekkel szembeni bizalom válság után — a személyekkel szembeni bizalom válság, pedig ez lenne a legnagyobb csapás az egyházunkra. Beléptünk az új évbe — anélkül, hogy a tavalyinak évzáró üléséről elég biztatni valót kaptunk volna. — Akik fenn — a magas állásokban át és betekinthetnek ami — itt alant — a perifériákban élők lelkeinkbe is, keressenek meggyőződést arról, hogy várjon lelkesedéssel jöttünk-e el a főtanácsi ülésünkről, ahová igen sokan éppen azért nem mentek el, hogy a régi időkből magunknál őrzött még meglevő lelkesedést is ne veszítsék el és ha úgy találják, hogy általánosságban igazunk van, úgy az uj évét használják arra, hogy meggyőzzenek minket arról, hogy nem volt igazuk, minden rendben van és íri leszünk az uj esztendőben egyházunknak legnyugodtabb és boldogabb hívői. Ha azonban e kívánságunk teljesítése is lekerül a napirendről, mint a szervezeti törvényjavaslata, akkor csakugyan olyan helyzetbe jutunk mi az egyházunkkal, amiből a kibontakozás — az értékeink további megmentése mellett alig lesz lehetséges. — s —s. — Főtanácsi gyűlésünk. 1935. december 15.-én reggel 9 órakor nyitotta meg Dr. Ferenczy Géza főgondnok a fia főtanácsi ülésünket. Megnyitójában a tárgysorozatból különösen a szervezeti törvényreform kérdését hangsúlyozta ki és kérte a főtanács minden egyes tagját a komoly és egyöntetű megnyilatkozásra. Közügyigazgató áldást kérő imája után a szokásos üdvözlő táviratok küldettek szét. Hivatalos bejelentések, tagigazolások, pár lemondás tudomásulvétele és új eskütétel után a Főtanács tagjai templomba vonultak, hol az ünnepi imát és egyházi szónoklatot Kelemen István esperes a fia végezte sikeres buzgósággal. Semmit levonni nem akarva a szónok érdemeiből, mégis megjegyezzük, hogy a csodatételek nem természetes és valóságos tárgyai sem a Főtanácsosok egyéni, sem az unitárius egyház „dogmai“ meggyőződésének. Ugyan a hit művelhet csodákat a lelkiek terén nálunk is, de az anyagiak terén aligha elnyomja ezt a csalódás és kétségbeesés érzése jelen és jövő felett. Nem is annyira a remény hiányzik itt, mint év év után a keserűség fojt el ilyen csodaszerű érzéseket. Istentisztelet alatt a teológiai énekkar adott elő, művészi orgonakiséret mellett, lélekemelő egyházi himnuszt: Grieg „Im bejöttem templomodba“, c.-t Ütő Lajos karnagy vezetésével. Illesse elismerés mindnyájukat. Igazi lelkiélmény Főtanácsok alkalmával egy-egy ilyen produktumot hallani. De vétek minden Főtanácsunk ideje alatt alkalmat nem találni és adni, hogy Clujnak és egyházunknak legnagyobb zenei büszkeségét, a kiváló művész orgonát avatott kezek alól orgonahangverseny rendezésével meg ne hallgassuk. Meg vagyok győződve, hogy mindnyájunk óhaját juttatom kifejezésre, ha azt mondom, orgonahangversenyt kérünk főtanácsi gyűléseink alatt. Istentisztelet végeztével a szervezeti törvényreform kerül tárgyalásra, 13 egyházi tanácsos méri össze szüleül fegyverét a vita, az érvek és ellenérvek tüzében tisztán a tárgy és a szavazás előkészítő vitát ítélve meg, könnyen megállapítható volt a reform melletti érvek fölénye. A szavazatnál azonban nagy fölénnyel a tárgy napirendről való levétele győzött az egyetlen érv kíséretében, hogy a légkör nem alkalmas a keresztülvitelre. Nekünk mégis az a meggyőződésünk, hogy bár a régi alap ingathatatlanul biztos és ebben kivétel nélkül egyetértünk — de a leszavazás eredményének belső lelkikohójában — a demokratikus elveknek meglehetős visszaszorításán kívül is, melyet a reform előkészítése művelt — mintha a Főtanács, de főleg az E. K. Tanács új összeállítottságának réme dolgozott volna. Bármiként áll, az ügy — amikor tudatában vagyunk annak, hogy a kisebbségi táborra nézve ép oly kötelező egy 2. ' , UNITÁRIUS EGYHÁZ. vV ^ •-* ti • f‘- «• 1936. jan. 15. *V vf'