Unitárius Értesítő, 1929 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1929-01-15 / 1. szám
3 UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ mikor egy megfeszített nemzet és egy megfeszített egyház kezdi mozdítani sírjának mázsás sziklakövét. Hogy ki volt Dávid Ferenc a magyar szellemi életben, azt mi magyarok nem tudjuk. Még egyházunk művelt tagjai sem tudják sokszor kellőkép értékelni az ő páratlan személyiségét, nem is szólva azokról, kik a magyar történelemben tanult 2-3 soron kívül egyebet róla nem hallottak. De tudják külföldön, tudják az angol és amerikai unitáriusok, hogy a „XVI. századbeli unitárius vezérek között ő volt az egyetlen, aki szellemileg otthon érezné magát a XX. század unitáriusai között is. Ma ez az ő legnagyobb dicsősége, akkor pedig ügyének veszedelme, neki pedig mártírhalála.” Ezeket a szavakat nem lehet leírni a XVI. század egyik reformátoráról sem. Csak Dávid Ferencnek nem ártott az idő, sőt mint Wilbur történészünk fentebb megállapította, Dávid a ma emberé, a mai vallásos felfogásé, a XX. század kereszténységéé. Mi azt akarjuk, hogy ez a nagy érték, ez a szellemi felsőbbség csendüljön ki az évfordulós ünnepségekből. Azt akarjuk, hogy tudja meg az unitárius társadalom, az ifjúság, az egész magyarság rádió, sajtó stb. útján, amit már az egész világ tud, hogy a XVI. században a magyarság egy világraszóló szellemi nagyságot adott az emberiségnek. Mert nagy egyéniséget sokat termett ez az áldott magyar föld, de olyat, aki négy évszázad ködén keresztül az élet legmélyebb dolga: a vallás terén a modern keresztény emberiségnek is világító fáklyája legyen, olyat csak egyetlenegyet: Dávid Ferencet: (j) Karácsonyi krónika Szerte az országban valahol unitáriusok éltek, meghívunk benneteket, mi budapesti unitárius asszonyok, hogy visszaemlékezésünkön keresztül éljétek át mi is gondolatban velünk a mi kedves karácsonyi örömünket. Szeretettel készültünk hitoktató lelkész atyánkfiaival arra, hogy a szeretet ünnepén mi is megsegíthessük és megörvendeztethessük a mi kicsinyeinket. Dec. első napjaiban kérő szóval fordultunk testvéreinkhez. Kérésünknek meg volt a foganatja. Egyházközségünk 200, a Tébe 300 pengővel, kicsiny és nagy, szegény és gazdag egyaránt sietett tehetsége szerint szolgálni a célt, gyűlt a sok játék, könyv, ruhanemű és gyűlt a pénz is, úgy, hogy dec. 22.-én csatasorban állhatott 36 pár szép új cipő, 300 szeretetcsomag, sok képes- és meséskönyv, tanszerek, ruhanemű. Dec. 22.-én d. u. megtelt a templomunk Istennek legkedvesebb közönségével, gyermekekkel. Áhitat és várakozás ült ki a kis arcokra, miközben kigyultak a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa gyertyéicskái és zengett az örökszép dal: Mennyből az angyal,. . . Szebbnél szebb karácsonyi és irredenta versek hangoztak el a parányi ajkakról. A templomi ünnepség végével következett az ajándékok szétosztása. Az örömtől csillogó gyermekszernek a kipirult arcocskák mondták el a legszebb köszönetét. Sötét este lett, mire elcsendesedett az ünnepség színhelye, csak a szívekben lobogott az öröm — egyformán — azokéban is, akik kaptak és azokéban is — akik adhattak. Dec. 23.-án d. u. a Percelné Kozma Flóra leányegylet s a Brassai Sámuel ifj. egyesület tagjait gyűjtöttük össze szeretett vendégségen mely előtt az ifjúság a templomban , majd az Egyházi tanácsteremben rendezett alkalomszerű ünnepélyt. Az adakozók neveit az Értesítő jövő számában adjuk. Most csak annyit, hogy összegyűlt 1020 pengő 50 fillér, 205 drb. könyv, 13 hívünktől játéknemű, 12-től cukornemű, 13-tól ruhanemű és 21 pár cipő. Hiányos lenne az a felsorolás, ha nem nyugtáznánk azt a kedves, figyelmes jóságot, mely rajta nyugodott úgyszólván minden adományon. Nem zárhatjuk le krónikánkat anélkül, hogy Dalmady Juditkának és Jakab Carolának külön ne küldjünk köszönetet azokért a gyermekszívre valló aranyos sorokért, melylyel a magunk játékait — talán olyanokat is, melyektől nehezen váltak meg, kedves könyveiket — felajánlották azoknak az unitárius gyermekeknek, kiket a jó Isten nem áldott meg nemcsak olyan tehetős, de olyan kedves, melegszívű szülőkkel, sem, mint őket. És végezetül a név megemlítése nélkül — jól esik megemlékeznünk arról az atyánkfiáról is, kinek gyöngéd figyelmessége még bennünket, asszonyokat is, mélyen meghatott. Ő is vegye még egyszer hálás közsönetünket nemcsak adományáért, hanem azért a finom lelkületre valló módért, mely az adományt is, de adakozót is jellemezte. A karácsony szent szózata: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. Zengjen a szívekben az esztendő minden napján, hogy az elkövetkezendő karácsonykor még több testvérünknek tudjunk segítségére lenni.