Unitárius Értesítő, 1940 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
és Kossuthig s onnan Horthy Miklósig- mindig akadt magyar próféta, hogy ezt a lelki újjászületést megindítsa. Az újjászületések mikéntjének tartalmi értékei pedig mind egy irányban mutatnak. Minden magyar újjászületés itthonról és alulról indult, a magyar földtől, a magyar lélekből, magyar múltból. Ami külföldről jött, lett légyen bármilyen csábító, még soha sem hozott mást nekünk, mint trójai falovat, álcázott kardot, csokoládéba burkolt mérget. A görög monda szerint Herakles sokáig küzdött Anteusszal, a föld fiával, mert valahányszor földre sújtotta, újabb erőt nyert az anyjától, a földtől. Végül is a levegőbe emelte, hogy ne érintkezhessék a földdel és úgy fojtotta meg ellenfelét a hitregebeli hős. Mi is így vagyunk: amíg a saját talajunkon állunk, amíg a magyar föld magyar lelkisége áll tetteink mögött, addig nem kell félnünk semmiféle történelmi vihartól, de ha elhagyjuk ezt a talajt, ha idegen áfiumok, külföldről behozott mézesmadzagok után kapunk, akkor már cseng a pusztítva közeledő végzet előtt megvert lélekharang. Azt mondotta volt Kollonich, az osztrák ház legmagyargyűlölőbb minisztere: először katolikussá, azután koldussá s végül németté teszem a magyarságot! Isten mentsen attól, hogy sérteni kívánjam jó magyar római katolikus testvéreinket, de a lelkem áldja a Mindenhatót, hogy olyan vallás követőjévé tett engem, amely lehet számbelileg kicsiny, vagyonilag szegény, tudományban elégtelen és nagy emberekben fogyatkozó, de itt született, magyar földön, magyar emberek lelkéből és soha nem is volt köze semmihez, ami nem magyar! 1940 egyházi szempontból is nagy lehetőségekkel vár reánk. Nemcsak új év, de új évtized köszönt reánk benne, mégpedig jelentős évtizedek fordulójaként. Ötven évvel ezelőtt épült ez a budapesti templom, 1890-ben. Akkor új lelkesültséggel lobogott az unitárius lélek s arról ismertek minket, mint Jézus tanítványait, hogy szeretjük egymást. Három évtizeddel ezelőtt angol és amerikai unitáriusok tömege látogatta meg ezt a templomot, Dávid Ferenc születésének négyszázéves évfordulójára jövet. Úgy látszott, diadalt ült a magyar unitáriusság. 1920 azonban már az anyjáról leszakított és árvánlétének útját tapogató templom képét állítja elénk. 1930 a gazdasági válság éve. Most pedig 1940 jön s elsőnek is új alkotmányt hoz kicsiny egyházunknak. Húszéves árvaság, úttalanság, tanácstalanság és hányódás után talán most megtalálja hivatásának útját az ideárvult egyház. Csak mintha még mindig hiányzanék nálunk valami, az az újjászületés, amiről Jézus mondotta, hogy szükséges nekünk. Ötven évvel ezelőtt nyílt tekintetű, egymást szeretettel támogató, puritán lelkű unitáriusok építették ezt a templomot. Vájjon megvan-e még közöttünk ma is ez a nyílt tekintet, ez a szeretet, ez az önzetlen összetartás, ez a puritán egyeneslelkűség? Elmondhatjuk-e nyugodtan, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk, mert szeretjük egymást? Vallhatjuk-e a tántoríthatatlan őszinteségű Dávid Ferenc méltó utódainak magunkat? S hihetjük-e, hogy nem a mi hibánk, ha a nem is olyan régen szépen terebélyesedő magyar unitárius fa hervadozik és száradozik, mintha belső féreg rágná keresztül életereit? Szükséges minekünk is újjászületnünk, a magyar földből, a magyar lélekből, a magyar múltból támadó, szent akarással, az egy Isten gondviselésébe vetett rendíthetetlen hittel. Áldott lelki újjászületést kívánok az unitárius olvasónak erre az 1940-ik évre. Szent-Iványi Sándor: MAI KÉRDÉSEK Semper reformari. Évszázadokban szemlélődve és gondolkozva, a folyton növekvő zaj és az irány megismerését lehetetlenné tevő kuszáltság arra engednek következtetni, hogy új világ küszöbén állunk. Az emberi civilizáció, a technika haladása túlszárnyalta, elnyomta az emberi társadalom kulturális fejlődését. Az erkölcsi értékek harca küzd a materialista életszemlélettel. Ebben a harcban a lelki tényezők érvényesülését az egyházak képviselik. A magasztos feladat az emberi haladást szolgálja, mert az emberi kultúra fejlődéséből — a tömegpszichológia ismerete szerint — a lelki tényezők ki nem kapcsolhatók. A lelki tényezők mindenkori domináns része a hit. A hit: vallásos formába sűrűsödve. Az unitárius vallás formájába sűrűsödött hit: az önmagából való egy Isten hit arra kötelezi a vezetőket, hogy jó cselekedetekben tegyenek tanúságot hitükről. Nem az, aki mondja... hanem, aki a jót cselekszi, megyen be a Mennyek országába. A mai idők — a dicső, de szomorú múlt után — megint olyanok, hogy minden egyes unitárius csak a közösség céljához szabott jót szabadna, hogy cselekedje! A jó cselekedetek mértéke nem az egyéni értékmérő, hanem a közösség történelmi parancsa. Ez a parancs pedig arra figyelmeztet, hogy a vezetésben való túlhajtott demokratizálás: bomlasztó erő. A haladást mindig a kiválasztódás arisztokratizmusa biztosította, mert ennél találhatók meg az erkölcsi tényezők. A hierarchia szellemi arisztokratizmusa minden vihart kibíró erőnek bizonyult. Egészséges organizáció nélkül nincs marandandó élet. Az élet maradandóságának parancsa: semper reformari. Azt azonban csak az elhivatottak valósíthatják meg. Az elhivatást a szellem felsőbbsége és a cselekvés hatékonysága sejtetik. U. É. XIX. 1. 3