Unitárius Értesítő, 1940 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

és Kossuthig s onnan Horthy Miklósig- mindig akadt magyar próféta, hogy ezt a lelki újjászü­letést megindítsa. Az újjászületések mikéntjének tartalmi érté­kei pedig mind egy irányban mutatnak. Minden magyar újjászületés itthonról és alulról indult, a magyar földtől, a magyar lélekből, magyar múlt­ból. Ami külföldről jött, lett légyen bármilyen csábító, még soha sem hozott mást nekünk, mint trójai falovat, álcázott kardot, csokoládéba bur­kolt mérget. A görög monda szerint Herakles sokáig küzdött Anteusszal, a föld fiával, mert va­lahányszor földre sújtotta, újabb erőt nyert az anyjától, a földtől. Végül is a levegőbe emelte, hogy ne érintkezhessék a földdel és úgy fojtotta meg ellenfelét a hitregebeli hős. Mi is így va­gyunk: amíg a saját talajunkon állunk, amíg a magyar föld magyar lelkisége áll tetteink mögött, addig nem kell félnünk semmiféle történelmi vi­hartól, de ha elhagyjuk ezt a talajt, ha idegen áfium­ok, külföldről behozott mézesmadzagok után kapunk, akkor már cseng a pusztítva közeledő végzet előtt megvert lélekharang. Azt mondotta volt Kollonich, az osztrák ház legm­agyargyűlö­­lőbb minisztere: először katolikussá, azután kol­dussá s végül németté teszem a magyarságot! Isten mentsen attól, hogy sérteni kívánjam jó magyar római katolikus testvéreinket, de a lel­kem áldja a Mindenhatót, hogy olyan vallás kö­vetőjévé tett engem, amely lehet számbelileg ki­csiny, vagyonilag szegény, tudományban elégte­len és nagy emberekben fogyatkozó, de itt szüle­tett, magyar földön, magyar emberek lelkéből és soha nem is volt köze semmihez, ami nem magyar! 1940 egyházi szempontból is nagy lehetőségek­kel vár reánk. Nemcsak új év, de új évtized kö­szönt reánk benne, mégpedig jelentős évtizedek fordulójaként. Ötven évvel ezelőtt épült ez a bu­dapesti templom, 1890-ben. Akkor új lelkesültség­­gel lobogott az unitárius lélek s arról ismertek minket, mint Jézus tanítványait, hogy szeretjük egymást. Három évtizeddel ezelőtt angol és ameri­kai unitáriusok tömege látogatta meg ezt a temp­lomot, Dávid Ferenc születésének négyszázéves évfordulójára jövet. Úgy látszott, diadalt ült a magyar unitáriusság. 1920 azonban már az anyjá­ról leszakított és árvánlétének útját tapogató templom képét állítja elénk. 1930 a gazdasági vál­ság éve. Most pedig 1940 jön s elsőnek is új alkot­mányt hoz kicsiny egyházunknak. Húszéves árva­ság, úttalanság, tanácstalanság és hányódás után talán most megtalálja hivatásának útját az ide­­árvult egyház. Csak mintha még mindig hiányza­­nék nálunk valami, az az újjászületés, amiről Jé­zus mondotta, hogy szükséges nekünk. Ötven évvel ezelőtt nyílt tekintetű, egymást szeretettel támo­gató, puritán lelkű unitáriusok építették ezt a templomot. Vájjon megvan-e még közöttünk ma is ez a nyílt tekintet, ez a szeretet, ez az önzetlen összetartás, ez a puritán egyeneslelkűség? El­mondhatjuk-e nyugodtan, hogy mi Jézus tanít­ványai vagyunk, mert szeretjük egymást? Vall­­hatjuk-e a tántoríthatatlan őszinteségű Dávid Fe­renc méltó utódainak magunkat? S hihetjük-e, hogy nem a mi hibánk, ha a nem is olyan régen szépen terebélyesedő magyar unitárius fa herva­dozik és száradozik, mintha belső féreg rágná ke­resztül életereit? Szükséges minekünk is újjászületnünk, a ma­gyar földből, a magyar lélekből, a magyar múlt­ból támadó, szent akarással, az egy Isten gondvi­selésébe vetett rendíthetetlen hittel. Áldott lelki újjászületést kívánok az unitárius olvasónak erre az 1940-ik évre. Szent-Iványi Sándor: MAI KÉRDÉSEK Semper reformari. Évszázadokban szemlélődve és gondolkozva, a folyton növekvő zaj és az irány megismerését le­hetetlenné tevő kuszáltság arra engednek követ­keztetni, hogy új világ küszöbén állunk. Az emberi civilizáció, a technika haladása túl­szárnyalta, elnyomta a­z emberi társadalom kultu­rális fejlődését. Az erkölcsi értékek harca küzd a materialista életszemlélettel. Ebben a harcban a lelki tényezők érvényesülé­sét az egyházak képviselik. A magasztos feladat az emberi haladást szol­gálja, mert az emberi kultúra fejlődéséből — a tö­megpszichológia ismerete szerint — a lelki ténye­zők ki nem kapcsolhatók. A lelki tényezők mindenkori domináns része a hit. A hit: vallásos formába sűrűsödve. Az uni­tárius vallás formájába sűrűsödött hit: az önma­gából való egy Isten hit arra kötelezi a vezetőket, hogy jó cselekedetekben tegyenek tanúságot hi­tükről. Nem az, aki mondja... hanem, aki a jót cselekszi, megyen be a Mennyek országába. A mai idők — a dicső, de szomorú múlt után — megint olyanok, hogy minden egyes unitárius csak­ a közösség céljához szabott jót szabadna, hogy cselekedje! A jó cselekedetek mértéke nem az egyéni ér­tékmérő, hanem a közösség történelmi parancsa. Ez a parancs pedig arra figyelmeztet, hogy a ve­zetésben való túlhajtott demokratizálás: bomlasz­tó erő. A haladást mindig a kiválasztódás arisz­tokratizmusa biztosította,­­ mert ennél találhatók meg az erkölcsi tényezők. A hierarchia szellemi arisztokratizmusa min­den vihart kibíró erőnek bizonyult. Egészséges or­ganizáció nélkül nincs marandandó élet. Az élet maradandóságának parancsa: semper reformari. Azt azonban csak az elhivatottak valósíthat­ják meg. Az elhivatást a szellem felsőbbsége és a cselekvés hatékonysága sejtetik. U. É. XIX. 1. 3

Next