Unitárius Élet, 1958 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1958. JANUÁR HÓ „EREDJ FIAM, MUNKÁLKODJÁL!" Mt. XXI. 28. „Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben“. Az újév reggeli harangszó kongársára szétfoszlottak a szilveszteri mámor ködfelhői és az esztendő első napjának zsoltáros hangját hamar elnyelte az ember istentiszteletének egyik legszebb orgonazúgása, az életet építő munka dala. Január 2-án kora hajnalban friss ütemben zendült meg az ősi halleluja, melyet az ember oly sokszor értett félre, értelmezett rosszul, magyarázott helytelenül. A gyári szirénák hivogatása, a villamook és autóbuszok ropogása, munkába igyekvő emberek gyorsított léptei, szövőgépek zakatolása, martinkemencék forró izzása, rotációs gépek dübörgése, felhúzott vasredőnyök sikoltása, szedő és írógépek kattogása, munkásvonatok robogása, a sebész-műszerek sterilizálása, a hűvös reggeli szélben, bódéja előtt, az újságárus topogása, a tejeskocsi rohanása, szóval ez az ünnepi elernyedésből kibontakozó, nyüzsgő, kavargó és mégis minden mozzanatában tervszerűen beinduló élet, annak az egyetlen, örök nagy parancsnak engedelmes végrehajtója, melyet Jézus az Evangéliumban így fogalmazott meg: „Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben“. Az elveszett paradicsom kapujában egész lényében megvonagló ember így értette ezt a parancsot: „Orcád verítékével egyed a te kenyeredet“. Lehet, hogy azelőtt is, de azóta — ezt már tudjuk jól — elméleti és gyakorlati tudományok a saját nyelvükön koronként újra fogalmazták és a kortársak gondolkodásálhoz, életfelfogásáhozhozzászabták azt a parancot. És a századok ütemére ennek dalával építették fel a Fáraók piramisait, ostorozták tengerré a rabszolgák véres könnyeit. Építettek kultúrákat az ember dicsőségére és romboltak össze örökkétartónak szánt gyönyörű világokat az ember szégyenére és vesztére. Mert az élet szüntelen alkotás, a fejlődés vonalán való megállás nélküli felfelé törekvés. A némaság, a tétlenség, a terméketlen csend pedig már a halál birodalmának szétzúgása. Ismerjük az embert s ezért tudjuk, hogy ünnepről, hétköznapról, imádságról és munkáról, Istenről és önmagáról, a világban működő erőkről s általában az életről sokféleképpen gondolkozik. És ez jól is van így mindaddig, amíg a gondolkodása, életfelfogása, szemlélete és magatartása nem ütközik az egyetemes fejlődés feltétlen engedelmességet követelő törvényeivel-Az unitárius ember, a szabadelvű keresztyénség hívei mindenütt a jézusi Evangélium tündöklő napfényében látjuk szüntelenül az egész mindenséget. Imádságaink, istentiszteleteink, ünnepeink mind egy-egy boldog felfedezése, egész emberségünket üdvösséges örömmel eltöltő felismerése annak, hogy Isten világépítő erőkkel áldott meg bennünket, s azok hasznosítására szólít, minden megújuló reggel, hogy szorgos munkánkkal a jó, a szép, az örök eszmények megvalósítására való törekvésünkben Istennek munkatársai legyünk. Számadásainkban kettős könyvvitelt vezetünk: napjaink és az évek életünkből, ugyanazon az oldalon mindig két rovatban nőnek oszlopokká. Ezek közül egyik felírása: Isten; a másiké: az ember. És az összegezésnél abból tudjuk ha helyesen éltünk és cselekedtünk, hogy a végösszege mindkét oszlopnak azonos. Emberségünkből minél többet adtunk embertársainknak, Isten rovatán annál gazdagabb lesz a számadásunk. Az esztendő kapujára rávéste parancsát, hivogatását Isten s a lélek neonfényén élénkbe villan minden megújuló reggel az eligazítás: „Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben“. Az Isten országát s benne az ember boldogságát építő munkának ezzel az evanéliumával köszöntelek atyámfia és kívánok neked: Boldog újesztendőt. Pethő István i unitáriusok viszonya az anabaptistákhoz a XVI. században „A chiliazmus és anabaptistaság komoly tudós által komoly tudósok előtt nevetség felkeltése nélkül Dávid Ferenc ellen vádul fel nem hozható“, — írta Jakab Elek 1879-ben Dávid Ferenc életrajzában. Jakab Elek az évszázadokig az anabaptistákról uralkodó nézet alapján megszégyenítőnek tartotta Dávid Ferencre azt, ha valaki azt állította volna róla, hogy anabaptista nézetei voltak. Mert a katolikus, az ortodox protestáns és a világi feudális álláspont egyaránt kárhoztatta a XVI. századi anabaptistákat, azok közé számíttatni megvetésre méltó dolog volt. Azonban azóta az anabaptisták tanait s történetüket külföldön részletesen felderítették s igazi értéküket megállapították. A vélemény róluk sok tekintetben megváltozott. Ezért a tények elől nem zárkózhatunk el, meg kell vizsgálnunk a kezdődő unitárizmus kapcsolatait az anabaptistákkal, mert tagadhatatlan, hogy hatással voltak tanaik egymásra. Sajnos Borbély István se vett tudomást az 1920-as években írt munkáiban az unitáriusok anabaptista kapcsolatairól. Míg nagy érdeme az, hogy az erdélyi s a lengyel antitrinitárius különböző irányzatokat bőven ismertette, nem mondta még azt, hogy a lengyel unitáriusok zöme, többsége egyúttal anabaptista volt. Holott már ez időben Wotschke a „Geschichte der Reformation in Polen“ című, 1911-ben megjelent munkájában egyaránt feltárta a lengyel unitáriusok antitrinitárius és anabaptista tanait. Az unitárius egyházUNITÁRIUS ÉLET 1