Unitárius Élet, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1959-05-01 / 5. szám

unitárius szemmel .Az édes a­páktól emlékezett a hálával csordultig telt gyermeki szívek harmatos serege ezekben a tavaszi verőfénytől tündöklő napokban. Az anyákról, akiknek áldása és aggódó sze­retete láthatatlan aranykoronaként ott ragyog minden gyermek feje fölött, ha lepkét kerget virágos réten, iskolapadban hajlik könyvei fölé, vagy az élet kemény munkamezején forgolódik. Ma feléjük tárul minden szív, ölükbe hull minden virág, munkában megfáradt alakjuk fölegyenesedik, a májusi napfény sző sugárköntöst itt-ott megfakult ruhájuk fölé. Ők mai életünknek a hála és megbecsü­lés érdemrendjével kitüntetett győztes dolgozói. Társadalmunk új rendje az édesanyák körül lebon­totta a család körüli teendők kizárólagosságának már­­már klastromszerűvé merevült falait. Alkotmányunk egyként lehetőséget biztosít mindenki számára: a mun­kához való jogot, legyenek édesapák, vagy édesanyák, akik a termelő munkából, nemesen vetélkedve, kiveszik részüket. Hajdan a bulvársajtó hírszolgálatában sűrűn elő­forduló szenzációként szerepelt a júgkövet ivő, a házat magukra gyújtó, őrizetlenül hagyott gyermekek sötét tragédiája. Ma ilyen félelemtől nem kell riadoznia a termelő munkában tevékenykedő édesanya ag­gódó szí­vének. Államunk szerető gondoskodása intézményesen biz­tosítja, hogy a dolgozó édesanyák közösségi munkájá­nak lendületét a gyermekgondozás problémái ne fékez­hessék. Korszerűen berendezett csecsemővédelmi inté­zetek, parkszerű kertekkel övezett napközi otthonok lelkes védőnő-gárdája osztja meg napról napra a dol­gozó édesanyák ezreivel a csecsemőápolás, gyermek­­gondozás sok-sok aprólékos gondját. Szárnyaljon hát a köszöntés szava az édesanyák felé mind, akik vannak széles e világon s azok felé is, akik az édesanya gondosságával, szeretetével övezik a ter­melő munkában fáradozó anyák gyermekeit. Az emlékező kegyelet mécsesei pedig borítsák el fényükkel a sírhalmokat is, valahol csak áldott anyai szívek megszakadt húrjai porladoznak. Gyülekezeteink is ünnepélyes keretek között emlé­keztek meg az anyák napjáról. Darwin és az unitáriusok Születése másfélszázados és nagy műve, az Origin of Species megjelenésének százéves fordulója alkal­mából Darwinról már történt megemlékezés lapunk­ban, melynek rendjén arról is szó esett, hogy mun­kásságát a magyar nyelvű unitárius irodalom annak idején méltányolta. Az angol unitáriusok hetilapja, az Inquirer nyomán most az alábbi érdekességeket közöljük Darwinnak az angol unitárizmussal való kapcsolatáról. Az unitárius történetírás feljegyezte, hogy Darwin, mint gyermek, Shrewsburyben az unitárius gyüleke­zet templomába járt. Nagyapja, a szintén jól ismert dr. Erasmus Darwin jó barátságban volt kora neve­sebb unitáriusaival, köztük Josiah Wedgwood-dal is­. E kapcsolat később elmélyült, amikor Erasmus Dar­win fia feleségül vette Wedgwood leányát, s így Charles Darwin édesanyja unitárius családból szár­mazik. Darwin unitárius kapcsolatai felnőtt korában sem szakadnak meg, mert ismeretes, hogy ő is egyike volt kora ama neves tudósainak, aki eljárt a Little Port­land utcai unitárius gyülekezetbe, s ott dr. James Martineau, a nagy angol unitárius vallásfilozófus egy­házi beszédeit hallgatta. Az évforduló alkalmából számos angol unitárius gyülekezetben megemlékeznek Darwin tanításairól. A Hibbert-alapítvány, melynek titkára, dr. St. Carter, cambridge-i unitárius lelkész, az unitárius vil­ágszövet­ség alelnöke, évi szokásos előadássorozata tárgyául a Darwinról való megemlékezést választotta. A négy előadásból álló sorozat címe: A darwinizmus a gon­dolkodás történetében. Az előadások tartására az ala­pítvány intéző bizottsága Basil Willey cambridge-i pro­fesszort kérte fel, aki az angol irodalomtörténet leg­jelesebb művelője és a Pembroke College elnöke. Az előadások ismertetik Darwin elméletét, a fejlődésel­méletnek a vallással való kapcsolatát és a darwiniz­mus jelentőségét értékelik a gondolkodás történetének szélesebb szemszögéből. Az előadásokat a bristoli, lon­doni és manchesteri egyetemek, minden bizonnyal, nagy hallgatósága előtt tartják meg április és május hónapokban. Fl. 2 UNITÁRIUS ÉLET­ ­ A BIBLIÁRÓL A. Szentírás 66 könyvnek a gyűjteménye: 39 az ótestamentumban és 27 az újban. Időben kb. kétezer év vallásos és történeti irodalmát öleli fel. Az ószö­vetségi könyveket héber és arámi nyelven, míg az újat kivétel nélkül görög nyelven írták. Krisztus előtt a II. században az ótestamentumot is görögre fordí­tották s ezt nevezzük Septuagintának. A Vulgata a teljes biblia latin nyelvű fordítása, melyet Jeromos készített Krisztus után a IV. században. Nagyszámú újtestamentumi kézirattal rendelkezik a keresztény világ. A mintegy 4063 darab közül a három legrégibb és legjelentősebb az úgynevezett Va­tikáni, Sinai és Alexandriai kódex, melyeknek ere­dete a IV—V. századra tehető. A legrégibb héber kéz­iratok az utóbbi évekig a IX—X. századból valók vol­tak. 194­7-ben a Holt-tenger partján a Krisztus előtti I—*11. századból származó tekercsekre bukkantak, me­lyeknek feldolgozása még napjainkban is folyik. A könnyebb kezelhetőség kedvéért a XIII. század­ban a canterbury érsek a Biblia szövegét­ fejezetekre bontotta, majd R. Estienne 1551-ben a fejezeteket vers­szakokra jegyezte ki. Gutenberg nyomtatta ki elsőnek 1456-ban. Jelenleg több mint 1100 nyelvre és nyelv­járásra van lefordítva. Irodalmi műfajonként a Bibliát feloszthatjuk: 1. A Teremtés nagy mítoszaira, a világ, az ember, a bűn és szenvedés, valamint az isteni büntetésnek eredetére, illetve keletkezésére. 2. Ókori hagyományok és törvények gyűjteményei­re: a többi mózesi könyv. 3. Nemzeti korszakok irodalmára: Bírák és Sá­muel könyvei. 4. Drámai irodalomra: Eszter könyve. 5. Idillikus irodalomra: Ruth könyve. 6. Lírai költészetre: Énekek­ Éneke. 7. Filozófiai költészetre: Jób könyve. 8. Tanító könyvekre: Példabeszédek és Prédikátor könyve. 9. Prófétai munkákra: 17 prófétai könyv. 10. Vallásos himnuszokra: Zsoltárok könyve. Az újszövetség egyszerűbb és áttekinthetőbb:_­a négy Evangélium mellett megtaláljuk az Apostolok Csele­kedeteiről írott könyvet és a 13 pali levél mellett 8 egy­éb levelet és az úgynevezett Apocalypsist. Ireneus (Kr. u. 205-ben) az újtestamentumi könyvek közül már mind a négy evangéliumot említi. Az újszövet­ségi kánont Kr. u. II. században fogadták el. (Bizo­nyos Muratori 1750-ben fedezte fel egy régi latin írás­ból.) Bajor János

Next