Unitárius Élet, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
unitárius szemmel .Az édes apáktól emlékezett a hálával csordultig telt gyermeki szívek harmatos serege ezekben a tavaszi verőfénytől tündöklő napokban. Az anyákról, akiknek áldása és aggódó szeretete láthatatlan aranykoronaként ott ragyog minden gyermek feje fölött, ha lepkét kerget virágos réten, iskolapadban hajlik könyvei fölé, vagy az élet kemény munkamezején forgolódik. Ma feléjük tárul minden szív, ölükbe hull minden virág, munkában megfáradt alakjuk fölegyenesedik, a májusi napfény sző sugárköntöst itt-ott megfakult ruhájuk fölé. Ők mai életünknek a hála és megbecsülés érdemrendjével kitüntetett győztes dolgozói. Társadalmunk új rendje az édesanyák körül lebontotta a család körüli teendők kizárólagosságának mármár klastromszerűvé merevült falait. Alkotmányunk egyként lehetőséget biztosít mindenki számára: a munkához való jogot, legyenek édesapák, vagy édesanyák, akik a termelő munkából, nemesen vetélkedve, kiveszik részüket. Hajdan a bulvársajtó hírszolgálatában sűrűn előforduló szenzációként szerepelt a júgkövet ivő, a házat magukra gyújtó, őrizetlenül hagyott gyermekek sötét tragédiája. Ma ilyen félelemtől nem kell riadoznia a termelő munkában tevékenykedő édesanya aggódó szívének. Államunk szerető gondoskodása intézményesen biztosítja, hogy a dolgozó édesanyák közösségi munkájának lendületét a gyermekgondozás problémái ne fékezhessék. Korszerűen berendezett csecsemővédelmi intézetek, parkszerű kertekkel övezett napközi otthonok lelkes védőnő-gárdája osztja meg napról napra a dolgozó édesanyák ezreivel a csecsemőápolás, gyermekgondozás sok-sok aprólékos gondját. Szárnyaljon hát a köszöntés szava az édesanyák felé mind, akik vannak széles e világon s azok felé is, akik az édesanya gondosságával, szeretetével övezik a termelő munkában fáradozó anyák gyermekeit. Az emlékező kegyelet mécsesei pedig borítsák el fényükkel a sírhalmokat is, valahol csak áldott anyai szívek megszakadt húrjai porladoznak. Gyülekezeteink is ünnepélyes keretek között emlékeztek meg az anyák napjáról. Darwin és az unitáriusok Születése másfélszázados és nagy műve, az Origin of Species megjelenésének százéves fordulója alkalmából Darwinról már történt megemlékezés lapunkban, melynek rendjén arról is szó esett, hogy munkásságát a magyar nyelvű unitárius irodalom annak idején méltányolta. Az angol unitáriusok hetilapja, az Inquirer nyomán most az alábbi érdekességeket közöljük Darwinnak az angol unitárizmussal való kapcsolatáról. Az unitárius történetírás feljegyezte, hogy Darwin, mint gyermek, Shrewsburyben az unitárius gyülekezet templomába járt. Nagyapja, a szintén jól ismert dr. Erasmus Darwin jó barátságban volt kora nevesebb unitáriusaival, köztük Josiah Wedgwood-dal is. E kapcsolat később elmélyült, amikor Erasmus Darwin fia feleségül vette Wedgwood leányát, s így Charles Darwin édesanyja unitárius családból származik. Darwin unitárius kapcsolatai felnőtt korában sem szakadnak meg, mert ismeretes, hogy ő is egyike volt kora ama neves tudósainak, aki eljárt a Little Portland utcai unitárius gyülekezetbe, s ott dr. James Martineau, a nagy angol unitárius vallásfilozófus egyházi beszédeit hallgatta. Az évforduló alkalmából számos angol unitárius gyülekezetben megemlékeznek Darwin tanításairól. A Hibbert-alapítvány, melynek titkára, dr. St. Carter, cambridge-i unitárius lelkész, az unitárius világszövetség alelnöke, évi szokásos előadássorozata tárgyául a Darwinról való megemlékezést választotta. A négy előadásból álló sorozat címe: A darwinizmus a gondolkodás történetében. Az előadások tartására az alapítvány intéző bizottsága Basil Willey cambridge-i professzort kérte fel, aki az angol irodalomtörténet legjelesebb művelője és a Pembroke College elnöke. Az előadások ismertetik Darwin elméletét, a fejlődéselméletnek a vallással való kapcsolatát és a darwinizmus jelentőségét értékelik a gondolkodás történetének szélesebb szemszögéből. Az előadásokat a bristoli, londoni és manchesteri egyetemek, minden bizonnyal, nagy hallgatósága előtt tartják meg április és május hónapokban. Fl. 2 UNITÁRIUS ÉLET A BIBLIÁRÓL A. Szentírás 66 könyvnek a gyűjteménye: 39 az ótestamentumban és 27 az újban. Időben kb. kétezer év vallásos és történeti irodalmát öleli fel. Az ószövetségi könyveket héber és arámi nyelven, míg az újat kivétel nélkül görög nyelven írták. Krisztus előtt a II. században az ótestamentumot is görögre fordították s ezt nevezzük Septuagintának. A Vulgata a teljes biblia latin nyelvű fordítása, melyet Jeromos készített Krisztus után a IV. században. Nagyszámú újtestamentumi kézirattal rendelkezik a keresztény világ. A mintegy 4063 darab közül a három legrégibb és legjelentősebb az úgynevezett Vatikáni, Sinai és Alexandriai kódex, melyeknek eredete a IV—V. századra tehető. A legrégibb héber kéziratok az utóbbi évekig a IX—X. századból valók voltak. 1947-ben a Holt-tenger partján a Krisztus előtti I—*11. századból származó tekercsekre bukkantak, melyeknek feldolgozása még napjainkban is folyik. A könnyebb kezelhetőség kedvéért a XIII. században a canterbury érsek a Biblia szövegét fejezetekre bontotta, majd R. Estienne 1551-ben a fejezeteket versszakokra jegyezte ki. Gutenberg nyomtatta ki elsőnek 1456-ban. Jelenleg több mint 1100 nyelvre és nyelvjárásra van lefordítva. Irodalmi műfajonként a Bibliát feloszthatjuk: 1. A Teremtés nagy mítoszaira, a világ, az ember, a bűn és szenvedés, valamint az isteni büntetésnek eredetére, illetve keletkezésére. 2. Ókori hagyományok és törvények gyűjteményeire: a többi mózesi könyv. 3. Nemzeti korszakok irodalmára: Bírák és Sámuel könyvei. 4. Drámai irodalomra: Eszter könyve. 5. Idillikus irodalomra: Ruth könyve. 6. Lírai költészetre: Énekek Éneke. 7. Filozófiai költészetre: Jób könyve. 8. Tanító könyvekre: Példabeszédek és Prédikátor könyve. 9. Prófétai munkákra: 17 prófétai könyv. 10. Vallásos himnuszokra: Zsoltárok könyve. Az újszövetség egyszerűbb és áttekinthetőbb:_a négy Evangélium mellett megtaláljuk az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet és a 13 pali levél mellett 8 egyéb levelet és az úgynevezett Apocalypsist. Ireneus (Kr. u. 205-ben) az újtestamentumi könyvek közül már mind a négy evangéliumot említi. Az újszövetségi kánont Kr. u. II. században fogadták el. (Bizonyos Muratori 1750-ben fedezte fel egy régi latin írásból.) Bajor János