Unitárius Élet, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1966-01-01 / 1. szám
XX. ÉVF., 1. SZÁM Húszéves vagyok Az UNITÁRIUS ÉLET ezzel a példánnyal a huszadik évfolyamába lépett. Azért, most, amikor a kezedbe veszed Testvérem, — bárhol ezen a Glóbuson, — halld meg és értsd meg — mint valami boldog Zsoltárt — feléd is énekelik a betűk és a sorok együtt a húszévesek dalát. Örömének ez és ujjongás, mert az egész időben, amit mi emberek a földön megélhetünk, a húsz év a legszebb. A láng lelkű és viharosan égő költőnk szívét is megihlette ez a kor s midőn a két évtized mesgyéjén emlékeit gyűjtögeti már, így sóhajt fel: ,,Húsz esztendő, az idő hogy eljár”! Pedig az évek súlyát ebben a korban már nem a számok mérik, hanem a munka adja meg, melyet végeztünk. Az alkotások, melyeket megterveztünk és felépítettünk. Az esztendők tartalma ugyanis maga az élet, melynek erein végigcsörgedeznek a percek és Újévtől Szilveszterig minden rezzenését megszentelik a múló időnek, ha mi hasznosan és okosan használtuk fel azok lehetőségeit. Egyházi életünk rendje szerint minden gyülekezetünknek van egy lelkipásztora. Az UNITÁRIUS ÉLET, egyedül, az összes gyülekezeteink közös lelkipásztora. Palástja a szeretet, melyet tőlünk kap. Szószéke azoknak szíve, akik olvassák. Munkaterülete a teljes élet. Bibliája az Evangélium. Zsoltárai a mi örömeink. Az ihletet a békében élő és szépen fejlődő élet termékeny összhangjából kapja. És osztódás útján szaporodik. Minél többet adhat önmagából, minél több családhoz eljut, annál többnek érzi magát. Lelkileg, szellemileg és anyagi vonatkozásban egyaránt abból él, amit jó lélekkel, szeretettel, benső indításainkból fakadóan, azoktól kap, akik valamilyen módon támogatják. Az UNITÁRIUS ÉLET húsz évvel ezelőtt a béke bölcsőjében született s ezzel el is jegyezte magát a legszentebb cél szolgálatára, az ember egyetemes és általános jólétének, a viruló és szakadatlanul épülő életnek lelki és szellemi megmunkálására. Öröm nekünk, ha fáradozásaink eredményeként külső vonatkozásaiban tágul, terebélyesedik s napról-napra gazdagabb lesz az élet. Mert szeretjük az életet, mint legnagyobb adományt és áldott alkalmat a jóra, a szépre, a legkáprázatosabb elképzeléseink és terveinkkiművelésére. Tudjuk azonban azt is, hogy a külső építkezésekkel, a technikai s általában az úgynevezett anyagi vonatkozású fejlődéssel párhuzamosan, mindenkor lépést kell tartania a benső, a lelki és szellemi fejlődésnek is, mert az az ember, aki minden gondját a külső világ kibontakoztatására fordítja s közben önmagát, a maga benső emberi világának lelki és szellemi fejlesztését elhanyagolja, az olyan ember előbb-utóbb törpe nemzedékké válik, akinek a kezében elporladnak a legmaradandóbb dolgok is, eszményei pedig tiszavirágként terméketlenül hullanak a porba. Az a nemzedék pedig, amelynek munkája nyomán nemcsak a külső világ gazdagodik, hanem emberségének építésével valósággal megéli eszményeit, az olyan generáció kezében állandóan izmosodik az élet szükségleteire, ha kell vizet fakaszt a sziklából és a sivatagból egyaránt. Szeretjük az életet: — a szép, — a jó, a fennkölt és tartalmas életet, mely kiküzdötte magát a halálvölgyéből és békéjének, fejlődésének lehetőségét és bizonyságait önmagában hordja. Ennek a tiszta és igazi emberi életnek a kiteljesedését, az örökkévalóságnak, a múlandóság feletti győzelmét, az emberi élet manifesztációját ünnepeljük meg a közelgő Húsvétban. Mert Húsvét az élet ünnepe. Most fakadnak a rügyek. Ébrednek a csírák. Festenek a bimbók. Virítanak a virágok. Most még a sírokon is zöldell a fű. Benépesül a természet világa s csordultig telik élettel. Sokat ígérő, harmonikus, boldog élettel. Az élet szeretetével és feltétlen tiszteletével köszöntjük ezt a színpompás, dús, újjáéledő tavaszi életet a természetben és az emberi közösségekben egyaránt. Ez a csodálatos emberi élet a maga eszményeivel olyan fenséges összhangban még sehol nem volt, mint Jézusnál, ezért nekünk ő az eszményképünk, élete példaadás, eszményei, ha megtudjuk élni azokat kezességei az üdvösségnek. Az üdvösséges emberi élet diadalnapjára, Húsvétra adjon Isten boldog ünnepeket mindenkeresztény testvérünknek és békességet az egész emberiségnek. Szívemből kívánom. Pethő István püspöki helynök ÁPRILIS 4 Évenként visszatérő ünnepi fényében mind jobban bontakoznak ki az eredmények, amelyeket népgazdaságunk fejlődése, szociális, gazdasági és kulturális életünk területén a legújabb adatok tükrében tár elénk. Népköztársaságunk ez évi költségvetésének kiadásaiból közel ötven százalékot a népgazdasági terv célkitűzései szerint megvalósítandó ipari beruházásokra, az ipari üzemek korszerűsítésére, a közlekedés fejlesztésére, egészségügyi, oktatási és egyéb kulturális intézmények hálózatának bővítésére kell fordítani. E célkitűzések sikeres megvalósítását szolgálja a közelmúltban széles körben megvitatott gazdasági irányítási rendszer reformja is, amelyről az ország legmagasabb tudományos testületében ,az Akadémián lezajlott vita eredményeként állapították meg, hogy jelentőségében általános érdekű mind az eddig elért kimagasló eredmények, mind pedig a jövőbeli tervek bölcsőjeként. 1945. április 4. Ezen az emlékezetes évfordulón, amikor kegyeletes érzésekkel adózunk az életüket feláldozott hősök emlékének, megbecsülő szeretettel fordulunk az egyszerű dolgozók tízezrei felé, akik a mindennapi munka alkotó fegyereivel igyekeznek győzelemre vinni az építés szellemének mind szélesebb területeket meghódító békés haditervét, 1966. JANUÁR—MÁRCIUS