Unitárius Evangélium, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
UNITÁRIUS EVANGÉLIUM TEOLÓGIA. CSIFÓ SALAMON (1865-1934): Megdöbbenek, midőn azt kell leírnom, hogy Csifó Salamon pályafutása véget ért. Elvégre is kevesen vagyunk kicsiny Egyházunkban s minden igaz munkáskézre valóban szükségünk volna. A tiszta, józan életnek s a puritán felfogásnak és szorgalmas munkásságnak volt valódi mintaképe. Úgy is szerettem, mint tanáromat, úgy is, mint kollégámat s úgy is, mint dékánomat. Hogy mikor lesz még az unitár, teol. ifjúságnak egy ilyen, atyai jóságú és mindenről gondoskodni akaró vezetője, azt a jövő mutatja meg. Csifó Salamon Székelykeresztúron született 1865-ben; ott és Kolozsváron végezte tanulmányait s mint jeles előmenetelü ifjat, az Egyház 1886-ban a Londonban levő Manchester New College-ba küldte akadémitának. Feladatát szépen oldotta meg, sok ismerettel s számos jó barát nemes emlékével tért haza, akikkel baráti összeköttetéseit mindig fenntartotta. Itthon az árkosi egyházközség lelkésze lett, hol alkotásai ma is élnek; majd Kolozsvárra került egyházi titkárnak s a kolozsvári egyházközség kiváló lelkésze is volt több éven át, hol tiszteletbeli keblitanácsossággal tüntették ki. 1909 óta teol.tanárként működött 24 éven át s ebből 17 évig volt dékán. Az egyháztört,és jogi tanszéket töltötte be s nemcsak elméleti ember volt, hanem nagy szorgalommal a gyakorlati életből is bőségesen kivette részét. Pénzügyi kérdések is foglalkoztatták s volt idő, mikor a középiskolák számára az ótest, történetek köréből tankönyvet irt. Az egyházi beszédírás terén jelentős munkát végzett s önállóan is megjelent „Szolgálat az Úr előtt" c. ilyen tartalmú kötete. Mint árkosi lelkész segédkezett Háromszék történetének a megírásában ; nálunk Lázár István és kora érdekelte főképen és egyházjogi irodalmunknak — a dr.Tóth György kiváló munkái mellett is — örökös kára marad, hogy az ő szorgalmas gyűjteménye megsemmisült, amiről mindig felindult szomorúsággal szólott közvetlen barátai előtt. Az egyetemes lelkészkar is megtisztelte elnöki tisztével s különösen rendületlen tagja volt a Nyugdíjintézetnek. Mintaférj volt s nevelt fiának jó apja, mint gyámapa is bámulatraméltó módon oldotta meg feladatait; nőtestvérét s világtalan öccsét testvéri szeretettel gyámolította állandóan. Egyszóval: derék munkája volt társadalmi körének és maradandó emlékeket hagyott Akadémiánkon. Nagy veszteségeink voltak, nem régen dr. Borbély István s most Csifó Salamon halála folytán, de nem panaszkodunk . . . inkább áldjuk Istent, hogy őket nekünk, a mi Egyházunknak s abban Teológiánknak adta volt. Csifó Salamon néhai a fia temetésén jan. 10-én az Unitár. Kollég. dísztermében imádkozott a főt. püspök úr, beszédet mondott Le-