Kévekötés, 1935-1936 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 1. szám

VIII. évfolyam 1935 október hó _________UNITÁRIUS IFJÚSÁGI FOLYÓIRAT_________ Az Egyetemes Szervezet megbízásából szerkeszti és kiadja SIMÉN DÁNIEL főszerkesztő fogarasi lelkész. Ahogyan mi látjuk. A kévekötés címlapján némi változtatást észlelhet az olvasó. Szeretném ha az első­ te­kintetre felfedezné, hogy az ifjúsági folyóirat elé az unitárius jelzőt is odatettük. Ez a lépé­sünk megfontolásnak az eredménye. Nem harcos kihívás ez más felekezetűekkel szemben, nem üres fitogtatása nevünknek, hanem egy csendes megszervezése, összegyűjtése annak a lelki kincsnek, ami egyházunk keretén belül élő ifjainkban szétszórtan és sok tekintetben kihasználatlanul hever, önmagunk őszinte megmutatása; nézzétek, ez vagyunk mi! Hom­lokunkon és lelkünkben a bélyeg. Ha szerettek csatlakozzatok hozzánk. Mi nem törünk ural­kodásra, nem keressük az ellenséget, nem kí­vánunk szolgákat, csupán egymásratalálást, együttműködést. Egy alapkő letétele az első nagy lépés, mely az új lelkiegység frontjának kiépítését célozza a szabadon gondolkozó ifjak között. Mozgalmunkat idáig csak a konferen­ciák tartották úgy ahogy össze. Most e foga­lom alatt, belülről kifelé, ki akarjuk fejleszteni öntudatos és liberális vallási közösségbe beleillesz­kedni akaró, az egyetemes keresztény gondolatot odaadóan szolgáló, alázatosan embert szerető ma­gyar ifjak lelki csoportját. Egy otthon ez a szó, amely mentsvár és iskola. Végül és mindenek felett az isteni lélek egy örök viszhangja, mely bennünk marad, mint a kagylóban a tenger zúgása. Kairóban mikor éjfélt üt a város toronyórája, az éjjeli őr harsányan végig kiáltja az utcákon a szokásos jelszót. Függö­nyök mögül és utcasarkokról ezer és ezer ember felel: »Egy az Isten !“ Lelketek elé tártuk e jelszót, ifjak, higgjetek benne s fe­leljetek ! ♦ Az érdes véletlen egy kis sárga kötésű füzet-könyvecskét játszott a kezemre. (László Dezső: Az Erdélyi Református Egyház Tör­ténete, Ifjú Erdély kiadása, 1929.) melyben nem a legkedvezőbb megvilágításba kerülünk mi unitáriusok. Ide­s­tova hat éve, hogy a könyv megjelent, közkézen forog s terjeszti a nép között írójának elfogult megállapításait, s tudomásunk szerint nem akadt még senki, hogy ezekre érdemleges választ adjon. A tör­ténelmi hűség kedvéért legyen szabad meg­tennünk egy pár megjegyzést. Megállapíthat­juk, hogy László Dezső a ma divatossá vált történet-irás irányát követi, ahol nem a tár­gyilagosság, hanem a szempont győz. Szívesen könyveli el az unitárizmust a baptista szekták­kal egyenlő alapon, mint a reformáció helyte­len irányát, mondván, hogy (az unitáriusok) „a hit helyett az emberi értelmet becsülik na­gyon sokra, össze akarják a vallást egyeztetni az emberi értelemmel.“ Ebből a rövid meg­állapításból is, saját szavai szerint, minden jó református láthatja, hogy az unitáriusok meny­nyire távol állnának a Szentírás tanításaitok Vájjon így áll a dolog? Igen, mert a szerző 1. sz.

Next