Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-30 / 26. szám
202 eczere következet: „szállá ala poklokra,“ is ez jó neki szólt. Anyagi érdekű bizotmánynak is fibe kelete hagyni köpülist s most van se tejfel, se vaj. Színház vizsgáló bizotmany izs, mikor mar keresztül orchestrumon felkapaszkot a színpadra, akor eczere leeste ra kurtina, s most az fele a publikumnak, fele a directionak fordulva, úgy van megpihentetve legközelebi előadásig. Muzeum vizitalo bizottság vigtire, mikor ipen azon tanakodta, hogyan kel tigriseket jövendőre kitömetnyi, akár eczere elnapolás valamenyi tigris száját brevi manu betömöt. Csak codiacationalis bizotmany irte cziljat; mert neki sikerült elültetnyi paragrafus magot; mar most az majd szaporodik magatul, ha nem öntözik izs. No de biztat engemet reminsig, hogy ezel nem meghaltunk, hanem átváltoztunk hernyobul pupává, mint szoktak bombyxok is papikiok, s majd elgyan időszak, a mikor ismit kibújunk pupabul, mint tarka pilangok, s ragyogni fogjuk Schmeter’ling gyüjteménybe. Hanem azért azt az utolso sessiot, „quod mihi supremum tempus in urbe fuit“ soha se nem elfelejtek. „Labitur ex oculis nunc quoque gutta peri dia meis‘‘ ha elgondolok, milyen szipen mente ! minden. Soha elnöki csengetyű olyan szipen meg nem nyitott gyülist, mint ez alkalomal, olyan szipen szólta, mint egy lilekharang, mi- !kor valaki meg akar halnyi, azaz nem akarja, de muszáj. Soha nagyob érdekeltsigel nem halgatunk petitiokat, mik időközbe beirkeztek, is a miket tisztelt ház kiosztota riszint petitionalis bizotmanynak, (a ki mar holnap elmegy), riszint magyar minisztériumnak, (a ki mig holnapután nem gyün). Sőt mikor legutolsó itlet napján megjelen Leányvár. * 1440-ik évben jó s víg szüret volt mindenütt a hegyalján. De legvigabb volt Patakon a Somlyó hegyen, Palóczy Mátyás nádor szellejében. Az agg nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgait máshol tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében lett volna. Ő gyakran futott ki, a hegy legmagasabb csúcsára nézett le végig a hegy te verificationalis bizotmany arkangyala, hogy no mig egy job oldalra tartozó uj képviselőt beverificálja paradicsomba, azzal is olyan figyelemet végig néztünk, mint mikor van hirdetve szinházba Couqui kisaszonyai balét, aztan adnak elöte mig „egy ur is egy aszonysag.“ Vigtre mig háznagy olvasta fel valamit költsigvetöi bizotmany neviben „der letzte Zwanziger“ felül, s azutan kimente a hazbul azöltözködnyi vitiznek. Mert hogy odakin volt mar felsöhaz vitize, a ki hozta nekünk izenetet. De mar háznagy nem irte ra panczilt izs felcsatolnyi derekára, mert elnök ur nagyon integete neki szemöldökeivel, had csak úgy gyüte visza kardosán, másik kardos urat hol elül, hol hatul kisirve. No bizom ara a kardra nem volt szükség, mert hiszen mi úgy is engedelmesketünk. Csak tigris part akarta mig kicsit protestalnyi, hanem azt leszavaztunk, azutan migeczer elnöki iigzisben kimondot „világos“ töbsig szó esen protestalt, de a se lehetet. Hja, bizom, kisö most mar „világos“ elen protestalnyi! Is igy lete múzsáknak vacatio — rigorosum előtt. Most már hirdethet újság, hogy „szitszoratot nemcsak centrum, hanem job szárny is bal szárny izs.“ Holnapután bezárnak magyar theatrumot izs, azután sehol se nem lesz sémi spectakulum. Hanem az irt képviselők nagy része odahaza izs fogja hüségesen folytatni azt a munkát, mit hat hónapon keresztül it Pesten megteljesitet;— a kinek tudniilik van elfagyot rozs, az most odahaza csipelhet üres szalmát, alázatos szolgája Talleroszíj Zebulon alatti nagy síkságra; onnan várta vőlegényét, Várdai Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem vert. A reményében csalódott menyaszszony búsan fordítá fejét a pataki vár felé; már itt a szélcsend ellenére a várváros környékét egészen porfellegbe burkolva látta, s onnan tompa moraj vonult a hegy felé. Rémülve sietett le a hegyalján mulatókhoz , mire odaért, egy a városból jött lovag beszélé, hogy a