Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-24 / 8. szám
igazán sok helyre elkötött ügy. Nem rég egy folyamodás került a kezünkbe, melynek szerzője 1855 óta folyvást keresi a fórumot, mely neki igazságot szolgáltasson. Saját comitivája szerint eddigelé a következendő helyekre folyamodott igazságért: a trencsin megyei polgári és fenyítő törvényszékhez, az esztergommegyei fenyítő és polgári törvényszékhez, a volt budai és pest megyei polgári és fenyítő törvényszékhez, a bécsi polgári és fenyítő törvényszékhez, a bécsi hadi törvényszékhez (!) az osztrák nemzeti bankhoz (!) az államadóssági törlesztő pénztárhoz (!) a budai hitelpénztárhoz, a magyar udvari canczellárhoz, az országbíróhoz, az osztrák Reichsrathhoz (!!) a Financzministerhez, a pozsony megyei fenyítő törvényszékhez, az államtanácshoz, és az alsó austriai tartományi gyűléshez. (!!!) És mindezen fórumoktól még csak választ sem kapott, kivéve a Reichsrathot, az államtanácsot, a pozsonyi törvényszéket, és az alsó austriai országgyűlést, ahol kapott biztatást, de egyebet persze semmit. Most aztán végtére a magyar országgyűléshez folyamodik, hogy tegyen neki igazságot. Mi az emanczipatló. János gazda dél óta ott búsulgat Majsli korcsmájában, van két könyökének elég dolga, melyre egész súlyával ránehezül bozontos feje. Majsli gazda pedig tele-tele tölti a kiürült üveget, akár parancsolja János, akár nem. — Hallod-e Majsli! szólt egyszer János gazda. — Hallom, hallom, csak mondja khed! — Nem iszom nálad többet semmit is. — Thalán rusz az ithal! vagy mi? — Az ital olyan a milyen. — Nuh, hát mi bhaj ? — Az, hogy nincs egy árva vendéged sem , kitől egy kis újságot hallhatna az ember, bezzeg a Rádilliknél van vendég elég, ott nem unja magát agyon a borivó. — Ha cshak ez a baj János gazdha, azon segítnek mindjárt, mindhok én khednek újságot, cshak hallja khed. — Hát csak ki vele ! szólt egészen felvidulva János gazda, s zápfogára kapta kurta szárú pipáját. — Ismerte khed azt a sárgha khancza lovamat ? — Hogy ne ismertem volna. — Nu hát lássa khed, annak a fia, az a phiros csikkó az éjjel megdhöglött. 62 — Üssön meg a mennydörgös mennyke lovaddal, csikóddal Majsli! szólt boszúsan János gazda, hát ilyen újságot beszélsz? — Nha! mit akhar khed? nu hát ez nem újság ? — Mi közöm nekem a te rósz digdáncsodhoz és döglött csikódhoz. — Hát milyen újság khell khednek? — Milyen , milyen ? hát az, hogy mit csinálnak odafent a követek az országgyűlésen. — Hát ahhoz khednek mi khüze. — Mi közöm Majsli ? hát az, hogy igen sok a portróm, pedig semmi termésem sem volt, felét sem tudom kifizetni, de még a maradékom se tudja. — Eszthendüre még bübb lesz János gazda! — Hallod-e zsidó ! ne veszekedj ám ! — Pedig úgy lesz. — Hát akkor minek vót a restorátió, he ? aztán meg minek az országgyűlés ? — Az khetlen János ghazda nem segít, khed ott nem nyer semmit is. — Hát várjon ki nyer ?— Mi nyerjük meg az emancziphatiót. — Micsoda czipót te Majsli? — Hát az emancziphatiót. — Micsoda portéka az te Majsli? kérdécsodálkozó arczczal János gazda. — Hát az János ghazda, hogy ha máskhor khüvetválaszthás lesz, én is khapok itt phüngást, nem csak khed! érthette ? Nyilatkozat. Kimondtam egész kereken: Kisasszony, én önt szeretem ! Kisasszony erre lett komoly. S részvéttel mondá: sind Sie toll ? Kel is. Utánozható. Hosszas kellemetlen vita folyt egyszer a vármegye gyűlésen, mely több napig tartván, sok személyeskedésbe fajult át, s miután több rendbeli viszszahúzások, rendreigazításokon keresztül ment volna, elvégre aként vágatott keresztül, hogy az egész vitára boríttassék a feledékenység fátyola, miről is a másnap felolvasott jegyzőkönyv ily szavakban tanúskodott: „A lefolyt kellemetlen ügyre nézve a tekintetes Karok és Rendek azt határozták, hogy annak részletei az örök feledékenység emlékezetébe temettessenek el!“