Az Üstökös, 1891 (34. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1891-01-04 / 1. szám
. És úgy teszek bele ám hiába! Gazembert, itten sem lelek. Hisz látom, hogy a társaságba' Be mernek járni mindezek. S örvendnek ott nagy tiszteletnek. Asztalnál a főhelyen esznek. Kiöltök földig hajlanak. Ragyogván ök akár a nap. S bátor jámbor vagyok, de azt csak Mégsem hiszem el senkinek. Hogy a gonoszra annyit adnak S hódolatára mind siet. Kalapom hát én is levéve Futok az ő üdvözletére. S aludni oszt, nyugodtan megyek. Hogy gazok nálunk nincsenek. (Folytatása következik.) A miniszterek Pozsonyban. (Eredeti tudósítás.) Fon szerencse Pressburgnak, mert it vonta ősz ! Egsellenz Capáry, ősz egzelenc Poross, ősz egzelenc Szilágy, annyi egzelenc, hogy a Piergemájster isaz egzelencnek tartotta moko mókát. Minden eerem topogta a szivembe, hogy ősz egyik egzelenc osztot mént otta én hoszám és asz én famüthösz: »Leavasz ! szeavasz!« Ősz átatól óto mek szaporozott nékem a piszkesék éss a Szicsi fö ispánnak én is osztot montok: »Szeavasz! szeavasz!« Külömpen őszekszelenczek anyi minten babus gsoffen, hogy most má kipijják’etykujapp féderö fita gsamt fetyfertyák soáre. Dosi nue ladin kent. Homolpó tiné, osztán soáre, osztán matiné mit gansbrust mit saure szafaláde. Hoty nézte ki moko mókát őszegzelenz Poros Kabua, mikua mit szeparát fonattal ite érkeszelt és nem fokatt a piergemájszter, hanem egy poá sitó hondár. Was dész won a hecc? Ősz egzelencz olyan tihes lett, hoty megkopta ősz influenz. De meg is pinhette, mert nem kopott zsemmi enni. Őszegtelenc Sziláty petig peszélt eszér a kis Kapóner persenyért négy óra hoszszut. Motyorászta, mi ősz , nemszedi politik s mázs efféle szamárság, a mi sok politikusnak féló, te nem joakos empernek. Nagy megpotránkozás, hogy a noty hoszofi Disze Kálmán nem fóta itt a hid elkeresztetelésnél. Hit ? Bricke ? Was für á Bricke ?! Te mojorról a tovoszi tudósitásomban fokog rámenni. Franz Hasenfresser, matyor nemszeti határ felfigyászó. ÜSTÖKÖS Mi a liberalizmus? — Ollózás is «Magyar Szalon» januári füzetéből. — I. Ön.t. szerkesztő úr, azt kérdezi tőlem: Mi a liberalizmus? a válasz bár másnak nehéz, nekem mégis könnyűnek látszik. Nem egyéb a liberalizmus, mint azon, tehát bizonyos logikai kényszerűségből eredő, de mindazonáltal szükséges, habár nem mindenkor kielégítő, ámbár a kor szellemének erős nyomása alatt feltétlenül kifejlődő, sőt az angol Bill szerint az akaraterő konvulsiv visszafejlődésének hatásaként jelentkező substrátuma a nemzetfentartó politika azon akaraterejének, mely, habár nem mindenkor jelentkezik is, ha tekintetbe vesszük, de tekintetbe vesszük, mert kell hogy tekintetbe vegyük, mégis, leküzdve az eléje gördülő passiv akadályokat, az actív tevékenység terére lépve, de ennek daczára számolva a körülményekkel, képes, elveinek tisztaságát megőrizve, politikai czéljait megvalósítani, anélkül, hogy ez által, bár ez rendesen így történik, de a rágalmazások kemény visszacsapásával, czéljait megvalósítani. Reformai Szilágyi Dezső: II. Mi a liberalizmus ? Állam, rendőrök nélkül és éjjel is nyitva hagyott boltajtókkal. Feszites Jani, újpesti száműzött és ál-kulcsor. III. A liberalizmus eszményi szabadság: megpumpolhatni mindenkit nem, kor és rangkülönbség nélkül. Szivattyay Ottomár, v. belső zseb szimatolnok. IV. A liberalizmus: rendezett állam, anyósok nélkül. Dsvnnyögh Péter, sors- és anyósüldözött. V. A’vóna a igazi liberálismus ha nem kéne a pádimentot minden héten lövikszölni. Baka Borosa, szagáló a király-utczában. VI. Hogy mi a liberalizmus ? Én a legnagyobb készséggel megmondanám, és megírnám, ha tudnám, így tehát nem írom és nem mondom meg. Tisza Kálmán. VII. Hogy mi a liberalizmus? Én azt igen jól tudom és értem, de kimondani vagy megírni nem akaródzik. Gróf Apponyi Albert, 1891 január 4.