Az Üstökös, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
78 Könyvesboltban. Grófkisasszony. Nem kaphatnám meg Paul de Kock művet — imakönyv-alakban ? U S T U K 0 S 1895 február 17. Egyetemi tanárok dala. Mi professzorok vagyunk. Ifjúságot oktatunk, S mig a tanári székben ülünk, A tudományokért hevülünk. Szépre, jóra oktatunk, Mert professzorok vagyunk, Bölcs, tudós professzorok, S ez lesz isten jó dolog, Isten úgyse, isten úgyse, Isten úgyse jó dolog! Mi professzorok vagyunk, Leczkepénzeket kapunk, És ha a pénz befoly szaporán, Alhatik aztán a tudomány. Rála nem sokat adunk. Mert professzorok vagyunk, Bölcs, tudós professzorok, S ez bsz isten, jó dolog, Isten úgyse, isten úgyse, Isten úgyse jó dolog ! A tudományt üsse ki, Mert a leczkepénz a fő, S minisztert csak olyat szeretünk, Ki pénzzel teletölti zsebünk, Leczkepénzre szomjazunk, Mert professzorok vagyunk, Bölcs, tudós professzorok. S ez lesz isten jó dolog, Isten úgyse, isten úgyse, Isten úgyse jó dolog!s A XIX. század irodalma. — Egy XX. századbeli irodalomtörténetből. — Az a nagy világforradalom, mely századunk első éveiben tombolt, s a társadalom képét olyan gyökeresen átalakította, megsemmisítette a XIX. században nyomtatott könyvek legnagyobb részét is, úgy, hogy e század irodalmáról csak igen kevés adat áll rendelkezésünkre. Az akadémia pinczéiben véletlenül megmaradt — bár egerek által erősen megrongált — évi jelentésekből és névsorokból következtetve, a század legnagyobb költői Arany János, Gyulai Pál és Pompéry János voltak. Az első kettő kapta a legnagyobb kitüntetések egyikét: a Szent István-rend kiskeresztjét. A három közt valószínűleg Gyulai Pál volt a legnagyobb, aki legszebb költeményeit Petőfi Sándor álnév alatt írta. Onnan lehet ezt egész biztosan következtetni, hogy több XIX. századbeli könyvben Petőfi Sándort említik a legnagyobb magyar költő gyanánt, holott ez a név az akadémia tagjainak jegyzékében elő nem fordul, tehát ilynevű költő tényleg nem létezhetett. S e mellett Gyulai ránk maradt költeményei Petőfi szintén megmaradt költeményeivel olyan frappáns hasonlóságot mutatnak, hogy azokat egy költő műveinek kell tartanunk. S az a körülmény, hogy Gyulai versei mégis, — bár a gondolat, a hangulat legtöbbször ugyanaz — nagyon sokkal rosszabbak a Petőfi költeményeinél, arra mutat, hogy Gyulai csak első kísérleteit, költészetének zsengéit adta ki saját neve alatt, míg később, mikor már igazán nagy költővé fejlődött s igazán gyönyörű verseket írt, a Petőfi Sándor álnév alá rejtőzött. Sok költeményét, melyet az első kiadásban még nagyon gyöngén, egy kezdő poéta összes gyarlóságaival írt meg, remekül átdolgozva, páratlanul szép, költői formában találjuk meg újra Petőfi Sándor álnév alatt kiadott második verskötetében. Gyulai Pál fényes állásba, pompás anyagi helyzetbe jutott. Ez mutatja, mennyire becsülték akkoriban Magyarországon az irodalmat. Különben egyéb adataink is vannak erre, így Beniczkyné Bajza Lenke, a század legnagyobb regényírója, a magy. kir. opera intendánsa, majd Pest megye főispánja lett, ami pedig szinte páratlan eset a nők akkori társadalmi helyzetét tekintve. Apponyi Albert, a Kisfaludy-társaság ünnepelt tagja, a legkitűnőbb belletristák egyike, egész a miniszterelnökségig vitte, tehát többre, mint egykor Goethe. Igaz, hogy nem sokáig "kormányzott, s igazolta azt a tételt, hogy nagy költők soha sem nagy államférfiak. Nagy tekintélye és befolyása volt még az írók közül Futtaky Gyulának, Maszák Hugónak, és Busbach Péternek. Legkitűnőbb tudósai voltak a századnak: Pauer Imre, Heinrich Gusztáv, Sághy Gyula és Reményi Antal. Ez utóbbi tekinthető a magyar tengerészeti tudomány megalapítójának. Az egyházi irodalomban Szász Károly neve szerepel leginkább. Egy Czegléden Kossuth Lajos személyével kapcsolatban elkövetett ballépése azonban moraliter megölte, s azóta megszűnt szerepelni.-