Útunk, 1946 (1. évfolyam, 1-15. szám)
1946-06-22 / 1. szám
kolozsvári börtönből kiszabadított kommunisták megjelenése ellenállási mozgalmunk első komoly eredménye volt. Kovács Katona Jenő hamar új, nagyobb tanyát szerzett a szomszédban, közös jó barátunknál, az ugyanazon házban lakó Kőműves Nagy Lajosnál. A börtönből érkezettek ott tanácskoztak ezentúl, és segítségükkel kiszélesült a mozgalom. Most már kinek-kinek más volt a megbízatása: vagy a szakszervezetek mozgósításánál, vagy az üzemi ellenállás megszervezésénél, vagy az egyházak felé, vagy a Tízes Szervezetnél dolgozott. Én a városi őrség megszervezését kaptam, Kovács Katona Jenő pedig látszólag könnyű és veszélytelen munkát, a sajtó irányítását és új lapjaink előkészítését a felszabadulás esetére. Akkor már kezünkben volt az Ellenzék, azt Nagy József segítségével irányítottuk, a régi szerkesztőitől cserbenhagyott Keleti Újságot pedig az ellenállási mozgalomhoz csatlakozó fiatal zászlósra, Nagy Elekre bízták. A mozgalom a leglényegesebb ponton, az erdélyi magyar hadseregnél, eredménytelen maradt ugyan, de egyébként hovatovább annyira lázbahozta a tömegeket, élén a régi harcos hagyományaira eszmélkedő munkássággal, hogy ön-dkéntesmunkatársak láncolata alakult ki mindenütt s ment minden, mint a karikacsapás. Akkoriban találkoztam mégegyszer néhány percre Kovács Katona Jenővel ott fenn, a Bernit teában. Mindenki tudta, már csak néhány napról lehet szó. Kolozsvárt állandóan tűzben volt, a Monostori-úton visszavonuló tüzérséget támadták az orosz repülők. És Kovács Katona Jenő akkor kezdett irodalomról beszélni... Mint aki napi politikai szerepét a nagy történelmi drámában befejezte, most már nem a pillanat nyelvén szólott, hanem azt számítgatta, hogy milyen napilapok jelenhetnek meg a Vörös Hadsereg bejövetele után, s milyennek kell lennie az irodalmi fórumnak, a hagyományos Korunk eljövt változatának. Egyáltalá hány-mindenféle lapra, t.v.%1»urtí- szellemi termékre lesz iss kifalat, sorra a felszakadó idő Egy-két nap múlva azzal hívtak elő a városháza pincéjéből, hogy jelentést hozott valami katona. Hajnali szürkületben történt az eset, óvatosságból fegyvereseket vettem magam mellé s úgy hallgattam ki a jelentéstevő gyermekded-fiatal legényt. Halottat talált az utcán s ide szaladt a hírrel. A kivonuló németek dobták ki egy gépkocsiból a vérző tetemet, hátlövés, fejlövés, a hullánál újságíró-igazolvány Nagy József névre... Az ellenállási mozgalom első hősi halottja! Napok óta híre járt már, hogy vagy negyvenünket halálra keres a német, s a velünk akkor már együttműködő magyar rendőri közegektől kapott névsor alapján értesítettünk is mindenkit a veszélyről. Nagy József a maga újságírókönnyedségével rá sem hederített óvatosságra intő barátaira. A Newyork-étteremből hurcolták el kakastollas csendőrök s adták át a német gyilkosoknak. Délelőtt újabb megdöbbentő hír érkezett: a Bem utcai házból elvitték Kovács Katona Jenőt, magyar csendőrök törtek rá a magyar íróra! A német titkosrendőrségnek szolgáltatták ki a magyar függetlenség harcosát! Kolozsvár még aznap éjjel fronttá alakult át s amikor másnap reggel fogadtuk a bevonuló szovjetcsapatokat s megindult az újjászervezés munkája, Kovács Katona Jenő nem volt közöttünk. Nélküle indítottuk meg első napilapunkat, a Világosságot, egy héttel a felszabadulás után. Nélküle indultak meg többi napilapjaink. Nélküle indul meg most is az Utunk. Vájjon mi lett a sorsa? Valami legenda még elérkezett hozzánk szájról-szájra, olyasféle hír, hogy állítólag egy kolostorban látták, valahol a Dunántúlon. De hát e mendemonda óta is eltelt egy esetendő... Ki tudja, hol dobták ki •jagy József gyilkosai őt is a gépkocsiból! Lehet, hogy sohasem idunk meg kálváriájáról semmit. " Utunk megindulásakor harcos Bernét idézzük magunk közé. "Ggy BALOGH EDGÁR A Könyvnapra jelentette meg az Edition Moravetz zenekiadó cég Eisikovits Miksa dalszerzeményeinek első sorozatát. A háború lázából ocsúdó •Erdélyművészi élete ■nek jelentős eseménye az Eisikovits-dalok gondos, nyugateurópai formákban való megjelenése a szerzemények jelentősége és a kiadó úttörő vállalkozása miatt. Eisikovits nevére mintegy tíz esztendővel ezelőtt máramarosi folklór gyűjtései és feldolgozásai hívták fel az erdélyi és magyarországi zenei élet figyelmét. A máramarosi siratok a háború előtti esztendőkben Szeghő Júlia interpretálásában bejárták Európa hangversenydobogóit és helyüket az új magyar zene a Kodály és Bartók-iskola legjobb gyűjteményei és feldolgozásai mellé sorolta. A háború alatt a világ számára hallgatott a szerző. Temesvári magányában a kor megrendítő zűrzavarától kínozva, elvonultan alkotott s egy szebb és jobb világra készült. Azok, akik művészetét számontartották, — Szabolcsi Bence és munkaköre, — maguk is némaságra voltak ítélve. Ezekben a lélekhasogató időkben írta Eisikovits zongoraszerzeményeit és dalait. Egy zongoraszerzeményét nemrég ugyancsak az Edition Moravetz adta ki. Különös és új zene ez, a mi tájunk legmélyebb zenei élményei, a folklór dallamalakjai és ritmusai törnek fel szikrázó változatossággal egy drámai és idilli lélekből, mely helyét immár véglegesen a Kodály- Bartók-féle új magyar zene és a modern franciák között találta meg. Az Eisikovits-dalok első füzete élénken cáfolja meg azt az egyoldalú képet, amely a zeneszerzőt egyrészt a máramarosi folklórban akarja elskatulyázni, másrészt fajilag igyekszik elszigetelni. Most megjelent és kiadásra váró munkái azt bizonyítják, hogy Eisikovits végső helye: az új magyar zene. Nemcsakzenei felfogása, hangzatai, dallamai és ritmusai bizonyítják : 'i HAr n a forrás is, amelyből, m: l'Xlkt tő táplálkozik, — az ú- Ivers, mindenekelőtt J .'Isten'i Atila szociális és emberi tri ÖttMa Ady bonyolultsága, Babi IIK. I spiritualizmusa s a kert hangulatai. De ott talált a megzenésített lírikusok közt Xunier Ferencet, Szentimrei Jezőt és, a háború előtt a Korunk oldalain jelentkező fiatal, társadalmi lazulástól fűtött költőket, Salamon Ernőt, Brassai Viktort, Mária Bélát és Mélersz Józsefet. Az új magyar d.hátrwivéjA a század elején Ady első megzerésítője, Reinitz Béla volt Fisi*o- I vita a Reinitz- programmAr jI§. Igen messze fölfelémért a I verset, szinte a 'lassiene A ? Tv ! teljességre való igras^A felszínre a vers segítjwl jAgulati árnyalatait. Külön érdekessége Eisikovits kiadványánal^^Wt: \ megzenésített verseket^M^/%* mán fordításban, párh^V s reggel közli, amivel®^ szolgálatot tesz a magBL^ . T? , s mi gyár zene Kzépszentsií )mán művészi körökben _ ADY, és több erdélyi lírikus y __ W ___ __ r ' JÓZSEF ATTILA, BALÁZS BÉLA Eisikouts Miksa, az uj magyar dal zeneköltője tolmácsolásán tértett töltésért Apaffi Mihály erdélyi fejedelem talán eleitől fogva, de főleg öregebb korában, szörnyen untaaz államügyeket. Márpedig ő kellett, hogy elnököljön úgyszólván naponta hosszadalmas tanácskozásokon és végig kellett hogy hallgassa „az nagyságos tanácsbéli urak.“ sok okos beszédit. Nagy terv volt ez rajta! Annál inkább az, mert akkoriban Teleki kancellár intézett amúgy is mindent. Hát ő ott csak unatkozott. Ülés után ebédre is nála maradtak a tanácsurak és akkor is, étel-ital mellett, mind csupa komoly beszéd folyt; a vendégei ott is tovább forgatták, vitatták a politikát. Ezért aztán ezek után azt szokta mondani az ő hoppmesterének, Szentpálinak: — Gyere ide hozzám barátom Szentpáli és beszéljünk semmit! Hát ami itt következik, az is ilyen „semmit-beszélés". Régi kicsi történetek, minden fontosság nélkül. Ma holnap közel száz esztendősek. Mindakettő Bethlen Johanna, Toldalagi Mihályné históriája, aki nagyatyám unokahúga volt és akit mindenki franciásan Jeanette (Zsanett)-nek szólított és akit nagyon öreg korában jól ismertem, mint törődött és ráncos kicsi vénasszonyt. De ő 48-ban fiatal menyecske volt és csinos. A férje persze honvéd őrnagy volt. Zsanett tán nagyon szerelmes volt az urába, mert nagy üveges hintóban mindenütt követte azt a csapattestet, hová a férje tartozott. Így jutott el 49 augusztusában Világosra. Mikor ott meghallotta a kapituláció hírét, roppant felháborodott, mert bárha kicsi volt is, mégis nagy ,"ionleány" volt. Beszaladt a Bohus-kastélyba, be a főterembe, ami zsúfolásig tele volt orosz és magyar tisztekkel. Áttört a tömegen, odalépett Görgey elé és azzal az ő sivító hangjával, ami olyan éles volt, akár a töröksíp, odakiáltotta a tábornoknak: — Kormányzó úr! — maga áruló! Ilyen merész és elszánt kicsi asszony volt- ő. Nem csoda, hogy a férje akkor reá bízta két ezüst veretű finom francia nyeregpisztolyát, amit sajnált a zsákmányba beadni. Megkérte hát: dugja el jól és mentse meg őket. Hová tehetné? Mi a legbiztosabb hely ! Ahol nem kutatja senki? Ahol nem is sejti senkit — gondolta a kicsi Zsanett. Úgy határozott, hogy a legbiztosabb, ha a krinolinja belsejébe köti. Tehát így tett. Oda madzagolta a bő szoknyája alá. Másnap hosszú kocsisor indult Világosról Váradra, csupa asszonyokkal. Igaz, hogy egy-két honvédtiszt is, hogy ne jusson osztrák fogságba, inasnak, kocsisnak, dara bontnak öltözve elmenekült velük, de az nem ide tartozik. Ami ide tartozik, csak annyi, hogy Számos kocsi indult akkor reggel és mivel nagyon nagy hőség volt, amegállani nem tanácsos sehol és a víz is rossz arrafelé, hát az elemózsián kívül mindenki három-négy görögdinyét vitt magával a szomjúság ellen. Így indultak el. Jólment minden. Bántatlan utaztak. De a" távolság nagy és már sötét éjjel "volt, mikor Váradfhoz közeledtek. Itt azonban váratlanul „megállt: az egész kocsisorzás hallatszik ffMSy^egy lámpafény imbolyoi jmSjesszus“ 4- riadozott a kit „talán a policáj"! - 'Jmyíltán motoznák, keresnek ^ vagy talán fegyvert. — Jaj, ti lesz, ha megtalálják rajtuk a pisztolyokat! Jaj, akkor v gém esz!" De már közeledik az ő fogatához is két sötét ember. Katonák. Rác granicsárok. 4/ Szentséges jó Isten, ne hagyj el! Az egyik hirtelent kinyitja a kocsiajtót. Két kinyújtott karjával úgy nyúl be a hintóba, mintha fkertársaik, egész népük fél/iek s embertársaikor (attai valóban a tömeg mérnökei lesznek, életünk felfrissülns válik, mert szoros jó kapcsolat alakul új. olvasó között. Megnezés és folytonos egyenletesen áradni felé az új .szellemigjt. génje. 1 Egyébként fontos Hg sgl adat ez, mert egyrést, ha elszakadna a népünk és írói kötti kapcsolat, nem teszi feladat újra megépteni azt, részt: komoly sziűségességünk szellemiségért gyor alapos és eredményt belene az előttünk álló fársdalmi kulás nagy magyar felada Valószínű, hogy az idei könyve megjelenendő könyvek ebből a szempontból felesjtett , mely állomást szellemi M l egészséges fejlődésében. ’■fejest akarna ugriti az ülM )Egyenesen a kicsi asszony I# hoz nyúl, a szokni ja alá! Mégsem lett szanj baj! üt kői erénye elleni mnadás ifit/ pisztolyt sem kermit a tanom a göröcsnyéi. Tiá'^j hogy van mind&rmicsiban a Mbánal.: Azt az met, ami megmaradt, megis találták. kacagáss A méltók ki j iJutdalmasan mnom tovább a j veitetző fogathoz j így menekültmneg TM I /fi IMihály finom pjiolyai és ef.I jaz ijedtséggel «psi i Magam hallom esel”*' tM dón szájából, f j «/1 eszéljünk semmit! * Istenem, de JJ hl« *lSI'l oM