Utunk, 1984 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-22 / 25. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIX. ÉVFOLYAM • 25. (1860.) SZÁM • ARA 3 LEJZ KOLOZSVÁR-NAPOCA, 1984. JÚNIUS 22. Nagy beteljesülések időszaka Két hónap múlva az ország apraja-nagyja ünnepi díszben köszönti társadalmi és nemzeti felszabadító forradalmunk negyvenedik évfordulóját. Amint a kiemelkedő eseményekről való megemlékezések alkalmával történni szokott, a párt, az ország egész népe ezúttal is megvonja majd az eltelt időszak mérlegét, felméri a négy évtized alatt megtett utat, értékeli az elért eredményeket, a kétségbevonhatatlan sikereket és a menetközben felmerült nehézségeket, tanulságokat szűr le a továbblépés számára. A közgazdász ilyenkor is a számok tükrében próbál megbízható képet alkotni a végbement folyamatokról, feltárni a gazdasági jelenségek közötti összefüggéseket, kihámozni az adatok hátterében meghúzódó, a dolgozók millióinak több évtizedes erőfeszítését igénylő konkrét valóságot. Mert egy-egy számadat, amely fölött nem ritkán oly könnyedén átsiklunk, sok-sok ezer dolgozó több éves megfeszített munkájának a gyümölcseit jelzi, összegezi. Nos, az alapvető gazdasági folyamatok alakulását jellemző statisztikai sorok a tények erejével és egyértelműen azt tanúsítják, hogy az utóbbi négy évtized minden vonatkozásban a nagy beteljesülések időszakaként íródott-íródik be a hazai történelembe. Az elmúlt negyven esztendő megvalósításai közül ezúttal csak néhány, egyébként alapvető fontosságú tényre emlékeztetünk. És ezekhez sem a teljességre való törekvés szándékával közeledünk, hanem inkább gazdasági vetületeikre szorítkozunk, noha közismert, hogy e folyamatok következményeikben messze túlnőnek a gazdasági élet határain. Mélyenszántó szociális, politikai és más természetű kivetüléseik némelykor fel sem becsülhetők statisztikai adatok segítségével. A szelektív megközelítés óhatatlanul az iparfejlesztés kérdésére irányítja figyelmünket. És nem véletlenül. Hiszen éppen ezen a területen születtek oly kimagasló eredmények, amelyekre ezelőtt négy évtizeddel csak a nép legkiemelkedőbb fiai gondolhattak, s amelyek azóta egész gazdasági-társadalmi életünk nélkülözhetetlen tényezőivé váltak. Az ipar helyreállításával vette kezdetét a háború által szétzilált gazdaság saját medrébe való visszaterelése. Későbben ugyancsak a most már tudományosan megalapozott iparpolitika valóra váltásával emelkedett egyre magasabb színvonalra nemzetgazdaságunk a maga teljességében. Szükségeltet-e az előbbi megállapítás nyomósabb érvet annál, mint az, hogy tavalyi ipari termelésünk az 1938-as színvonal 53-szorosára emelkedett. (A négy évtizedes növekedés valójában ennél is nagyobb, hiszen az 1944-es ipari termelés alacsonyabb volt az 1938-as színvonalnál.) Abszolút értékben számolva: ipari termelésünk 1983 folyamán több mint 1100 milliárd lejre emelkedett, míg 1938-ban (Folytatása a 4. oldalon) VITA LÁSZLÓ Györkös Mányi Albert: Régi iskola A Népismereti Dolgozatok öt kötetére Népismereti Dolgozatok (ND) című néprajzi könyvsorozatunk patinás címével, valamint hagyományossá vált címlapján a fába vésett rozettával, ötödik kötetéhez érkezett. Tízes számrendszerünkben az egyik kezünk ujjait jelző öt jogosan kerek számnak számít, éljünk tehát az alkalommal, és addig is, amíg a tizedik kötethez érünk, próbáljuk a sorozatot beilleszteni tudományos és művelődési életünk egyéb törekvései, illetőleg eredményei közé. A néprajztudomány a történeti-társadalmi tudományok sorában, a legtömörebb lexikoni meghatározás szerint, „a népi kultúra vizsgálatával foglalkozik“, vagyis gyűjti, tanulmányozza és értékeli a nép hagyományos anyagi, társadalmi és szellemi javait. Amíg a földön nemzetek és nemzetiségek lesznek, addig a néprajztudomány is kutatni fogja kultúrájuk hasonlóságait és különbségeit: azokat a vonásaikat, amelyek közösek, és azokat, amelyek egymástól eltérőek, nemegyszer egyedülállóak. A sorozat eddigi és ezutáni kiadásának fölmérhetetlen elvi és gyakorlati jelentősége, hogy bár vágyainkhoz képest kissé lassú, de mégiscsak rendszeres és folyamatos megjelenésével első ízben biztosít ugyancsak rendszeres, folyamatos és biztos anyanyelvű szakközlési lehetőséget a romániai magyar néprajztudomány néhány hivatásos, de annál több önkéntes művelőjének. A gyakorlat bebizonyította, hogy az ND híján a szerzők egy része nagyobb szaktanulmányait — a kiadás reménye nélkül — meg sem írta volna; más, régebbi tanulmányok évekig, évtizedekig vártak szerzőjük fiókjában a kiadásra; ismét másokat szerzőjük halála után, hagyatékukból bányásztunk és bányászunk elő, hogy — rendeltetésüknek megfelelően — bejussanak a tudományos élet vérkeringésébe. Kiadó, szerkesztők, szerzők és olvasók együttes részvételében épp a szerzők munkavállalása mérhető le a legkönnyebben. Ha valaki a legutóbbi kötet végén átfutja A Népismereti Dolgozatok öt kötetének szerzői mutatóját, láthatja, hogy a munkatársak száma folyvást gyarapszik; a régebbiekkel együtt mindenik kötetben új nevek bukkanak fel, közöttük — örvendetesen — tudományos pályafutásuk elején tartó fiatalok is. Ámde beszéljenek a számok: az öt kötet 1184 lapján 64 szerzőnek — akik közül többen már örökre eltávoztak közülünk — 99 dolgozata jelent meg 637 rajzzal és 211 fényképpel. Ekkora mennyiségű és terjedelmű néprajzi anyag közlése időszaki sajtónkban elképzelhetetlen lett volna, a sorozat jelentőségéhez azonban, anyagának mennyiségén túl, egy fontos gyakorlati szempont: könnyű hozzáférhetősége s ezáltal hatványozott hatékonysága is hozzájárul. A szétszórtan megjelenő néprajzi közlések ugyanis óhatatlanul elsüllyednek a folyóiratok, heti- és napilapok végtelen betűóceánjában. Lehető hiánytalan öszszegyűjtésükre, megőrzésükre nemhogy egyénileg a szakemberek, hanem még a szakintézmények sem vállalkozhatnak; címeik kisebb-nagyobb hányadát legjobb esetben a néprajzi bibliográfiák mentik meg az örök feledéstől. Ezért az ND bármelyik kötete, mivel a könyvespolcról egyetlen mozdulattal leemelhető, mondjuk, a maga 25 dolgozatával a hazai meg a nemzetközi néprajztudománynak nagyobb szolgálatot tesz, mint mondjuk 4X25 olyan — különben kiváló — dolgozat, amelyet a bibliográfiák alapján 100 helyről kell összekeresgélni. Az ilyen keresgélés, többnyire több város, sőt több ország könyvtáraiban, a szakember munkaidejét éserejét tragikusan fölemészti, az egyszerű olvasó számára pedig megvalósíthatatlan. Így járul hozzá az ND sorozata, tudományos hatékonyságával együtt, egy szaktudomány demokratizálásához is , miközben a világ akármelyik néprajzi kutatóintézetének és tanszékének könyvtárában örömmel fogadják, ha sikerül odajutnia. Nos, ezen a Janus-ponton illő és igazságos, hogy köszönetet mondjunk a sorozat gazdájának, a Kriterion Könyvkiadónak. A kiadás tényén túl néprajztudományunk példátlan szerencséje, hogy a Kriterion az ND köteteit egyéb könyveivel — a szépirodalmi és ismeretterjesztő művekkel — egyenrangúan kezeli: kiemelte a néhány száz példányban megjelenő, csak a szakemberek legszűkebb körében forgó, gyakran már a megjelenésük idején könyvritkaságoknak számító tudományos munkák sorából, és a legszélesebb vásárlói-olvasói igényekhez igazodó mennyiségben adta ki, így az ND többezres példányszáma többszörösen meghaladja még a nagy múltú és nagy nemzetközi hírnévnek örvendő néprajzi szakfolyóiratok példányszámát is. Ezt a népszerűséget a szerzők meg a szerkesztők, a kötetek tartalmán kívül, formájuk anyanyelvi gondozásával is igyekeznek meghálálni és kiérdemelni, legyen mindenik tanulmány szakszerű és tudományos, de ugyanakkor közérthető és olvasmányos is. Az ND eddigi öt kötete romániai magyar néprajztudományunk történetének máris egyik legszebb fejezete. Erről a magaslatról visszatekintve, most sem mulaszthatjuk el hangsúlyozni, hogy az évkönyvektől, a naptáraktól meg a folyóiratoktól a megyei napilapokig majdnem valamennyi romániai magyar időszaki sajtótermék hozzájárult a maga módján, lehetőségeihez mérten, a néprajztudomány egyik-másik ágának műveléséhez, eredményeinek közléséhez vagy népszerűsítéséhez. Az ND rendszeres kiadása korántsem jelenti azt, hogy ezután lemondhatnak a néprajz támogatásáról. (Folytatása a 2. oldalon) FARAGÓ JÓZSEF Panek Zoltán novellája MOLNOS LAJOS HANGULATOK Maturandusok Múlásával, haladtával a fölösen igyekvő időnek, óhatatlanul és egyre gyakortább tekintget visszafelé, de önmagára és a körötte, véle együtt levőkre is az ember, ki rég elhullatta már csikófogait. És hasonlítgat, méricskél, bizakodva és szorongva, talán csak puszta megszokásból, mi velejárója a könyörtelenül bekövetkező „öregedésnek“; de talán mentséget vagy igazolást, magyarázatot keresendő egynémely kudarcra is — ki tudja? ... Méricskélnek, hasonlítgatok: milyenek, kik is voltunk, például mi, hajdani, húsz-huszonöt évvel ezelőtti maturandusok, érettségizők, a — számunkra még mindenképpen nagybetűs! — Életbe indulók, s milyenek, kik ezek a mostani, mai maturandusok (akik aligha írják-érzik nagybetűnek az életet)? Ha máskor nem is, de egy-egy találkozón szeretnék hinni mi, öreg fiúk és tisztes korúnak mondható hölgyek, hogy rólunk, hajdani Életbe indulókról kelletett volna megmintázni a mindenkori maturandusok szobrát (miként, minden bizonnyal, ezt hiszik, érzik más nemzedékekhez tartozók is). Visszazökkenve azonban a józan, eufóriamentes hétköznapokba, ha őszinte a számvetés, be kell látnia — bármily fájdalmas is — nemzedékemnek, hogy például csak a közvetlenül előtte járó nemzedékek is egy sor dologban többek voltak, mint voltunk mi hajdanán. Ágota-Botorka, Szálvavisó, a békási vízierőmű nemzedéke lelkesebben, hinni akarásban és tudásban, kétségtelen, hogy több volt, tudatosabb, célratörőbb. Éppen úgy erényeiben, miként tévedéseiben is következetesebb. Mi, költő barátom szavaival élve, az ágyúszót nem hallott nemzedék, egy kicsit amolyan közbeesők voltunk, és, úgymond, jószerint készen kaptunk mindent: az államosított iskolát, az ingyenes tankönyveket, a tanulmányi ösztöndíjakat, a tandíjmentes közép- és felsőfokú oktatást stb., mindazt, ami az előttünk járóknak meg nem adatott, örültünk is mindezeknek bőséggel, szaporán, meg is köszöntük valahányszor, felejtvén egynémely sérüléseket, mely gyermek- és ifjonti lelkünkön, eszmélkedésünkön esett, a dogmatizmus jóvoltából, ami a sok érdemleges tényező mellé szintén megadatott. Nekünk is ... Ha meg összehasonlítom maturandus tegnapi önmagunkat e mai fiatalokkal, érettségire menendőkkel, könnyelműen affelé hajlok, hogy velük szemben, hozzájuk viszonyítva, mi voltunk a töretlen lendületű, az egyértelműen és feltétlenül hivő nemzedék, a romantikus generáció. Ez viszont csak a felszín kapirgálása. Nem annyira romantikusak talán e maiak, mint voltunk mi; két lábbal járnak a földön, nem fogadnak-hisznek el mindent becsületszóra? De hát ezen nincs miért csodálkozni s netán háborogni is. Mások, mint mi voltunk, és valamivel többek is: a tudásban. A világ dolgairól való többet-tudásban. Ami eleve másként formálja, határozza meg lelkiségüket, tudatukat, s másmilyenné teszi, mint volt az előttünk járó nemzedéké. Így magabiztosabbak, felszabadultabbak, mentesek egy sor görcsös komplexustól, s kételkedők is, a többet-tudás jogán. Többek hát a 80-as évek maturandusai ifjakként, mint voltunk mi hajdanán? A tudásban, az iskolától, a környezettől kapott szellemi javakban kétségtelen többek, gazdagabbak. De lelkiekben, érzelmiekben, kötődéseikben vajon többek-e? A szülőföldjükhöz, szülőnépükhöz, anyanyelvükhöz, nemzeti-nemzetiségi önmagukhoz való kötésekben, s tudnak-e majd, akarnak-e tudatosan szülőnépük alázatos, hű, szolgálói lenni?! Miként akartunk s jobbára tudtunk is mi, előttük járók! Ti, kiket most kicsengettek, érettségire menő maturandusok, bárha hűek maradnátok ti is örökre útra bocsájtó iskolátokhoz, hogy az eljövendő évek során is — bármily sokra is vigyétek sikerekben — megmaradhassatok örök tanítványnak, az alma mater mindig diákjának, hogy emberséges emberek legyetek mindenek előtt; szülőföldetek, szülőnépetek mindig alázatos, hű szolgálói is! Hogy emberként is többek legyetek, ne csak mások, mint voltak, lettek az előttetek ballagok! Gaudeamus igitur! Kolozsvár, 1984. június 13.