Váci Híd, 2002 (4. évfolyam, 1. szám)
2002-01-01 / 1. szám
I Pogonyi Lajos A magyar polgár természetrajzáról Interjú Lengyel László politológussal - Miben változott a polgárról, a polgárságról alkotott képünk az elmúlt négy év során, mióta polgári kormány van hatalmon? Megváltozotte magának a szónak a csengése? Pozitív vagy inkább ellenkezőleg: negatív képzeteink tapadnak e fogalomhoz? — Az az igazság, hogy kicsit korábbról kell kezdeni, mint 1998. A Fidesz nyelvháborújában a polgár, s az ehhez kapcsolódó képrendszer lényegében 1995-ben, a Polgári Szövetség meghirdetésével kezdett kialakulni. A polgár szóval kapcsolatos egész bokrot úgy „ültették ki", hogy az egészet szembeállították a kádárista, proletár, bunkó, másrészt az urbánus, az elit lumpen és a gettólumpen világával. Ebben az egész konstrukcióban azon volt a hangsúly, hogy „mi vagy ki nem a polgár". Lefelé ennek a jelképe Horn Gyula lett, mint, aki VOR- öltönyben jár, állandóan cigarettázik, rekedt hangon, rossz magyarsággal beszél. Felfelé pedig a lipótvárosi urbánus értelmiségiektől, a furcsán beszélő, budapesti intellektuel kozmopolitától, a világpolgártól kellett elhatárolódni. A magyar polgár, akit ily módon nagyon erőteljesen középre helyeztek, „mentes a szélsőségektől". Minden olyan jelző, amely a világpolgárra, a kozmopolitizmusra utalt, egyszerre negatív töltetet kapott. A "magyar polgárra", mint olyanra, egyre inkább ráragadt a keresztény-konzervatív jelző. Szinte látjuk magunk előtt a képét. Ő az, aki kalapot hord, s nem svájci sapkát, télikabátot vesz fel és nem lódent hord. Ő az, aki a templom előtt áll vasárnap délelőttönként, és az előző hét eseményeiről beszélget a tisztelendő atyával. Ő az, aki két-három gyerekét kézen fogva kíséri az iskolába. Ő az, aki tudja, hogyan kell öltözködni, sötét cipőhöz sötét zoknit vesz. Tudja, hogyan kell megenni egy vasárnapi ebédet. Ő az, aki tudja, hogy mi a feleség és mi a férj kötelessége. - De az, hogy például milyen könyvet olvas, az már másodlagos? Vagy hogy mikor megy színházba és milyen darabot néz meg, már nem olyan fontos? -Az már korábban is kérdés volt, hogy kik a irodalmi szerzői ennek a társaságnak. Kik azok a múltbeli figurák, akikre hivatkozni lehet, akik megírták ennek polgárnak az életformáját? - Annak idején kezdtek el egyre többször a „polgári oldalon" Máraira hivatkozni. — Igen, de olvasni azok olvasták, akiket ők éppen hogy „nem polgárként" jelöltek meg. Máraira olyanok kezdtek el hivatkozni, akikről Esterházy Péter azt mondta, hogy Márai elhányná magát, ha elolvasná, amit „ezek" írnak. — A polgár 1998-ban úgy jelent meg, mint aki „alulról" kénytelen feljönni. Az egyik azért, mert üldözték, mint régi múlttal, gyökerekkel, kultúrával, diplomával rendelkező keresztény középosztálybeli értelmiségit. Aki jó családból származik. — A mi emberünk, akit üldöztek. A vidéki főorvos urak világa ez, ahol már a nagypapa is főorvos volt. A másik világ, amely Orbán Viktoré, a törzsökös, magyar, Alcsútdobozról, de bárhonnan származó vidéki fiúk világa, amelyre a Fidesz vezetői is alapozták a maguk imidzsét. E szerint ezeket a vidéki fiúkat is üldözték, de az üldözők a városi, urbánus kozmopolita értelmiségiek voltak, akik le- és kinézték őket. A vidéki fiúk - úgymond - versenyhátrányban voltak, mert nekik „nem volt könyvtáruk, zongorájuk és hangversenybérletük". „Mindig I I I Márai Sándor (1900-1989) Lengyel László