Vadászat, 1919 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1919-01-05 / 1. szám
sára. Hogy is mondta csak a Miniszter Úr ? Vegyük szépen sorba minden mondatát : « Teljesen méltánylom Magyarország vadállományának nagy értékét, és szeretném a vadállományt minden módon megmenteni». Ha már mondja, azt elhisszük neki, hogy méltányolja a vadállomány nagy értékét, de azt egészen bizonyosan tudjuk, hogy az érték nagyságát nem ismeri s így azzal sincs tisztában, hogy micsoda káros következményeket von maga után a vadállomány pusztulása. Hogy sejtelme legyen arról a mérhetlen kincsről, amit a vadállomány képvisel, ide iktatjuk, hogy még annál, az emberi elmének elképzelhetlen összegnél is nagyobb, amit a kormány és mellékkormányai egy hó alatt elköltöttek. A fáma azt rebesgeti ugyanis, hogy ez kerek ezerötszáz millió korona. Azt azonban már nem hisszük el a Miniszter úrnak, hogy a vadállományt «minden módon» megmenteni szeretné, mert akkor már régen visszaszívta volna a galileisták népszerűsítését célzó rendeletét a vadászati és erdészeti kihágási eljárások megszüntetéséről és rendeleti úton kimondotta volna már, hogy a vad és hal nem uratlan jószág. Mást nem is kívánunk tőle egyelőre csak ezt a kettőt, a többit a minden módon való megmentést, elengedjük. «De van egy sürgősebb dolgunk is, — folytatja a Miniszter, — meg kell menteni Magyarországot». Én Istenem, hát mióta lett olyan sürgős az ország megmentése ennek a Deus ex machina kormánynak? Miért nem igyekeztek akkor menteni az országot, mikor lehetett volna, és lett volna mivel? miért oltották a több milliós hadseregbe a bomlás baktériumát azzal a rendelettel, hogy el kell dobni a fegyvert és fegyelmet? És mondják meg nekünk, az ezeréves Magyarország határait sirató magyaroknak, hogy mivel akarják megmenteni az országot? Talán Jászioszkáriádákkal ? Képtelen, magyarnak idegen ideákkal?, amelyek talán alkalmasak arra, hogy az eddig vezető magyarságnak megássák a sírját, és a zsidó nép jármába kergessék; de a Kárpátoktól övezett Magyarországot nem is akarják, de nem is tudják vele visszaállítani. Eső után köpönyeg, ez a nagy igyekezet. Miniszter úr, de még nem is igazi köpönyeg, mert nem is igyekeznek komolyan visszaállítani. Kuruzsló szerektől, hókuszpókuszoktól nem támad fel nagy Magyarország. Ezt csak erős, vasfegyelmű hadsereggel lehet újrateremteni, amit respektálni fog ellenség és barát egyaránt. Ha nem bomlasztották volna fel, önmagukat féltve, a hadsereget, fegyelmet, most nem ülne az ország nyakán a cseh, oláh és szerb és a fegyverszüneti — meg békefeltételek is egész mások lettek volna. Egész másként bánnak egy országgal ha van hadserege ! És a hadsereget mégsem akarják megcsinálni! Mennyi ezer katonatiszt jelentkezett karhatalomnak, amely rendet csinált volna mindenütt, nyomatékot tudott volna adni a katonai behívó rendeleteknek és vissza tudta volna állítani az akcióképességhez okvetlen szükséges fegyelmet! Nem kellett! Sőt a magyar Bartha hadügyminisztert és az aradi vértanú vérét Batthyány belügyminisztert is kiüldözték, akik erőltették a rendet, a hadsereg felállítását. Az intéző körök nagy körültekintéssel még arról is gondoskodtak, hogy a behívott 5 legfiatalabb korosztályból valahogy ne legyen cselekvőképes haderő: fegyelem helyett oda vetették nekik a bizalmiférfirendszert ... És ugye mégis «mi» nem akarjuk megmenteni Magyarországot, csak a vadállományon siránkozunk ?... «és nagyon különösnek találom, hogy mikor veszendőben van az egész országunk és a végső pusztulás réme áll mögöttünk, akkor egyeseknek nincs egyéb gondjuk, mint azon siránkozni, hogy a nép pusztítja az ország vadállományát» mondja a miniszter. Ezt a szép, hazafias gondtól duzzadó mondatot olvasva lehetetlen,hogy eszünkbe ne jusson az a példabeszéd , amit címül is írtunk hogy: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Mert lám, mi meg azt «találjuk nagyon különösnek, hogy mikor veszedelemben van az egész országunk» és az önök leszerelési rendelete miatt támadt «végső pusztulás réme áll felettünk», hogy mikor azt sem tudjuk lesz-e egyáltalán Magyarország és ha lesz, mekkora lesz: a kormánynak és mellékkormányainak «nincs egyéb gondjuk» sürgősebb elintézni valójuk, minthogy ki lesz az úr ezen a lesznem lesz országon: a magyar Károlyi-párt,vagy két jó háromszéki hatosbak elölről. Lőtte és fényképezte: Ziegler Albert. (Lásd: «Háromszéki levél» szöveget.)