Vállalkozók Lapja, 1914. január-március (35. évfolyam, 2-12. szám)

1914-01-14 / 2. szám

Budapest, 1914. január 14. Vállalkozók Lapja Újlaki Tégla és Mészégető Részvénytársulat Budapesten, V. kerület, Akadémia utca 9. szám. Téglagyárak, Tetőcserépgyárak, Minden más hasonló gyárt e TELEFON: 74-30., 74—31. » Mészégető telepek, mányt felülmúló Dunakotráns Üzem, MINTA, ÁRAJÁNLAT DÍJTALAN! Virágcserépgyár, sík, a nálánál sokkal gyengébb olcsóbban ajánlkozott, anélkül, hogy igazi biztosítók, kínálkoznék arra, hogy eleget is tud tenni annak, amit elvállalt. — Éppen ellenkező az eset — de ez is hátrányos — ott, ahol a re 1tben vannak a pályázók. Ott az egészségtelen konkurencia helyett mindenki drága. A legolcsóbb is drágább, mint amit a városnak adnia lehetne. A vége azután az, hogy a főváros ráfizet, a kartell pedig nevet hozzá. Ezek volnának speciálisan a főváros, valamint a közszállítók és a főváros együttes érdekei. Számolni kell azonban a szállítók külön érdekeivel is, mint amilyenek egyebek között a bánatpénzek körüli régi kívánságok teljesítése és a köve te lé sek kifizetése körüli gyorsabb eljárás. Természetesen ezekre vonatkozólag is üdvös reformokat kellene hozni az új szabályoknak. Eddig előkelő helyről vett információnk, amely sok mindent elárul arról, hogy miért van szükség a reformra. A főváros mindenekelőtt a maga érdekeit akarja fokozottabb mértékben biztosítani, ami elvégre teljesen jogosult törekvés. Azonban a mód, amely ezt a biztosítást eredményezné — amennyiben a fentebb felsorolt tényleges és vélt igazságok kedvéért csakugyan a pályázatok eddigi elvén történnék változtatás — a mód olyan fegyverként is használható lenne, amelynek beláthatatlanok a veszedelmei úgy az egyesekre, mint az összes érdekelt körökre, úgy az egyéni érvényesülésre, mint az árak egészséges kialakulására. Áll ez a veszedelem minden alkalomra, de különösen most, amikor annyira megrázta a gazdasági életet a válság, fenyeget kétszeres erővel. Reméljük azonban, hogy ezzel a veszedelemmel szemtől-szembe nézni nem kell, ami nem azt jelenti, hogy maradjon minden a régiben. Dehogy. A közszállítás terén sok reformra van szükség, de amikor ezeket megalkotjuk, az érdekelteknek, akiknek minden a bőrükre megy, ott kell lenniök. Bizonyos nyugodtsággal mondjuk ezt azóta, hogy a vállalkozók és közszállítók szövetségbe tömörültek, amelynek kebelében impozáns erővel és a közös érdek kohójában kialakult egyöntetűséggel szállhatnak síkra jogaikért, tettes saját berendezését és üzembe helyezését szabadalmazott rendszerük szerint elvállalnak GEDEON és KONT Budapsat, W., Lipót-kémriettját palin* Ы 3000000 te« r*thsai. tÜMpiUs és Béreik! Ipariskolás rajzolók. „Jardin d’Hiver” címmel Strobl Miksa tollából e lap dec. 24-i számában egy cikk jelent meg a tárgyilagos kritika örve alatt. De végig olvasva azt, szertefoszlott a kritikai cikk szellemi élvezetéhez fűzött illúziónk, mert finom okoskodások, észszerű, szakavatott megjegyzések helyett személyi inzultusok, magánügyekből származó támadások voltak feltálalva a gyenge szerkezetű cikkecskében. Nem célom a dolognak ezzel a részével foglalkozni; az illető szereplő urak baráti viszonyával tisztában lehet mindenki. Épp úgy nem kívánok foglalkozni a cikk erkölcsi alapjával sem, mely — egy alkalmazottnak volt főnöke elleni kirohanása lévén — legkevésbé sem szolgálhat eszközül a rajzolói kar megbízhatóságának növelésére, de ki kell térnem arra, hogy cikkíró úr a hatás fokozása kedvéért nem átallotta a rajzolókról, az ipariskolás rajzolókról olyan lekicsinylően említést tenni, amely általánosságban sérti az egész rajzolói kart. Strobl úr rajzolói működése értesülésem szerint telve van kellemetlennél kellemetlenebb incidensekkel, s most nem elég, hogy ismert dolgaival már többször meghurcolta a rajzolói kar becsületét: pálfordulással a főnökök jóakarójává tolja fel magát, persze ismét a rajzoló rovására, mert jelen szereplésével, épp úgy, mint a „főnökök óvakodjatok” kijelentésével, a rajzolói kart kétes megbízhatatlan elemekből állónak tünteti fel. — Az ő szereplése sajnálatos példa arra, hogy egyesek képezhetnek ugyan kivételt, de általánosítani ezt mégsem engedhetjük. Áldatlan munkájának férges gyümölcseként már jelentkezett is a vészmadár, hirdetvén, hogy itt van a Jardin d’Hiver esete, — amikor horribile dictu: ipariskolát végzett ember mert tervezni! — tehát a műszaki kamarát kell mielőbb létesíteni. Ezen a helyen szerintünk csak azt lehet kritika tárgyává tenni, hogy Merxbauer, Alajos tervezete jó-e, vagy nem? Ha jó, úgy azért csepülni, mert csak ipariskolát végzett a tervező, alaptalan elfogultság, ha pedig rossz a munka, úgy ne nagyképűsködjenek azzal, hogy ilyenek az ipariskolások, hanem vagy tessék tárgyilagosan kritizálni, vagy pedig elfogulatlanul mérlegre vetni a diplomások és ipariskolások összeségének kvalitásait. De nem hinném, hogy a tudást a középkor ilyen vaskalaposságával merné bárki is mérlegelni, mert az építőművészet is produkálhat ugyan fattyúhajtásokat, de végeredményében mégis szabad, egyéni művészet lesz örökké. Szomorúbb azonban, hogy a művészi szabadság berkeibe egy ilyen erkölcsi alap nélkül kirohanás is beférkőzhet, hogy az elfogulatlan kritika leple alatt személyi érdekeinek ízléstelen szolgálatában magával rántson, megrágalmazzon egy az ipart és művészetet egyaránt szolgáló becsületes gárdát. Az ipariskolások és rajzolók ez ellen tiltakoznak s csak lenézéssel veszik tudomásul a cikkíró által kifejtett tendenciát. Számos ipariskolás és rajzoló nevében Nemecz József építő. XXXV. évfolyam (7. oldal) 1. Iparfejlesztési kíray revíziója. I. A kereskedelemügyi minisztériumnak a házi- és kisiparról szóló törvényjavaslata, melyet 1907-ben hoztak, 1915 december 30- án hatályát veszti és ezért a kereskedelmi minisztérium az összes érdekelt testületekhez leiratot intézett, mert új törvényjavaslata meghozásánál azoknak véleményét meg akarja hallgatni. Az országos Iparegyesület gyáripari szakosztályának 1913. okt. havi ülésén Gelléri Mór egyesületi igazgató terjesztette elő az egyesület javaslatát, mely nagyjából a következőkben merül ki: mindenek előtt alkalomszerűnek tartja az eddigi eredményeket ismertetni. Magyarországon az iparfejlesztés az 1881. évi 44. törvénycikkel kezdődik, mely bizonyos iparágak számára 15 évi adómentességet biztosított. Azonban ennek a törvénynek nem volt meg a kellő eredménye, mert 9 év alatt mindössze 58 olyan vállalat keletkezett, melyekre a kedvezményt ki lehetett terjeszteni és még 120 már fennállott vállalatra terjesztették ki ennek a törvénynek a határiyát. A törvény a szeszgyárakra is érvénye- ssítette az adómentességet és ennek az lett az eredménye, hogy 227 új szeszgyár létesült. Ezt a törvényt aztán követte az 1890, 1899, majd a ma is érvényben levő 1907. évi iparfejlesztési törvény. E négy törvény alapján — eltekintve a 627 mezőgazdasági szeszgyártól — 843 vállalat részesült állami támogatásban, melyek közül 645 új vállalat volt, míg 198 új üzemágakat vezetett be. A 843 vállalat közül 30 év alatt 158, tehát a kedvezményezett gyárak 187% -a szüntette be üzemét. Ezek voltak az első eszközök az iparfejlesztés történetében, értékük számszerűen nem állapíthatók meg, de meg lehet állapítani, hogy az iparfejlesztés előmozdítására kedvezők voltak. Második eszköz volt az állami kölcsönök engedélyezése. E célra 51 esetben épen 3 millió koronát engedélyezett a szakminisztérium. Azonban a kölcsönök 157% -át 8 vállalat számára egészen, 23*5%-át pedig legnagyobb részt egészen el kellett engedni; 42%-nál a visszafizetési határidőt meg kellett hosszabbítani és csak 19*6% tudta nehézség nélkül visszafizetni a kölcsönt. Épen ezért a támogatásnak ezt a módját csak a legritkább esetekben engedélyezték, akkor is leginkább csak szanálás céljából. ZENITALBESTPALA Régi kipróbált elszzrendi gyártmány legmesszebbmenő jótállás anyagért és kész fedésekért, hivatalos bizonyítványok és referenciák, állami és kincstári munkákról. Minden 7ГШТ egyes lemez ILll' védjegygyel — van megjelölve.Vágvölgyi ZENIT Asbestpalagyár Rosvenytársasag Puhó-Kocsköcz Budapesti iroda; Erzsébet-körút 7. ;; Telefon* ..József“ 31—25. ;; Sürgönyeim: ZENIT Budapest.