Vállalkozók Lapja, 1916. július-szeptember (37. évfolyam, 27-39. szám)
1916-07-05 / 27. szám
EZSBggrailK.IJIKMKW LfelWKMHBKyWRgSKkEP Harminchetedik évfolyam. Budapest, 1916. Julius 5. Az államépitő tisztviselők serele Az érthetőség kedvéért megkorrigálom a címet: a m. kir. államépitészeti hivatalok külső műszaki tisztviselőnek mostoha helyzetéről van szó. Az állam műszaki értelemben való felépítését és fenntartását e hivatalok végzik s egy-egy hőst tisztelek mindenik mérnökben, aki legjobb tudását, nappalát, éjjét az állam lelkes és mégis lemondó szolgálatában áldozza. Akárhány megyében az államépítészeti hivatal tanítja meg a közönséget a mérnök és építész fogalmának ismeretére. Mégsem ismerik meg ezt a fogalmat tulajdonképeni értelme szerint, mert amely mérnök annyit dolgozik, mint a mindenki önfeláldozó műszaki tanácsadója, az államépítészeti mérnök, az más viszonok közepette — nem maradhat annyira szegény, mint ő. Az Isten háta mögött fekvő megyékben látjuk csak igazán, minő súlyos teher nehezedik az államépítő mérnökökre. A hatóságok minduntalan igénybe veszik munkásságukat, jóllehet saját rendes hivatali penzumuk is ugyancsak nagy. Valósággal miszsziót teljesítenek az államépítészeti hivatalok mérnökei a kultúra terjesztése terén, amely misszióban fel kell olvadniuk, el kell feledniük a saját legelemibb önérdeküket és húzniuk kell az igát. Valami csodálatos értetlenséggel nézi működésüket az illetékes legfőbb hatalom. Valami érthetetlen tradíció tartja fenn igazságtalan anyagi lefokozottságát e legelsőrendűen fontos hivataloknak és tisztviselőiknek; igen helyesen hasonlítják az államépítészeti hivatalok szerepét, a szervezet vérének funkciójához, amely átjárja az egész országot és éltető haladást, fejlődést eredményez mindenütt. A vér pedig állandó és rendszeres felfrissülést kíván, állandóan és rendszeresen kellene nagyrahivatott műszaki erőknek e hivatalok tisztviselői létszámába kerülniök. Annak idején léptek is be szép számmal a fiatalok, ugyanazok a szegény „külsők“ akik ma fáradt és fásalt tekintettel nézik a „központba rendelteknek“ előléptetését. Még csak nem is vehetnek tudomást a hivatalos rangsorról, mert ezt már hetedik esztendeje nem hozza nyilvánosságra a minisztérium, jóllehet a törvény a közlését előírja. Dacára ennek az ügyességnek, nem maradhatott titok az érdekelt külső mérnökök előtt, hogy az ő rovásukra haladnak gyorsabban a központiak a hivatali ranglétrán. Azelőtt a külső és a belső státus külön volt választva. Ma azonban e különválasztás nincsen meg s ezért lehetséges az a lehetetlenség, hogy a kizárólag az állami építészeti hivatalok részére törvényileg biztosított költségvetést épen a magasabb fizetési osztályokban oly tisztviselők fizetései is terhelik ,akiknek az államépítészeti hivatalokkal semmiféle nexusuk nincsen, csak épen az, hogy véletlenül ugyanannak a miniszternek a fennhatósága alá tartoznak. És elfoglalják az állásokat és elzárják az előlépés lehetőségét tehát anyagilag és a pozíció elvonása által erkölcsileg egyaránt károsítják az államépítőket Ha szükség van vasúti, aldunai, munkásbiztosító és mértékhitelesítő, no meg műegyetemi kísérletező mérnökre, ám kreálják ez állásokat, de ne ne az államépítészeti tisztviselők terhére és keserűségére, hanem saját rendszeresített költségvetésük terhére. A csalódás nem marad titokban. Nagyon hamar híre ment annak, hogy "az államépítészeti hivatalok műszaki személyzetének semmi oka nincsen arra, hogy valami különösen meg legyen elégedve a helyzetével. Bár képzettség tekintetében miben sem állanak magasabban a tanfelügyelőség és pénzügyigazgatóság tisztviselői, az ő előléptetési viszonyaik sokkalta kedvezőbbek. És az államépítészeti főnök hatásköre sem az, aminek lennie illenék. Szerve ő az alispánságnak, amelynek alá van rendelve, holott műszaki természetű ügyeket épenséggel nem kellene föltétlenül jogásznak referálnia és elintéznie a kormány számára. Igen furcsa sérelem az illetményszabályzat tarifája, amelyet négy évtizeddel ezelőtt állapítottak meg és azóta, bárhogyan is bömbölik mindenfelől, hogy némileg megdrágult az élet, odafönn még azt sem akarják meghallani, hogy a szegény mérnökök saját zsebükből fizetnek rá a fárasztó kiküldetésekre és gyámolítják az államháztartás egyensúlyát. Csak mellesleg jegyzem me£, hogy egy megyei útbiztosnak több a kilométerpénze, mint a hivatalfőnöknek. A harmincöt évi szolgálatot betöltött mérnökök munkabírásuk esetén sokszor megmaradnak az államépítészeti hivatal kötelékében. Ha ezeket nem nyugdíjazzák, nem méltányos, hogy fizetésük továbbra is az államépítészeti hivatalokat terhelje, hanem az volna helyes, hogy ezek fizetéséről külön gondoskodjék az állam-költségvetés. A bajok nem maradhattak titokban. Ráeszméltek a legfiatalabbak is és ma már nem igen fog rajtuk a műegyetemi ösztöndíj csábító összege sem, amelynek ellenében tanulmányaik idejében kell már kötelezettséget vádalniuk az államépítészetihivatal hézagainak kitöltésére. Az összes államépítészeti hivatalok ez év március havában kérvénynyel fordultak Harkányi miniszterhez, akitől szerényen kérték az előmeneteli viszonyuk javítását. Nagyjában rámutattak a fentiekben ecsetelt sérelmekre. Felpanaszolják, hogy az egyenlő elbánás elvét nem érvényesíti a kormány. A magasabb állásokat más szolgálati ágakhoz tartozó tisztviselőkkel töltik be, a hivatalok főnökeit nem nevezik ki az őket megillető VI. fizetési osztályba, illetve a beosztott tisztviselőt a VII. osztályba sem, amikor pedig soron volnának, holott más szolgálati ágakban nem ritka az V. osztályba tartozó hivatal feniük, illetve VI. osztályba tartozó beosztott tisztviselő. „Ennek folyománya az, hogy míg a központban és más ágazatokban szolgáló műszaki tisztviselő 15—18, sőt 12 évi szolgálat után műszaki tanácsos, 22—25, sőt 16 évi szolgálat után pedig műszaki tanácsossá lesz, addig a külső szolgálatban többen vannak érdemes tisztviselők, akik 18 évi szolgálat után ma is a IX. fizetési osztályban vannak, 23—26 évi szolgálat után még ma sem érték el a VII. fizetési osztályt és 30—35 évi szolgálat után nem kerültek bele aVI. fizetési osztályba.“ Az okleveles tisztviselőknek törvényileg biztosított előléptetési percentuációját épen az államépítészeti hivataloknál nem adták meg. Szóval mindenképen, mindentéren hátrányban vannak, szegény „külsők“! Komor Marcell, 27. szám. KÜLÖNLEGESSÉG OLAJOS POSITIV FÉNYMÁSOLÓPAPÍR teljesen tiszta világos és jól átlátszó alapon fekete élesen fedő vonalakkal. Eredeti gyanánt használható. — Élesen positiv fénymásolatot eredményez. — Egyszeri kezelés, csak vízben fejlesztendő. — Tartós, a fénymásolat színe változatlan marad. — Mintával készséggel szolgál: FELLNER LEÓ M*Ä“. BUDAPEST, V., VACI-UT 4. TeWonC:'m2»-48faí Központi fűtés, r ■ ,• < r irtZY íves es gyáta «es T örségOrmai mérnökük Budapest, Vm2, Szilágyi u. 3. Telefon: „József* 33-42. Kolozsvárt: Jókai-utca 12. szám. Debrecen: Werbőczy-utca 2. szám.