Vállalkozók Lapja, 1916. július-szeptember (37. évfolyam, 27-39. szám)

1916-07-05 / 27. szám

EZSBggrailK.­IJIKMKW LfelW­­­KMHBKyWRgSKk­EP Harminchetedik évfolyam. Budapest, 1916. Julius 5. Az álla­m­épitő tisztviselők serel­e Az érthetőség kedvéért megkorrigálom a címet: a m. kir. államépitészeti hivatalok külső műszaki tisztviselőnek mostoha hely­zetéről van szó. Az állam műszaki értelem­ben való felépítését és fenntartását e hiva­talok végzik s egy-egy hőst tisztelek min­­denik mérnökben, aki legjobb tudását, nap­palát, éjjét az állam lelkes és mégis lemondó szolgálatában áldozza. Akárhány megyében az államépítészeti hivatal tanítja meg a közönséget a mérnök és építész fogalmának ismeretére. Még­sem ismerik meg ezt a fogalmat tulajdonképeni értelme szerint, mert amely mérnök annyit dolgozik, mint a mindenki önfeláldozó mű­szaki tanácsadója, az államépítészeti mér­nök, az más viszonok közepette — nem maradhat annyira szegény, mint ő. Az Isten háta mögött fekvő megyékben látjuk csak igazán, minő súlyos teher nehe­zedik az államépítő mérnökökre. A hatósá­gok minduntalan igénybe veszik munkássá­gukat, jóllehet saját rendes hivatali penzu­muk is ugyancsak nagy. Valósággal misz­­sziót teljesítenek az államépítészeti hivata­lok mérnökei a kultúra terjesztése terén, amely misszióban fel kell olvadniuk, el kell feledniük a saját legelemibb önérdeküket és húzniuk kell az igát. Valami csodálatos értetlenséggel nézi működésüket az illetékes legfőbb hatalom. Valami érthetetlen tradíció tartja fenn igazságtalan anyagi­ lefokozottságát e leg­­elsőrendűen fontos hivataloknak és tisztvi­selőiknek; igen helyesen hasonlítják az ál­­lamépítészeti hivatalok szerepét, a szerve­zet vérének funkciójához, amely átjárja az egész országot és éltető haladást, fejlődést eredményez mindenütt. A vér pedig állandó és rendszeres felfrissülést kíván, állandóan és rendszeresen kellene nagyrahivatott mű­szaki erőknek e hivatalok tisztviselői lét­számába kerülniök. Annak idején léptek is be szép számmal a fiatalok, ugyanazok a szegény „külsők“ akik ma fáradt és fásalt tekintettel nézik a „központba rendelteknek“ előléptetését. Még csak nem is vehetnek tudomást a hiva­talos rangsorról, mert ezt már hetedik esz­tendeje nem hozza nyilvánosságra a mi­nisztérium, jóllehet a törvény a közlését elő­írja. Dacára ennek az ügyességnek, nem maradhatott titok az érdekelt külső mérnö­kök előtt, hogy az ő rovásukra haladnak gyorsabban a központiak a hivatali rang­létrán.­­ Azelőtt a külső és a belső státus külön volt választva. Ma azonban e különválasz­tás nincsen meg s ezért lehetséges az a le­hetetlenség, hogy a kizárólag az állami épí­tészeti hivatalok részére törvényileg bizto­sított költségvetést épen a magasabb fize­tési osztályokban oly tisztviselők fizetései is terhelik ,akiknek az államépítészeti­ hiva­talokkal semmiféle nexusuk nincsen, csak épen az, hogy véletlenül ugyanannak a mi­niszternek a fennhatósága alá tartoznak. És elfoglalják az állásokat és elzárják az előlé­­pés lehetőségét tehát anyagilag és a pozíció elvonása által erkölcsileg egyaránt károsít­ják az államépítőket Ha szükség van vasúti, aldunai, munkás­­biztosító és mértékhitelesítő, no meg mű­egyetemi kísérletező mérnökre, ám kreálják ez állásokat, de ne ne az államépítészeti tiszt­viselők terhére és keserűségére, hanem sa­ját rendszeresített költségvetésük terhére. A csalódás nem marad titokban­. Nagyon hamar híre ment annak, hogy "az állam­­építészeti hivatalok műszaki személyzeté­nek semmi oka nincsen arra, hogy valami különösen meg legyen elégedve a helyzeté­vel. Bár képzettség tekintetében miben sem állanak magasabban a tanfelügyelőség és pénzügyigazgatóság tisztviselői, az ő elő­léptetési viszonyaik sokkalta kedvezőbbek. És az államépítészeti főnök hatásköre sem az, aminek lennie illenék. Szerve ő az alis­­pánságnak, amelynek alá van rendelve, ho­lott műszaki természetű ügyeket épenséggel nem kellene föltétlenül­­ jogásznak referál­nia és elintéznie a kormány számára. Igen furcsa sérelem az illetmény­szabály­zat tarifája, amelyet négy évtizeddel ezelőtt állapítottak meg és azóta, bárhogyan is bömbölik mindenfelől, hogy némileg meg­drágult az élet, odafönn még azt sem akar­ják meghallani, hogy a szegény mérnökök saját zsebükből fizetnek rá a fárasztó kikül­detésekre és gyámolítják az államháztartás egyensúlyát. Csak mellesleg jegyzem me£, hogy egy megyei útbiztosnak több a kilo­­méterpénze, mint a hiva­talfőnöknek. A harmincöt évi szolgálatot betöltött mérnökök munkabírásuk esetén­­ sokszor megmaradnak az államépítészeti hivatal kö­telékében. Ha ezeket nem nyugdíjazzák, nem­ méltányos, hogy fizetésük továbbra is az államépítészeti hivatalokat terhelje, hanem az volna helyes, hogy ezek fizetéséről külön gondoskodjék az állam-költségvetés. A bajok nem maradhattak titokban. Rá­eszméltek a legfiatalabbak is és ma már nem igen fog rajtuk a műegyetemi ösztöndíj csá­bító összege sem, amelynek ellenében tanul­mányaik idejében kell már kötelezettséget vádalniuk az államépítészeti­­hivatal héza­gainak kitöltésére. Az összes államépítészeti hivatalok ez év március havában kérvénynyel fordultak Harkányi miniszterhez, akitől szerényen kérték az előmeneteli viszonyuk javítását. Nagyjában rámutattak a fentiekben­ ecsetelt sérelmekre. Felpanaszolják, hogy az egyen­lő elbánás elvét nem érvényesíti a kormány. A magasabb állásokat más szolgálati ágak­hoz tartozó tisztviselőkkel töltik be, a hiva­talok főnökeit nem nevezik ki az őket meg­illető VI. fizetési osztályba, illetve a beosz­tott tisztviselőt a VII. osztályba sem, ami­kor pedig soron volnának, holott más szol­gálati ágakban nem ritka az V. osztályba tartozó hivatal feniük, illetve VI. osztályba tartozó beosztott tisztviselő. „Ennek folyománya az, hogy míg a köz­pontban és m­ás ágazatokban szolgáló mű­szaki tisztviselő 15—18, sőt 12 évi szolgá­lat után műszaki tanácsos, 22—25, sőt 16 évi szolgálat után pedig műszaki tanácsossá lesz, addig a külső szolgálatban többen van­nak érdemes tisztviselők, akik 18 évi szolgá­lat után ma is a IX. fizetési osztályban van­nak, 2­3—26 évi szolgálat után még ma sem érték el a VII. fizetési osztályt és 30—35 évi szolgálat után nem kerültek bele a­­VI. fizetési osztályba.“ Az okleveles tisztviselőknek törvényileg­­ biztosított előléptetési percentuációját épen az államépítészeti hivataloknál nem adták meg. Szóval mindenképen, minden­­téren hát­rányban vannak, szegény „külsők“! Komor Marcell, 27. szám. KÜLÖNLEGESSÉG OLAJOS POSITIV FÉNYMÁSOLÓPAPÍR teljesen tiszta világos és jól átlátszó alapon fekete élesen fedő vonalakkal. Eredeti gyanánt használható. — Élesen positiv fénymásolatot eredményez. — Egyszeri kezelés, csak vízben fejlesztendő. — Tartós, a fénymásolat színe változatlan marad. — Mintával készséggel szolgál: FELLNER LEÓ M*Ä“. BUDAPEST, V., VACI-UT 4. TeWonC:'m2»-48faí Központi fűtés, r ■ ,• < r irtZY íves es gyáta «es T örségOrmai mérnökük Budapest, Vm2, Szilágyi u. 3. Telefon: „József* 33-42. Kolozsvárt­: Jókai-utca 12. s­zám. Debrecen: Werbőczy-utca 2. szám.

Next