Valóság, 1959 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1. szám - KULTURÁLIS FIGYELŐ - BÁN RÓBERT: A magyar film egy esztendeje
KULTURÁLIS FIGYELŐ asszociációkat kiváltó hatásának modernizált felelevenítését alkalmazza. Néhány nyugatnémet művész Brecht dramaturgiai elveit kísérli meg filmre átültetni, és amint ezt a nagyon tehetségesnek mutatkozó Rolf Thiele „Das Mädchen Rosemarie” című filmje mutatja, nem is eredménytelenül. Nem folytatjuk a felsorolást, jelzésül talán ennyi is elég. E kísérletek leglényegesebb vonása azonban nemcsak és nem is elsősorban formai kérdés. A kifejezés megújítására való törekvés — éppen a felsorolt irányzatok esetében — nem valami l’art pour l’art játék. Annak a nagy feladatnak szolgálatában született, ami a filmművészet elsőrendű feladata: korunk valóságának kifejezése. Márpedig, ha ezt a megújult valóságot akarjuk kifejezni — méghozzá a haladás szemszögéből, forradalmi módon vizsgálva összefüggéseit —, nem kell-e megtalálni a művészi tükrözés egyenértékű, hozzá illő formáit? Lehet-e az új tartalmat a régi, megtokosodott s bizony itt-ott a maguk idejében sem a legjobbak közé számító kifejezési eszközök segítségével teljesértékűen kifejezni? A választ a tapasztalat diktálja. Az „újat — új módon” elmondani akaró tendenciának gyengsége, majdhogynem azt mondhatnánk: hiánya — ez az elmúlt év magyar filmgyártásának legfőbb adóssága, amely kétségtelenül beárnyékolja az eredményeket is. Természetesen ezen nem lehet deklarációkkal változtatni. Nem lehet határozatilag kimondani — ezentúl márpedig ilymódon fogunk filmet készíteni. Annál is inkább, mert hiszen ennek nincsenek kész, másolható receptjei, a művészet csúcsaihoz vezető utat minden alkotónak magának kell felfedeznie — újra meg újra. Arra viszont feltétlenül szükség van, hogy bátrabb kísérletezésekre biztassuk filmjeink alkotóit — ismét aláhúzva, hogy nem magukért a kísérletekért, hanem a mondanivaló kifejezése érdekében. Szükség van arra, hogy szélesebb teret biztosítsunk az újszerű próbálkozásoknak, már az ötletek elbírálásánál, a forgatókönyvek megszületésekor. S nem utolsósorban nagyobb bizalomra e próbálkozások iránt, vállalva az ezzel járó kockázatokat. Kétségtelen, hogy ilyen kockázat van, de az is bizonyos — ha a művészi fejlődés irányába mutat, ha annak haladását szolgálja — olykor még a bukás is értékesebb, mint az a siker, ami a biztos megszokottra építve érhető el. (A fenti összefoglaló csak az 1958-ban bemutatott filmekkel foglalkozik, s nem tárgyal olyan értékes műveket, amelyek ugyan jórészt ebben az évben készültek, de csak 1959-ben kerültek bemutatásra. — A szerk.) BÁN RÓBERT Tanulmány Karl Raetsch rajza