Valóság, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám - SZALAI ERZSÉBET: A reformfolyamat új szakasza és a nagyvállalatok

SZALAI ERZSÉBET: A REFORMFOLYAMAT ÚJ SZAKASZA ÉS A NAGYVÁLLALATOK 31 többet kapnának — azokat jobban meg fogjuk fizetni —, azok menjenek el, akiket én küldök... Ennél a vállalatnál a szabályozómódosítások hatására csökken a nyere­ség, ezt azonban a belső tartalékok, a piaci munka javításával kompenzálják.” Az idézett vezérigazgató, aki az 1972-es nagyvállalati ellentámadás egyik kulcs­embere volt, és több nyílt fórumon is „nagyvállalati ideológusként” lépett fel, 1979- ben már az egyéni megkülönböztetési rendszer szűkítése és az általános szabályozó­­rendszer szigorítása mellett foglalt állást. Ebbe és az ehhez hasonló magatartásokba természetesen szövődnek taktikai elemek is. Nehezedő általános gazdasági feltételek, az adminisztratív piacon keresztül átszivattyúzható pótlólagos jövedelmek szűkülé­sének körülményei között jobb megoldás hallgatólagosan elfogadni az általános kere­tek szűkülését, és azután egyénileg járja ki-ki a maga,,kijáró” útját. A legújabb tapasz­talatok már arra utalnak, hogy az egyedi megkülönböztetési rendszer korlátozására vonatkozó irányelveket nem lehet majd a tervezett szigorúsággal végrehajtani. A taktikázás szükségessége és éppen ennek a taktikának a választása azonban már azt jelzi —­ és ezt szintén alátámasztják újabb megfigyeléseim —, hogy a „jók”, ameddig létfeltételeiket nem érzik veszélyeztetve, még az ideológia kedvéért sem állnak ki a „rosszak” mellett, sőt inkább rivalizálnak velük. Ez pedig a kívülről be­vonható erőforrások szűkülése mellett — melynek elvileg olyan hatása is lesz, hogy azok a nagyvállalatok stabilizálódnak és/vagy fejlődnek gyorsabban, amelyek támo­gatások nélkül vagy­ azok visszaesése mellett is jövedelmezően tevékenykednek —, tovább csökkenti egy újabb nagyvállalati ellentámadás potenciális lehetőségeit és esélyeit, legalábbis a közeljövőt illetően. Ez a „közeljövő” azonban nem biztos, hogy sokáig fog tartani. A VT. ötéves terv legfontosabb célkitűzései — a tőkés export dinamikus bővíté­se,29 a beruházások és a tőkés import visszafogása — az V. ötéves terv fő céljaival összehasonlítva egyáltalán nem újak. Nem új a célok közötti konfliktus sem, viszont sokkal élesebb, és a nagyvállalatok számára jobban érzékelhető, mivel a célok sokkal inkább lebontódnak az egyes vállalatok szintjére is, mint korábban. A vállalatoknak olyan időszakban kell tőkés exportjukat minden eddiginél erő­teljesebben fokozni, amikor a terv szerint a beruházási színvonal változatlan marad, sőt a feldolgozó iparban csökken. A tőkés export fokozásának kényszere kijelölt vállalataink nagy része számára ma már nem pusztán az állami intézmények által megfogalmazott elvárás; a beruházási visszafogások miatt a belső piac beruházási kereslete lanyhul, ami igen érzékenyen érinti a beruházási javakat előállító nagyválla­latokat. Elsősorban azokat, amelyek az utóbbi időszakban­ jelentős fejlesztéseket hajtottak végre (Magyar Kábel Művek, Láng Gépgyár stb.). Úgy próbálnak védekez­ni, hogy eredetileg a hazai igények kielégítésére szánt kapacitásaikkal is a tőkés piac felé orientálódnak.30 Ez azonban — ismerve a két piac minőségi elvárásai közötti különbséget — nem lesz igazán jövedelmező export, már csak azért sem, mert már a kisebb, minőségjavító beruházások megvalósításához szükséges pénzforrásaik is apadóban vannak, és a minőség javítása szempontjából szintén fontos tőkés alkat­részimportot is korlátozzák.31 A kompetitív árrendszer pedig — bár már ma műkö­dik a hatásait megszűrő egyedi beavatkozás rendszere —­ áttételesen közvetíteni fogja a tőkés piacon elért jövedelmezőséget a belső értékesítésre is. Ami igaz ma a beruházási javakat előállító nagyvállalatokra, az igaz lehet hol­nap a többi nagyvállalatra is. A nagyvállalatok termékeinek belső piacain már jelen­leg sincs olyan jelentős túlkereslet, mint 1972, 1976 körül volt. A belső piac szűkülé­sének hatásai lassan áttevődhetnek a nem beruházási javakat előállító nagyvállalatok körére is. Ez azért is igen súlyosan érintheti őket, mert még soha nem voltak úgy eladó­­sodva, mint jelenleg. A növekedés lassulása, a belső piac szűkülése előbb-utóbb a ma még „jókat” is elérheti. Ha addig nem kerül sor radikális reformra, illetve egy létrejövő reformnak nem lesznek intézményes garanciái, akkor a nagyvállalatok egymáshoz való viszo­nyában ismét a szolidaritás elemei kerekedhetnek felül. Figyelemre méltó, hogy már ma „nagyvállalatellenesnek” tekintik a magán-, kisvállalkozási formák terjedését, jogosan félve attól, hogy éppen legjobb szakembereiket fogják tőlük „elcsalni”.

Next