Valóság, 1991 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-01 / 8. szám - FÓRUM - LENGYEL ANDRÁS: Németh László Shylock-metaforája: egy metafora értelme és eszmetörténeti szerepe
LENGYEL ANDRÁS: NÉMETH LÁSZLÓ SHYLOCK-METAFORÁJA 57 nek és esetlegesnek tetszhettek is megírásukkor, túlmutatnak a pusztán egyénin, s rendre a magyar mentalitás- és gondolkodástörténet reprezentatív, bizonyos értelemben közérzület-kifejező műveivé állnak össze. Higgadtan végiggondolni őket tehát igencsak kívánatos, hiszen ezáltal fontos mentalitás- és eszmetörténeti alakzatokat értünk meg. Igaz, ez nem könnyű feladat — egyebek mellett azért sem, mert Németh László írásainak nyelve nem tudományos metanyelv, írás közben nem előre megadott jelentésű fogalmakkal és kategóriákkal operált, hanem érzékeltetni és megjeleníteni akaró, írói szövegeket írt. írásaiban a metaforának, mely lényeges dolgokat megvilágít, de el is fed, mindig fontos szerepet juttatott; legnagyobb vihart kiváltó megjegyzései rendre ilyen — asszociációkat keltő, de fogalmilag kellően körül nem határolt — metaforák voltak (például harmadik út, minőségszocializmus, Kert-Magyarország). Németh László fölfogásának megértéséhez tehát metaforáinak „megértésén”, történeti-filológiai rekonstrukcióin keresztül vezet az út. Miként a nagy költők motívumait, ezeknek a metaforáknak a megjelenését, más és más összefüggésben való előfordulásait is számba kell vennünk. Ma, közel fél évszázad múltán, ilyen fölfejtendő matafora a Shylock-hasonlat is. Előfordulásainak számbavétele, változó szövegösszefüggésben való értelmezése, szövegekben megfogható magyarázó hátterük fölmérése talán segíthet egy régi, de máig továbbélő s valamiképpen, sok jel szerint, ma is aktuális vitapont helyére tételében. Egy ilyen metaforatörténet talán lehetővé teszi, hogy megértsünk egy sajátos gondolkodástörténeti alakzatot, s ugyanakkor úgy bíráljuk Németh László álláspontját, hogy e bírálat ne megbélyegzés legyen (az antiszemita jelző könnyen kimondható, de kevés problémát old meg), hanem egy téves és veszélyes beállítottság belső szerkezetének föltárása és átvilágítása. Nálunk ugyanis a zsidó, illetve az antiszemita szónak egyaránt van valóságtükröző és stigmatizáló (megbélyegző) tartalma és funkciója. A „zsidó” szóval a nem zsidók nemcsak megnevezik, stigmatizálják is a „nem keresztényeket”, az „antiszemita” szóval pedig, védekezésképpen, a zsidók ellen stigmatizálják megbélyegzőiket s azokat, akikről ilyesmit föltételeznek vagy gyanítanak. E körből pedig mindenképpen célszerű kilépni, s a kilépés csakis a tárgyias leírás s a problematikus álláspontok belső ellentmondásainak felszínre hozása lehet. Ehhez az eljáráshoz már csak azért is célszerű ragaszkodnunk, mert Németh Lászlónak a zsidósággal kapcsolatos — írásaiban megnyilvánuló — viszonya jobban leírható és értelmezhető az etnoprotekcionizmus kategóriájával, mint az antiszemitizmuséval, így ugyanis érthetővé — bár nem elfogadhatóvá! — válik az, ami az író antiszemitává nyilvánításával csak valami „érthetetlen” jelenség, megmagyarázhatatlan „magánbűn” lenne. 2. Németh László idézett s vitatott mondata első olvasásra is többé-kevésbé megérthető; a „zsidó bosszúállás” képzete óhatatlanul fölmerül, s ezt valamiképpen minden olvasója „érti”. S nem lehet mondani, hogy ezek az értelmezések eleve falsok volnának. De bizonyos az is, e rövid mondatban sok a homály, a jelentést valamennyien meg is terheljük saját előéletünk és ismereteink szerint. Ráadásul Shylock bevonása e mondatba igen különbözőképpen értelmezhető asszociációkat kelt. S ez fölveti a kérdést, lehet-e egyáltalán autentikusan érteni Németh mondatát? Általánosabban: megérthető-e egy metafora, kimeríthető-e a tartalma? Ám hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, hogy tehát a Shylock-metafora értelmezésébe egyáltalán belekezdhessünk, nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem: mi a metafora, hogyan „működik”, s melyek gondolkodástörténeti jellemzői? A metafora, rövidre fogva, „a klasszikus retorika egyik trópusa; alapvető fontosságú, központi szerepet játszó nyelvi eljárás a költészetben és a szellemi élet más területén”. (Fónagy Iván: metafora. Világirodalmi lexikon 8:300. 1.) A szó etimológiája a terminus átvitel jelentését sugallja, s valamiféle mozgásra utal. „A nyelvi jelek használata a kifeje